-Vár a taxi, Tiff.
Hátrapillantok és látom hogy három ismerős arc figyel. Meg is feledkeztem a barátaimról miközben Harry után néztem, ahogyan elmegy és beszáll egy taxiba. Nekem is ezt kell tennem. Megfordulok, megfogom a bőröndöm és intek hogy mehetünk. Képtelen vagyok megszólalni, és nem tudom, hogy miért. Zavaros minden, mégis hihetetlenül egyszerű. Ennél jobban megfogalmazni se tudom. Hirtelen remegni kezdek, mintha egy kandallóból kialudna a tűz. Most még az sem izgat, hogy Amerikában vagyok, iszonyat röhejes lettem. Vagy csak szerelmes vagyok?
Nem,nem lehetek az. Egy kaland volt és kész, tedd magad túl rajta, Tiffany, legyél erős.
Berakjuk a bőröndjeinket a taxi csomagtartójába, Robert pedig elmondja a címet a taxisnak. Én még azt se tudom hova megyünk, más esetben pedig biztos hogy Quebec összes utcáját megtanultam volna. De ezen már fölösleges rágódnom. Este van már, csak a város fényei villognak vadul, taxik dudálása tölti be a széles utakat, tömérdek embert lehet látni, mindenféle nemzetiségűt, felhőkarcolók magasodnak fölénk. Lélegzetelállító látvány. Előkapom a telefonomat és a taxiból fényképezgetni kezdek. A lányok is ámuldoznak, Robert elől a sofőrrel beszélget. Nem győzök betelni a látvánnyal, és minimum 150 képet csináltam már eddig, de még mindig nem elég, azthiszem.
- Azt mondják,valami flancos hotelben leszünk. -böki meg a vállamat Nancy felébresztve a csodálkozásomból.
-Mi a neve a hotelnek?
Pár nagyobb hotel nevét megjegyeztem, mert a döntő előtt rengeteget böngésztem a városról.
- Valami Hotel Cofortel. Nagyon menő hely, nem tudom mennyi pénzükbe kerülhetett a verseny szervezőinek. Ja, és miután lepakoltunk a szobánkba azután lesz egy vacsora  azokkal akik fogadnak az egyetemről. A vacsora másfél óra múlva kezdődik. - Nancy a telefonját pötyögteti, valószínűleg újraolvassa a tájékoztatót. -Aztán holnap berendezkedés meg pihenés és az egyetemen lesz egy bemutató a városról és lesz egy lista azokról a helyekről amiket érdemes bejárni. A vacsorák szerdán, csütörtökön és szombaton közösen zajlanak a fogadókkal, emellett pedig mindenki mellé jár egy másodéves tanuló, aki körbevezeti a kampuszon. Ázsiából is jön egy csapat, meg Ausztráliából is, ugyancsak egy verseny nyertesei, ők holnap érkeznek. Ezen a héten minden nap városnézés lesz, szombaton pedig pihenhetünk, kivéve az estét. Jövőhéten lesz pár bemutató az egyetemen, meg ilyesmi. Ennyit írnak. -felnéz a telefonból- Feltételezem, te se olvastad el a tájékoztatót.
Nevetve megrázom a fejem és jegyzetelek a noteszembe, vagyis inkább leírom amit Nancy mond, szórol szóra. Azt is lekaparom, hogy "ennyit írnak, de ezt inkább gyorsan kitörlöm, mivel a végén majd amikor újraolvasom, agyalni kezdek azon, hogy ez mit is jelent.
A taxi lassítani kezd, és felkapom a fejem. Elolvasom az óriási hotelre tűzött betűket és rájövök, hogy megérkeztünk. Visszacsúsztatom a zsebembe a noteszt és fészkelődni kezdek, mert már annyira izgulok. A telefonom megrezzen a zsebemben és amíg a kocsi parkol, gyorsan megnézem, hogy kitől jött üzenetem.

Harry: A taxim dugóba keveredett és a sofőr reménytelen alak, az összes dalt énekli a rádióból és közben idegesítően köpköd. Ments meg.

Én: El tudom képzelni az arckifejezésedet. A taxink most parkol.

Harry: Hiányzol.

Megdobban a szívem.

Én: Te is nekem.

Visszacsúsztatom a telefonom a zsebembe a notesz mellé és kiszállok a kocsiból. Alaposabban szemügyre veszem a hotelt és csak gyönyörködni tudok benne. Kezdem azthinni, hogy kicsit túlságosan is elkényeztetnek minket. A lányok úgy látszik jól elvannak nélkülem is, úgyhogy amíg a bejárat felé megyünk Rob mellé szegődök aki a csomagjaival bajlódik.
-Hé, segítsek?
Rámnéz és kacagni kezd.
-Tiffany, odáig nem fajultam el, hogy egy lánytól kérjek segítséget, úgyhogy köszönöm, boldogulok.
-Oké, oké, csak kérdeztem.-védekezésképpen felemelem a kezem.
A telefonom megint megrezzen én pedig kikapom gyorsan.

Harry: Kijutottunk a dugóból. Isten meghallgatott.

Én: Győzelem! ;)

A recepcióhoz érünk, Robert pedig elkéri a kulcsokat. A recepciós azonnal rájön , gondolom a nevünk alapján arra hogy kik vagyunk, és a pénzt már nem is kéri. Nancy és Joanna lehuppannak egy kanapéra és én is csatlakozom hozzájuk. Hiba volt, hogy nem olvastam el a tájekoztató e-mailt, mert, ha tudom hogy ilyen helyre jövünk, akkor Harry is jöhetett volna velünk.
A hotel modern, körülbelül olyan stílusa van, mint a hajónak, üveg bútorok, fekete-fehér és fa kombinációval. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a szobánk.
Rob megérkezik a kulcsokkal és felpattanok a kanapéról.
-Tiffany, a tiéd a 278-as szoba, az enyém a 280-as, Joanna 295-ös, Nancy 289-es. -kiosztja a kulcsokat mi pedig elindulunk a lift felé. Már épp a lifthez érünk, amikor meghallok valamit a recepció felől.
-Van egy foglalásom ma estére.
Az ismerős rekedtes hangra hátrakapom a fejem.

Új réész!
Ezt is megértük :P
Remélhetőleg nem lesz több ilyen hosszabb kimaradás, csak rengeteg dolgom volt januárban, de a szünetben még valószínűleg hozok egy fejezetet.😊
xxx❤️