Reggel arra ébredtem, hogy egy erős kar szorít óvatosan magához. Nagyokat pislogva néztem szét. Brian szobájában voltam. Először nem tudtam, hogy hogy kerültem oda, de aztán eszembe jutott az éjszaka. Maya rosszat álmodott és én átjöttem. Óvatosan megfordultam és Brian nyugodt arckifejezésével találtam szembe magam. Békésen aludt. Elmosolyodtam ezen. Legszívesebben megérintettem volna az arcát, de nem volt hozzá kellő bátorságom. Ezért inkább némán figyeltem, ahogy alszik. Egy idő után mozgolódni kezdett, mire én gyorsan lehunytam a szemeimet, hogy azt higgye alszok. Hallottam, hogy ásít, majd lassan és óvatosan felült az ágyában. Éreztem, hogy lágyan megsimította az arcomat és a hajamat. - Hogy kéne kimenjek, hogy ne ébresszem fel - motyogta, mire én magamban elmosolyodtam.
- Basszus, nagyon kell vécére menjek - hallottam ismét Brian hangját. Alig bírtam visszatartani a nevetésemet. Résnyire kinyitottam a szemeimet, hogy lássam mit csinál. Brian egy ideig tanakodott, majd rajtam keresztül próbált meg átmászni, de véletlenül rátenyerelt a hajamra, mire én fájdalmasan felsikítottam és hirtelen felültem, aminek az lett a következménye, hogy lefejeltük egymást. - Jesszusom, ne haragudj Evelyn! Nem volt szándékos - szabadkozott a fejét fogva.
- Semmi baj - fogtam én is a fejem.
- Maya hol van?
- Gondolom mesét néz - válaszolt Brian. - Tényleg sajnálom.
- Tényleg semmi baj - mosolyogtam rá biztatóan. Brian megkönnyebbülten sóhajtott fel. - Huh, akkor jó és örülök neki.
- Nem mész?
- Hova? Itt lakok.
- Nem kell mosdóba menned?
- Ja, de! - kapott észhez és kirohant. Ahogy egyedül lettem kitört belőlem a visszatartott nevetés. Pár perccel később Brian visszajött és értetlenül nézett rám. - Mit nevetsz?
- Sehemihiit - nevettem és kb úgy nézhettem ki, mint egy retardált fóka.
- Nagyon vicces lehet a semmi, ha így nevetsz rajta. Na mesélj.
- Tényleg semmi, csak... csak nagyon kellett mosdóba menned.
- Honnan... Te hallgatóztál?
- Neeem - tagadtam gyorsan, mire Brian összerakta a dolgokat és odarohant hozzám és elkezdett csikizni. Ezen mégjobban nevettem, míg a végére már hang nélkül vagy sípolva csapkodtam a levegőt vagy esetleg az ágyat. Egy idő után Brian abbahagyta a kínzásomat és csak nézett engem. - Mi a baj? - kérdeztem tőle halkan, szinte suttogva.
- Nincs, csak... gyönyörűek a szemeid - suttogott ő is. A bók hallatán elpirultam. - Köszi - mosolyodtam el halványan. Brian tekintete a szemem és az ajkaim között ingázott, majd lassan közelebb hajolt hozzám a fejével. Már majdnem összeértek az ajkaink, de nekem ebben a pillanatban kordult meg a hasam.
- Éhes vagy? - nevette el magát Brian.
- Igen egy kicsit.
- Akkor gyere és csinálok reggelit - húzott fel az ágyból és kimentünk a szobájából. Közben én azon gondolkodtam, hogy ha nem kordul meg a hasam, akkor megcsókolt volna?