- Szia - köszönt széles mosollyal az arcán Brian. - Szia - köszöntem én is neki. - Remélem jól érezted magad.
- Jól éreztem magam, de miért rejtettél el nyomokat szerte a városban?
- Azért, hogy kicsit kiszakadj a megszokásból és, hogy élvezd a téli szórakozást is. Ezer hála Kim, amiért segítettél - nézett a mellettem álló lányra, aki mosolyogva legyintett.
- Szóval benne voltál?
- Benne hát! De az a lényeg, hogy jól érezted magad - ölelt át Kim, mire én is viszonoztam az ölelését. Pár percnyi ölelés után elengedett és elköszönt tőlünk. - További jó mulatást - kacsintott ránk és elment. - Szállj fel és akkor elmondok mindent útközben, ha szeretnéd.
- Rendben és köszönöm - mosolyogtam rá és felszálltam a lovasszánra. Brian is felült mellém, majd intett a bácsinak, hogy indulhatunk. - Gyí - szólt a lovaknak és lassan elindultunk.
- Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy megmutatom neked a tél jó oldalát is?
- Igen - bólintottam.
- Na, először arra gondoltam, hogy együtt csináljuk ezt a mai napot végig, de a tegnap előtti este után módosítottam a tervet és megkértem Kim-et, hogy menjen el veled. Szerencsémre vállalta és így volt időm mindent előkészíteni nektek. Az első nyom először kicsalogatott a városba, utána azért küldtelek titeket a London Eye-ra, hogy lásd a havas Londont magasból is. Utána a karácsonyfa rajzolásnál volt pár segítőm, de Kim elküldte a képet és szerencsére jó lett. Aztán arra próbáltalak rávezetni a mikulással, hogy csodák még vannak, aztán a szánkózással azt akartam a tudtodra adni, hogy még él benned az a kislány, aki a családjával történt baleset előtt volt. Végül a lovasszánozás, csak egy téli program, amit sokan szeretnek - fejezte be a mesélést, mire csendben emésztettem a hallottakat. Hihetetlen, hogy ezt tette értem.