Televízió képernyő, számítógép-monitor, adalékanyagok, bankjegy, vékony filmbevonat, ötvözet, atomreaktor, gyógyszer, memória chip.
Mi a közös pont? Az europium...
Hát nem izgalmas, hogy a sors amelyik ekzével ad, ugyan azzal el is vesz? Hiszen itt ez az elem, az europiumot ugyan úgy használjuk az atomreaktorokban, melyekkel halálos energiákat is létrehozhatunk, mint akár csak a gyógyszergyártásvan.

- Komolyan mondom basszátok meg, én meg fogok halni.- kezdte el húzgálni a pólója nyakát a férfi.

- Végülis,- gondolkodott el a mellette ülő- olyan még soha nem volt, hogy a gép a levegőben maradt volna.

- Elmész te a jó büdös picsába.- szorított rá idegesebben a férfi a bőrülés karfájáta, mire Nora mosolyogva nézett fel rá tabletéből, majd egyik kezébe fogta szemüvegét.

- Elgondolkodtató, hogy egy több tonnás vasdarab, mégis hogy képes a levegőben maradni, akár órákon át.- vetette fel a vörös nő, mire a vele szemben ülő döbbenten nézett rá, míg a többiek a nevetésüket próbálták visszatartani.

A kis csapat, aki hat emberből állt a Red Bull mozgó szívét fogja alkotni, ahogyan a vállalt feje fogalmazott nekik még az év elején.

Ali Gezer a motorgyártásért felel és annak fejlesztéséért, és Törökországból érkezett a csapatba, mint a morosport szerelmese.

Gretchen Müller az elektromos vezérlés programozására szakosodott az egyetemen, és Ausztráliából a Red Bull hazájából jött, így kinevezte magát a sörfelelősnek a csapatban.

Saša Kovačević a tervező csapatban volt a Red Bull Forma 1-es csapatában, viszont lecsapott az alkalomra, hogy a hát utazó egyike legyen, a csapatban pedig senkinek sem volt hajlandó elárulni, hogy mégis melyik balkáni országból érkezett.

Suzuka Itoho édesapja a bolondulásig imádta a Forma 1-et, a nő pedig legalább ennyire utálja a nevét, a japán Honda gyárból érkezett a csapathoz, és jelen esetben kockázatelemzésekkel és stratégiákkal foglalkozik.

Diego Rivera Mexikóból egy egyetemi program alatt jelent meg a Red Bull egyik versenyén, ahol alternatív energiaforrásokkal foglalkozott, az energiaitalosok pedig azonnal le is csaptak rá.

- Kedves utasaink,- szólalt meg a hangszóróból a pilóta hangja, mire a férfi mégjobban bepánikolt- megszakítjuk a felszállási protokollt.

- Ennyi,- pattant fel azonnal a török férfi- kész, meg fogunk halni. Biztos, hogy meghibásodott a hajtómű vagy a motor, vagy elájult az egyik pilóta.

- Jaj hallgass már el.- ütötte meg kezével a férfi térdét a japán nő, mire a férfi visszarogyott az ülésre.

Az egyik légutaskísérő a kis gép ajtajához lépett, majd ki is nyitotta azt, ahol két férfi lépett be és indult el a hatos társadág felé.

- Sziasztok srácok.- üdvözölte őket azonnal Checo, majd le is ült Gretchen mellé, Max pedig mögötte érkezve leült Nora mellé, aki döbbenten figyelte az egész akciót.

- Szevasztok, bocsi, hogy várnotok kellett ránk.- csatolta be magát Max, majd szinte bűnbánó mosollyal nézett végig a társaságon, tekintetével megállapodva a mellette helyet foglaló nőn, aki megköszörülve torká vette vissza maga elé a laptopot.

Még senkinek nem dicsekedett el vele, hogy pontosan ki a majdnem vőlegénye, csak annyit tudtak, hogy ő is a Red Bull dologzója, ami igaz is. Nem szégyenli a pilótát, sőt talán kettjük közül erre Maxnak lenne oka, viszont félt, hogy eltítélnék, és azt mondanák Max miatt kapta meg az állást, és sajnos ő sem tudja, hogy ez mennyire igaz, fél, hogy valóban így van...

- Akkor hogybus volt ez?- tette fel a kérdést a nő, amikor a légiutaskísérők az övek becsatolását kérik- Vegyünk mondjuk egy közép értéket a repülő tömegére, mondjuk az olyan 300 tonna, hogyan is kellene arra hatni a gravitációnak?

- Allahra mondom, én itt halok meg.- kiáltott fel a török férfi, mire a többiek nevetni kezdtek, miközben a gép lassan kigörült a felszállópályára.

- Ha ez megnyugtat,- szólalt meg a balkáni férfi, miközben egy újabb repülőt hajtogatott egy adatokkal teli papírból, majd azt elengedve a levegőben figyelte, ahogy Nora vízzel teli poharában landol- nagyobb az esélye annak, hogy megtámad egy cápa, minthogy lezuhan a gép, viszont Isten a tanúm, ha így nyivákolva pánikolsz továbbra is, akkor ha lezuhan a gép, egy óceán felett, és nem zabál fel egy kibaszott nagy cápa, én tekerem ki a nyakad, és én észlek meg.- a kisebb kirohanás után a török férfi olyan döbbenten figyelte társát, hogy még pánikolni is elfelejtett- Legalább csend lett.

- Mi vagy te az orosz terrorelhárítás?- tette fel a kérdédt Nora a balján ülőnek.

- Ha nem jártattad volna azt a felettébb csinos kis szádat, nem kellett volna megnyugtatni.- mutatott rá a férfi, Max azonban megfeszült a megszólítás hallatán.

- Szerintem inkább terrorista.- emelte fel kezét a japán nő.

Saša csak elegánsan felmutatta a középső ujját, és ott is hagyta a társaságot, így mindenki visszafordult a saját dolga felé, Max pedig óvatosan, a táblagép takarásában szinte már-már menyasszonya combjára csúsztatta kezét, amit csak vele szemben ülő csapattársa látott, és követett figyelemmel mosolyogva, míg a férfi kifelé bámilt az ablakon.

- Amúgy kit veszel be először a sejtbe?- tette fel a kérdést Diego, amikor a szláv férfi ismét csatlakozott hozzájuk.

- Egyértelmű. Eleonorat.

- Mert?- kapta azonnal a holland férfi jobbra a fejét, mire többen is kíváncsain néztek rá heves reakciója miatt, de a férfi csak nevetett.

- El kémiai mérnök, simán kinyír úgy, hogy még az FBI se mondja meg, hogy méreg volt.- mutatott rá a férfi, majd ismét helyet foglalt az ülésében, amit azonnal fekvő helyzetbe is helyezett.

- Hogy ölnél meg valakit kislány?- tette fel a kérsét a Diego, miközben Nora még mindig a tabletjébe bevitt adatokat elemezte, majd csak miután befejezte az egészet akkor vezette tekintetét a férfira.

- Nyilván erre több megoldás is létezik, ha elegáns akarsz lenni, akkor mondjuk ott a belének, abból elgé csak egy jó erős teát készíteni, hiszen egy laikus soha nem tudja, hogy mik a pontos adagok. Ha kicsit tovább mennél, akkor ott a sztrichnin, egy kémiai vegyület, ami egy órán belül rohamokat okoz, ami eltt vagy utóbb halálhoz vezet, több felhasználási módja is van, de mondjuk az Angolok a sör ízének beállítására is használják, így én abba keverném bele, megjegyezném Agatha Christie is kedvelte a mérget, aminek amúgy több ellenszere is van. a legkegyetelenbb megoldás monjduk a spanyol lágy örleménye, ami kis adagban vágyfokozó, így felbérelnék egy örömlányt, és megbíznám, hogy csábítson el, és vigye magával az üvegcsét, hiszen nagy mennyiségben a folyadék megégeti az ember belsőszerveit, és az egészet egy pénzel megvásárolható szerelem szerencsétlen pillanatának állítanám be.- a mexikói férfi elgondolkdott a hallottakon majd felvont szemöldökkel nézett a nőre.

- Van aki együtt mer élni veled?- tette fel a kérdést, mire Nora nevetni kezdett.

- Sajnálom, hogy elkeserítelek, de szerződés szerint te is velem fogsz élni.- jegyezte meg Nora, majd ismét felnyitotta az ölében fekvő tabletet.

- Na és ezért lenne El az első ember, akit beszerveznék a kartelembe.- jegyezte meg a férfi, aki elirányította erre a pontra a beszélgetést.

- Amúgy,- szólalt meg törkét köszörülve Checo, mire többen is felé kapták a fejüket- hová is megyünk pontosan?

- Rallyznni.- vont vállat Gretchen.

- Mármint helyszínileg.

- Áh,- szólalt fel a német nő- Svédországba, valami fura nevű helyre.

- Umeå.- szólalt meg Eleonora is, majd az előtte elhelyezett asztalra tette le az elektornikai cikket, majd másik lábával takarta el a holland férfi kezét, aki idő közben simogatni kezdte a nő combját- Gyönyörű télen, amikor hó fedi, a képek alapján.- vont vállat a nő, mire Max megszorította a combját.

- Csak nem bakancslistás lett a város?- tette fel a kérdést, mire Eleonora megingatta a fejét, egy vállrándítással kísérve.

- Szerintem azon a listán minden város fent van a világon.- legyintett a török férfi, mire többen is nevetni kezdtek.

- Nézd csak, nézd csak, milyen nagy lett valakinek a szája.- vonta fel a szemöldökét a vörös nő- Ez csak nem egy turbulencia.- nézett körbe Eleonora, mire Ali azonnal visíteni kezdett.

- Hallgass már el, ember!- dobott neki egy magazint a japán nő.

- Remélem havas rally lesz.- sóhajtott fel Eleonora, majd fülhallgatóit a fülébe nyomta, miután kért magának egy kispárnát az egyik legiutaskísérőtől, aki készségesen állt a nő rendelkezésére.

A nő lassan nyitotta fel pilláit, majd ült fel az ágyában. Telefonját magához véve nézte meg az órát, amin a számok este tizenegyet mutattak, mire csak frusztráltan sóhajtott egyet, majd ledobva magáról a puha fehér anyagot indult el az ajtó felé.

- Az a Saša nevű fazon teljesen beléd van esve.- szólalt meg azonnal a holland férfi, amikor Eleonora kinyitotta előtte az ajtót.

- Jézusom Max, éjszaka van.- dörzsölte meg szemeit a nő, majd ellépett az ajtóból, hogy a férfi be tudjon jönni a szobába, a pilóta pedig be is lépett vele a szobába, aminek ajtaját azonnal kulcsra is zárta- Szóval, mit szeretnél Max?- pördült meg tengelye körül a nő, és úgy nézett szembe a hollanddal.

- A kis szláv gyerek, Saša teljesen beléd van esve.

- Mühüm.- motyogta a nő, miközben leereszkedett az ágy szélére és arcát kezei közé temetve próbált felébredni- A szláv férfiak elég tökösek ha tetszik nekik valaki.- motyogta a nő, mire Max fejét felkapva nézett végig a már szinte ismét félig alvó nőn.

- Valóban? És ezt honna tudod egyetlenem?- tette fel a kérdést szinte hisztérikusan nevetve Max.

- Három évig Oroszországban éltünk a nagyszüleimnél.- sóhajtott fel a nő, majd magát hátra vetve terült el az ágyon.

- És volt ott barátod?- tette fel a kérdést a férfi, de Nora csak megrázta a fejét.

- Barátom? Nem, esetleg udvarló.- gondolkdott el a nő, de Max csak nem hagyta annyiban a dolgot.

- És mit tett ez az orosz pasas, hogy ennyire az ujjai köré tudott téged csavarni?- tette fel a kérdést a férfi, miközben türdőztetnie kellett magát, hogy ne kezden el fel és alá járkálni a nő hotelszobájában.

- Max Emilian Verstappen, kérlek, komolyan most kezdesz el irigy lenni? Vagy féltékeny?

- Én nem vagyok féltékeny, csak kíváncsi, hogy mivel lehet jobb egy orosz fasz, mint én.- jelentette Kina férfi, míg idő közben a nő fekarján megtámaszkodva figyelte a hollandot.

- Én egy szóval sem mondtam, hogy jobb lett volna.- ingatta a fejét a nő, majd pedig ökölbe szorult kezein megtámaszkodva magasodott a nő fölé.

- Nem mondtad Zonnebloem?

- Ü-üm, egy szóval sem.- jelentette ki büszke mosolly a nő, majd teljesen hátára feküdve fogta át kezeivel a férfi tarkóját.

- Akkor mondd el azt, hogy hogyan udvarolt neked egy orosz vodkagyáros!

- Tényleg fontos ez Max?- nevetett a nő, de a holland csak komolyan bólogatni kezdett, mire Nora felsóhajtott.

- Énekelt nekem egy étteremben, amikor megjelent egy tradicionális zenekar,- gondolkodott el a nő- tekintve hogy nem vodka, hanem csokoládé gyárul volt, így kaptam egy saját csokit, minden nap küldetett nekem valamilyen virágot, csak egy szálat, bármilyen beteg is, de eljött velem Csernobilba.- sorolt fel a nő pár dolgot, és a férfi akarva akaratlanul is, de belül elszomorodott ezek hallatán, még ha kívül mosolygott is. Ő soha nem tett hasonlót a nőért, hiszen az soha nem éreztette vele, hogy hasonlóra vágyna.

- És én mit tehetnék érted hasonlót?- tette fel a kérdést mosolyogva Max.

- Mégis miért kellene hasonlót tenned?

- Nem szeretnéd ha udvarolnék neked Eleonora?- tette fel a kérdédt Max, és ki is szabadult a nő kis kezei körül, majd leült az ágy szélére, de szemben a nővel, aki szintén ülőhelyzetbe tornázta magát.

- Nem.- jelentette ki ellentmondást nem tűrően Nora, Max pedig kissé sértve véve magát egy bólintás után felállva indult el ki a szobából, hiszen úgy érezte a nő ezek után nem igazán kíváncsi rá, keze már a kilincset volt, amikor a vörös nő megszólalt- Elvittél a tenger közepére, hogy megkérdezd, lennék-e a barátnőd, úgy, hogy nem fekdüdtem le veled előtte, ez a fiú azért hagyott el, mert nem voltam hajlandó neki adni magam,- a férfi elengedte a kilincset, majd döbbenten fordult a még mindig vele szemben ülő nő felé, aki őt figyelte- nézted velem a csillagokat a hajón, a nagyapámon kívül senki nem nézte velem a csillagokat soha Max,- a férfi lassan indult el vissza a nő gelé, mintha félne, hogy eltűnik, ha hevesebben mozdul meg- nem engedted, hogy az apám bántson, ezt eddig soha nem tudta megtenni értem, tiszteltél, amikor elmondtam, hogy soha előtte nem fekdüdtem le senkivel, vigyáztál rám, nem ítéltél el.- a holland férfi megállt az ágy szélénél szemben Eleonoraval- Ígéretet tettél nekem, hogy megkéred a kezem, és a legszebb eljegyzési ajándék alapjait indítottad el. Nem Max Emilian Verstappen, nem szeretném, ha minden nap virágot küldenél nekem, vagy kapnék saját csokit, Csernobil pedig már kiment a divatból.- ingatta meg a fejét mosolyogva a nő, Max pedig szinte remegő kezekkel fogta a nő arcát kezei közé.

- Szeretlek Eleonora.- jelentette ki Max olyan határozottsággal hangjában, amit csak ritkán talál meg.

- Ennek igazán örülök, mivel én is hasonlóan érzek Max.- nevetett fel lágyan a nő, mire a férfi azonnal ajkainak esett.

- Csak hasonlóan?- kérdezte a holland, miközben végigfektette a nőt az ágyon, majd ajkaival azonnal Nóra nyakán kezdett el barangolni.

- Szinte kísértetiesen hasonlóan.- lehelte a nő a szavakat, és egy pillanattal az előtt, hogy a holland férfi ismét birtokba vehette volna Eleonora ajkait valaki kopogni kezdett a nő szobájának ajtaján.

- Amikor megkérem a kezed,- csúsztatta a féffi a nő fenekére kezeit- az se fog érdekelni, ha lecsuknak közszeméremsértés miatt, de soha nem foglak elengedni magam alól, ha valami kopog azon a nyomorult ajtón.- jelentette ki a férfi.

- És ha feletted leszek?- húzódott közelebb arcához a nő, mire a férfi csak felmordult.

- Egy boszorkány vagy.- csapott volna le a nő ajkaira a férfi, de Eleonora kicsusszant ujjai közül, majd eligazítva magán minden ruhadarabját indult meg, hogy az éjszaka folyamán másodszor is ajtót nyisson valakinek.

Max felülve az ágyban túrt tincsei közé, hogy eligazítsa azokat, majd gondolkodott el azon, hogy mégis miért hallgatott Danielle, aki azt mondta, hogy csak korai lenne megkérnie a nő kezét, és csak egy jelképes, Heidi szerin ígéret gyűrűt húzzon a nő ujjaira, életének egyik legrosszabb döntése...

- Verstappen.- fordult hátra a nő, mellei alatt összefont karokkal- Téged keresnek.- intett fejével az ajtó fölé, mire a férfi morogva tápászkodott fel, majd a nő mögé lépve támaszkodott meg annak feje felett az ajtófélfában, és úgy figyelte a zaklatót, aki személy szerint csapattársa volt.

- Checo?

- 10 perce csörög a telefonod haver.- intett a háta mögé a mexikói- Rohadt vékonyak a falak ebben a nyomorult faházszerzű hotelben, szóval azért remélem, hogy nem rontottad meg Eleonorat, különben előfuetés nélküli felnőtt filmet produkáltál a szomszédoknak, de ha lehet, kinyomnád a csipogás?

- Persze.- fintorodott el a hollad, a mexikói férfi pedig jó éjt kívánva hagyta is el a folyosót.

- A jó éjt éppen ő rontotta el.- motyogta Max, majd vissza is fordult a nő felé.

- A-a.- ingatta meg a fejét a nő, mire a férfi ajkai lefelé konyultak- Holnap dolgoznom kell.- fogta át Max nyakát karjaival Nóra, majd egy rövid csókot nyomott ajkaira, a tett elszenvedője pedig csak sóhajtott egyet.

- Mondtam már, hogy ha nem dolgozol is, egész tűrhetően meglennénk, lehet kicsit szűkösen ugyan, de

- Szűkösen?- vágyott mözbe szinte nevetve Nora, mire Max határozottam bólintott.

- Két magángép helyet csak egyet tundánk fenntartani, de szerintem annyin is simán elnyomorgunk egyik helyről a másikra.

- Majd szólok, ha annyit keresek, hogy fenntartsak egy magángépet.- nevetett fel a nő.

- Na látod, nem is kell, hogy máshol dolgozz.

- Máshol?

- Máshol, otthon lennél, szeretnél engem és a fiúkat, sütit sütnél, utaznál velem.- gondolkodott el a férfi.

- Aham, értem.- bólintott Eleonora- Szerencséd, hogy fársdt vagyok Verstappen, különben mehetnél ahová akarsz, de mivel látom, hogy mára kigondolkodtad magad, így csak a szobádba küldeke vissza.

- Azért jöttem le, hogy veled aludjak.- húzta magához a nőt Max, majd ismét puha ajkakra tapadt.

- Máskor majd nem felejted fent a telefonod.- bólogatott a nő, de a pilóta csak megforgatta szemeit- Menj szépen és nyomd ki a telefonod, hogy Sergio nyugodtan tudjon aludni.

- Dugja fel magának a nyugodt alvást. Van egy csomó gyereke, már igazán lehetne zajszűrő vagy hangtompító a fülében.- motyogta a pilóta miközben elindult az ajtó felé nyomában a nővel, aki felé a kijárat külső oldalán még visszafordult, majd egy puszit nyomott a füle tövébe- Csak hogy tudd, a szerenádra nem cáfoltál rá Eleonoran! Welterusten Zonnebloem.- kacsonott a zavarban lévő nő felé Max, majd tényleg el is indult a szobája felé, nehogy csapattársa mégegyszer megjelenjen lent, mint valami kopogtató szellem.

A nővel ellentétben, aki szinte azonnal el is aludt, ahogy ismét bebújt a meleg takarója alá Maxról nem éppen ez volt elmondható, hiszen amikor felért telefonja nem csörgött, így azzal nem is foglalkozva indult a fürdőszoba felé, hogy ismét lezuhanyozzon, ám amikor már a tus alatt állt, a készülék ismét hangosan jelezte, hogy a hívó nem adta fel, a pilóta pedig csak egy törölközőt dereka köré csavarva gondolkodás nélkül fogadta a videóhívást, ahol ex barátnője jelent meg vele szemben, így ő döbbenten állt a hatalmas panorám ablakkal szemben, aminek másim oldalán a tájat lassan kedzte el belepni a tejfehér hihetetlen alakúra fagyott víz, így alakítva át a kopárat hófödte tájjá.

A kezében tartott tárgyat lassan emelte maga elé, majd a fenyőfákon jártatta végig tekintetét, amikor valaki megszólalt mögötte, így kizökkentve a nőt a tájban való gyönyörködésből.

- „Csak annyit tudtunk, hogy aznap érkeznek, amikor a hó megmarad a földön.”

•🧪•

Én komolyan megpróbáltam, de egyszerűen nem tudom elengedni ezt a párost...