Jelen pillanatban periódusos rendszer záró eleme.

Eleonora az orvostól kapott mappát a táskájába dobta, majd futva ért a pulthoz, ahol feladhatta poggyászát a következő Forma 1-es futam helyszíne felé tartó gépre, hiszem ő és a csapata is ott jelennek meg legközelebb, mint a Red Bull szorgos ki manócskái, a mexikói pilóta szavaival élve.

Eleonora sőhatva élt oda az útlevléellenőrzéshez, miközben a telefonja már többször befejezte a csörgést, így végre előhúzta azt a farzsebéből, hogy megnézze ki az, így Max neve mellett szembe találhatta magát Horner nevével is, így mivel még nem ő volt sorban rá is nyomott a csapatfőnök nevére.

- Uram, láttam, hogy keresett.

- Igen, igen. Elindult már hozzánk?- érekezett azonnal a kérdsét a férfitól a vonal végén, mire Eleonora csak sóhajtott egyet.

- Még nem uram, most indul mindjárt a gépem.- jegyezte meg a nő, majd előreébb sétált a sorban.

- Nem szeretném siettetni Eleonora, sajnálom, ha úgy éretelmezte.- javította ki azonnal magát a brit férfi- Csak szeretném megkérni önt valamire Nora, amennyiben ez nem túl nagy kérés önnek.- jegyezte meg azonnal férfi.

- Soha, Mr. Horner.- jegyezte meg a nő, majd elnyomott egy sóhajt, miközben hallgatta, ahogy a férfi immár önfeledten beszélt a vonal végén.

Horner mosolyogva lépkedett Max mellett, aki kicsit elkenődve lépkedett a csapatépület belső része felé, egy számára kissé sem kellemesen siekrült szabadedzés után, és ha ez nem lett volna elég számára, még Eleonora sem hívta vissza ma.

- Jobb lesz ez Max.-veregette meg a válát csapatfőnöke, mire a holland csak megingatta a fejét.

- Nem értem még ma el Norat, és nemsokára itt kellene lennie, ha midnen jól ment eddig.- sóhajtott fel Verstappen.

- Én beszéltem vele Max, és jól van, megkértem egy kisebb szívességre.- bólintott a brit férfi, mire Max csapatfőnöke felé fordult.

- Nem gondolja, hogy kicsit túl van terhelve Eleonora?- tette fel a kérdért a holland, mire a csapatfőnök elgondolkodott a kérdésen.

- Tudod, hogy mit az első dolog, amit az ember megtanul, amikor beül a mérnöki egyetemen az első órájára?- tette fel a kérdsét védence felé fordulva, és idő közben meg is állt, hogy nyugodtam tudjanak beszélgetni, a vele szemben ülő férfi pedig csak megingatta fejét, Horner pedig kénytelen volt mosolyra húzni ajkait- Az első dolog, amit ott megtanul az ember az az, hogy ha nem flexibilis és terhelhető. Hidd el Max,- tette csapatfőnöke a férfi kezére a vállát- mi itt és ők ott Oroszországban nem vagyunk elegek ahhoz, még ha akarnánk sem, hogy derékbatörjük Eleonorat.

A vörös nő sóhajtva dőlt hátra a kicsit sem kényelmes székén, és próbált egy olyan pozitúrát felvenni, amit mégis akár csak kicsit is, de kényelmesebbé teheti számára a helyzetet, viszont ezen még nyakpárnája sem segített, így egy hangos sóhajt elnyomva csak hátradőlt és beletörődött sorsába. Ismét.

Csak akkor jutott eszébe, amikor már félálomban volt, hogy a nagy rohanásban Horner hívása miatt, szinte teljesen ki is ment a fejéből, hogy még reggel beugrott a laborba az eredményeiért, így bár selytette, hogy nem sokat fog érteni az egészből, mégis előtúrta a mappát táskája aljából, és fel is nyitotta azt.

Az első oldalon a vérképe szerepelt, és annak részletekbemenő elemzése, míg a másikon legalább ugyan ilyen részletességgel megismételve midnen adat, csak a vizeletmintából, és pontosan úgy volt ahogy gondolta, nem sokmindent értett, és amit értett is, azzal sem tudott mit kezdeni, hiszen nem volt orvos.

Amikor azonban az utolsó oldara lapozott, akkor egy kézzel írt papírt talált magával szemben, így felvont szemöldökkel futotta végig a sorokat, mikor perig az utolsó sorokat olvasta, már nem csak döbbenet kavargott bensőjében, hanem talán remény és várakozás is.

Azonnal telefonja után nyúlt, hogy Maxnak is elküldje az orvostól érkezett eredményeket, azonban mielőtt még kíhúzta volna a táskájából a készüléket, egy női han emlékeztette arra, hogy pontosan hol is van, így teljesen le is mondhatott arról, hogy most írja meg a férfinak, hogy mit közölt vele az orvos, így ezzel várnia kellett a leszállás utánig...

Telefonját a mellette haladó versenymérnökének kezébe nyomta, hiszen még mindig nem kapott semmilyen informácót menyasszonyáról, vagy arról, hogy mit mondott neki az orvos, így bár nem engedte a felszínre törtni, a tudatalattijában mégis egyreinkább ott motoszkált a tudat, hogy fél, valami nincs rendben.

- Ugye az utóban nem fogod azon enni magad, hogy mi van Eleonoraval?- tette fel a kérdsét GP, mire Max hihetetlenkedve megrázta a fejét, de mielőtt hangostadhatott volna nentetszésének, a férfi ismét megszólalt- Tudom, te szaros, hogy szereted, és hogy nem hallottál róla ma még semmit, de te is tudod, hogy ha valamit összetörtsz, vagy ne adja ég neked lenne bajod, akkor Nora szétrúgja a seggedet.- ingatta a fejét a férfi, mire a monitorok mellett ülő még csak öttagú csapat nevetni kezdett.

- Pontosan így van.- jegyezte meg nevetve Diego.

- Szerintem, ha valamit elrontasz, akkor Nora maga fojt meg a két kezével.- értett egyet azonnal feltartott ujjal Suzuka.

- Megnyugtató csapatom van.- mordult fel Max, miközben beült a kocsiba, mire az említett csapat ismét felnevetett.

- Amint megcsörren a telefonod,- hajolt be a mérnöke Max elé a kocsiba, hogy bekapcsolhassa őt- azonnal jelentkezem neked.- adta a holland kezébe GP a sisakot, aki csak köszönés képpen bólintott egyet, és hagyta, hogy teljesen átjárja őt a verseny előtti drukk.

Verstappent elsőnek intette le a kockáz zászló, nem mintha bármit számítana is, ő mégis attól volt ilyen boldog és nyugodt, hogy tudta, Nora gépe hamarosan landol, és kimehet elé a reptérre.

Max nevetve nyitotta meg telefonján a böngészőt, hiszen muszáj volt megnéznie igaz e amit GP mondott neki a szabadedzés után. A Google azonnal frissítve magát, amikor a férfi megnyitotta azt, így fel is dobta a legújabb híreket, mire a holland férfi kezéből a telefonja a padlóra csúszott, így többen is döbbenten fordultak felé, majd GP hajolt le telefonjáért, melynek pókálóra tört képernyőjén még mindig ugyan az a hír volt az első helyen:

Repülőgép szerencsétlenség; túlélők nélkül lezuhant egy nemzetközi járat mely Moszkvából tartott Melbournebe

•🧪•

Huh, olyan régen fejeztem már be egy történetet, hogy azt se tudok mit kell ide írni, de azért megpróbálom...!

Maga a történt, én imádtam az alap ötletet, majd a közepén úgy éreztem, hogy egyre laposabb, viszont volt pár olyan kedves olvasóm (mindemellett itt jegyezném meg; MIND AZOK VAGYTOK!!), akik támogatták a folytatást, és be kell vallanom, rohadt hálás vagyok nekik, mivel elég, hogy is mondjam szépen, izgalmasan (?) alakult az életem az elmúlt egy hónapban, és sokszor az segített túllendülni egy-egy eléggé komfortzónán kívüli helyzeten túljutni, hogy leültem, és csak írtam. Szóval innen is köszönöm, hogy szerettétek.❤️

Be kell vallanom, ez a rész soha nem könnyű. Főleg nem úgy, hogy a történet egészen addig Happy End volt, amíg le nem ültem mérnöki fizikát tanulni, szóval ott jött az ihlet a nyitott vég felé. (Nyitott vég, szóval mindenkinek van lehetősége saját befejezést írni!)

Remélem, hogy nektek is legalább annyira tetszett ez a történet, mint nekem, és hogy nem hagyjátok el csalódottan az utolsó "fejezetet", mert az az utolsó olyan dolog, amit szeretnék elérni az írásommal.

Olyan sok szeretetet kaptam tőletek, hogy nagyon nagyon remélem, legalább egy kicsit is vissza tudtam adni belőle nektek!❤️

Szóval, vátlak vissza benneteket, bárhová, bármikor...

Ui.: Ha szívesen olvasnátok valakiről, akkor csak írjátok meg, mivel ötletem az van (ahhoz is kiről szólna), szóval várom az ötletet, ha lenne!😇

Szeretettel;
Mesy