A moszkóvium 2016-ban kapta meg előkelő 115. helyét a periódusos rendszerben, előtte helyfoglalója a ununpentium volt. Elgondolkodtató milyen egyszerű nevet vagy identitást változtatni, ha a világ azt követeli meg tőlünk, természtesen csakis kutatási célból, amennyiben kevés adat és elmézi anyag áll rendelkezésünkre.

A hatalmas házban állot szag terjengett, miközben Eleonora a hal közepén állva arcát a plafon felé fordítva mozdulatlanná dermedt ebben a pozícióban, majd lassan engedte, hogy a dohos szag és penész aroma tüdejének aljára leülve játja át egész testét.

A penész szaga lassan ölő méreg, azonban rá jelen helyzetben mégis úgy hatott, mintha felszabadították volna...

... az apjától.

... a bíróságtól.

... a médiától.

... Maxtól.

Nem tudtad, hogy szeretné-e hallani a férfi magyatázazba burkolt mentegetőzését, fogalma sem volt arról, hogy kíváncsi-e rá, az elmúlt napokban azonban ideje sem lehetett ezen gondolkodni, e miatt pedig felettéb hálás lehet az állítólagos apjának.

- Még a végén kiderül, hogy nem csak egy orosz örökösnő vagy, hanem Harry brit herceg lánya is.- szólalt meg a egy hang Eleonora mögött, mire a nő ajkain egy játékos mosoly jelent meg, szemeit azonban még mindig nem nyitotta ki.

- Honnan veszel ilyen marhaságot?- nevetett Nora, miközben a vele a helyiségben tartózkodó személy kihúzott egy öreg kárpitozott széket a szoba közepére és azon helyet foglalva vizslatta tovább a nőt.

- Végülis, ugyan olyan színű a hajatol.- vont vállat a férfi, mire Nora tüdejéből minden levegő kiszakadt és a nő hangosan nevetni kezdett, mely betöltötte a szinte üresen álló szoba falait ismét élettel.

- Majd szólok az anyámnak, hogy mindenképpen szeretném, ha DNS tesztre köteleztetné a Brit Királyi család egyik tagját.- bólogatott a nő, miközben tekintetét a férfira vezette, aki mellkasa előtt összefont karokkal és mosolyogva figyelte a nőt.

- Ha mosolyogsz, már megérte hülyet csinálni magamból.- bólintott Saša, miközben csapatuk másik négy tagja is megérkezett a helyiségbe.

- Eszméletlen ez a ház!- lelkesedett be azonnal a japán nő- Komolyan mondom nem is értem, hogy miért nem itt laktatok eddig.

- A nagyszüleim sem itt éltek, már jó ideje senki sem lakja a házat, még a nagyapám sem itt lakott, amikor üzleti ügye volt, hanem egy hotelben, szóval.- vont vállat a nő, miközben ő is odahúzott magának egy széket- Valamilyen Nina néni szokta évente megnézni a birtokot- Nina Mazepin azthiszem, anyukám unokatestvére.

- Na várj!- emelte fel azonnal kezeit Su, majd körbeforudlt a teremben- Nikita Mazepin? Senki? Komolyan?

- Ő Nina néni fia, az unokatestvérünk.- vont vállat a vörös nő- Nina néni összeházasodott a nagyapám egyik kisrészvényesével, nyilván mára már nekik is olajbiradalmuk van.- bólintott a nő, mire a mellette ülő Saša elnevette magát.

- Mint a Ewingék, de komolyan.- kelt fel fejét ingatva a szláv férfi, miközben körülötte mindenki nevetve fogadta felszólalását.

- Én leszek Pamela.- emelte a magasba a kezét Gretchen, mire a csapat minden tagja ismét nevetni kezdett.

- Hasonló dráma is volt a család másik részén ha ez megnyugtat.- legyintett a vörös nő, majd sóhajva felállt addigi helyéről.

- Mármint?- Eleonora csak vállat vont, miközben elindultak kifelé a hatalmas házból.

- Nem tudom annyira pontosan, soha nem volt belelátásunk a család azon részébe, amikor elhagytuk Oroszországot, mivel anyukám egyke, így nyilván ő tartja a kapcsolatot Ninaval, én pedig Nikitával néha, de nekem ott van Vittorio. De a nénikém halott testvérével kapcsolatban volt egy kisebb sokk a családban, viszont én annyira nem folytam bele, elég nagy tragédikomédia az egész család, viszont a nő megírta a történetét. Manon Koroljova néven, talán Ezüst pelyhek?- gondolkodott el a nő.

- Ezüst eső.- javította ki a mellette ballagó Saša- Olvastam a történetet. Pierre Gaslyval, ő is Forma 1-es pilóta.

- Ezt nem tudtam.- ingatta meg a fejét a nő, mire a férfi csak elnevette magát.

- Reméljük nem ül a családotokon egy átok, ami arra vonatkozna, hogy a Forma 1-es pilóták a vesztük a Koroljova örökösnőknek.- jegyezte meg cinikusan a férfi, mire ismét mindenki nevetni kezdett, amikor már elkezdtek szétosztódni a két fekete kocsiba.

- Ki tudja ki átkozott el bennünket.- mozgatta meg ujjait a nő, mintha varázsolna.

- Hogy az az átkozott program bassza meg.- csapta le indulatosan a laptop tetejét a holland férfi, mire társa felvont szemöldökkel fordult felé.

- Mit ártott neked az a szerencsétlen gép?- tette fel a kérdést Checo, miközben visszafordult saját képernyője felé.

- A faszomat, minden ártott nekem, amihez hozzáérek, mióta Nora nincs mellettem!

- Tudod azt csiripelték a kis madarak a garázsomban, tegnap este, hogy a Red Bull utazó csapata velünk lesz az első nagydíjunkon.

- Hogy tessék?- fordult a holland társa felé, mire az csak megvonta vállát.

- Komolyan mondom Verstappen. Beszélj a nő testvérével. Rosszabb vagy, mint egy tinédzser, ideje lenne, hogy ha akarsz valamit, akkor harcolj érte, vagy hagyd el, engedd el, és csináld fel Kellyt, már bocsánat a megnyilvánulásért, viszont már több mint egy hete ez megy. Vittorio vagy elteszi az alsó végtagodat szebb napokra egy dunctosüvegben, és minden nap áldast mond előtte, vagy megmondja, hogy merre van a testvére. Nincs harmadik opció.- vont vállat a mexikói férfi, majd lecsukva a laptop tetejét indult el a szoba kijárata felé- Viszont ha véletlenül megszabadít egy két felesleges testrészedtől, akkor nem felejtsd el, hogy a különböző állatokkal vívott sportokban is a herélt jószágok jobban teljesítenek.

- Elmész te a- hajított a társa felé egy párnát a holland, viszont mivel Sergio elhajolt előle, így a találat az éppen akkor belépő csapatfőnökük arcán csattant, mire mindkét férfi döbbenten figyelte a velük szemben álló Christiant.

- Akartam szólni, hogy kaptok öt nap szabadot, mielőtt elindulnánk az első hétvégére, de ezek utána a tiédet Verstappen átgondolom.- jegyezte meg a férfi.

- Én akkor már itt sem vagyok,- indult ismét kifelé mexikói- találkozunk öt nap múlva.- intett vissza, majd már ott sem volt a helyiségben.

- Mi volt ez az egész?- tette fel a kérdédt azonnal a férfi, amikor már csak kettesben voltak a hollanddal- Miért vagy ilyen ingerült már napok óta Max?

A holland férfi már éppen szólásra nyitotta volna száját, amikor telefonja csipogni kezdett, a férfi tekintete pedig azonnal a készülékre nézett, ahol szolgáltatójától érkezett egy üzenet, miszerint az orosz nő száma ismét elérhető, és hívókörzetileg Monacoban tartózkodik.

- Mennem kell Christian, mindent le fogok neked majd mesélni, ígérem!- kiabált vissza a holland, majd egy taxit fogva hagyott mindent ott a gyárban, és indult el a legközelebbi reptér felé.

Miközben a kerekek lassan elindultak a jármű precízen megtervezett váza alatt Nora szinte teljesen egybeolvadt telefonja képernyőjével, így már csak akkor tűnt fel neki, hogy valaki kilépett a taxi elé, amikor a sofőr behúzva a kéziféket vágott rá a dudára, miközben a nő az előtte lévő ülésbe akaratlanul, de beleverte a fejét, így homlokát masszírozva figyelte, ahogy a vezető leengedi az ablakot.

- Normális maga?- nyitotta volna ki az ajtót- Én nem megyek a miatt börtönbe, mert maga itt akar meghalni!- emelte fel a hangját a férfi, és már szállt volna ki, de hirtelen az ajtó visszacsapódott eredeti helyére, és helyette a vörös nő melletti kijárat nyílt ki.

- Nem megy maga sehova.- mordult fel a férfi, aki idő közben behajolt a döbbent Eleonra mellé- Te viszont velem jöhetnél Zonnebloem.- fordította fejét a nő felé Max, akit már több hete nem látott és csak azt hallotta felőle, amit a Red Bull közölt, vagy a média a szülei válásával kapcsolatban.

- Én ugyan sehova nem megyek.- jelentette ki Nora, de feljét még csak véletlenül sem fordította a holland férfi irányába.

- Eleonora, kérlek.- hajolt be jobban a férfi a kocsiba, hangja pedig egyre kétségbeesettebben csengett, ám a nőt ez jólláthatóan kicsit sem érintette meg.

- Kisasszony, ha nem indulunk el, akkor le fogja késnni a gépét.

- Menjen! Ne foglalkozzon semmivel, magának nem lehet belőle semmi baja, bármi történik is, kezeskedem érte.- a férfi tudta ki a nő, és bár Max Verstappen neve sem volt ismeretlen erőtte, egy szinte már orosz oligarchanek mondható férfi unokája szava mégsem söpörhető a szönyeg alá, agy a férfi azonnal le is engedte a kéziféket, Max azonban mit sem foglalkozva semmivel mászott át azonnal a nőn, aki erre sikíteni kezdett- Mit csinász?

- Megyek veled.- csatolta be övét a férfi, és hasonlóan semleges arckifejezést öltött magára, mint a nő pár perccel korábban. 

- Neked teljesen elment az eszed?!- ripakodott rá a nő, de a pilóta csak hanyagul vállat vont, majd telefonját elővéve írta meg az edzőjének és menedzserének is, hogy bizonytalan időre elutazik, miközben a nő döbbenten figyelte a férfit, majd a combán pihenő mappát kezébe véve kezdte el azzal ötni a hollandot ahol érte, ő peidg kezeivel próbált védekezni.

- Te megőrültél Eleonora?- csavarta ki az irattartót a nő kezéből a pilóta, mire a vörös nő döbbenten nézett rá.

- Én őrültem meg? ÉN? Szerinted én őrültem volna meg?!

- Nora, ezt ne itt!- csapott a combjáta a férfi, mire a nő orrnyergét masszírozva forudlt az ablak felé.

- Három perc múlva ott vagyunk kisasszony.- szólalt meg a sofőr, mire a nő pénztárcaja felé nyúlt, de Max megelőzve őt nyújtott előre egy nagyobb összeget.

- A kellemetlenségek elfeledésének érdekében.- ütögette meg vállát a férfinak a pilóta, miközben az le is parkolt a reptére belépő terminálja előtt, majd ki is szállt, hogy kivegye a csoamagtartóból a nő bőröndjét.

Eleonra átvette a csomag fülét, majd maga után húzva indult el, hogy elérje a gépet, mellyel az orosz fővárosba készül utazni, azonban ez kicsit sem hatotta meg a még mindig mögötte baktatott.

- Neked még nem mondták, hogy egy repülőre akkor engednek csak fel, ha jegyed is van a járatra?- tette fel a kérdést a nő szarkasztikusan, mire Max csak megforgatta szemeit, miközben végignézte, ahogy Nora átadja a jegyét a nőnek, aki azonnal le is olvasta azt, majd átvette tőle csomagját is.

- Elnézést.- hajolt át a holland a nő feje felett, mire a nő felé fordtotta tekintetét- Tudnék beszélni egy vezető menedzserrel eseteg? Tudja nagyon fontos lenne számomra, hogy a kisasszonnyal tudjak utazni. Felettébb fontos.

- Sajnálom uram, de a járat tele volt a reggeli foglalásellenőrzés alatt.- ingatta meg a fejét a nő, de a férfi arcán még mindig egy mosoly terült el.

- Kérem, szólna egy menedzsernek?

Max dúdolva igazgatta maga előtt övét, amit sikeresen vissza is kapcsolt pát pillanattal ez előtt, hiszen az utaskísérők a leszállásra figyelmeztették az utasokat, így a vörös nő is sóhajta obta vissza magazinját a mellette lévő kosárba.

- Valami baj van?- tette fel a kérdést a férfi felé fordulva, mire Nora felvont szemöldökkel fordult a férfi felé.

- Hogy van-e valami baj?! Igen, és képzeld csak el, különös módon neve is van a bajnak, és Max Emilian Verstappennek hívják!- a férfi csak lehunyta szemeit, majd elszámolt magában tízig. Vajon jogos, amit a nő tesz vele?

- Nyugodj meg Eleonra, kérlek, így nem megyünk semmire sem.

- Persze! Én csak nyugodjak meg, nem?- tette fel mosolyogva a kérdést a nő, majd az ablak felé fordulva figyelte, ahogy a több tonnás monstrum olyan kecses siklással érkezik meg a felhők közül a talajra, minrha csak egy Renoir festmény elevenedne meg az ember szemei előtt.

Eleonora nem is foglalkozva a férfival indult el megkeresni a csaomgját, miutána elhagyta az ellenőrzőkaput, sietnie kellett, ha el akarta érni az igazgatótanács ülésének első felét is, viszont Monacoba is muszáj volt visszautaznia a Red Bullos jegyzetei miatt, melyekkel a repülőút alatt foglalkozott részletesebben.

Eleonra már szinte győzelemként könyvelte el a pontot, amikor már látta maga előtt a Выход feliratot, mely a kijáratot volt hivatott hirdetni, és egészen addig örült is a dolognak, mag meg nem jelent látőkörének peremvidékén egy szőke kék szemű férfi, aki azonnal ott is termett a nő mellett.

- Komolyan képes lettél volna itt hagyni?

- Ha rajtam múlik nem itt, hanem Monacoban maradsz Max.- forgatta meg szemeit a nő, és indult is volna tovább, de valamilyen belső hang arra késztette,, hogy forduljon vissza, majd tekintetét végigvezette a pilótaán.

A férfi talán megtörten állt előtte, Eleonra pedig ugyan azzal a semleges arccal figyelte, melyet midnig magára öltött, amikor félt, hogy valaki megbánthatja őt, és félt, hogy az jobban fog fájni, hogy tudja ki tette, mint maga a tette.

A férfi pedig bántotta őt, talán jobban, mint bárki tette is vele eddigi rövöd élete során. Viszont ugyanez a férfi mentette meg őt, nem csak a saját állítólagos apjától, de még talán saját magától is, ez a férfi volt az, aki el tudta vele hitetni, hogy alkalmas és képes arra, hogy szeressék, és hogy ő szeressen...

- Gyere!- sóhajtott fel a nő, mire a férfi felkapta a fejét- Muszáj ott lennem negyed óra múlva, és már így is fél órás késésben vagyok.- fordult ismét a kijárat felé a nő, de ekkor Max már szinte teljesen a sarkában volt.

- Kiasszony.- lépett azonnal a nő elé egy öltönyös, talpig feketét viselő alak- Sietnünk kell.- hadarta azonnal a férfi, mire Eleonra csak megforgatta szemeit.

- Máskor majd szólok a pilótának, hogy nekem sietnem kell.- erre a mondatra Max felnevetett, mire a férfi lehajtotta fejét, Nora arcán pedig egy halvány mosoly futott át, de szinte azonnal rendezte is vonásait, viszont Max tökéletesen látt azt a kis mosolyt.

A nő aznnal maga elé vette a mappát, ami őt várt a kocsiban, majd szinte teljesen bele is temetkezett az adatokba, melyet a cég fő működtető csapata ma szeretne tárgyalóasztalra vinni.

Nora borzasztóan sajnálta, hogy nem folyt bele jobban a vállalat működésébe, amikor a nagyabja elhunyt, és hagyta, hogy az apja mindent ennyire széttúrjon, mint egy ementáli. Csak még az emebtálinak is több köze volt a biztos pénztermeléshez, mint a vállatnak jelen helyzetben.

- Vigyel el Maxot a család egyik szállodájába, és mondja meg, hogy adják neki az egyik amerikai lakosztályt.- csapta össze a mappát maga előtt a nő, majd elkezdett összecsomagolni mindent, hogy végre bemehessen a hatalmas üveg és mészkő ötvözte épületbe.

- Nem lakhatok veled egy házban?- tette fel azonnal a kérdést a férfi, de Eleonra már szinte teljes mértékben a cégnek szentelte minden figyelmét.

- Én is ott szállok meg.- jelentette ki, de azonnal ki is lépett a kocsiból, és mire a férfi bárit is reagálhatott volna a vörös nő már szinte a felfelé ívelő lépcső felénél járt, és vissza sem fordult.

Több száz ember dolgozik abban az épületben, és többüknek családja van, és neki kell tenni azért, hogy továbbra is ott dolgozhassonak, éppen ezért nem is engedheti meg, hogy bármi is elterelje a figyelmét. Éppen ezért felemelt fejjel lépett be az üveg tárgyalóterembe.

Max az útlevelét a hatalmas ágyra dobta, majd mellette landolt kabátja is, hiszen mást még csak nem is hozott magával, nem hogy ide, de még haza Moancoba sem, hiszen még az autóját is a gyár előtt hagyta...

Sóhajtva ült le az ágyra. Fogalma sem volt róla, hogy jó ötlet volt-e ennyire ráerőltetnie magát a nőre, akit bármi áron vissza szeretett volna szerezni, de azt tudta, hogy legalább azt el fogja érni, hogy a nő meghallgassa őt. Addig viszont, amíg visszaér ideje lesz beszerezni pár létfontosságú dolgot a túléléshez erre a pár napra.

Még szerencse, hogy Moszkvában vannak, nem valami istenverte kis orosz faluban, mindennek a hátamögött...

Max először egy napszemüvegbe fektetett be, majd azt fejére nyomva indult el még pár üzletben veszerezni a legszükségesebbeket. Miközben fel-alá járkált minden bolt kirakatán végigjártatta tekintetét, hiszen jobb dolga éppen nem akadt Oroszországban, hiszen Nora ki tudja mit és kivel csinál, és ki tudja, hogy mikor végez, ő pedig addig mindegy, hogy egy újabb úzletbe lép-e be, vagy az üres hotelszobában várja meg, ahová nem is biztos, hogy megérkezik...

A holland férfi minden csomagot felküldetett a hotelbe, így szinte teljesen üres kézzel lépett be az impozáns szállodába, miközben ujjai közt egy kocska alakú bársonydobozzal játszadozott, ügyelve arra, hogy nehogy elejtse, miközben a recepció felé lépkedett.

- Szép napot!- szólalt meg angolul, mire az ott szobrozó nő felelte mutatóujját, ezzel megállásra késztetve őt, miközben felvette a kacslót mamga elől, mad otoszul szólalt meg, miközben mosolyogva ott is hagyta a férfit, aki előtt pár másodperc mólva meg is jelent egy középkorú férfi- Jó napot! Esetleg meg tudná nekem mondani, hogy Eleonra Koroljova kisasszony melyik szobában szállt meg?

- Sajnos ilyen jellegű információt csak érintetteknek adhatok ki uram.

- Ő foglalta le az én szobámat.- az orosz férfi végre tetőtől talpig végigmérte a pult másik oldalán toporgó hollandot.

- Mr. Versappen.- bólintott a recepcióban álló férfi- A kiasszony önnel van egy szobában, és fél órája érkezett meg.

- Oh, akkor emiatt nem találkoztam még vele. Köszönöm az információt.- bólintott a férfi, majd ott is hagyta az oroszt, aki vissza is fordult a papírok felé.

Max belépve a szobába mérte végig a papírszatyrokáltal uralta nappalit, és valóban csak ekkor tűnt fel neki, hogy az általa elfoglalt szobának az ajtajával szemben áll egy ugyan olyan, mivel pedig a nőt nem látta máshol a szobában, így azonnal be is nyitott abba a helyiségbe, ott azonban szintén nem találta meg a nőt, így jobb híján a szoba saját fürdője felé vette az irányt, ahová belépve meg is találta a nőt, aki csukott szemmel feküdt a hatalmas habok között, kezéből kicsúszva a földön hevert egy mappa, körülötte szétszórt papírokkal.

- Zonnebloem.- szólalt meg Max, miközben letérdelt a nő fürdővize mellé, aki erre ugyan megmozdult, de nem szólalt meg, vagy kelt fel. Max feltűrte ingujját, majd óvatosan érintette meg a nő tejfehér arcát, és söpörtet ki onnan a rakoncátlankodó vörös tincseket.

- Hm?- nyöszörgött a nő, majd lassan felemelte pillát, melyek arcára borultak- Max?

- Nem szabad a fürdővízben aludni Zonnebloem, veszélyes.- jelentette ki Max, miközben a fürdőszoba polcáról leemelt egy fürdőrózsát, majd kérdőn a nő felé nézett.

- Miért vagy itt Max?

- Segítek fürödni.

- Nem itt Max.- tolta feljebb magát erőtlenül a vízben a nő, aminek hatására egy adag víz a csempén és a papírokon landolt- Miért jöttél el Monacoból ide?- tette efl a kérdést a nő, miközben kikönyökölt a kád peremére, és hatalams kék szemeivel vizslatta a holland férfit.

- Azért, mert muszáj volt beszélnem veled Zonnebloem.- tette a nő arcára kezét, majd hüvelykujjával cirógatni kezdte arcát- Mert nem kerestelek az elmúlt hetekben, és kellett volna. Muszáj lett volna! De én nem harcoltam érted foggal-körömmel.

- Nem, valóban nem tetted meg.- vont vállat Nora, majd vissza is feküdt a habok közé, miközben a lábával megnyitotta a melegvizet, hogy follyon a kádba, miközben Max sóhajtott egyet, ujjait pedig hajába vezette.

- Kelly nem terhes.- jelentette ki Max, mire a nő felé fordította fejét, majd kinyitotta egyik szemét, és úgy néeztt végig a férfin- Vagyis az, de nem tőlem!- javította ki magát azonnal a pilóta.

- Én nem kérdeztem, hogy tervehes-e vagy a tiéd-e a gyerek.- jegyezte meg a nő, miközben magához vett egy fürdőszivacsot, de a férfi szinte kicsavasta ujjai közül az eszközt.

- Tudom, hogy nem kérdezted Eleonora,- hajtotta le a fejét a holland- de én elmondom neked, mert fontos vagy nekem.- emelte fel lassan fejét a férfi, és égkék szemei beleforrtak a nő jégkék tekintetébe.

- Igazán?- tette fel a kérdést a nő- És mennyire voltam az neked szeptemberben?- csendült fel ismét a nő hangja, de már sokkal reszelősebb, gyenge hangon, mintha készen lenne arra, hogy bármely pillanatban eltörjön egy belső mécses benne.

- Szeptemberben sokkal fontosabb voltam saját magamnak, mint most vagy te nekem, Eleonora. Jelenleg sokkal fontosabb vagy nekem, mint szeptemberben, vagy bármikor is voltam magamnak, vagy bármikor is leszek. Szeretném, ha te lennél az nekem, aki mindig fontosabb lehet nekem, mint önmagam. Kérlek, had szeresselek jobban, mint magamat.- térdelt fel a kád mellett a férfi, és szinte könyörgően hangzott hangja, mely visszacsapódott a fehér és kék csempéken- Szeptemberben lefeküdtem Kellyvel, de nem szeretkeztem vele, nem éreztem semmit, és most el sem tudom mondani, hogy egy mekkora hibát övettem el akkor, remélem ettől nagyobb hibát soha nem fogok elkövetni a kapcsolatunkban, nem azt mondom, hogy nem fogok hibázni, mert biztos vagyok benne, hogy fogok, de kérlek,- nyúlt bele a vízbe a férfi, majd emelte ki onnan a nő kezét, és fogta ujjai közé, miközben Eleonora arcán hangtalanul folytak végig a könnyek- kérlek Zonnebloem, legyél ott mellettem, és engedd nekem, hogy hibázzak, taposs át rajtam utána ha kell, csak legyél ott nekem mellettem, és segíts felállni.

A nő szipogott párat, majd másik kezével megtámasztotta arcát a kád másik peremén, miközben vállait a halk sírás rázta, miközben arca két oldalán még mindig szinte patakokban folytak a könnyek. Egy hatalmas sóhajjal próbálta tűrtőztetni érzelmeit, melyek szinte tökéletesen tüktözék a holland pilóta minden rezdülését, és minden kimondott szavát.

Eleonora lassan húzta ki kezét a férfi két tenyere közül, mire a holland szinte feladta minden addigi reményét, és már éppen állt volna fel a kád mellől, amikor a nő apró ujjai megszorították a férfi egyik kezét, és hüvelykujjával köröket kezdett el a férfi kézfejére rajzolni, mire a férfi ajkai közül egy megkönnyebbült sóhaj szakadt ki, miközben térdre rogyott a kád mellett, homlokát pedig annak peremének támasztotta, miközben arcán pár könnycsepp futott végig.

Így esküdött egymásnak örök hűséget két fiatal , miközben egy szót sem szóltak egymáshoz, mégis talán titkon pontosan ugyan azt gondolták és remélték...

•🧪•