Az elemi oxigén maga egy paramágneses kémiai elem, vagyis a mágnes vonzza egy bizonyos szintig, azonban ezt a vonzást nem tudja hosszútávon fenntartani.

A nő egy takarót tekert maga köré, majd álmosan lépkdett ki az erkélyre, ahol a férfi a reggeli gyakorlatait végezte, miközben körülötte két bengáli macska nyújtózkodott és igyekezett megnehezíteni a férfi dolgát, aki igyekezett vigyázni a két jószágra, melyek közül az egyik észre is vette a nő érkezését, majd farkincáját felcsapva lépkedett a nő felé, majd körbesétálva lábait kezdett el nyávogni reggeli reményében, mire a férfi is hátra kapta a fejét, majd mosolyogva mérte végig a nő és a cica sziluettjét.

- Azt hiszem Jimmy-nek is szimpatikus vagy.- jegyzte meg a holland, mire a nő le is hajolt, majd kezei közé vette a jószágot, aki macsait azonnal neki is támasztotta mancsait a nő mellkasának.

- Szerintem meg is tartom.- jelnetette ki Nora, miközben simogatni kezdte a cica bundáját, aki ezt dorombolással jutalmazva bújt küzelebb a nőhöz, eközben pedig le is csúszott a takaró válláról, ami magával húzta a nő pizsamájának egyik oldalát is, és csak ekkor tűnt fel a férfinak, hogy a nőn a pizsama alatt nincs semmi, mire nagyot nyelve vezette tekintetét vissza a súlyokra.

- Be mennél megetetni őket?- tette fel a kérdést a férfi, miközben figyelte, ahogy a másik macska is elindult ostromolni a nőt.

- Ennyivel le is rázol?- nevetett fel a nő, mire Max felkapta a fejét, és kizárólag a nő szemébe nézett.

- Ha nem akarod, hogy itt tegyem magam liliomtipróvá, akkor lassan megfordulsz a kis selyem pizsamádban, ami alá nem húztál melltartót, és nekem háttal eteted meg a két macskát, és utána húzol a póló alá egy melltartót. Kérlek.

A nő csak döbbenten nézve fordult meg, meg sem nyikkanva, miután a férfi ismét a súlyzónak szentelte minden figyelmét, Nora pedig a konyhában letette a cicát a kezéből, majd kicsit maga felé húzva a lát alumínium tálat olvasta le az arra felgravírozott neveket. Sassy és Jimmy.

A nő összefogva vörös haját etette meg először a macskákat, majd nekiáltt valamilyen reggelit készíteni, miközben tekintetét a nappali falán elhelyezett órára vezette, így le is mondott inkább a reggeliről, majd inkább egy ebédnek a hozzávalójit szendte össze, majd egy gombás tejszínes egytálételnek ákkt neki, csirkemellel, amikor két kar ölelte át hátulról.

- Nem kértelek meg arra, hogy vegyél fel valamit, ami jobban takar?- duruzsolta a nő fülébe a szavakat a holland, mire Noran átfutott egy jól eslő borzongás, ami mosolygásra késztette a férfit.

- Most nekem is le kell tudolnom.- jegyezte meg a nő, hiszen a férfi teljesen átizzadtan fogta őt közre.

- Mühüm, de csak mert nem öltöztél át, amikor megkértelek rá, így muszáj lesz.- vont vállat a holand, majd egy csókot nyomva a nő nyakára, és ezzel ott hagyta.

Eleonora minednt lekapcsolva indult el a ház másik fürdőszobája felé, hogy amilyen gyorsan csak tud ő is letudoljon, és közben az elkezdett étel se menjen kárba. A konyhába belépve állt meg ismét a konyhapult elé, és kezdte el befejezeni az ételt, amit elkezdett.

- Ugye tudod, hogy nem kell főznöd rám.- ült le az egyik bárszére a konyhapult mellett a férfi, miközben haját törölgetve.

- Ki mondta, hogy kell?- vont vállat a vörös nő, majd az üveg bontatlan olivabogyót adta át a férfinak, hogy nyissa fel neki azt- Lehet, hogy csak szeretek főzni, nem?

- Lehet.- értett egyet a férfi, miközben a nőt egy határozott mozdulattal az ölébe rántotta őt arcát pedig a nő nyakhajlatába fúrta, miközben ringatni kezdte őt- Este elmegyünk vacsorázni? A kikötőbe mondjuk?- tette fel a kérdést a férfi.

- Van valamilyen különleges alkalom?- tette fel a kérdést a nő ficánkolva félig megfordulva a férfi ölében, hogy szemébe tudjon nézni.

- Mikor nem különleges, ha veled lehetek?- tette fel a kérdést a férfi, miközben köröket kezdett leírni a nő derekán, fejét pedig még mindig a nő nyakába fúrta.

- Szerinted nem kellene hazamennem?- tette fel a kérdést a nő, mire a férfi azonnal felkapta a fejét, és izmai is megfeszültek.

- Nem érzed itt jól magad Napraforgó? Valamit nem jól csináltam? Megfenyegetett valamivel az apád? A testvéred mondott neked valamit?- hadarta el azonnal a kérdéseket a férfi, és egyre szaporábban vette a levegőt. Nem fogja visszaengedni őt annak a férfinak a házába.

- Én,- akadt meg a nő, majd döbbenten nézett a férfira, és nem értette miért lett hirtelen ilyen ideges a férfi- én jól érzem magam itt Max.- jelentette ki, miközben arca teljesen piros árnyalatot vett fel, de a férfinak ez csak egy önelégült mosolyt varázyolt ajkaira- Én csak nem akarok a terhedre lenni, és már nincs sok hátra az egyetemből nekem. Alig pár hónap még meglesz a mester képzésem. Azt muszáj lesz kibírnom otthon.- vont vállat a nő pókerarcot varázsolva magára, holott fogalma sem volt róla, hogy hogyan tudna elviselni még több időt együtt az apjával.

- Nem foglak visszaengedni egy olyan ember mellé, aki lelkileg bántalmaz téged a miatt, hogy  én kezdeményeztem egy csókot, amit kicsit többen láttak, mint talán azt kellett volna. Még mindig sajnlom, hogy mittam bántott téged.- egészítette ki Max, miközben egy puszit nyomott a nő arcára, aki csak megrázta a fejét- De akkor sem foglak visszaengedni oda, valójában már utána kérdeztem, hogy itt is befejezhetnéd az egyetemet Monacoban, és ezt nem igazán lenne szabad elmondanom, viszont, Horner neked is és Melindanak is fel szeretne kínálni egy-egy munkát a csapatnál, tetszett neki a munkátok, és akkor

- Hé!- emelte fel kezeit a nő, amivel megállította a férfi szóáradatát- Ez most így hirtelen egy kicsit sok volt és sokk is.- jelentette ki Nora, majd teljesen megfordult a férfi ölében, így már teljesen szemben ült vele, lovagló pozícióban és kezeit összekulcsolta Max nyaka körül, de egyenlőre nem mert a férfi szemeibe nézni- Én nem tudom Max, nekem ez olyan, gyors, és ismeretlen. Félek, hogy tudnék mindenkihez ilyen gyorsan alkalmazkodni, mint hozzád.

- Alkalmazkodni?- vonta fel a szemöldökét a férfi, mirel megütötte a fülét ez az egy szó.

- Alkalmazkodni?- tette fel a kérdést a nő, majd körbemutatott a lakásban- Beledobom a használd zoknidat a szennyeskosárba- Szerintem alkalmazkodtam.- bólogatott a nő határozottan.

- Csak alkalmazkodni? Ennyi?

- Majd amikor beledobod az zoknit a kosárba, akkor beszélehtünk másról is,- tette kezeit a nő Max vállára, majd fel is állt a férfi öléből- addig viszont ebéd. És nem maradok a nyakadon, amíg nem fejezem be az egyetemet, és nincs saját keresetem sem.

- Hah, ha főzöl rám, akkor ez már nem csak alkalmazkodás! És nem a nyakamon vagy, főleg vagy lejjebb vagy felljebb, de ezt majd megvitatjuk vacsora után.- állt fel a férfi is, majd elindult Nora utána, aki kint az erkélyen terített meg kettejüknek és csak egy szemforgatással díjazta a férfi beszólását- Köszönöm az ebédet.- szólalt meg ismét a férfi, amikor helyet foglalt Eleonoraval szemben az asztalnál, miután töltött mindkettőjüknek egy-egy pohár fehérbort.

- Végülis, te adtál hozzá mindent.- jegyzete meg a nő, és bár Max pontosan tudta, hogy semmi sértő szándék nincs szavai mögött, kicsit talán mégis magára vette az egészet.

Jobban elkezdett kötődni a nőhöz, miután megtudta, hogy milyen családból is érkezett ő, mióta tudja, hogy a sorsuk kísértetiesen hasonló, és azt is pontosan tudja, hogy éppen e miatt ahogyan ő, úgy a nő sem kívánna senki másnak sem ilyen sorsot.

- Amíg itt vagy, addig ez nem csak az enyém, hanem a tidé is Napraforgó, sőt ma elmegyünk bevásárolni, és elvárom, hogy ne csak azt vegyük meg, ami elfogyott, hanem azt is, amire neked lehet szükséged.- mutatott a férfi felé villájával Max, majd az evőeszközt az ételbe vezetve kezdte el elfogyaztani az ebédjét, a nő pedig egy szóval sem válaszolt neki- És én nem az apád vagyok Napraforgó.- fogta meg üres kezével a nő tányér mellett pihenő puha ujjait- Ha valami nem tetszik, akkor nekem azt nyugodtan megmondhatod.- simított végig Max a nő puha ujjain- Érted Napraforgó? Tőlem nem kell félned.- ingatta meg lassan a fejét.

- Tudom.- jelentette ki a nő halkan- Én csak,- kezdett bele a mondatba a nő, de egy sóhajjal félbe is szakította- én , nekem ez az egész furcsa Max. Tudod az apám régóta nincs velünk, szerencsére, de amikor megjelenik, akkor nem csak ő, hanem az emlékek is megjelennek vele együtt.

- Voltál pszichológusnál?- tette fel a kérdést a férfi hirtelen, mire a nő csak lassan megingatta a fejét.

- Belénknevelete, üm, bocsánat,- emelte fel ujját Nora, belénkverte, hogy elmondani másoknak azt, hogy mi fáj, az a mi gyengeségünk, még szerencse, hogy Vittorioval ketten voltunk.

- Szeretném, ha eljönnél velem, én amióta itt élek Monacóban rendszeresen járok egy kiváló szakemberhez.- ajálotta azonnal fel a férfi, mire a nő elgondolkodva lassan, de határozottan bólintott egyet.

- Köszönöm Max.- varázsolt egy mosolyt ajkaira a nő, ami a férfi is mosolygásra késztette vele szemben.

- Tudod min gondolkodtam?- tette fel a kérdést Max, amikor befejezte az ebédet.

- Azon kívül, hogy hogy fejezzem be az egyetemi tanulmányaimat?- vette ujjai közé a borospoharát a nő, miközben hátradőlt a székében- Nem, azon kívül fogalmam sincsen.- ingatta meg lassan a fejét, Max pedig nevetni kezdett vele szemben arckifejezését látva.

- Annyira unom ezt a házat, szerintem kellene bele valami új, nem gondolod?- tette fel a kérdést a férfi- Elmehetnénk lakásdekort is venni. Anya és Vic szokott nekem néha segíteni ebben, de te biztos értesz hozzá.- csapta össze kezeit szinte már boldogan a holland- Én bepakolok a mosogatógépbe, te pedig addig készülj össze.- állt fel a férfi, mire majd kezét nyújtva felsegítette a Norat is a székről.

- Segítek.- jelentette ki Nora, de Max csak játkosan rácsapott a nő kezére, majd a bejárat felé intett, ahol az üvegajtó belső részéből a kér bengáli figyelte, hogy mi marad nekik a vacsorából.

- Nem segítesz, én megcsinálom, és amúgy is, adnál belőle annak a két éhenkórász dögnek ott.- mutatott az ajtó felé a férfi- És nem érdemlik meg.- ingatta meg a fejét a féfi, majd elkezdte összeszedni a tányérokat, miközben a nő bár nehezen, de elindult a lakás belseje felé.

Nora maga előtt tolva a hatalmas bevásárlókocsit figyelte, hogy a holland férfi szinte percenkét egy újabb őszi díszpárnát dobott bele a hatalmas kosárba, Nora pedig szinte már félig a kosáron elnyúlva tartotta szemmel a Max által nyújtott műsort.

- És ez neked hogy tetszik?- tartott a nő elé egy tökös darabot, mire ő csak megrázta a fejét- Nem tetszik?- bigyesztette le a férfi ajkait, mint egy nagy gyerek.

- Tetszik Max, de hova szeretnéd ezt a sok párnát tenni?- tette fel a kérdést- Ez a mennyiség maximum akkor kellene, ha az edzős erkélyedből egy kis őszi fészket alakítesz ki egy csomó párnával, ahol olvasni vagy filmezni lehet.

- Tetszik az ötlet. Legyen az!- határozza azonnal el a férfi, miközben még két puha bolyhos párnát dob a kosárba- Nem kellenének neked új ruhák Eleonora? Alig hoztál hozzám pár dolgot.- jegyezte meg a holland, amikor elvette a nőtől a kosarat, és ő tolta tovább a bolton keresztül.

- Valójában, gondolkodtam azon, amit felajánlottál, és akkor, ha neked tényleg nem lenne gond, de csak akkor, ha nem gond, akkor elfogadnám, hogy nálad töltsek valamennyi időt, és megkérném anyát, hogy küldjön utánam valamennyi ruhár.

- Nem így szólt az ajánlatom.- ingatta meg a fejét a férfi, a nő pedig szinte döbbenten nézett rá- Azt mondtam, hogy amíg be nem fejezed az egyetemet, és utána is, nem egy kis időre Eleonora.- a nő ajkai közül kiszaladt egy nagyobb sóhaj, csaak éppen azt nem tudta, hogy a megnyugvás szülte vagy a férfi tudja állandóan ennyire kihozni a sodrából- Szólj nyugodtan anyukádnak, hogy küldheti a ruháidat. És ma estére sem kell semmi?- tette fel a kérdsét a férfi, mire a nő majdnem vissza is kérdezett, hogy mire, amikor hirtelen beugrott neki.

- Attól függ, hogy milyen étterembe viszel.

- Étterem? Éttermet mondtam volna?- gondolkdott el a férfi- Nem rémlik, vacsoráról volt szó és a kikötőről, étterem nekem nem rémlik Napraforgó.

- Nem értem, akkor milyen vacsora?

- Áh, meglátod.- mosolygott sejtelmesen a férfi, mire Eleonora megforgatta szemeit- Az egy macska alakú prána, mellette egy egérrel?- szinte felcsillantak a férfi szemeit, mire a nő döbbenten nézett abba az irányba, amerre már el is indult.

- Verstappen.- indult el ő is utána- Nem kell, nem fogod megvenni, van két macskád, amik élnek.- kezdte le visszafelé húzni a férfit, de az csak morogva ment a nő után, mint egy morcos kisgyerek, akinek az anyukája nem engedte, hogy megvegye a játékot, ami neki megtetszett.

- Én azt a párnát is akarom.- nézett sértetten visszafelé a holland.

De csak mosolyogva fordult előre, amikor a nő még mindig a miatt morgott, hogy a cipőjének a sarkát nem a monacoi kikötő kövéhez tervezték.

- Na gyere inkább te kis morgó puffancska.- nyújtotta a nő felé kezét a férfi, ő pedig azonnal el is fogadta azt, így azonnal sokkal nagyobb biztosnágban érezte magát.

- Ugye nem megyünk már messze?- tette fel a kérdést a nő, mire Max csak nevetve megingatta a fejét.

- Valójában itt is vagyunk.- állt meg egy kissebb jacht előtt, amire azonnal fel is ugrott, majd ismét a nő felé nyújtotta a kezét, hogy őt is felsegítse a fedélzetre, ahol azonnal eléjük is siketett a kapitány és üdvözölte őket.

- El is indulhatunk uram?- tette fel a kérdést azonnal, mire Max csak bólintott egyet, majd Nora derekára helyezve kezét vezette a nőt a jacht farában lévő kipárnázott ülések felé, ahová le is ültette őt, éppen, amikor megékezett a pincér a behűtött italukkal, mire a nő meglátva azt csak elhúzta a száját.

- Valami baj van?- tette Max a kezét a nő vékony anyaggal fedett térdére, és mosolyogva figyelte arcát.

- Nem igazán szeretem a pezsgőt.

- Tudom, ez habzó bor, rosé, valamikor említetted, hogy ha nem muszáj nem iszol pezsgőt. Köszönjük.- bólintott Max a pincér felé, majd a nő kezébe adta az egyik poharat- Arra, hogy minél tovább húzd az egyetemet.- emelte fel a poharát a holland.

- Hé!- háborodott fel azonnal a nő.

- Mit csináljak, ha ez kell ahhoz, hogy hajlandó legyél velem lakni?- vonta meg vállait tehtetlenül Max, mire a nő felnvetet, és saját poharát a férfiéhoz koccintotta.

- És mi a ma esti program uram?- fordul féloldalasan a férfi felé Nora, mire Max elvéve ujjai közül a poharat tette azt a kisasztalra, majd elállva a kezét nyújtotta Nora felé, aki készségesen el is fogadta azt.

- Hamarosan kikötünk, és pont a desszertre megy le a nap, így egy gyertyafényes naplementés vacsoránk lesz.

- Utána pedig indulunk is vissza?

- Nem egészen.- ingatta meg fejét Max, de Nora kérdést megelőzte a pincér, aki az imánt is kiszolgálta őket.

- Szervírozhatjuk a vacsorát uram?- tette fel a kérdést, mire Max csak bólintott, és a hajó orra felé kormányozta a nőt hátára helyezett tenyerével.

- Mi az, hogy nem egészen Vertappen?- tette fel a kérsést.

- Ne legyél kíváncsi Napraforgó, árt a szépségnek, ha stresszelsz olyan dolgon, amin nem kellene.- nyomott egy csókot a nő homlokára Max, majd egy széket kihúzva neki a kerek asztal mellől ültette le a nőt, majd foglalt helyet vele szemben ő is.

Egy egész három fogásos vacsorát tálaltak fel kettejük elé, és ahogy azt Max megjósolta éppen a desszert közben kezdett el leereszkedni a nap is, hogy helyét átvegyék amegnyugvást ígérő csillagok a bársonyt igéző egbolton szétterülve.

A nő a csillagokat figyelte, miközben Max az ő arcáról próbált leolvasni valamit, de Eleonora csak nyugodt mosollyal kémlelt felfelé, mintha megtalálta volna a nyugalmát.

- Uram. szólalt meg egy hang, ezzel kizökkentve mindkettejüket, és mindketten a hang irányába is fordultak, ahol három személy állt.

A pincér, a séf és a kapitány.

- Uram kikötöttünk, mindent elintéztünk, mi elhagynánk a hajót, amennyiben nem tartanak igényt többé a szolgáltatásainkra.- mondta le a kapitány, mire a nő szinte tátott szájjal figyelte, elmenni?

- Nem, köszönjük, holnap délután várjuk vissza önöket.- moslygott a férfi, mire mindhárman csak bólintott egyet.

- További szép estét önöknek uram, kisasszony.- ezzel pedig Eleonora szóhoz sem jutott, hiszen mindhárman el is indultak a hajó fara felé.

- Elemnni? Max?- kezdett el pánikolni a nő, de a holand csak mosolyogva tette kezét a nő kezére ami az asztalon pihent, mintegy nyugtató szándékkal.

- Kikötöttünk, itt töltünk egy kis időt kettesben Napraforgó, holnpa jönnek értünk, nyugodj meg.- emelte fel a nő kezté, majd egy lágy csókot nyomott arra- Emlékszel miről beszélgettünk valamelyik nap?- tette fel a kérdést a férfi.- a nő sejtette, hogy pontosan mire gondol Max, de nem hagyja ennyire könnyen nyeregbe kerülni, dolgozzon meg a pénzéért.

- Sokmindenrő beszégettünk mostanában Bajnok.- ingatta meg fejét lassan a nő, mire Max ajkain egy halvány mosoly játszott.

- Igazad van.

- Mint mindig.

- Nem bírod ki, igaz?- nevetett fel a holland, mire Nora csak hatalmas mosollyal megingatta fejét- Arra gondoltam, amikor megkérdezted, hogy mi van közöttünk.

- Oh, és te azt felelted, hogy anyag.- mutatott felé a nő poharával, mire Max mosolyogva megfrogatta szemeit.

- Látom tökéletesen emlékszel.- jegyezte meg Max, de Nora vele szemben csak ártatlanul pislogott- És akkor azt mondtam, hogy nem fogom úgy megkérdezni, hogy leszel-e a barátnőm, hogy már féig alszol, viszont mindennél böszkébb és boldogabb lennék ha azt mondhatnám, hogy te vagy a barátnőm Eleonora Mina di Barcellona Koroljova.

- És mi tart vissza ettől Max Emilian Verstappen? Ha jól tuom az első csőkunkra sem kérted az engedélyem.- dőlt hátra székében gyúztes mosollyal a nő, de a férfi is hasonlóan helyezkedett el vele szemben.

- Áh, csak gondoltam szólok, hogy ne lepődj meg, amikor holnap minden újság lehozza ezt is.- jegyzete meg mellékesen a férfi, mire a nő arcára ráfagyott a mosoly.

- Ugye nem?- tette fel a kérdést döbbenten, mire a férfi elnevette magát- Nyilván nem.- forgatta meg szemeit a nő.

- Azért örülnék, ha azt mondanád, hogy szívesen lennél a barátnőm.- jegyezte meg Max, mire Eleonora arcán egy halvány mosoly terült el.

- Nagyon szívesen lennék a barátnőd Max.- jelentette ki a nő határozottan, mire Max arcán egy hatalmas fültől fülig érő mosoly jelent meg.

A holland felállva helyéről indult el a hajófar felé, kezét a nő felé nyőjtva, aki készségesen el is fogadta azt, így ketten idnultak arra kézenfogva. Ahol először felléptek a hajóra most takarók voltak kiterítve egy csomó párnával, mint egy piknik, jutott eszébe a nőnek, majd a szabadtéri vetítő is feltűnt neki.

- Filmet fogunk nézni?- tette fel a kérdést a nő, mire Max csak bólintott- És mit?- kezdett el azonnal lelkesedni a nő, Maxnak pedig a legjobb visszajlezért nyújtotta azzel a gyermeki örömmel.

- Egy igazán romantikus alkotást.- jelentette ki bólintva a férfi, miközben leültette a nőt a párnák közé, ő pedig a laptop mellé lépett, hogy elindítsa a filmet.

- Igazán?

- Pontosan.- helyeselt a férfi, majd amikor ő is helyet foglalt a nő mögött, és magához húzta őt megjelent a vetítőn a Radioactive felirat, mire Eleonora csak nevetni kezdett, Max pedig egy csókot nyomott a nyakába.

A film fele telhetett el, amikor az égen a csillagokat puha pamacsok kezdték el befedni, és a hollandnak bár feltűnt nem foglalkozott vele, hiszen az időjárás jelentés nem mutatott semmilyen csapadékot, így visszafordult a fehér vásznon futó képkockák felé, és folytatta a nő oldalának simogatását.

- Köszönöm.

- Mégis mit?- fordult szinte nevetve a férfi felé Eleonra, aki ezt kihasználva azonnal csókot is nyomott a nő puha ajkaira.

- Hogy nem hagytál békén, amikor egy arrogáns barom voltam.

- Oh, még mindig az vagy,- jelelentette ki a nő, de szemeiben nevetés csillogott- de már az én arrogáns barmom.- fogta ujjai közé a férfi arcát, majd most ő kezdeményezte a csókot, amiben a férfi belemosolygott, majd végül ő mélyítette el azt.

Lassan ültette fel a nőt, de szinte azonnal végig is fektette a puha anyagon, miközben folyamatosan a nő oldalát cirógatta, majd elválva ajkaitól kezdte el csókokkal beborítani a nő nyakát, aki ezt apró sóhajokkal díjazta, amikor pedig a férfi a füléhez hajolt kirázta őt a hideg, ami miatt Max arcán egy apró mosoly jelent meg.

- Ha bármi olyant teszek, ami neked nem tetszik, azonnal szólj.- suttogta a nő fülébe Max, akinek csak egy apró bólintásra volt ereje, de a holland ennyivel nem elégedett meg- Értetted Napraforgó?

- Igen.- nyögte elhalva, mire a férfi a kielégítő válasz után ajkait ismét a nő ajkai ellen nyomta.

Ujjait óvatosan Nora ruhájának a pántja alá helyezte, majd elkezdte levezetni azt a nő válláról, miközben ő vékony ujjait a férfi ingje alá vezetve húzta feljebb felső testén az anyago, ami szorosan tapadt a pilótára, aki csak egy morgással díjazta, amikor a nő ujjait megérezte hajában, így el is válva a nő ajkaitól kezdte el annak kulccsontját behinteni csókokkal.

Max éppen a nő fehér lenge anyagú ruhájának másik pánjától szabadította volna meg Eleonora puha, fehér és édes bőrét, miközben semmiségeket süttogott az alatta szinte a vágytól vergődő nő fülébe, amikor feldördült fölöttük az ég, ezzel egy apró sikolyt kicsikarva Nora ajkai közül, és Max is azonnal felkata fejét a hangra.

- Vihar?- tette fel a kérsét a nő, mire Max megnyugtatás képpen a nő homlokára nyomta ajkiat.

- Nem mutattak mára semmilyen vihart Napraforgó. Ne félj vigyázok rád.- jelnetette ki a férfi, nyomatékosítva mondandóját pedig ajkait is ismét a nő puha ajkainak nyomta, aki csak sóhajtva fogadta ezt, ujjait pedig ismét a férfi hajába vezette.

De Max szinte még vissza sem tért megkezdett műveletéhez, hogy megszabadítsa a nőt az őt takaró igazán zavaró anyagtól, amikor felettük az eget megvilágítva jelent meg egy villám, az azt követő dörgéssel együtt pedig mintha az égnek ez csak egy jelzés lett volna szinte ömleni kezdett az eső felettük, mire Eleonra ismét felsikított erre pedig Max is azonnal kijózanodott és felpattanva húzta magával a nőt is be a hajókabinba, és fogalma sem volt, hogy milyen reakcióra számítson a maga mellett szorosan tartott nőtől. Lassan fordította tekintetét a Nora felé, aki felnézve a férfira kezdett el nevetni, olyan felszabadultan, minthacsak most nevetne életében először.

- Táncoltál már az esőben Max?- tette fel a kérdést, amivel sikerült megéjobban meglepnie a férfit, aki így csak lassan megrázta fejté- Nos, én sem.- indult el kifelé a nő, de mielőtt kilépett volna az esőfüggönybe még kezét a férfi felé tartotta. Olyan volt mint egy jelenés, ahogy kezében tartotta fehér szoknyája anyagát, Max pedig ha akart volna sem tudott volna nemet mondani neki- Jössz?- a férfi elfogadva a felé tartott kezet lépett ki egyszerre a nővel vissza az esőbe, ahol azonnal maga elé is vonta a nőt, hogy kezei közé foghassa vékony alakját.

Nem elcséplet ez kicsit? Tánc az esőben...

•🧪•