A hasadóanyag körül elhelyezve a berilliumot az atomfegyverekben is alkalmazzák, viszont a természetben még előfordul a berill ásványokban is, melyekből többek között kiemelendő a smaragd is, mely kedvelt ékszeralapanyag. Hiszen szerelemben és háborúban mindent szabad...

- Kellene valamit bemutatni, hogy látszódjon az összhang a pilóták és köztetek.- vetette fel Horner, mire a két nő csak megforgatta szemeit.

- Vigyük őket el a játszótérre, pórázon?- tette fel a kérdést a vörös nő, mire Melinda és a két sajtós hangosan nevetni kezdett.

- Verstappenre tegyél szájkosarat, mostanában eléggé harapós.- jegyezte meg a vele dolgozó szakember, mire a nő komoly bólogatás mellett valamit lejegyzetelt a combján kinyitott füzetbe.

- Kapotok itt egy egyetemi labort, neked kell bemutatni egy kísérletet Eleonora, amit videóra vesznek, hogy több helyen is be tudjuk mutatni.- vázolta fel a helyzetet Horner- Szóval viheted magaddal a két fiút, mert holnap már nem lesz idejük. 

- Falnak megyek.- sziszegte a nő ödszeszorított fogai közül, majd ki is viharzott a helyiségből.

Mire az egyetemi laborba ért, amit neki osztottak ki arra a napra, már ott állt a két férfi kiegészülve Lando Norrisszal és Daniel Riccardoval. Nora ledobta a táskáját az akasztó alatti kis asztalra, majd elvett egy köpenyt, amit már ki is terített vállaira, miközben végigvezette tekintetét a négy férfin, akik vele tartózkodtak a helyiségbe.

- Esetleg valami ötlet?- a kérdésre Lando azonnal fel is csapata a kezét, mintha az iskolában jelentkezne felelni. Nora csak egy sóhaj kíséretében intett a férfi felé, és közben elkönyvelte, hogy ma is hosszú napja lesz.

- Csináljunk napalmot!- lelkesedett fel azonnal a fiatal britt pilóta- A Harcosok klubjában mondja el a receptet, kell benzin és fagyott narancs.- Nora szemei kistányér nagyságúak lettek, amikor a férfit hallgatta.

- Te erőnek erejével meg akarsz halni?- tette fel a kérdét a vörös nő, miközben felvont szemöldökkel állt a laboratórium közepén- A napalm általában igen, valamilyen kőolajszármazékból készül ez igaz, modnjuk eredetileg kókuszzsírszármazékokat kevertek össze alumíniumsókkal és benzinnel kocsonyásították, majd nátrium- és palmitinsavval kezeltek, valójában ez az A változat, a B már sokkal firsebb recept, konkértan csak polisztirol, benzol és benzin. Ez több percen keresztül képes égni, és házilag sokkal könnyebben előállítható, báris szerintem, de nehezebb meggyújtani. Ezek mellett vannak még alternatív változatok is.- rántotta meg a vállát a nő, majd a kezében tartott tálcát a laboratóriumi eszközökkel letehette az asztalra- Szóval Lando Norris, kérlek ne csinálj házilag molotov koktélt film alapján.- mosolygott negédesen a férfira- És hozzá ne merj érni bármihez a laborban, mert veled ellentétben, én még lehet, hogy szeretnék élni pár évig.- tolta el őt az asztaltól a nő.

- Ha lehet, én is.- ért egyet a nővel Verstappen, és kicsit hátra is tolja az ablakok irányába Norrist.

- Akkor csináljunk vágóvideónak titrálást, mondjuk utána laboratóriumi jelzőlámpát, lángfestés, szénkígyót és mondjuk laboratóriumi aranyat, mindegyik egyszerű, veszélymentes- vezette kintetét Norris a fiatal brit felé-, de látványos, és talán még érdekes is.

Visszalépve a bejárat mellé emel le az akasztóról a nő még két fehér köpenyt, majd nyújtja azokat a Red Bullos pilóták felé.

Checo azonnal magára is húzta a fehér vászon anyagot, Verstappen azonban a köpennyel együtt a nő kezét is megfogta, és ahogy húzta el az anyagot, azzal együtt Elenora gyűrűjeit is leránotta ujjairól, amikor csilingelve értek talajt a labor padlóján.

Daniel Riccardo azonnal le is térdelt, hogy összeszedje, amit haverja megint szétbarmolt. A férfi látóterébe pár másodperc után megjelent pár vörös tincs is, miközben valamit a szekrény alól próbált kiszedni.

- Segítek.- fogta meg az auszrál a nő vállát, de mivel ő nem számított az érintésre, így hirtelen felsikított, mielőtt ajkia elé kapta kezét- Sajnálom.- élete maga elé védekezve kezeit az ausztrál pilóta, miközben a nő arcát lassan kezeibe temette.

- Semmi baj.- ejtette ki lassan a szavakat, majd kihúzva magát ismét, és a szekrény alatt csillogó karikát kezdte vizslatni- Segítenél kérlek?- fordult az ausztrál férfi felé, akinek ajkain lassan terült szét a hatalmas mosolya, miközben határozottan bólintott egyet.

Az ausztrál pilóta lassan húzta ki kezét a szekrény alól, majd az ujjai közé szorított apró arany karikát óvatosan ejtette a fiatal nő tenyerébe.

- Köszönöm!- bólintott háládan Nora, miközben ujjait az apró ékszer köré szorította.

- Fontos?- tátogta neki az ausztrál, a nő pedig csak óvatosan bólintott egyet, a férfi mosolya pedig még szélesebb lett.

A labor ajtaja ismét kicsapódott, és az idilli pillanatot az újonnan érkezett férfi zavarta meg, aki egy kanerát és kameraálványt cipelt magával. Körbeköszönt a helyiségben, majd már el is kezdte összeszerelni a kamerát és kihelyezni a mikrofonokat.

Steven nehezen boldogulva a csapattal ugyan, de sikeresen felvette a körülbelül fél óráta elegendő anyagot.

- Ez nagyon menő.- forgatta meg ismét Lando Norris a miniatűr lombikot.

- Hozzávetőleg mikor ún rá?- tette fel suttogva a kérdést a holland férfi, hiszen idő közben a kezeit mosó nő mögé lépett, így szinte pontosan a fülébe suttogot, ami miatt a nőn átfutott a hirtelen jött hatás miatt a borzongás, ami megmosolyogtatta a mögötte álló férfit.

A nő anélkül, hogy abbahagyta volna a kézmosást óvatosan jobbra fordította a fejét, hogy végigvezesse tekintetét a még mindig a kapott aranyporral játszadozó férfin. Tekintetét visszavetette maga elé, és igyekezett nem arra koncentrálni, hogy a holland férfi még mindig túlságosan közel áll hozzá, alig pár centivel mögötte, ami akár akarja, akár nem beette magát gondolati közé. Egy határozott mozdulattal csapata el a vízsugarat a nő, majd a kéztörlőt lerántva a helyéről fordult meg, csípőjét nekidöntötte a mosdókagylónak, úgy nézett farkasszemet a férfival.

- Átlagosan olyan maximálisan negyed óra aktív figyelemfenntadtást tudok megállapítani a férfiaknál, mondjuk úgy bármilyen téren.- húzta gúnyos mosolyra ajkait a nő.

- Igen?- Nora csak felvont szemöldökkel bólintott- Bármilyen téren?- tett fel egy újabb kérdédt a férfi, miközben mégközelebb lépett a nő felé.

- Szinte minden téren.- bólogatott elfondolkodva a nő.

Max három lépést hátrált, hiszen már csak Landonaknvolt izgalmas a kísérletek végterméke, így bármelyikük észrevehette volna a köztük végbemenő interakciót.

- Szerintem itt az ideje, hogy valaki bebizonyítsa neked, hogy ez nincs így Napraforgó.- suttogta a szavakat a férfi.

- Napraforgó?- vonta fel a szemöldökét a nő, mire a férfi óvatosan nyúlt oda a nő nyakához, és a vékony láncot a pólója fölé húzta, ami miatt az azon lévő naprafogómedál a nő mellei közé esett, és mindketten arra vezették tekintetüket.

- És a gyűrűdön is az van Napraforgó.- húzta mosolyra ajkiat, majd ott is hagyta a nőt, és Lando mellé lépve figyelte a brit önfeledt gyermeki boldogságát, ahogy az apró csillámok forogtak az üvegben.

- Eleonora?!- fordult a fiatal pilóta a nő felé, aki érdeklődve várta, hogy mit is szeretne a férfi pontosan- Ezt kiből is kell keverni?- nézett hatalmas szemekkel a férfi, mire a nő lassú mosolyra húzta ajkait. Magára emlékeztette, pontosabban a kicsi Eleonorara, aki először találkozott négyévesen a kémiával, amikor az anyjának semmi kedve nem volt foglalkozni a kissé különc lányával, így beadta egy gyermekeknek szóló tudományos előadásra.

- Ólom-nitrátot kevered kálium-jodiddal és akkor kicsapódik az ólom-jodid, a melléktermékünk pedig természetesen kálium-nitrát.

- Oké.- vakarta meg a tarkóját zavartan a brit férfi- Esetleg le tudnád nekem ezt írni? Azt hiszem, hogy számomra ez kicsit bonyolult, így...- nevetett fel zavartan a fiatal brit.

- Persze.- a nő szétkapcsolva a köpenyét lépkedett a zöld táble felé, ami elől elvett egy krétát, és már előre rossz érzése volt, hiszen tudta, hogy ettől borzalmasan ki fog száradni a keze...

Pb(NO3)2 + 2KI ↔ PbI2 + 2 KNO3

A nő két lépést hátrálve eszi szemügyre a felírt fehér sort a zöld anyagon, majd a megmardt fehér krétadarabot visszadobta a kis tartóba a tábla elé.

- A PbI2 lesz az aranyszínű csapadék.

- Dehát az ólom nem mérgező?- tette fel a kérdést a brit férfi.

- De, de az, azonban mivel nem eszed meg, csak használod, és még csak nem is szippantod be a páráját sem, így nem, ebben az esetben speciel nem fog veszélyt jelenteni rád.- magyarázta a nő, miközben levetve a köpenyt visszaakasztotta azt a helyére.

- Ez nagyon menő!- lelkesedett azonnal a férfi.

- Az.- bólintott a nő- A tudomány, ha nem úgy tálalják, mint az iskolákban, akkor nagyon érdekes és menő.- mosolyodott el a vörös nő lassan.

Az erkély hintájában hátradőlve nyomott egy őjabb Entert, majd félig lecsukta a laptop tetekét, éppen akkor, amikor valaki kopogtatni kezdett az ajtón, mire a nő sóhajtva állt fel eddigi helyéről.

A nő lassan sétált az ajtóhoz, majd nyitotta ki azt, ott azonban nem egy ember, hanem egy hatalmas csokor fogadta, pontosabban, egy hatalmas csokor, amit egy ember tartott.

- Miss Eleonora di Barcellona?

- Igen?- kérdeztem vissza, mire a csokos lassan felém tolódott.

- Ezt önnek hozta egy futár. 

- Öm, köszönöm?- vette át a hatalmas csokrot a nő, így már rálátása is lett a vele szemben álló férfira, aki csak bólintott egyet, majd már ott sem volt.

Nora a lábával nyukta be az ajtót, majd egy vázát keresve valahol a szoba legmélyén szabadult meg a csokortól, aminek a súlya is a méretéről árulkodott. A rengeteg napraforgó és vörös rózsa között egy apró fehér papírlapot fedezett fel, így azonnal afelé nyúlt, de ujjbegye megakadt egy tövisben.

- Ah.- kapta ki kezét a virágok közül, az ujjbegyén egy nagy vörös vércsepp jelent meg.

- Csipkerózsikásat játszol kisasszony?- érkezett a kérdés az ajtó felől, mire a nő azonnal arra is kapta a fejét.

- Mit keresel te itt?- fordul teljes testével a betolakodó felé a vörös nő.

- Téged.- mutatott a nőre miközben csukta be maga mögött az ajtót a férfi, majd kényelembe is helyezte magát az egyik hatalmas puffos fotelben- Nem egyedül élsz itt?- nézett körbe a holland férfi.

- Természetesen nem, én nem egy extravagásn Forma 1-es pilóta vagyok.- ezen a kijelentésen Max Vertappen csak felnevetett, hiszen tisztában volt vele, hogy a nő egy olyan olasz-orosz családi dinasztiába született bele, hogy háromszr tudná felvásárolni a Hiltont, és még pénze is maradna legalább egy kisebb magánhadsereg felállítására- Melindaval együtt kapunk minden héten egy szobát.

- Legalább nem vagy magányos.- bólintott a férfi- Amúgy csapatépítő.- csapott combjaira a férfi, miközben felállt eddigi ülőhelyéről.

- Milyen csapat? És minek kell építeni?

- Red Bull Racing, aminek te is a tagja vagy, remélem rémlik még valami. És azért kell építeni, mert éppen te- mutat vádlóan anő felé- vagy az, aki minden egyed adandó alkalommal kihúzza magát a csapatdolgok alól, szóval Csipkerózsika gyere.

- És ha programod van?- tette fel a kérdést a nő.

- Kivel a szívtipró Lance Stroll-lal?- húzta már-már gúnyos moslyra ajkiat a férfi- Mindketten tudjuk, hogy nincsen.- ingatta meg lassana a fejét. eleonora felhúzta az orrát, és úgy figyelte tovább. Semmi kedve nem volt elmenni, és ezt a férfi is pontosan tudta, de valami miatt kicsit sem szerette volna azt végignézni, hogy a nőt nem fogadja be a csapat csak egy olyan betegség miatt, amiről nem is tudnak.

- Hadi sérült vagyok, így csak nem mehetek. - nyújtota előre az imént tövissel megszúrt ujját a nő, amire a férfi csak egy 'ezt te sem gondolhatod komolyan' telintettel reagált.

- Had nézzem csak.- fordult mosolyogva a vörös nő felé Max, és kinyújtott kézzel lépkedett felé, mire a nő mit sem sejtve tette tenyerébe saját kezét.

A férfi óvatosan ujjai közé véve a nő vékony mutatóujját és azonnal tanulányozni is kedzte vékony és puha ujjat. A nő körme szépen vol reszelve, bőre puha és hamvas volt, mintha az olasz vér nem is jelenne meg a családjában, ujja külső részén egy csipkézett szélű sebb futott végig, ami arról tett tanubizonyságot, hogy a nő sem volt minden esetben mintagyerek, ezen pedig a férfi halkan felnevetett.

- Valóban egy igazán csúnya seb.- nézett a férfi a vele szemben álló nő szemébe, aki csak hevesen bólogatni kezdett.

- Én is pontosan így- az így szó más szinte sikítva hagyta el a nő ajkait, hiszen a férfi ajkai közé vette a nő ujjbegyét, és nem csak egy puszit nyomott rá, de meg is szívta azt, miközben végig a nő szemébe nézett. Lassan engedte ki ajkai közül a nő ujját, és mégegy apró csókot nyomott rá.

- Én úgy látom, hogy már sokkal jobban is van, nemde?- tette fel a kérdést szinte morogva a férfi, miközben a nőszagatottan vett egy mély levegőt, és csak bólintott egyet, vagy inkább megrázta a fejét, a férfi nem tudta pontosan eldönteni, így csak felnevetett majd el is lépett a nő elől, és a virágok közé nyúlva vette ki a kis cetlit a virágfejek közül.

- Kövesd a sorsod és álmaid, ahogy a paraforgó szirmai is követik a napot, még ha azt éppen felhők is takarják el, vagy éppen lemenőben van.- olvasta fel a levelet a holland, majd le is dobta a kis asztalra, amire a nő a vázát tette le- Az aláírás pedig csak egy E. betű. Hány hódolót is tartasz itt ponosan Eleonora?- tette fel nevetve a kérdést a férfi.

- Egyet sem!- háborodott fel azonnal a nő, de Max Vertappen csak megingatta a fejét.

- Nos, sajnos én ezt nem így látom Eleonora Helia di Barcellona Koroljova.- ingatta a fejét Max, majd a nő felé nyőjtotta a kezét. 

- Mit is szeretne Mr. Vertappen?

- A kegyed kezét Miss di Barcellona Koroljova.- hajolt meg kissé a holland férfi.

- Bár az ajánlata igen hízelgó Mr. Vertappen, azonban sajnos nem fogadhatom el, egy ilyen nő, mint szerény személyen, nem fogadhatja el egy szinte lovaggá ütött férfi házassági ajánlatát, hiszen szüleim jól neveltek jóuram.- pukedlizett egyet a nő.

- Szóval utánam olvastál.- jelentette ki kissé önelégülten a férfi.

- Kénytelen voltam.- vont vállat nemtörődöm stílusban a nő, de Max arcáról a mosolyt senki és semmi sem tudta volna levakarni. Meg fogja szerezni magának ezt a nőt, még akkor is, ha utána hagyja kicsúszni kezei közül, vagy éppen ő maga lesz az, aki egyenesen eltaszítja maga mellől.

Hiszen a mellette sétáló nő még mindig felhúzott orral és karbafont kézzel sétált utána.

- Komolyan Eleonora, ha így folytatod még a végén én is elhiszem, hogy semmi kedved nem volt jönni velem.- vetette át karját a nő vállán Verstappen.

- Neked amúgy nincs barátnőd, akit untathatnál?- fordult a holland felé a vörös nő.

- Nem, nincs.- tett úgy a férfi, mintha ezen elgondolkodott volna.

- Jippijájé!- emelte fel ökölbe szorított kezeit a nő, mintha ez a hír feldobta volna, de valójában valahol legeslegbelül talán valamit mégiscsak megmozgatott benne ez az információ, még ha nem is kellett volna, és a nő nem is szerette volna, hogy ez így legyen.

- Én ezt nem játszom tovább, de komolyan mondom!- dobta be lapjait felháborodva Gianpiero Lambiase, és összeszűkült szemekkel nézett a vele szemben ülő nőre, aki csak hatalmas ártatlan szemekkel figyelte a vele szemben ülő férfit- Te!- mutatott a nőre- Hamis kártyás vagy, igazam van?

A szobában megfagyott a levegő, miközben a nő magaelé húzta azt a zsáknyi aprót, amivel éppen a téteket helyettesítették, habár Max nem tett volna rá nagy összeget, hogy a nő nem lett volna képes több ezer eurós tétekben is ugyan ilyen nyugodtan játszani.

- Szűz kéz szerencsét hoz, nemde?- pislogott a nő, már-már őzikéket meghazudtoló szemekkel az olasz férfira vele szemben.

- Szűz neked maximum a csillagjegyed Angyalka, de a nyakamat, és még jó pár nemesebb testrészemet merem rá tenni, hogy a másik két értelemben már rohadul nem vagy az.- hajolt előre Lambiase. A nő ajkai egy ravasz mosolyra húzódtak, és az apróra helyezve tenyereit hajolt ő is közelebb a férfihoz, így orruk hegye már majdhogynem összeért.

- Aki fogad az veszít Signori.- ejtette ki lassan a szavakat a nő, miközben ujjaival egy ollót formált, majd össze is csukta mutató és középső ujjait.

A szobában először síri csend uralkodott egészen addig, amíg maga Lambiase el nem kezdett fejét ingatva nevetni, ekkor az egész szobán nevetés futott végig. Egyedül a holland férfi méregette kíváncsi szemekkel a nőt, valahogy nem gondolta volna, hogy nem mondott igazat a mérnökének. Vajon a nő szűz lenne...? Vagy ami fontosab kérdés, ha az, akkor mégis milyen értelemben.

Az egykor még mérnökökkel teli szoba immár csak pár ember tartózkodott. Max éppen a mérnökével beszélte meg az, amit a délután folyamán ellógott, hogy magávalrángassa a rögtönzött csapatépítőre az orosz nőt, és bár fejben a férifra koncentrált, tekintetével mégis a nőt kereste, aki Melindaval és még pár fitalabb mérnökkel vitatták meg, hogy mik a legnagyobb hibájai az egyik nem olyan régóta megjelent sportautónak, ami mosolygásra késztette a hollandot.

- Beleestél?- tette fel a kérdét Lambiase, amivel sikerült visszazökkenteni a hollandot.

- Nem.- jelentette ki- Viszont kihívást jelent, én pedig minden helyzetben és minden esetben oda és vissza vagyok a kihívásokért, főleg ha azt vörösen és szeplősen tálalják.- húzta önelégült mosolyra ajkiat a férfi, majd egy másik telemetriai adatokkal telenyomtatott lapot húzott mega elé, és azt kezdte el elemzni mérnökével, aki a vele szemben ülő nőre vezette kintetét.

Eleonora önfeledtem érvelt saját igaza mellett, feloldódott, már közel sem érezte magát olyan elvezsettnek, mint amikor Verstappen magával rángatta, sőt talán még azt is meg merte kockáztatni, hogy csak jót tett neki az, hogy a férfi nem hagyta annyiban, hogy vele jöjjön, szinte már olyan, mintha törődne is vele. A nő szemét forgatva legyintett mindkét kezével, és hagyta ott a társaságot, hogy elinduljon feléjük, Max pedig kézségesen nyújtotta ki felé a kezét, hogy mellette foglaljon helyet, szemét azonban le se vette a papírokról.

Gianpiero Lambiase ekkor jött rá, hogy már előre sajnálja a nőt, tegyen is vele bármit ez a prá hónap, a sport vagy a pilóta...

•🧪•