A Mjölnir-t egy haldokló csillag szívében kovácsolták, hogy egy Istent szolgáljon, nos a lítium is egy csillag szívében jött létere. Sokáig csak találgattak a tusósok, hogy maga az ősrobbanás hozhatta létre az elemet, azonban 2013-ban a Nova Centauri csillag robbanásakor az asztrofizikusok maguk is szemtanúi voltak, ahogyan a lítium kilökődik a térbe.

Eleonora egy nagy sóhaj kíséretében szállt ki az autóból, hogy végre kinyújthassa a lábait, és ne kelljen a bátyja morgását hallgatnia.

- Inkább ez,- intett a fekete jármű felé a nő- mint a repülés.

- Neked, Leo, neked jobb volt, de nekem, akinek le kellett vezetnem ezt a távot, nekem nem.- fintorodott el a férfi, miközben a nő kezébe adta a bőröndjét, és a sajátját is magához vette.

- És a kis vörös miért nem vezetett?- érlkezett a kérdés az ikerek mögül, mire mindketten hátra is fordultak. Vittorio a kelleténél erősebben csapta le a kocsi csomagtartóját, mire a nő mellette majdnem összerezzent, de sikerült megállnia.

- Csak azért, hogy ne hajtsak át a nyakadon közben.- vigyorodott el gúnyosan a nő, majd féloldalt vállal neki is ment a holland pilótának, miközben elhaladt mellette, testvére pedig mögötte nevetve követte.

- Eleonora.- kapta el a pilóta mérnöke kezét, de ő azonnal ki is rántotta az ujjak közé szorult alkarját, miközben légzését próbálta szabályozni, a férfi szétnyitja ujjait martotta maga elé a kezét, minthegy védekezésképpen- Szeretném, ha átnéznéd az adatokat, amiket átküldtem neked, e-mailban.- a nő lassan felsóhajtott, majd testvére felé kapta a fejét.

- Lehet itt valahol nyomtatni?- a férfi elfontorodott és lassan megingatta a fejét.

- Megvannak kinyomtatva is a dolgok, át is tudom vinni neked este, ha esetleg kell.- vont vállat hagyagul a férfi, de nagyon szeretett volna egy sokkal jobb "első benyomás"-t tenni a nő irányába.

- Azt hiszem, azt megköszönném.- mosolyodott el lassan a nő, és közben próbálta nem kínosan érezni magát- Délután, ööm, olyan hat körül mondjuk már visszaérek.

- Hová is lépsz te le Leo?- tette fel a kérdést testvére a nőnek, aki csak megforgatta a szemeit.

- Te vagy a gardedamom vagy mi van?- vonta fel a szemöldökét a nő- Futni amúgy, ha annyira érdekel, de amúgy is,- a nő felemelte a telefonját- még mindig elérsz telefonon, drága édesanyád nyomkövetőjé alapján.- ciccegett fel a nő, a férfi pedióg nevetni kezdett.

- Te még nem szedesdted ki azt a szart?

- Nem, viszont, a telefon, amiben benne van, az valahol a Farmoor Reservoir mélyén van.- bigyesztette le szomorúan ajkait a nő- Sajnálatos vitorlás baleset.- ingatta a fejét tetetett szomorúsággal a fiatal nő.

- Boszorkány.- jelentette ki a férfi, majd a táskája pántját átdobva a vállán, majd hátraforulva integetett a Red Bullosok felé, így a nő akaratlanul is kettesben ,aradt a férfival, így kénytelen volt lassan felé fordulni.

- Ööm, szóval igen, olyan hat körül már ismét a hotelben leszek, szóval ha akkor át tudnád hozni az adatokat, vagyis ha úgy neked jobban megfelel, akkor szívesen átmehetek érte én is, hiszen mégiscsak nekem van rá szükségem.

- Ne hülyéskedj, én átviszem.- mosolyodott el a férfi, akin magán is éppen futáshoz megfelelő ruha volt- Akkor este hatra.

- Köszi.- bólintott mosolyogva a nő, és éppen készült megfogni a bőröndje fülét, amikor Verstappen előtte elkapta azt.

- Segítek.- magyarázta meg azonnal tettét a férfi- Hogy tudjam merre kell keresnem téged délután.- magyarázkoott tovább a férfi, mire a nő csak lassan és megfontoltan bólintott egyet.

- Még be is kell jelentkezzek.- intett a szálloda felé a nő, mire a férfi csak megrázta a fejét.

- Csak mondd meg, ha zavarlak és

- Nem, csak, csak néha kicsit kínosan érzem magam ha valaki segíteni akar nekem, olyan, mintha utána elvárna valamit érte, és nem szeretek tartozni senkinek sem.

- Akkor, ne érezd ezt,- vonta meg hanyagul vállát a férfi- nekem nem tartozol semmivel sem.- ezzel el is indult a férfi a hotel belseje felé, így Eleonora kénytelen volt követni őt, hiszen a csomaga lényegében nála volt, így szinte futva kellett a férfi után mennie, aki már a pultnál állt- Igen, a kiasszony,- tette a nő lapockái közé a kezét és a pult felé tolta őt- azonnal mutatja is a személyazonossági dokumentuamait.- nézett le mosolyogva a nőre.

- Persze.- válaszolta nyúzott mosollyal a nő, majd elő is vette az útlevelét és át is csúsztetta a nőnek a márványpulton.

- Eleonora Helia di Barcellona Koroljova, kettős állampolgár, monacói állandói lakos, ideiglenes Egyesült Királysági lakó.

- Pontosan.- válaszolta a nő összeszorított ajkakkal, miközben figyelte ahogy a nő ujjai szinte táncoltak a billentyűzeten, miközben a holland férfi még mindig a hátán tartott a kezét, meglepő módon pedig a nőt pedig csak minimálisan zavarta.

- 313-as szoba, kellemes itt töltött időt.- darálta le a nő, majd a kulcskátyájával együtt vissza is csúsztatta a nő iratait a pult külső oldalára.

Nora elvette a papírokat, és egy köszönöm motyogása után el is indult a lift felé, és mivel kezében még mindig ott volt a kátya, így nem tudta ujait tördelni, ezért a kátyát forgatta ujjai között, amire a férfi is felfigyelt, így inkább elvette a nő kezéből a kátyát.

- Miért vagy ideges?- tette fel a kérdést miközben menyomta a hatodik emelet gombját, a lift ajtaja pedig azonnal ki is nyílt.

- Csak, babona.- legyintett hanyagul a nő, de a férfi annyit olvasott utána a betegségeinek, amennyit csak ideje engedte, így pontosan tisztában volt azzal, hogy még véletlenül sem gondolta lényegtelennek a dolgot.

- Aham, és mégis mivel kapcsoltaban?

- Csak,- sóhajtott egyet a nő, éppen amikor csilingelve megállt a lift a megadott emeleten, és a férfi ismét maga elé nyomta a nőt- a tizenháromsz szám, soha nem volt szerencsém ezzel a számmal és nincsenke jó emlékeim ezzel kapcsolatban, csak ennyi.

- Aham, csak. Miért nem cserélteettél szobát?

- És szerinted ezzel az indoklással cseréltek volna szobát?- tette fel a kérdést nevetve a nő, miközben megállt a szobája előtt, amit a férfi ki is nyitott, miközben megcsörrent a telefonja.

- Ez Horner,- lebegtette meg a telefonját a holland- ezt fel kell vennem, de

- De hatkor jössz.- bólintott a nő- Köszi a segítséget Max.- mosolyodott el Nora.

- Viszlát Eleonora.

- Szia Max!- intett mosolyogva a nő, miközben behúzta a szobáb a bőröndöt.

Eleonora mindent a bőröndben hagyott, hiszen csak pár napig lesz a városban, így teljesen feleslegesnek talált a kipakolásra feláldozott időt, így csak a jelenleg szükséges sportruházatát vette elő és a sportcipőjét, miközben a fülhallgatótját bekapcsolva indított el egy lejátszási listát.

Öt óra után az ajtaja előtt egy mosolygós brit férfit talált, aki integetve fogadta a döbbent fiatal nőt. Nora kirántotta a fülhallgatóját a füléből, amikor közelebb ért a férfihoz.

- Lando?- tette fel a kérdét Eleonora, hiszen fogalma sem volt arról, hogy a brit férfi mégis mit keres itt ilyenkor.

- Szia El!- lett még szélesebb a mosolya a férfinak- Csak szerettem volna köszönni neked.- jelentette ki a férfi, és örült, hogy csak kissé volt hazugság ez a mondat, mivel a férfi már vagy fél órája ült a nő ajtaja előtt, hogy találkozhasson vele.

- Valóban?

- Persze! Olyan kedves voltál Angliában! Gondoltam viszonzom a szívességet, csak szeretném ha jól éreznéd magad, amikor először Magyarországon vagy.- mutat körbe a férfi, miközben próbálja magával is elhitetni, hogy csak szívesség miatt van itt, és nem azért, hogy bevágódjon a nőnél, előbb, mint azt Vertappen tehetné.

- Oh, hát, nagyon kedves vagy. De azt hiszem, kénytelen leszek lefürödni, nos minden előtt, amit ma csinálni szeretnék.

- Megvárlak!- mosolygott még mindig a férfi- Mármint, nem akarok tapintatlan lenni, vagy ilyesmi, csak

- Hát, értem,- fonta össze maga előtt kezeit a nő- vagyis azt hiszem, azonban, szeretnék lefürödni futás után.

- Persze!

- Egyedül.- tette hozzá a nő, kiegészítve magát, amikor a férfi még mindig nem mozdult el az ajtó elől.

- Oh! Hát akkor majd visszajövök! Olyan egy óra múlva?- a nő csak lassan és megfontoltan bólintott egyet, hizsen bár a férfival szemben nincsenek kötelezettségei valamiért mégis kíváncsi, hogy pontosan mit is szeretne a brit.

Vörös haját zuhany után egy hanyag kontyba rendezte, miközben magára rángatott pár ruhadabot, ami még hírből sem az övé volt, de amiról Vittorio nem tud, az bizony nem is fájhat neki, Nora pedig soha nem volt annak a híve, hogy ne érezze jól magát abban, amit visel.

Az ajtó felől három kopogás hallatszott, és a nő azonnal a szerkezethez is lépett, hiszen azt hitte Max érkezett meg a neki szánt kinyomtatott adatos papírokkal, de amikor felrántotta az ajtót egy mosolygó és integető brit állt vele szemben, és a nőben csak ekkor tudatolsult egy ennél sokkal rosszabb dolog is. Teljesen megfeletkezett arról, hogy nem egyedül lesz, és nem vett fel melltartót, hiszen csak a hollandra számított, akit nem tervezett hosszútávon beinvitálni, de sejtette, hogy a McLarenes pilótával nem lesz ilyen szerencséje.

- Eleonora! Meg szerettem volna nézni veled egy filmet, viszont fent felejtettem a popcornt, szóval két perc, és vissza is jövök.- tartotta maga elé laptopját a férfi, hogy a nő átvehesse azt tőlem.

Nora óvatosan vette el tőle a készüléket, hogy még véletlenül se lehessen kifogásolni a kissé hiányos öltözetét, ami minden bizonnyal kettejük közül csak őt zavarná, de a férfi mit sem törődve a ruházatával indult el a lift felé a folyón.

A megfelelő folyosóra érve Max Lando Norrisszal találta szemben magát, aki Eleonora szobája felől érkezett, és éppen a liftek felé tartott.

- Max.- intett neki a brit, mire ő azonnal meg is torpant a folyosó közepén.

- Lando, te, itt?

- Persze. Segítek beilleszkedni Noranak, gondoltam az lenne ebben az első lépés, ha egyikünkel legalább baráti kapcsolatba kerülne.- vont vállat mosolyogva a férfi, miközben zsebrevágta kezeit.

- Segítesz neki beilleszkedni.- Lando bólintott egyet és továbbra is mosolyogva állta a férfi tekintetét- És mikor is jutottál vele együtt erre az elhatározásra?- tette fel a kérdést a holland.

- Hm, ma délután, miután beszéltem vele a futása és a tudolása közt.- vajon a nő kissé sem átlátszó sportmelltartójában, vagy éppen a fürdőszobában gonolkodott el azon Norris, hogy szeretne közelebb kerülni Norahoz?- futott át a gondolot Max fejét, aki inkább mély levegőt vett, hpgy még csak ne is gondoljon erre.

- Aham, értem.- sziszegte a férfi, majd a kezében tartott papírokat egy hengerré csavarta és a brit férfi mellkasának nyomta- Akkor légy olyan kedves, és ezt add oda neki.- ezzel meg is fordult, és a foylosón hagyta a fiatalbb britet a szerte-szét repdeső papírlapokkal körbeölelve.

A férfi maga sem tudja miért, de szinte dühsen idnult el vissza a szobája felé, út közben pedig találkozott a szobapincérrel, aki éppen Eleonora szobája felé tarott a Max által megrendelt ételekkel, hiszen gondolta, hogy a nő talán éhes lesz futás után, és úgy gondolta igaza van Landoank, nem az ő hibája, hogy nehezebben nyit emberek felé. De ezek szerint csak őt nem bírja elviselni maga körül...

A nő körül nyüzsgő embereknek mindnek meg volt a maga feladata, így szerencsére senkinek sem volt ideje megállni, és azzal foglalkozni, hogy Eleonora pontosan mit is keres ott, egészen pontosan a Red Bull boxfalának dőlve, és az adatokból jegyzetelve, amiket tegnap este a brit pilóta vitt el neki, mert Max megkérte arra. A nőt valójában talán a kelleténél kissé jobban lesújtotta a tudat, hogy annyira nem érdkelte a holland pilótát, hogy eljutnak e hozzá az adatok, hogy teljesen nyugondtan rá merte bízni egy másik csapat pilótájáta, és talán kicsit az is, hogy az sem érdekelte, hogy találkozhat a lánnyal, hogy megnézhesse minden rendben van e vele, amit valójában fel sem róhat neki, hiszen nem tartoznak egymás felé számadással.

- Hát itt vagy!- jelent meg egy árnyék a nő felett, aki hallva a neki címzett szavakat a szívéhez kapta a kezét.

- A szívbajt hoztad rám Melinda.- nézett fel társára a vörös nő, mire az csak nevetni kezdett.

- Hidd el, hogy nem akartam, viszont olvastam a módosítási javaslatokat, és szerintem zseniális, mármint tökéletesen kivitelezehtő a mostani versenyautón, simán meg tudnám csinálni, csak egy kis átalakítás, ha te is meg tudod oldani a te részed.- lelkesedett azonnal a nő.

Eleonora lassan állt fel, majd leporolta ruháti, utána pedig lehajolt, hogy összeszedje a jegyzeteit, amik körülötte elterülve hevertek míg fel nem kelt. Lassan emelkedett fel, kezében a papírokkal, és meg is fordult, mert mintha egy tekintet akarta volna átfúrni rajta magát, de amikor szembefordult a személlyel inkább olyan érzése volt, mintha a kék tekintet inkább a lelkébe akarta volna befúrni magát.

- Előbb még Vertappennek jóvá kell hagyni a módosítási javaslatot.- fordult vissza Nora társa felé.

- Ugyan már, miért ne hagyná jóvá? Hiszen így leglaább pár kilóval könnyebb autóval indulhatnának, ebben a sportban pedig néhe egy-két gramm is sokat számít, nemde?

- De, ez így van.- bólintott egyetértően a nő- De akkor is, először jóvá kell hagyniuk mindent.- fogta meg mosolyogva a hollófekete hajú nő vállát Nora, de a nő csak az orra alatt motyogott valami olyasmit, hogy ő azért elkezni kidolgozni a terveket, és makettezni azokat, és a nő csak remélni tudta, hogy társa nem életnagyságú modellekre gondolt.

A csürötök délutáni tárgyaláson ülve Eleonora minden olyan részinformációt lejegyzetelt, aminek talán később hasznát veheti valamelyik fejlesztési javaslata során, de amikor a csapatfőnök feltette neki a kérdést, hogy mit gondol tud e valamit átadni a hétvégére, a nő döbbenten engedte el tollát, ami lassan gurult végig az asztalon, megállva Checo előtt, aki e miatt felvont szemöldökkel, de mosolyogva fordult a nő felé.

- Dehát én adtam át újítási javaslatokat.- nézett körben a teremben a nő szinte kétségbeesetten.

- Ja, én tudom.- szólalt meg vele szemben Max Verstappen- De szerintem szar volt.- bólintott egyet- Szóval ha lehet, akkor tedd inkább hasznossá magad, és csinálj is valamit a hétvége alatt, ami a csapatnak is segíthet, vagy vissza is mehetsz Oxfordba, ott is ülhetsz így a seggeden, és majd apuci kifizeti az egyetemen elvesztegetett semmittevéssel eltöltött éveidet.- vigyorgott gúnyosan a férfi a vöröshajú nőre, akinek arcán semleges érzés ült, miközben belül úgy tört darabjaira, ahogy egy Herendi kupa Lando Norris közelében...

- Verstappen!- csapott az asztalra magából kikelve, ezzel egy időben azonban a nő széke a földön csattant ő pedig szinte azonnal ki is viharzott a helyiségből.

A nő végigfutott a paddocon, és már éppen a kapuknál járt, amikor valaki elkapta a csuklóját, és szinte erőszakosan visszarántotta őt, de még sikítani sem volt ideje.

- Hová futsz angyalka?- tette fel a kérdést Norris, mellette két másik férfi állt, de Lando csak a nőre figyelte mosolyogva- Ő Charles Leclerc, kicsit unalmas, hercegi pofi, a csajok kedvence, a sport popsztárja,- intett az egyik férfi felé, aki csak felnevetett a bemutatásán- ő pedig Lance Stroll, kedves, kicsit néha naív, az apja úszik a pézben, mint Dagobert McCsip, de ő tűrhető, jobb napjain báris.

- Kapd be Norris.- érkezett a szívélyes válasz a megjegyzésre, de a férfi is csak nevetett, majd intett egyet a nőnek- Te pedig

- Eleonora, Eleonra di Barcelona.- nyújtotta ki kezét mindkét férfi felé.

- Ő Verstappen egyik új mérnöke. Valamilyen gyakoronoki porgram, igaz?

- Valójában költségvetés finanszírozási, de lényegében, valami hasonló.- bólintott a nő, de az arcán olyan kifejezés ült, mint akinek éppen a fogát húzzák.

- Figyelj Eleonora,- szólalt meg Lance először, ezzel mindenkinek a figyelmét magára vonva- csak szólj, és szívesen kifizetem azt a hiányzó részt a keretéből.- a férfi ajkán játékos mosoly ült, de szemeiből sütött a komolyság, ezzel pedig a nő arcára is mosolyt csalt.

- Nagyon kedves vagy édesem,- nevetett fel a nő halkan- de az apámnak nem jelentene problémát kifizetni a projektet, sőt előszeretettel adományoz is az egyetemnek, éppen ez volt a probléma.

- Érdekes.- gondolkodott el a talpig Ferrariba öltözött férfi- Általában nem az szokott lenni a gond, ha van pénz, hanem az ha nincs.

- Üdvözlöm az Oxfordon Mr. Leclerc.- hajolt meg szinpadiasan a nő mire mind a három férfi nevetni kezdett mellette.

Lance Storll mosolyogva vezette végig tekintetét a vörös nőn, aki már látszólag fel is engedett a nem régi incidense óta, de fél szemmel azért még mindig azt figyelte, hogy valaki utána jött-e, mert ha igen, akkor azonnal menekülőutat kell keresnie.

- Ha mégis kellene segítség,- kezdett bele a férfi- akkor csak keress meg. Apámmal biztis ki tudunk találni valamint, az öreg biztos szívesen dolgozna együtt egy-két egyetemmel Britanniában.- féloldalas mosolyt küldött a nő felé, majd ott is hagyta a társaságot, hiszen valaki maga felé intette őt.

- Én is megyek.- szólalt meg a vörös nő is, hiszen egyre többen jelentek meg a környéken Red Bullos öltözetben, és a nő még véletlenül sem szeretett volna kockáztatni.

- És honnan is ismered a nőt?- ütötte meg egy közeledő beszélgetés Max fülét.

- Max-szel voltam bent nála az egyetemen. Nagyon aranyos lány, de nehezen nyílik meg az idegenek felé, szóval próbálok segíteni neki,- érkezett szinte azonnal Lando válasza- mivel Vertappen annyira nem tűnt segítőkésznek.

- Nos, majd én segítek neki.- a holland férfi már szemben is találta magát a beszélgető párossal, Storll és Norris viszont még nem láthatták meg őt, mivel a brit férfi valamit mutogatott a telefonján.

- Szevasztok.- szólalt meg a Red Bullos pilóta, mire mindketten felkapták a fejüket, majd biccentettek a férfi felé.

- Hogy ment az edzés Max?- érdeklődött a kanadai férfi, miközben mind a hármap megálltak egy félreesőbb helyen, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni.

- Feszülten.- szinte morogta a választ a férfi- Tegnap átadtad a papírokat Noranak, igaz?- tette fel a kérdést Max Lando felé fordulva, mire a férfi csak hanyagul vállat vont.

- Persze, hogy átadta. Kicsit meg is leődött Nora, szinte mintha csalódott is lett volna.- elevenítette fel a tegnap estéjét a brit, holland társa viszont kételkedett abban, hogy Norris komolyan gondolta e amit mondd.

- Csalódott?

- Csalódott, persze, mintha nem számított volna arra, hogy én fogom neki azokat a papírokat,- egy ördögi mosoly jelent meg a férfi arcán- mintha mást várt volna. Majd találkozunk Maxie.- veregette meg a vállát Lando, és már tovább is mentek egyedül hagyva a gondolataival Vertappent.

A nő csalódott volt, mintha mást vásrt volna, vajon várta, hogy ő vigye el neki a papírokat? Szinte biztos, hogy nem, hiszen soha nem mutatta ki, hogy akár egy kicsit is, de érdekelné őt a férfi, még a parkolóban is inkább közömbös volt vele, mintsem érdeklődő, akkor mégis miért várta volna őt a nő mégis aznap este a papírokkal...

- És milyen virágot is kellene vinnem Eleonoranak?- a kérdést a kanadai pilóta tette fel, de Max azonnal össze is gyűrte a kezében lévő papírt. Ez a kérdés egyet jelent egy háborús hadüzenettel, eddig azt hitte, hogy Norrisszal kell megküzdenie, de a helyzet ezek alapján teljesen más, mint amire számított.

De a különleges helyzet különleges megoldásokat kénytelen teremteni.

- Igen?! Jó napot! Ezer szál sárga margarétát szeretnék rendelni egy kisasszonynak, remélem ez nem okoz gondot.- szólt bele a férfi a telefonjába, amikor tárcsázta za egyuk helyi virágüzletet- Nem, nem szeretnék semmilyen üzenetet csatolni. Igen, átküldöm a címet üzenetben.- ezzel le is tette a telefont, majd tárcsázta a következő számot- Christian, át kellene adnom neked valamit.

- Semmi szükség rá, Melinda már átadta az egész fejlesztést.- menjen a picsába az a minden lében kanál nő, senki nem mondta, hogy ez egy két forntos híború lesz, és még csak nem is egy emberrel kell háborút vívnia.

◦🧪◦