1896-ban találták fel a hidrogén-lángvágást, és nem, nem a tudósok, és még csak nem is kutatók vagy mérnökök, hanem betörők. Egészen pontosan Hannoverben, amikor egy tűzbiztos páncélszekrényt szerettek volna feltörni, nos valójában nem is csak szerették volna, hanem fel is törték, a hidrogénnek köszönhetően.

- Norrist miért is hoztuk?- tette fel mogorván a kérdést a holland férfi, miközben a csomagjaikat adták le hotel recepciójánál.

- Mert veled ellentétben van aki szeret.- int Daniel felé szinte már nyűgösen a fiatal brit pilóta.

- Én nem mondtam, hogy nem szeretlek Lando.- sóhajt fáradtan a holland pilóta és ujjai közé csípve orrnyergét masszírozta meg azt- Csak semmi kedvem ehhez.

- Haver, én elhiszem,- tette Daniel kezét a férfi vállára- De ezt is kibírjuk, nem?- húzra szokásos mosolyára ajkait- Hiszen csak fél év.

- Hiszen ez a nő alig van több, mint egy méter,- fakadt ki azonnal a pilóra, mintha még mndig csak egy nagy gyerek lenne, akinek olyan házimunkát kell vézenie, amihez semmi kedve- oh, hogyan tudna ő nekem egyáltalán segíteni, kérlek Daniel, hiszen csak egy kis furska. Alig fejezte az egyetemen az alapképzést.- sziszegett a férfi.

- Szevasztok srácok.- szólalt meg egy hang az öt férfi álltal alkotott kis kör mögül, így mindannyian arra fordultak.

- Arthur?- ocsúdott fel először a kezdeti sokkból a japán pilóta, és a többiek is kérdően néztek a férfira.

- Egyenlőre én úgy tudom, hogy igen.- vakarta meg zavarodottan a férfi a atartkóját- Noraval még Monacóban ismerkedtünk meg,- tolta előre az eddig mellette álló fiatal nőt, akinek arcán morcos kifejezés ült- Ő itt tanul, és meghívott, hogy töltsem vele a hétvégét.

- És a milliónyi meghívás közül éppen a mostanira mondtál igent...?- morogta morcosan az orra alatt a nő.

- Nem áll jól neked, ha moscos vagy Nora.- nevette el magát a monacói férfi- És jó,- bólintott lassan és megfontoltan a férfi- talán csiripelték a madarak, hogy pár Forma 1-es pilóta is most lesz itt.

- Remélem azok a haszontalan szárnyasok azóra kimúltak.- Arthur hangosan felnevetett, majd a kezét a nő derekára csúsztatta, és maga mellett vezetve indult el a pult elé.

- Foglaltam mára asztal Nora.- kezdett el csevegni a nővel- Nincs kedvetek csatlakozni?- fordult a másik öt férfi felé, miközben a pulton a recepciós elé csúshztatta az előzetesen elkért papírjait.

- Nekem van.- tette fel a kezét a fiatal brit férfi, mire az ausztrál is széles mosollyal bólintott egyet, és másik két társuk is csatlakozott hozzájuk, így mindenki egy emberként fordult Max Verstappen felé, nos mindenki, kivéve a nőt, ő a körmét piszkálva állt a pult mellett.

- Én ezt most inkább kihagyom,- fintorofott el a holland férfi, mert maga sem tudta miért, de az alacsony vörös ciklon az első pillnattól nyomasztja őt, vagy inkább felkavarja- felmegyek pihenni, tegnap este sokáig elemeztem.

- Haver, ne már!- csapta hátba a hollandot Ricciardo.

A recepciós idő közben kiadta Arthur Leclerc kulcsait, így ő mosolyogva fordult a mellette ülő nő felé, majd tenyerét a nő csípőjére hejezte és szétnyitotta ujjait, hogy lassan tolhassa maga elé a fiatal nőt.

- Fél óra múlva találkozunk az étteremben.- intett a többiek felé a monacói, majd megnyomta a lift gombjár, hogy fel tudjon jutni a negyedik emeletre.

A lift ajtaja lassan kinyílik a negyediken, majd a három fehér köpenyes nő egyszerre próbál meg kinyomakodni a szűk ajtón.

- Szerintem semmi értelme sincs annak, hogy a fizikát és a kémiát már általános iskolásoknak próbálják meg előadni, amikor azokat szinte középiskolás aggyal is alig voltam képes felfogni.- tárta szét kezeit a középmagas szőke nő.

- Szerintem időben el kell kezdeni a gyerekekt felkészíteni az élet alap tételeire és alkotóelemeire.- vonja meg vállát a vörös hallgatnó, mire a társaságból többen is bólogattak felé.

- És mégis hogyan kellene érthetően átadni a tudást a fiatalbb generációknak?- fordult felé felvont szemöldökkel és csípőre tett kézzel a szőke társa.

- Kezdve a legalapvetőbb dolgokkal, mellyekkel az életet próbáljuk megmagyarázni, és annak alap hibáit vagy működési elveit, majd utána érdekességekkel megmagyarázni azokat. Például, hogy rfégi borok korát megállapíthatjuk a benne lévő víz tríciumtartalma alapján, és ezért fontos tudnunk, hogy a trícium a hidrogén izotópja.

- Mindenbizonnyal Einstein is így kezdte, hugi.- szólalt meg egy gúnyos hang a fiatal nők mögül, mire azok hátra fordulva néztek végig szinte nyálcsorgatva Eleonora bátyján- Ezt elfelejtetted tegnap Nora.- húzta ajkait kedvesnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető mosolyra a férfi.

- Nem, nem elfelejtettem.- mordult fel a nő- Nem akartam elhozni.

- Késő.- tátogta a szót a férfi, majd a nő felé lendítve a mappát dobta azt el, mire a nő maga elé emelve kezét zárta azt ujjai közé.

- Mi is lenne velem nélküled.- hüzta össze a szemeit fintorogva a nő, mire a férfi csak nevetni kezdett vele szemben.

- Szeremcsére ezt soha nem tudjuk meg.- mielőtt elfordult volna testvérétől még egy csókot dobott felé a levegőben, pont akkor, amikor a nő kinyitotta a neki kiosztott mappát.

MAX EMILIAN VERSTAPPEN

Eleonora lassan hunyta le szemeit, majd a mappát is becsukta az orra előtt, és se szó se beszéd nyitott be a saját laborjába, hogy folytassa a tegnap elkezdett kísérletét. A laptopot felnyitva az asztalon nyitotta meg a megfelelő dokumentumokat rejtő mappát.

Eleonora Helia di Barcellona Koroljova- állt a dokumentum tetején, melyet végre a férfi menyitott, hogy tovább is jusson a nő alap adataitól, amely a súlya, a magassága és a származása volt.

Kémiai mérnökként végzett, és rengeteg kísérlete van, egy csomó publikációval. A férfi lassan átlapozza azokat elolvasva a címüket, melyek alapján egy sem fogja meg a kíváncsiságát vagy képzelőerejét.

Addig lapozta a dokumentum lapjait, amíg el nem ért a végéte, és már majdnem be is csukta az iratot, amikor a szeme megakadt az utolsó sorok egyikén. Egyéb megjegyzések, pszichológiai és fizikai állapotfelmérés. Négy dolog volt felsorolva a kis téglalap alakú helyre.

• gerincferdülés

• bokasüllyedés

• ADHD

• asperger szindróma

A férfi összevont szemöldökkel meredt a laptopja képernyője felé. A fizikai állapotát megbélyegző pontoknak jelentésével teljes mértékben tisztában van, de az ADHD és az asperger is sötét folt volt számára.

Lassan pötyögte be a keresőbe előszrö külön-külön majd egyben is a szavakat. Több ezer oldalnyi cikk jelent meg a fárfi előtt, ő pedig lassan, saját relevanciája szerint kezdete el átolvasni azokat, és minél többet olvasott szemöldökei annál inkább összeszaladtak honlokán.

- Szóval lényegéven csak egy kisfilmet kell elkészítenünk a következő pár hónapban?- tette fel a kérdést a vörö hajú nő, mire a másik három hallgató a termeben vele együtt bólogatott.

- Nem egészen kisasszony.- emelte fel a kezében lévő tollat Christian Horner.

- Akkor?- érkezett a kérdés egy magas, fehér bőrü, szinte sápadt nőtől a terem másik feléből.

- Nos, javaslatokat kellene tenniük egyes helyzetekben, nyilván tekintetbevéve azt, hogy önök nem teljes mértékben lesznek beavatbva az autó részleteibe. Valamint egy-egy futamon meg is kellene jelenniük, nos, képviselve ezzel az egyetemüket.

- Azt általában a publikációink teszik meg helyettünk.- mutatott rá a nyilvánvalóra Matteo, aki a negyedik volt a diákokból alkotott kis körben.

- Nos, ezen most változtani fogunk.- csapta össze kezeit a dékán- Maguk a legjobb diákjaink, mégis, éppen önök azok, akik a legkevesebbet mutatkoznak meg a nagyközönség elé, még a végén azt hiszi, hogy önök nem is léteznek, csupán mi alkottunk meg önöket, azzal a techológiával, mi is a neve?- gondolkodott el a dékán az állát dörzsölve.

- AI.- segítette ki őt unottan az egyik prodékán, mire az idősödő férfi hevesen bólogatni kezdett, majd rámutatott a tollával.

- Pontosan Jessie! Így kénytelenek lesznek élőben is képviselni bennünket.- mosolyodott el a férfi, majd mint aki jól végezte a dolgát ismét beletemetkezett a papírhalomba, ami az asztalán hevert előtte- Ennyi. Mehetnek.- intett az ajtó felé a professzor, mire a prodékán el is kezdte kiterelni őket a helyiségből.

Hirtelen a hat ember az ajtó külső oldalán találta magát, és fogalmuk sem volt arról, hogy mihez is kellene kezdeniük magukkal.

A vörös hajú férfi óvatosan oldalba bökte testvérét, majd fejével az ajtó felé intett, és amikor az bólintott egyet, akkor a hátára csúsztatva a kezét kezdte volne el lassan kivezetni, és a kis csoprtuk másik két fitalabb tagja is éppen elindult volna kifelé, ha a velük tartózkodó egyik csapatfőnök meg nem köszörülte volna a torkát.

- Esetleg inna egy kis vizet, Mr. Horner?- tette fel szinte már gúnyosan a kérdést Vittorio.

- Köszönöm. Csak szerettem volna megköszönni maguknak, hogy elfogatták az ajánlatunkat, így nem kellett másokat keresnünk, akik megfelelnének a mi és a csapatunk elvárásainak is.- mosolyodott el melegen a férfi.

A négy fiatal azonban úgy meredt rá, mintha két feje nőtt volna. Vajon a férfi komolyan nincs tisztában azzal, hogy egyiküket sem kérdezték meg arról, hogy lenne-e kedvük részt venni egy olyan projektben, ami az életük és a kutatásuk hat hónapjába befúrja magát.

- Nos,- szólalt meg ismét a férfi, amikor pár perce már senki más meg sem mukkant, még csak a legnagyobb véletlenből sem- Melinda és Eleonora kisasszonyok fognak hozzánk csatlakozni, a főcsapathoz, a Red Bullhoz, Matteo és Vittorio pedig az Alpha Tauri csapatát erősítik majd, Mr. Tost mellett.- mutatott a mellette álló férfi felé, aki csak halványan mosolyogva bólintott egyet.

- Mikor szeretnénke bemutatni bennünket a csapatuknak?- szólalt meg először a vörös nő, és a férfi, mint egy hiéna csapott le a kérdésre.

- Akár már ma!- lelkesedett azonnal- Tudják mit? Meghívom magukat ebédre! És azonnal szólok a fiúknak is.

- Nagyszerű.- bólintott Matteo, és másik három társa is lassan bólogatott- Két óra múlva találkozhatnánk esetleg? Meg kell valamit néznek a laborban.

- Nekem is be kellene állítanom egy-két gépet.- bólogatott Eleonora.

- Akkor két óra múlva találkozunk, fiatalság.

Két óra múlva Matteo és Nora egyszere léptek be az étterembe, amit Christian küldött el nekik SMS-ben a nap folyamán.

- Kíváncsi vagyok, hogy milyan atomfegyert terveztetek meg idefelé jövet?- tette fel a kérdést Melinda mosolyogva.

- Ezért kell olyan partnert találni, aki valamilyen humán dologgal foglalkozik, és nem reállal.- vont vállat Matteo, miközben betolta a széket csoporttársának segítve- Gondolom egy ügyvéd akkor sem venné észre azt, hogy egy atombombát építenek mellette, ha plutóniumot vagy urániumot tennék be alulróla a második konyhafiókba.

- Csak nehogy úgy járj, mint Wilhelm Conrad Röntgen.- forgatta meg szemét a vörös nő, mire az asztal körül ülő többi személy nevetni kezdett, éppen akkor, amikor megérkezett a Red Bull küldöttsége is.

- Mérnöki, esetleg tudományos viccről maradtunk le?- tette fel a kérdést Horner, miközben mindenki, aki vele egyszerre érkezett meg helyet foglalt az asztal körül.

- Tudományos.- érkezett az egybehangzó válasz.

Eleonora lassan emelte fel tekintetét, és egy gúnyos mollyal emelte ajkaihoz a boros poharát, miközben annak pereme felett egyenesen a szinte már döbbenten őt fürkésző Max Verstappen tekintetébe fúrta saját jégkék szemeit.

Két kopogás törte meg a laborban hallatszó monoton zúgást, és még mielőtt a nő akár csak egy hangos is kiadhatott volna, az a valaki az ajtó előtt már félig bent is volt a helyiségben. A tanuló lassan fordul meg, miközben teljesen elzárja a büretta kis csapját, hogy még véletlenül se menjen kárba az addigi munkája, melyet a titrációra pazarolt.

- Csak maga az?- húzza gúnyos mosolyra ajkait, majd visszafordulvan ujjai közé veszi az Erlenmeyer-t és ismét mozgatni kezdte csuklóját bal kezével pedig átnyúlva a büretta mögött ismét megnyitotta a kis csapot, hogy a lila cseppek belecsepeghessenek az oldatába.

- Csak?- érkeztett egy felháborodott válasz, vagy sokkalinkább kérdés, miközben a cipő talpa keményen a járólapnak csapódva közeledett a nő felé, majd megáll közvetlenül a nő mellett, ujjaival pedig a márvány csempével kirakott asztalra támaszkodott.
Egy pillanata a nő a férfita kapta a tekintetét, de azonnal vissza is fordult a munkája fel, hiszen amíg nem figyelt, addig majdnem sikerült túltitrálnia az oldatot, viszont szerencséjéra a folyadék gyönyörű halvány barackszínt vett fel.

- Akar is valamit, vagy csak az aurámba szeretett volna bepofátlankodni?- tette fel a kérdést a nő, miközben köpenye zsebéből elővéve egy golyóstollat feljegyezte a térfogat értékét a tenyerére.

- Kihúztam magát, nem igaz?- tette fel a kérdést, mintha az nem lenne nyilvánvaló, miközben a nő egy újabb Erlenmeyer-t vett a kezei közé és bele is csepegtette a megfelelő indikátort, hogy egy újabb titrálást kezdhessen el- Ez véletlenül nem kötelezettségekkel jár az ön részéről?- tette fel a kérdést a férfi, miközben mutatóujjával lassan megütögette a már kész Erlenmeyer-t- Hogy dolgozhat úgy a két üveggel, ha nem ugyan annyi víz van benne eredetileg?- a nő mély levegőt vett, majd elvette a férfi elől a kész munkáját, hogy ne ütögethesse tovább azt.

- VÍZ?- tette fel a kérdést felháborodva- Titránt.- helyesbít a nő, és lassan forgó mozdulatokkal keverni kezdi a kezében fogott lommbikot, miközben a büretta kis csapját ismét megnyitotta, és újra elgondolkodott azon mennyivel egyszerűbb is lenne az élet, ha balkezes lenne- És kötelezettség? Ugyan kérem,- sóhajt fel ismét a nő- hallottam, amikor tegnap este Daniel Riccardoval beszélgetett, és elpanaszolta,- itt megállt, és felegyenesedett, míg hagyta, hogy a mérőoldat lassan csepegjen a keverékbe, hiszen még közel sem lesz kész az titráció- nem, maga nem is panaszkodott, hanem nyafogott az ausztrálnak.- forgatta meg tengerkék szemeit a nő, de ajkain még mindig egy kis mosoly játszott- Hiszen ez a nő alig van több, mint egy méter, oh, hogyan tudna ő nekem egyáltalán segíteni, kérlek Daniel, hiszen csak egy kis furska.- idézte fel a részleteket az előző éjjeli beszélgetéből a nő, majd lassan oldalra döntötte a fejét- Szeretné még folytatni esetleg?- vonta fel a szemöldökét a nő, miközben a férfi egy nagyot nyelve ellőkte megát az asztal hideg lapjától, a nő pedig csak bólintott, mintha azt mondaná, pontosan így gondotam én is- Nos, a kérdésére pedig a válasz, a titráció a desztilált vízben felodott anyag súlyától és moláris tömegétől függ, valamint a mérőoldat térfogatától és annak koncentrációjától.- vont vállat a nő, miközben a férfi szinte tátott szájjal figyelte őt.

A tanuló egyik kezével elzárta a bürettát, míg másikkal felemelte a lombikot és megforgatta azt, egy apró mosollyal és bólintással vette tudomásul, hogy még így is tökéletes barackszínű oldatot kapot. Szabad kezével az ajtó felé mutatva jelezte a férfi felé, hogy csak nyugodtan távozzon.

- Aurevoir, Mr. Verstappen.- miközben a férfi kisétált a helyiségből a nő lassan letette a laboratóriumi üvegedényt a másik mellé, és eligazgatta, hogy tökéletesen álljonak egymás mellett, ismét felírta a kapott értéket a tenyerére, majd egy újabb Erlenmeyer-t, hogy elvégezhesse a harmadik kontroll titrációt is.

Miután mindent helyrerakott, és elvégezte a számolásokat a kísérlethez mindent elmosogatva hagyott maga után a laborban, aminek lekapcsolta égőit. Lassan lefelé lépkedve a márvány lépcsőn egy kövér és lassú könnycsepp folyt végig arca mindkét oldalán, majd a puha kék anyagot eláztatva landoltak mellkasán.

Soha nem gonolta volna, hogy éppen itt térnek vissza a kiskora óta elnyomott szorongásai, melyek az egyetemig végigkísérték őt. Soha nem akarták beválogatni sehová sem, nem akartak vele dolgozni egy csoportban, hiszen mindig ő vol az elkényeztet gyerek, akinek még súlyproblémái is voltak, és ez minden tanulmányi intézetben eltöltött napjára rányomta a bélyegét, egészen az egyetemig, ahol változtak a dolgok, egészen pontosan a mai napig úgy tűnt, hogy változtak.

◦🧪◦

Visszatértem? Talán...

Nos mindenki (aki még itt maradt🥺) nagyon-nagyon hiányzott, és bár most éppen az egyetemre kellene koncentrálnom, mégis, olyan káosz van a fejemben, amit muszáj kiírnom magamból, így tá-dá!

Várom a véleményeteket, nos, mindennel kapcsolatban.❤️