Nem válaszolt. Csak elrántotta a kezét és felpattant. Vissza se nézett szinte rohant ki az ajtón. Majdnem fel is lökte a befelé igyekvő Ekhót. 

-Itt mi történt?-kérdezi a legjobb barátnőm. 

-Én magam sem értem. Tőle kéne megkérdezni.

Ekhó bólint egyet. Felém fordul és ad egy térképet. Felvonom a szemöldököm.

-Ez Lucastól van. Ő adta ide. Mint megígérte velünk jön. És az az ifgazság, hogy mióta lenyomtad sokkal kedvesebb.-itt elpirul.

-Csak nem tetszik neked?-kérdezem kedvesen.

-Nem, Én csak azt mondtam, hogy nem kell aggódnod miatta.-ezt azért nem venném biztosra. Ebben a csapatban teljesen csak az unokatestvéreiben bízom meg és Ekhóban. 

Nem mondok azonban semmit neki. Csak lenézek a térképre. Az Olümposz be van jelölve rajta. Honnan szedett ilyen térképet Lucas? De nem is érdekel igazán, amíg nekünk segít nem számít. Épp kérdezni akartam valamit mikor belépett Khalypso.

-Istenem, remélem jobban vagy. Voltam bent mikor még eszméletlen voltál. 

-Persze, minden okés. Volt már ennél rosszabb is.

-El, ne hazudj. Soha, életedben nem voltál még itt. Még csak beteg se voltál soha. 

-Oké, oké. Nyugi van Ekhó. Egyszerűen csak jól érzem magam, és semmi ok az aggodalomra. 

A lányok csak össze néztek majd bólintottak. Nem értem mi folyik itt. Mindenki olyan furcsa. Jason a maga megszokott módján. Viszont a barátnőim...valami történt még kivoltam ütve.

-Lányok, valamit megtennétek nekem?-felém kapták a fejüket. 

-Persze.

-Ez csak természetes. 

-Ide hívnátok Christ és Colint? Vagy elég csak Colin.-mindkét lány eltűnt a szobából. 

Nekem viszont fel kell kelnem. Ma mindent össze kell készíteni, hogy holnap éjszaka eltudjunk indulni. Nem várhatunk tovább. Ez a pár nap is túl sok volt. 

Felültem az ágyon. Majd lelógattam a lábaimat. Egyre lejebb csúsztam. Éreztem, hogy nem lesz ez jó. Nem fogom tudni megtartani magam. De meglepődtem saját magamon. Sikerült megállni a saját lábaimon, mindenféle fájdalom nélkül.

Sétalgatni is tudtam. Colin gyógyító ereje, kurva jó. Mintha soha meg se sérültem volna. Már az ajtó felé mentem mikor hirtelen belépett Colin.

-Szia. Figyelj, tudom, hogy láttad milyen a vérem. 

Nem mondott semmit, csak bólintott. 

-Miért van ez?-félek a választól. Mi van ha valami mutáns vagyok. 

-Fogalmam sincs Elene. De ha vissza visszük a villámot meg kérdezed Zeuszt vagy az anyádat. 

Ez nem egy rossz ötlet. Addig is, nem sérülhetek meg. Nem hagyom, hogy a többiek tudjék milyen szörny vagyok. 

-Elene, nem vagy szörny. Csak különleges vagy.-honnan tudja a gondolataim?-Együtt nőttünk fel, szerinted nem találom ki, hogy mire gondolsz?

-Igazad van. Ismersz. De lehetne, hogy nem mondasz a többieknek semmit erről a kis esetről. Ha megtudom miez beavatok mindenkit. Ígérem. 

-Rendben. De csak addig, amíg nem beszélsz valakivel aki tud segíteni. 

Nem is kell több. Ha a küldetésnek vége, és kiderül, hogy tényleg egy szörny vagyok véget vetek az életemnek. Erről viszont nem tudhat senki. 

-Colin, ma mindent elő kell készíteni. Holnap éjszaka elakarok indulni. Nem várhatunk tovább. 

-Biztos elég jól vagy hozzá?-mikor meglátta az arc kifejezésem ezt mondta.-Vissza szívom, bocs húgi. 

-Menjünk innen. Unom a fekvést. Edzenem kell egy kicsit.-Colin úgy néz rám mint aki bolond.-Attól, hogy Te meg a testvéred nem szerettek gyakorolni nekem szabad. 

-Nem erről van szó. Csak éppen most sétálsz ki a gyengélkedőről. 

-Talán gond?

-Nem mondtam semmit.-sóhajtja. 

-Én is így gondoltam.-tudom kicsit durva vagyok, de nem fogok megváltozni. Így könnyebb mert nem kötődöm annyira senkihez.

Az épületek mellett sétáltunk. Megláttam az íjász pályát. Tudtam, hogy ma ezt fogom csinálni. Nem érzem még elég biztosnak magam a futáshoz, vagy víváshoz. De semmi pénzért nem vallanám be ezt senkinek. 

Azonban mikor hátra akartam nyúlni egy nyilért meg az íjjamért nem volt ott. 

-Colin hol van a tegez meg az íjam?-jól tudja, hogy ezt az apjától kaptam ajándékba. Mint neki és Artemisznek is, soha nem téveszt célt. Aranyból és ezüstből van. 

-A szobádba van minden. 

Még jó, hogy rákérdeztem. Magától tuti nem mondta volna. El is indultam a házam felé. Mint egy hűséges kiskutya úgy követ minden felé Colin. 

-Neked mi bajod van? Miért követsz minden felé?-oké, bunkó vagyok, de nem értem miért kell babysittert játszani.

-Úgy egyeztünk meg a többiekkel, hogy még nem jössz teljesen rendbe addig valaki mindig figyel rád. 

Felröhögtem. Ezt nem gondolhatják komolyan. Pedig Colin arckifejezése nem arról árulkodik, hogy poénkodna.

-Mondd, hogy ez egy rossz vicc.

-Ez csak a biztonságodd érdekében van.

-Na ide figyelj. Még most is sokkal erősebb vagyok nálatok. És amúgy is, semmi bajom.-nem hisz nekem, látom rajta.-Nem mondom el megint. Ha bárki is felügyelni akar rám, az nem végzi szépen. Még ha rólad is van szó Colin. 

-Rendben. Értem. Tovább adom a többieknek. De ha nem érzed jól magad mindenképp szólj. Oké?

Csak bólintottam. 

-Nem hallottam ahogy megígéred Elene. 

-Nyugi van "apa". Megígérem. 

De utálom ha valaki uralkodni akar felettem. Azt az érzést kelti bennem, hogy nem bízik eléggé a döntéseimben. 

Már a házam előtt álltunk. Intettem Colnak, hogy maradjon itt. Én besiettem a szobámba. Felkaptam a cuccomat, de mielőtt kimentem volna gyorsan benéztem a fegyvertárba. A pajszokhoz mentem, hogy megtudjam lesni a villámot. 

Elsőre nem vettem észre. A szívem eszeveszett tempóban kezdett dobogni, levert a víz. De mikor egy másik vért mögött észrevettem. Zeuszra, de megijedtem. Komolyan, ha még Én is elvesztettem volna nem csak az Istene...

Na de megyek is mielőtt Colin utánnam jön. Még azt hiszi valami bajom van. A szobámból jöttem ki mikor bele is ütköztem. Tudtam, hogy bejön.

-Már azt hittem meghaltál. 

-Sejtettem, hogy követni fogsz. De csak leellenőriztem a villámot.

-Te magadnál tartod?-ez ennyire hülye?

-Nem, az erdőben van elásva. Szerinted?

-Jól van na. Nyugi. Csak meglepett. 

Megráztam hihetetlenkedve a fejem és elindultam kifelé. Vissza néztem mert Colin nem úgy nézett ki mint aki egyhamar elindulna. Ott állt egy helyben, döbbent fejjel. Megköszörültem a torkom. 

-Tudod, hogy szívesen látlak a házamban Colin. De mennék íjászkodni. Gyere Te is. Nem fog megártani. 

Csak morgott valamit az orra alatt. Nem hallottam tisztán. De mintha azt mondta volna, hogy milyen szigorú vagyok és így nem fogok egy pasit se kifogni. 

-Colin. Hallottam.-lefehéredett.-Ugyan, nyugi már.-nevettem fel.-És ki mondta, hogy akarok pasit?

Innen már nem beszélgettünk többet. Vissza mentünk az íjász pályára. Láttam pár Apollónost. De ez nem újdonság. Szinte csak mi szoktunk itt lenni.

Beálltam lövéshez. Meghúztam az ideget majd elengedtem. Telibe találtam a céltáblát. De ez nem lep meg. Ez az egyik dolog amiben legyőzhetetlen vagyok. 

Késő este volt mikor végül abba hagytam az edzést. Már mindenki elment. Colin is hamar feladta. Azt mondta, ezt felesleges gyakorolnia hiszen tökéletesen megy neki. De Én szeretem csinálni, addig sem kell gondolom semmi másra. Csak arra, hogyan fogom az íjamat, hogyan célozzal és lőjjek.

Éjfél volt, mikor vissza indultam a szobámba. Már menten egy ideje mikot lépéseket hallottam magam mögül. Hirtelen fordultam meg, gyorsan céloztam de nem lőttem. 

-Nyugi, édesem. Csak Én vagyok az.-Jason, tudhattam volna. Hisz ki más követne egy erdei ösvényen éjszaka. 

-Neked is szia Jason. Mit keresel itt?

-Csak vigyázok rád cica. Meg amióta, kizavartam egy lányt miattad azt hiszik járunk és nem akar velem össze feküdni egy csaj se.

-Látom ez nehezen érint téged. 

-Ha gondolad Te segíthetsz rajtam. Te is élveznéd.-ilyenkor úgy fejbe lőném.

Nem válaszoltam neki semmit. Csak mentem tovább a bungalóm felé. Még mindig jön utánnam. Hallom a lépteit. Egyszer csak egy kis szél csap meg majd megfogja a kezem. Lenézek, az összekulcsolt kezeinkre. De nem veszem el az enyémet. Csak megyünk tovább ketten, csendben a hold fényében.