🌚Elene🌚

Reggel megint hajnalban keltem. Nem tudtam tovább aludni. Meg kell kérdeznem Colint vagy Christ, hogy ment Lucassal ez az egész. Kicsit rossz előérzetem van, de biztos minden rendben ment. 

Az ágyamból kikeltem, gyorsan felvettem a kedvenc ruhámat amiben edzeni járok. Magamra kaptam a tegezt és az íjamat. A derekamra csatoltam a kardomat is. Biztos ami biztos alapon hordom magamnál a fegyvereimet mindig.

Mielőtt azonban elindulnék benézek a "fegyvertáramba". Azért hívom így mert mint ti is kitaláltátok fegyvereket tartok ott. Egyedül élek, és nem is lesz több testvérem szóval úgy ítéltem meg azt csinálok itt amit csak akarok. A villámot a pajzsaim mögé rejtettem. Nem hinném, hogy bárki is keresné ott. 

A bungalómból kiérve vissza néztem. Az Én házam, az Apollón házzal ellentétben nem aranyban tündököl hanem ezüstben. Az oldalára erdei állatok vannak festve. A tető szélein, kőből készült griffekhez hasonlító állatok vannak. Szemben velem van egy dísz, egy felhúzott íjban van egy félhold. Erről lehet megismerni igazán. Nagyon leegyszerűsítve így néz ki:

Ezt a házat szeretem a legjobban. Artemisz építette. Nem nekem, inkább csak a saját tiszteletére, de nem érdekel az indok. Az enyém, és az anyámtól van.

Az Apollón ház felé sietek. Nem érdekel ha Chris alszik. Muszáj megtudnom, hogy ment a "tárgyalás" Lucassal. Kicsit félek, hiszen edzettem már vele. Nem a harc késségeiről híres, de ügyesen ki tudja játszani az ellenfelet, főleg ha olyanokról van szó mint Colin vagy Chris. 

Már szinte rohantam a házuk felé. Ahogy a nap felkelt isteni látványt nyújtott az aranyban úszó építmény. Berontottam az ajtón. Még nem volt senki ébren. Legalább nem kell magyarázkodni. Chris szobája a folyosó végén van. Az ajtó zárva, kicsit lenyomom a kilincset. Nahát, már nyitva is van. Az ablaka tárva nyitva, de Ő sehol. 
Talán Colin szobájába van. Kis korunkban gyakran átszöktek egymáshoz. De Colinnál is ugyan az a helyzet mint a testvérénél. Ez nem jó. 

Egy lehetőségem maradt. Csakis az Athéné házban lehetnek. Ha Luke bármit is tett velük élve kibelezem. Nem veheti el az egyetlen rokonaimat. Bár a táboron belül nem igazán fordul elő olyan, hogy egymás ellen fordulnának az istenek gyermekei volt már rá példa. 
Már az athénéseknél vagyok. Semmi feltűnő. Sokan edzenek már most az udvaron. 

A házban sincs semmi feltűnő. A szél csak a hátsó ajtót csapkodja. Talán ott vannak. Kilöktem az ajtót de ne számítottam rá, hogy kikötözve találom meg a rokonaimat. De ami még jobban meglepett az az, hogy Jason is ott volt velük. Sehol nem láttam Luket.

-Elene, ez csapda. Azért nem engedett minket el, hogy...-befejezni már nem tudta mert Luke szépen fejbe rúgta. Nem vártam ezt egy athénéstól sem. Talán Arész gyereke, csak nem vállalta magára.

-Nocsak, nocsak Elene. Örülök, hogy itt látlak. A kedves unokatestvéred arra próbálta meg felhívni a figyelmedet, hogy ostoba módon besétáltál a kelepcémbe. 

-Mit akarsz Lucas?-tudhattam volna, hogy nem engedhetem el ide, őket egyedül.

-Veled egy harcot. Semmi mást. Ha nyersz, veled megyek erre az idióta küldetésre és mindenkitől bocsánatot kérek-láttam ahogyan végig fut az undor az arcán-de ha én nyernék, elmondhatom Kheirónnak az egészet és vállalod, hogy soha nem jössz ide vissza.

-A bocsánat kérés nem kell, de akkor a többieket kihagyod a storyból. 

-Rendben, nekem így is megfelel. Remélem elbúcsúztál mindenkitől aki fontos neked, mert nem jössz ide vissza soha többé. 

-Azt te csak hiszed.-kardot rántottam. Felvettem a harci állást. 

Lucas is régóta él a táborban. Öt éve érkezett. És szépen haladt a kiképzéssel. Azonban Én tizennyolc évet húztam le itt. Esélye sincs. Főleg, hogy megtanítottak arra, hogyan lássam át az ellenfél tervét. 

-Elene, ha könyörögsz talán nem bántalak annyira. De csak talán.-ha nem akarná bántani a családom, még kedvelném is a stílusát. Én is ilyen vagyok. De, a rokonaimmal senki nem baszakodhat. 

A fiúk próbálnak kiszabadulni. Jason tekintete könyörög, hogy ne harcoljak. Félt. De engem senkinek nem kell féltenie. Nem vagyok gyenge. 

Nem vártam meg amíg nekem támad Luke. Rohantam is felé. Annyira meglepte a támadásom, hogy nem tudott kitérni előle. Egy apró vágást ejtettem a karján. Próbált Ő is megsebesíteni de nem ment neki. A combjába is belevágtam. Térdre esett. Fejét lehajtotta mint aki vesztett. El fordultam. Indultam kiszabadítani a többieket. De hirtelen hatalmas fájdalom hasított a lábamba. Ez a nyomorult hátulról támad. Ez a legocsmányabb dolog amit csak tehet az ember ha harcol. 

Éreztem a meleg vért ami végig folyik a lábamon. Még soha, nem sérültem meg. Furcsa érzés. Vissza fordultam Lucas felé. Szememben tűz égett. Egy pillanatra láttam, hogy megingott de tartotta magát.

-Az-suhintottam egyet a karddal-a legocsmányabb dolog-és még egyet- mikor hátulról-és egy utolsót is-támadsz.

Már mindenhol vérzett. Nem okoztam neki komoly sérüléseket. Épp csak annyit, hogy feladja a küzdelmet. Összeesett. Én térde rogytam. Nagyon fájt ahol megvágott. Pont egy artériát talált el. Oda vonszoltam magam Colinhoz. 

-Gyógyítsd meg. Siess, egy artériát talált el.-Colin a lábamra tette a kezét. Felragyogott a combom ahol hozzám ért. Láttam, ahogyan össze forr a seb. Colin kezén viszont nem ember vér volt, hanem aranyszínű. Ichor. Nem, ez teljesen kizárt. Biztos csak egy kis tévedés, és a vér veszteségtől hallucinálok. Többre nem emlékszem csak, hogy Jason aggódva felém hajol. 

A gyengélkedőben tértem magamhoz. A kezemet fogta valaki. Egy férfi kéz. Mikor felnéztem Jason arcát láttam meg. Ennyire féltett volna. Arcát fürkésztem. Alvás közben nem tűnt meggyötörtnek, nem láttam rajta azt a tipikus csak felszedő mosolyt sem. Ilyenkor olyan normálisnak tűnik. 

Féltem megmozdulni. Nem akartam felkelteni. Azonban ez nem jött össze. Összeszorította a szemeit majd hunyorogva kinyitotta. Ránézett az arcomra és elterült rajta egy őszinte mosoly. 

Én nem értem lassan, hogy mi folyik körülöttem. 

-Végre, hogy felkeltél. Már azt hittem meghaltál.-és még mindig mosolyog. Teljesen, tuti biztos, hogy ez nem az eredeti Jason, csak egy hitvány hamisítvány. 

-Mi történt miután elájultam?-még mindig zavarban vagyok amiért fogja a kezem Jason. 

-Hát-kicsit komor lett a hangja-begyógyult a sebed de nem ébredtél fel. Én, vagyis mindenki nagyon féltett. A kezedben lévő karddal eloldottuk magunkat. Én felvettelek menyasszonyi pózban és rohantam veled a gyengélkedőre. Utánna ki voltál ütve két napig, mikor fent voltál nektárral itattalak vagy ambróziával etettelek. 

-Jézusom, akkor ma kéne indulnunk.

-Látom benned is csak ennyi ragadt meg.-mintha vicces lenne úgy mondja. Ezen múlik az egész világ. Hisz ha Zeusz nem kapja meg a villámot akkor háború fog kitörni. 

-Úgy látom, nem igazán érted ennek a küldetésnek a lényegét. Hogy van Lucas?-nem mintha annyira aggódnék egy olyan ember miatt aki hátulról támad, de a feladat elvégzése érdekében létfontosságú, hogy velünk jöjjön. 

Jason arca hirtelen lett dühös. Megértem, Én is haragszom arra a pöcsre. De muszáj, hogy jól legyen. 

-Miért érdekel, hogy van az a féreg?!-próbál nem kiabálni, de nem igazán megy neki. 

-Velünk kell jönnie. Ezt Te is tudod. Szóval, hogy van?

-Jól, semmi baja. Őt is meggyógyította az egyik unokatestvéred. Nem mintha megérdemelte volna. 

-Oké, már csak egy kérdésem van.-Felvonja az egyik szemöldökét.-Miért fogod a kezem?