Nem másét mint...Ekhóét. Mi a fene? Épp beakartam nyitni mikor kuncogást hallottam majd egy cuppanó hangot. Na neee. Ezek smárolnak. Nem hiszem el, hogy Ekhó összejött az unokatesómmal. Ez olyan undorító. Hisz mind a ketten olyanok mintha a testvéreim lennének. Mi lesz ha rosszul alakul a kapcsolatuk és döntés elé állítanak. Bele se merek gondolni. 

Gondoltam nem zavarom meg őket. De abban biztosak lehetnek, hogy kifaggatom őket. Mentem vissza a bejárat felé mikor Colin a másik uncsitesóm elkapott. 

-Hé, mi a baj kicsim?-igen, mindig így hív. És mielőtt bárki azt hinné, hogy együtt vagyunk. Vagy, hogy bejövök neki, el kell, hogy szomorítsam mivel, szó sincs erről. Mi csak igen közeli kapcsolatot ápolunk. És ami még jobb, hogy Chris és Colin ikertestvérek. Mi hárman mindig nagyon jól kijöttünk. Kis koromban folyton utánuk járkáltam és hozzám szoktak. A későbbiekben el se tudok képzelni, hogy ne csináljunk együtt valamit. 

-Semmi, csak épp...-nem akartam elmondani neki mindent a folyósón. Megragadtam a kezét és magam után húztam egészen a szobájáig. Bent volt pár Hermészes srác. Elég volt rájuk néznem és fülüket-farkukat behúzva mentek ki. 

-Szóval mi a baj El?

-Szerintem Ekhó és Chris együtt vannak.-mondom ki kertelés nélkül. Colin szemöldöke a homloka közepére szökik. 

-Ezt nagyon kétlem. 

-Figyelj, mentem volna be a szobájába mikor kuncogást hallottam és cuppogást. Ez félre érthetetlen.-nem hiszem el, hogy nem fogadja el a tényeket. 

-Elene, ez lehetetlen. Ha most elmondok valamit akkor nem mondasz róla semmit Chrisnek, főleg nem a tábor többi lakójának. Ugye?

-Persze, de miről van szó?-kezdek félni. Mi van ha halálos beteg vagy valami ilyesmi?

-Szóval, nem akartuk elmondani Chrisel. De úgy látom most muszáj lesz nehogy kérdőre vond szegény barátnődet. Tudom milyen mikor Te faggatsz valakit. Nem szép látvány...

-Csak nyögd ki!-szólok rá.

-Látod, erről beszéltem. Lehetetlen eset vagy...

-Colin!!!

-Chris meleg.-mondja ki végül. 

-Hogy mi van?-kiálltok fel, de gyorsan befogja a számat.-Az lehetetlen. Láttam mennyi aphros csajt fektetett meg.

-Azaz igazság, hogy azt mind Én voltam. Nem akarta, hogy kiderüljön ez az egész. Én meg szívesen segítettem neki. Nem olyan nagy cucc az ikertesód helyett is szexelni. 

-Akarjam tudni hány lányt fektettél meg egy este alat?

-Szerintem inkább ne akard tudni. Egy idő után nem is értem, hogyan lettem akció képes ha érted hogy értem.-vigyordik el. Jézusom, a perverzség az minden egyes félvér pasiban benne van?

-Nem akarom tudni a részleteket köszi szépen. De akkor viszont beszélnem kell Chrisel. Tudni kell, hogy tudom. 

-Figyelj, nem mondom meg, hogy mit tegyél. De talán a beszélgetést a küldetés utánra kellene halasztani.-igaza van, de várjunk csak mi? Honnan tud róla...

-Honnan tudsz Te erről? Ki mondta el? Ha Chris esküszöm megölöm. 

-Igazából, Jason keresett meg engem. Hogy kéne még egy apollón srác.

Mi a fenét képzel ez a hülye gyerek? Nem hiszem el, hogy az engedélyem nélkül kér meg valakit arra, hogy kockáztassa az életét. Egy olyan ügyért amihez közük sincs.

-Mi? Mikor?

-Tegnap éjszaka eljött hozzám. Nem mondhatom el, hogy miért kért meg erre, de nekem is mennem kell. 

Ha, beszélt egy olyan emberrel is aki tervbe se volt véve vajon mit mondhatott Lucasnak és Khalypsonak. Ha miatta bukik ez az egész nem lesz annyi elég, hogy megölöm, de még az Alvilágba is utánna megyek csak, hogy megkeserítsem az életét. 

Nem mondtam semmit Colinnak csak a hermész ház felé siettem. Az utamból minden félvér elhúzodott. Féltek. És nem is ok nélkül. A bungaló ajtaját barúgtam, nem érdekelt ha kiszakad a helyéről. Egyenesen Jason szobájába mentem. 

-Jason, hol a fenébe vagy?-üvöltöm. Komolyan ha megtalálom megnyúzom.

-Mi a gond Bogaram?-na ne, még ilyenkor is így nevez. Még jó, hogy elém jött és nem kell az egész házat feltúrnom utána. 

-Te most szépen kijössz. Beszélnem kell veled. 

-Az a helyzet, hogy éppen valami közepén vagyok. De ha gondolod szívesen beveszlek harmadiknak.-és valóban, eddig nem tűnt fel, hogy csak egy takarót szorít a dereka körül. 

-Az sem érdekel ha a csajod szül. Te most jössz ki és kész.-láttam, hogy nem ijedt meg tőlem. Ez újdonság. Végre valakit kemény fából faragtak.-Ne mondjam el megint Jason. Gyere ki vagy nagyon csúnya vége lesz ennek az egésznek. 

-Te engem ne fenyegess. Vetted cica? Nem tűröm el senkitől még tőled sem.-a szeme szikrákat szórt. Harci helyzetbe állt, mikor az egyik testvére hozott neki egy boxert.

-Legalább ennyi ruha legyen rajtad tesó mikor Elene elver.-nem tudom a srác nevét de mindenesetre kösz a bizalmat. 

-Kussolsz.-már nagyon ideges. Gondoltam várok még felveszi a szobájában a gatyát, de eszébe sem volt. Egyszerűen ledobta magáról a takarót és felvette itt. Mindenki előtt. Mert míg veszekedtünk minden tábor lakó aki csak tudott befurakodott a hermészesekhez. 
Nem fogom részletesen leírni, hogy mit láttam a lába között. De az biztos, hogy felejthetetlen momentum marad az emlékezetemben. És nem jó értelemben.

Éreztem, hogy a két unokatestvérem mögöttem áll, és készen vannak arra, hogy bármelyik pillanatban leszedjenek erről a baromról. 

-Elene, nem örülök, hogy épp abban a tevékenységemben zavarsz meg amit a legjobban szeretek. Örülnék ha késbőbb rendeznénk ezt el.-már fordult el és tolta le a gatyáját mikor előkaptam a nyilamat és lőttem. A feje mellett, az ajtófélfába talált a nyilam. Megdermedt. 

-Innen már nem jutsz ki épp bőrrel azt tudod ugye? Úgy elintézlek, hogy még az istenek se hozzák rendbe a szép kis pofidat.-szól be az egyik testvére. Miért pofázik közbe minden hermész srác? A hang közvetlen közelről szólt, talán mögöttem. 

Jason dühösen elindult felém. Ökölbe volt szorítva a keze. Meg akar ütni? Na nem mintha nem tudnám kivédeni. De csak így nekem jönne mikor el se találtam?! Én is felvettem egy harci állást, hogy vissza tudjak vágni ha úgy alakul. Azonban nem hozzám jött hanem ahhoz a bizonyos testvérhez aki beszólt nekem. 
A pólójánál fogva emelte fel és nyomta neki a falnak. Míg az egyik kezével ott tartotta a másikkal az arcát célozta meg. És ütött. 

-Így te nem beszélsz Vele érted?-kiabálja az arcába. Mi ezt most nem értem. Jason, Engem véd meg, mikor rálőttem nyíllal? Vagyis, nem céloztam rá, de közvetlen a feje mellett ért célba a lövésem.
-Ha még egyszer meghallom, hogy ilyen hangon szólsz hozzá, nem éled meg a másnapot és nem érdekel, hogy a testvérem vagy. 

És csak tovább ütötte a srácot. Colinra és Chrisre pillantottam. Érették mit akarok. Oda mentekk Jason két oldalára és lefogták a kezeit. Azonban Ő nem nyugodott meg.

-Érted?-üvölti. 

-I-igen.-dadogja. Meg is értem, szégyen nem szégyen jelen pillanatban Én is féltem Jasontől. 

A kezeit már leengedte, de még mindig a falhoz volt szorítva szegény fiú. Elindultam Jas felé, hogy leszedjem róla. Bólintottam a rokonaimnak, hogy engedjék el. Megérintettem Jason hátát. Hátra nézett rám, tekintete ellágyult. Elengedte az öccsét. Megfogta a kezem és maga után húzott, de mielőtt beértünk volna a szobájába még mondott valamit:

-Vége a műsornak emberek. El lehet húzni.