A csapat megalakult. Már csak be kell avatni őket. Tudom, hogy Chris könnyen belemegy a küldetésbe. Erre várt már évek óta. Jason...nehezen fogja itt hagyni a high-tech barlangját. De tudom Ő is örül, hogy végre van egy kis akció. Aki nehéz eset lesz az Lucas. Mivel Athéné fia, könnyen átlátja a tervünk hibáit, veszélyeit. De él benne egy harcos szellem aki elismerése vágyik. És akiben teljesen biztos vagyok, hogy nem tart velünk az Khalypso. Nem tudja feladni a sminkelést, az öltözködést és minden más csajos dolgot. 

-Akit elsőnek beavatunk a tervbe az Chris lesz oké?-Ekhó meg se kérdezi miért. A terv gondolati részét már feldolgozta az a csinos kis feje. 

-És az unokatestvéred benne lesz ebben?-kérdezi.

-Tuti. Ő az egyedüli csapat tag akiben biztos vagyok. 

El is felelejtettem Percy papát. Egyébként ez a megnevezés nem igazán passzol rá, hiszen egy negyvenes pasi testében él. Ez a lassabb öregedés miatt van. Míg az istenek halhatatlanok, addig mi csak lassan öregedünk. Hát, szívesebben élnék örökké, de kinek mi jár. 

-Köszönjünk szépen Percy papa. Sokkal jövünk önnek. 

-Ugyan kedveskéim. Nem tartoztok semmivel. Csak vigyétek vissza a villámot mert bajok lesznek. Annak idején mikor nekem kellett megoldani egy hasonló ügyet Zeusz türelmetlen volt. Nem is értem miért nincs még itt és fenyegetőzik. 

-Minden esetre is, köszi papi. Mi megyünk és beavatjuk a csapatot. 

-Viszlát, vigyázzatok magatokra. 

-Meglesz papi.-mondom neki. 

Ekhó és Én el is indultunk az Apollónosok háza felé. Ez a görög építésű hát aranyból van. Vagyis inkább arany festékkel van kifestve. Mikor feljön hajnalban a nap gyönyörű látványt nyújt.

Chrishez nem nehéz bejutni. Az ablaka alacsonyan van és sokszor szöktem már be hozzá. És mielőtt félre érteni bárki is, nincs köztünk semmi. Egyrészt, Ő a rokonom, másrészt nem igazán jön be, mindenkit elszédít a külseje de Én átlátok rajta. 

-Chris, nyisd ki. Fontos.-halkan kopogok az ablakon. 

-Mi van már El? Tudod, hogy utálok felkelni.-imádom a kómás, és kócos hajú Christ. Olyan kis cuki. 

-Engedj be és mindent elmagyarázok.-bólintott majd kitárta az ablakot. Akkor látta meg mögöttem Ekhót mikor már bent voltam. Kérdőn fel vonta a szemöldökét de Én csak megráztam a fejem. 

-Szóval mi az a fontos dolog ami miatt ilyen kései órán felvertetek álmomból.-utálom mikor ilyen furán beszél. Oké, ,hogy a költészet istenének a fia, de nem kell vissza menni egy évszázadot a beszédben. 

-Ülj le. És hallgass végig, oké?-nem válaszolt csak leült. 

-Nálam van Zeusz villáma.-szeme kikerekedett, száját nyitotta, hogy ordítson de Én befogtam a kezemmel.-Nem loptam el, és még csak nem vettem meg senkitől. Minden hajnalban kezdődött...

És elmeséltem neki mindent. Hogy hogyan találtam meg a villámot. Még azt is, hogy mit mondott Percy papa. 

-És az lenne a kérdésem, hogy velünk tartasz-e?-láttam rajta azt, hogy erősen gondolkodik. 

-Hogy hiheted, hogy egy ilyen öngyilkos akcióhoz, Én, a nagy Chris Shown nem csatlakozik?

Egy kicsit megijedtem az elején de mit is vártam egy olyan isten fiától aki imád a középpontban lenni? Remélem nem tud a gondolataimban olvasni Apollón mert búcsút mondhatok a szülinapi ajándékoknak. 

-Na te tökfilkó, már csak három embert kell beszervezni és mehetünk is. 

-És kik azok? Sima ügy lesz ha már Én is itt vagyok.

-Khalypso, Jason meg Lucas.-az arcáról lehervadt a mosoly.

-Ennek a küldetésnek lőttek. Tuti nem jönnek velünk. És ha még Jason bele is megy, nem hiszem hogy anyuci kicsi fia, és a hercegnő be meri vállalni. 

-Srácok, ne legyetek már ilyen előítéletesek. Komolyan már Én unom.-ez volt az első alkalom, hogy Ekhó megszólalt. 

Igaza van, nem ítélhetünk el valakit csak azért mert a szülei nem a harcra vannak kiképezve. Bár Lucas örökölt egy kis harci tudást. 

-Most szépen elmegyünk Jason házába és beszervezzük.-mondja tovább a barátnőm. 

És már el is indultunk. Azt tudni kell a Hermész srácokról, hogy éjszaka élik az életüket. Minden tele van játékkal és előszeretettel marad fent mindenki, hogy játsszon. Talán az Ő bungalójukra illik rá az a leírás, hogy mindenféle. De tényleg, kívülről a görög korok építészete össze van keverve, de modern mert ezt azt már összelopkodtak maguknak a világban. 

-Ki kell iktatni a riasztót. Utána bemegyünk a főkapun. Az emeleten van mindenki mert ott van a pasi barlang. Jason a szobájában lesz mert egyedül szeret játszani. 

-Te ezeket honnan a fenéből tudod?-kérdezem teljesen ámulatba esve unokatesóm tudásán. 

-Nem egyszer voltam már bent bulin. 

És innentől már nem is érdekelt a téma. Tudom, hogy milyen partykat rendeznek itt. És egyre sem szeretnék eljutni soha. 

-Oké, innen ki tudja kilőni a biztonsági rendszert?-teszi fel a kérdést Ekhó. 

Nekem nem is kellett gondolkoznom. Lekaptam magamról az íjamat és az idegre húztam egy nyilat. Lőttem is. Éss teli talált. Nem is vártam mást magamtól. 

-Nem szó szerint értettem, de így is megteszi.-én csak rávigyorogtam legjobb barátnőmre. Chris meg lepacsizott velem. 

-Szép lövés húgi.-olyan mintha a bátyám lenne ezért úgy is kezeljük egymást. 

Halk üzemmódra váltottunk és elindultunk a kapu felé. Megfogtam a kilincset majd halkan nyitottam ki az ajtót. Oké, ez megvan. Már csak meg kell találni Jason szobáját. Meg kell győzni arról, hogy hagyja itt ezt a remek házat és jöjjünk velünk egy olyan küldetésre amit lehet túl se élünk. Kétlem, hogy bele megy de a remény hal meg utoljára. 

Chris mellettem intett. Szóval jobbra kell menni. Minden tele volt műtárgyakkal. Hát ne, mondom a lopás jól megy nekik. Megálltunk egy ajtó előtt. Lövés hangok szűrődtek ki az ajtón. Biztos valami lövöldözős játék.

Chris hármat koppantott az ajtón mire az kitárult. Jason háttal ült nekünk. Kontroller volt a kezében. Ránk se nézett. 

-Chris, megtiszteltetés, hogy újra itt vagy a szobámban. Elenet és Ekhót is elhoztad? Örülök neki. 

Honnan a fenéből tudja...

-Édesem, attól, hogy kilőtted a riasztót vannak kameráink. Még jó, hogy a testvéreimet nem érdekli a biztonság. És minek köszönhetem, hogy itt vagytok?-és még a gondolataimban is olvas.

Kezdődjön a terünk neheze. Szervezzük be Jasont...