OLIVE.

Kedvenc hely? Mit takart ez? 

Ma mindenki olyan borzasztóan zavarodottá tesz engem és ez kiborító. Lehet én akarok sokat tudni, de nagyon titkolózás szagot érzek. Mindenki részéről.

Harry váratlanul kézen ragadott, kizökkentve ezzel a gondolatmenetemből. Megindultunk ki az iskolából, közben többen is kérdő tekintettel bámultak minket. Miért? Ma tényleg mindenki furcsa és lassan elkap a sírógörcs, mivel annyira tudatlannak érzem magam.

-Gyalogolunk, jó? -megint az a mély rekedtes hang.

-Nekem jó, csak ne sokat.

Erre nem válaszolt csak kissé felnevetett. Ez azt jelentené, hogy sokat fogunk sétálni? Nemár. Tényleg garantált már a sírógörcsöm. 

Már kiértünk a fősuliból és sétáltunk, mégis alig szóltunk egymáshoz. Vagyis, ez volt az a tipikus kínos csend, akit senki nem akar megélni.

-Messze van? -kérdeztem. 

Reméltem ezzel előhozok valami témát kettőnk közt.

-Nem, nagyjából még tíz perc.

-Tíz perc? -nyafogtam. -Így is olyan sok ideje sétálunk!

-Öt perce. -nevetett. 

-Igen, Harry! Ez pedig sok.

-A mozit is lesétáltad múltkor. -továbbra is nevetett. -Az pedig messzebb van.

-Jó, de akkor barátkozás céljából megtettem mindent. De most lustulhatnékom van. 

-Megérdemled ezt, sokszor levakartál magadról. 

Igaza volt, oké, úgy érzem dolgozik a karmám. 

-Ott a pont. -biccentettem a fejemmel. 

-Tudod mit? -megállt a sétálásban. -Cipellek, nehogy elkopjon a lábad.

-Oh, te nagy hős! 

-Na, gyerünk!

Nem ellenkeztem. Elvégre vagyok olyan undorral a sétával, hogy szívesen cipeltetem magam. Harry mögé sétáltam és a hátára ugrottam, ő szorosan fogta a combomat, ami kellemes érzés volt a belső énemnek. Aztán pedig elindultunk.

-Pehely könnyű vagy! -kuncogott. -Hogy a francba?

-Csak haladj paripám, a bókokat később. 

Ezt tényleg kimondtam volna? De gáz vagyok, úristen.

-Mennyivel másabb vagy így velem, mint a suliba. 

-Miért ott hogy viselkedek? -kérdeztem meglepetten.

-Félsz önmagad lenni, velem.

Mire gondolt? Talán sejti, hogy Eleanor mindenféle tanáccsal tömi a fejem? Mert minden bizonnyal azóta sokkal bizonytalanabb voltam Harryvel kapcsolatban. De Harry küzd, rengeteget. Eleanornak meg ezt muszáj elfogadnia.

Tény, hogy most jól érzem magam Harryvel, pedig nem olyan rég vagyunk kettesben. De jó ez így, tetszik. Bár ettől függetlenül érdekelnek azok a mendemondák, amibe szerintem még nem avattak be. Mert itt titkolózás van, ha én mondom.

-Megjöttünk! -Harry örömtelien szólalt fel.

Aztán hagyta, hogy szépen lassan lecsússzak róla. Körbenéztem a helyen, ahova hozott. Ez egy park volt, itt-ott padokkal, amiket sok fa vett körbe. Kellemes volt itt. 

De miért ide hozott? Mi kötődése van ehhez a helyhez?

-Ott a kedvenc padom, oda leülhetünk. -mutatott egy egészen közeli padhoz.

Odasétáltunk csendben, majd leültünk, egymáshoz szorosan.

-Harry? 

-Igen? -fordult felém.

-Miért hoztál ide?

-Mert ez a kedvenc helyem. -vont vállat.

-De miért? Szoktál sokat itt lenni?

-Őszintén, nem sűrűn. Pár napja van ez, hogy gondolok egyet és idejövök. Tetszik ez a hely, megnyugtat. Meg nincs itt sok ember, így nincs sok zaj, aminek örülök. Aztán gondoltam megmutatom neked is. 

-Tényleg jó. -mosolyodtam el.

Úgy érzem, most Harry teljesen más. Nincs perverzség, nem zavar minket senki, csak beszélgetünk. Szerintem ez pedig mindkettőnket felszabadítja. Talán már sok volt az Eleanor féle tanácsból, szeretem őt, de szerintem túloz. 

-Na most már csak nem bántad meg, hogy jöttél.

-Eddig sem bántam volna...

-Csak Eleanorék. -pontosan kiegészítette a mondatomat.

Hangosan felsóhajtottam, majd bólintottam.

-Megértem őket igazából. 

-Csak néha túloznak. -kuncogtam.

-Igen, de ez rendben van. Régóta ismernek, csak próbálják elfogadni ezt a helyzetet.

-Miért, hogy neveznéd ezt a helyzetet? 

-Ismerkedés?! -nevetett. -Nagyon jófajta ismerkedés.

Én is nevetni kezdtem. Talán ilyen kevés idő után, még kínos lenne felhozni a szerelem témát.

Pedig én már rohadtul szerelmes lennék!

-Fura nekik, hogy egy lány felé normálisan akarok közeledni. 

Erre nem tudtam mit mondani. Fogalmam sincs miért.

-Na és mi a helyzet veled? 

-Mire gondolsz? -értetlenül néztem rá.

-Mesélj magadról. 

-Kérdezz, Harry. 

Tényleg tetszik ez a délután.

-Szüleid?

-Elváltak, anyukámmal élek. -vontam vállat. -Imádom őt.

-Testvérek? -kérdezett tovább.

-Nincsenek.

-Nekem van egy nővérem. -kijelentésén rögtön felcsillant a szemem.

-Tényleg? Mesélj róla.

-Igazából a legfőbb szó ami jellemezné őt, az, hogy makacs. De borzasztóan. Mindenben segít nekem, bármivel fordulok hozzá. Ha gondolod, majd bemutatom.

Beakar mutatni a nővérének? Ez már jelent valamit, nem? 

-Örülnék neki. 

-Szeretnék tőled valamit kérdezni, a hétvégével kapcsolatban. -erre zavartan néztem rá.

-Mit?

-Miután vége a vidámparkos őrületnek, nincs kedved bulizni menni? Valami helyi bárba, vagy ilyesmi. Nos?

-Hát, ehhm. Nem szoktam bulizni. 

Igazán romantikus, Harry. Mindig vágytam egy bárra, ami tele van pia szaggal és sok cigifüsttel a levegőben. 

De fogjuk fel pozitívan, együtt lennék Harryvel.

-Vigyáznék rád. -szinte suttogta ezeket a szavakat.

Ez annyira csábítóan hangzik az ő szájából. 

Menjek vagy ne? 

-Rendben. -adtam be a derekam.

-Tisztázzuk már most, rajtam kívül semmilyen másik fiúval nem beszélhetsz.