HARRY.

-Oké, szerintem hülye vagy. 

Nővérem szavain kicsit sem lepődtem meg, valami ilyesmire számítottam miután elmeséltem neki a történteket.

-Tudom. -sóhajtottam. -De mit tehetnék?

-Kezdésnek, fékezd le a kanos énedet! 

-Próbálkozom.

-Ne próbálkozz, ha nem csináld! -utasított.

-Értettem, főnök. 

Mielőtt lerakta volna még beszéltünk pár szót, de az mind arra utalt, hogy cselekednem kell. Valamilyen szinten érezhettem Livy iránt, csak tény, hogy nagyon elragadott a hév és ahogy Niall is mondta, ideje magamba szállnom egy kicsit.

Felsétáltam a szobánkba és készen álltam bocsánatot kérni Nialltől. Mikor beléptem, ő még mindig ott ült az ágyán és szokásához híven, telefonozott.

-Niall? -kérdeztem, mire rögtön felém kapta a fejét.

-Igen?

Levettem a cipőimet a lábamról és az ágya elé álltam, egyenesen a szemébe néztem, tudnia kell, hogy megbántam ezt az egészet.

-Ne haragudj, hogy fasz voltam. -nyögtem ki végül. -Tudom, hogy Livyt féltitek, csak talán jobban elragadott a hév, mint ahogy azt kéne. Próbálom megszokni azt, hogy egy nő felé érezhetek is akár valamit. De a lényeg az, hogy eléggé bunkó mód beszéltem veled, úgyhogy sajnálom.

-Szóval érzel valamit Liv iránt? -mosolyodott el.

-Leszűrtél ezenkívül mást is a szavaimból? Tudod, hogy sajnálom, ilyenek.

-Persze. -nevetett. -Semmi gond, haver. 

-Köszönöm, végre.

-De nem ez a lényeg! Most akkor érzel valamit?

-Nem tudom, Horan. Ezt még tisztáznom kell magamban. 

Közben előkotortam egy új alsóneműt és megkerestem a törülközőmet, fürdéshez készülve.

-De el ne járjon a szád Eleanornak! -figyelmeztettem. -Előbb magam döntök, érted?

-Értem, Harold.

Kimentem a szobából és megindultam a fürdőszoba felé.

OLIVE.

Másnap reggel borzalmasan hamar elkészültem, viszont ez Eleanorról nem mondható el. Legalább tíz perce rajta ültem, szó szerint, közben szólongattam, hogy keljen fel, de nem értem vele sokat.

-Nem akarok sulit! -nyafogott.

-Senki sem akar, de ez nem kifogás tárgya! Kelj fel! 

-Rosszabb vagy, mint anyám.

-Gyerünk! -leszálltam róla és próbáltam felhúzni őt ülőhelyzetbe. 

-Van benned erő! -nevetett. -Jó,jó! Felkelek! 

Végre felkelt az ágyból és már meg is indult volna a fürdő felé.

-Drágám, tíz perced van. Nincs fürdés!

-De miért?

-Mert elment az idő a nyafogásoddal! -kuncogtam.

-A fenébe! 

Hirtelen őrült módjára nekiállt öltözködni, amit vicces volt nézni, de legalább hamar elkészült és kezdetét vette egy újabb sulis nap. 

Történelem órával kezdtünk, így megismerhettünk egy újabb professzort. Az óráját úgy kezdte, hogy mesélt egy kicsit magáról. Szimpatikus volt, bár a nevét nem sikerült megjegyeznem, pedig említette párszor. 

-Harry és Niall? -kérdeztem Eleanortól.

-Valószínű más órájuk van. -sóhajtott. -Niallnek biztosan.

Fenébe. Pedig igazán ittam volna magamba Harry látványát. 

Az óra ment tovább és folyamatosan jegyzeteltem, mert úgy éreztem sok fontos dolgot elmondott a professzor. Feltételeztem számon fog kérni dolgokat. 

Ekkor a telefonom rezgett egyet a padon, még Eleanor tekintete is leírhatatlanul zavarodott volt.

-Harry? 

-Nem tudom, megnézem. -feloldottam a telefonomat és megnyitottam az üzeneteimet. 

-Találkozzunk ma, kérlek. Hxx

Kérdő tekintettel néztem Eleanorra, aki szintén tanácstalanul megvonta a vállát az üzenetet látva. 

-Én nemet mondanék. 

-Már kétszer elutasítottam.

-Akkor legyen harmadszorra is. -kuncogott.

-Nem vicces ez! Segíts!

-Nem érsz rá ma és kész. Velem lesz programod.

-Hazudjak? -ráncoltam össze a homlokomat.

-Persze. -forgatta meg a szemeit. -Vagyis nem egészen, mert mindjárt kitalálok valamit délutánra. 

-Nem bunkóság ez?

-De az.

Nem tudtam mi tévő legyek. Igen vagy nem? Szétrobban lassan a fejem ebbe a stresszhelyzetbe. 

-Majd máskor? 

Válaszom talán kissé lerázónak tűnt, de én csak hallgattam Eleanorra. Ami lehet hiba volt most először, hiszen Harry tényleg küzd.

-Livy, ne szórakozz velem. 

-Akkor ma, órák után. 

Beadtam a derekamat, konkrétan. 

-Te teljesen megvesztél? -sipított fel Eleanor. -Ez rossz döntés volt!

-Eléggé sokat könyörgött ezért...

-Minden rendben ott hátul? -váratlanul szólt fel a professzor és azonnal csendbe maradtunk.

A nap végére kezdtem izgulni, most már bennem is megfordult, hogy ez rossz döntés volt. De Harry határozottan küzd, látom rajta. Tudom, tett dolgokat, de szerintem Eleanor kissé túlozz. Nyilván ezt nem mondom meg neki, mert abból csak baj lenne. Így is eléggé furcsállja a döntésemet. 

-Attól függetlenül, hogy nem értek egyet, attól még majd mesélhetsz. -Eleanor elmosolyodva pillantott rám.

-Rendben, csak kérlek várd meg még ideér. Félek egyedül lenni a folyosókon. 

-Oh, hiszen ott van!

Mutatott a folyosó végére, ahol tényleg ott volt ő és enyhén szólva sietett felénk.

-Érezd jól magad.

-Ne haragudj rám emiatt, jó? 

-Nem haragszom, te butus. -ölelt meg. -Megszokom én ezt a Harryt és minden rendben lesz.

-Milyen ezt a Harryt?

-Hey. -szólalt meg Harry váratlanul mögöttünk. 

A hangját bárhol megtudnám ismerni, annyira rávallt. Rekedtes mély hang, szexi brit akcentussal. 

-Majd mesélek, puszi. -elköszönt tőlünk és el is ment.

Mit rejtegetsz Eleanor? Imádlak, de most tanácstalanná tettél.

-Mehetünk? 

Harryre pillantottam és pimaszul végigmértem. Sötét farmert viselt szokásához híven és egy fehér inget, amin átütöttek a gyönyörű tetkói. Ja és azok a gödröcskék, úristen.

-Hova?

-A kedvenc helyemre. -kacsintott.