OLIVE.

Harry még mindig előttem állt és a mosoly levakarhatatlan volt az arcáról.

-Mit szeretnél? -kérdeztem.

-Csak gondoltam rád nézek, elvégre barátok vagyunk!

Valahogy mindig kiemelte a 'barátok' jelzőt, amit nem értettem és borzalmasan zavart is. Elvégre bennem eléggé vegyes érzések voltak, ilyen kevés idő alatt is. Eleanor pedig világosan megmondta, hogy érdeklődik felém. De így, hogy folyton kiemeli a barátságunkat, nem látok sok esélyt a dologban. 

Vagy talán ezzel leplezi a köztünk lévő kapcsolatot? Fogalmam sincs, majd kiderül mi lesz ebből. Addig is hallgatni fogok Eleanorra, miszerint néha nemleges válaszokkal is jutalmazzam meg őt.

-Neked amúgy tetszik Niallék ötlete a hétvégével kapcsolatban? 

-Persze, jó kikapcsolódás. 

"-Arra gondoltam, hogy összecsomagolhatnál és elszökhetnénk a végtelenbe!

-Reméltem, hogy ezt mondod! -szavaim után, közel húzott magához és egy csókban forrtunk össze.

Mint a mesékben, ezer pillangó röpködött a hasamban. Ezzel tökéletes biztonság érzést adva, Harry mellett."

-Livy? -valaki a kezét legyezte előttem, ezzel kizökkentve romantikus gondolataimból.

Harry.

A francba! Mi a fene történt? Mégis mennyi időre merültem el magamban? 

-Ö, uh. -nevettem kínomban. -Mondtál valamit?

-Igen, de teljesen elvesztél magadban. Mire gondoltál?

Csak arra, hogy leéljük együtt az életünket, mindentől elzárva. Semmi komoly. Oké, baj van! Határozottan szerelmes vagyok! Életemben nem voltam ilyen hamar szerelmes.

-Nem fontos. Mi is volt a kérdés? 

Arckifejezéséből arra tudtam következtetni, hogy tudja, hogy róla álmodoztam. Csak ő tovább gondolta szerintem a dolgokat. Ugyanis én még a perverz részig nem jutottam el.

-Csak annyi, hogy holnap ráérsz? -nem tudtam nem az ajkait nézni.

Tökéletesen teltek, enyhén rózsaszín színben. Meghaltam! 

De muszáj volt logikusan gondolkodnom, nemet kell mondanom. Hallgatom kell Eleanorra. Pedig Harry mindig annyira próbálkozik. Már egyszer rákérdezett erre ma.

-Nem hiszem. 

Olyan nehéz volt ezt kimondanom. Úristen! Hogy lehet nemet mondani egy ilyesfajta tökéletes srácnak? Jó oké, nem volt tökéletes, elvégre szexéhes volt, vagy mi. De basszus! Rohadtul érdeklődik felém! 

Ideje észhez térni, gondolkozz okosan, Olive!

-Kár. -vont vállat.

Ennyi? 

A belső énem most határozottan sikított és tombolt. Lehetséges, hogy egy hosszabb megbánó szövegre számítottam. 

-Na, akkor mentem is Livy. -sietve megölelt, ez nem olyan volt a mint a délutáni. -Jó éjt!

Mi a rák?

Megfordult és hatalmas léptekkel elment. Nekem most Eleanorra van szükségem!

Szinte berontottam a szobánkba, mázlimra, Eleanor már nem telefonált.

-Mi történt? -kérdezte egyből. -Harry?

Hogy beletrafált. 

-Itt volt! -és ekkor belekezdtem a történetembe, Eleanor pedig figyelmesen hallgatott.

-Liv, szívem. -kuncogott. -Bocs, hogy így fejezem ki magam, de kurvára belezúgtál!

-Tudom és ez borzalmas!

-Nem az igazából, csak úgy vélem Harry ehhez még nem nőtt fel eléggé.

-Mire gondolsz? -kérdeztem.

-Tudod te, rengeteg nő ügyei voltak. Kétlem, hogy sejtené a szeretet fogalmát. Csak annyit kérek, hogy becsüld meg magad eléggé és várd ki, hogy küzdjön.

-De olyan nehéz ez, olyan tökéletesnek tűnik ő a szememben.

-Értem én, Liv! De jobban kell, hogy ismerd és ez rá is vonatkozik feléd. Lehet hetek kérdése és lehet, hogy ez számodra kínzás lesz. De Harrynek tudnia kell a határait. Nem akarom, hogy tárgyként kezeljen téged. 

-Mire mennék nélküled! -nevettem fel.

Leültem mellé, ő szorosan magához ölelt és szinte éreztem a vigyort a képén.

-Elvesznél, Liv. Határozottan. 

HARRY.

Miért érzem az, hogy egy játékban vagyok? Mármint mi az már, hogy Livy visszautasít? Ez határozottan felhúzta az agyamat. Látom, hogy akarja, de olyan mintha visszafogná valami és tudom, hogy valószínűleg Eleanorék nyomták tele a fejét mindennel.

Ideje beszélnem Niallel. 

Amint beléptem a szobánkba, tippem nem csalt, miszerint Niall az ágyán feküdt és a telefonját nyomkodta. 

Lerúgtam a cipőimet a lábamról és leültem az ágyra, sejtelmesen nézve Niallt.

-Mizu, tesó? -emelte rám a tekintetét.

-Beszélnünk kell. 

Szavaim hallatán lerakta a telefont maga mellé és felült az ágyon.

-Mi történt?

-Értem én, hogy véditek Livyt. Megértem! De az, hogy mindenben ellenem fordítjátok, az már idegesít! Látom, hogy akar felém közeledni, de teletömtétek a fejét mindenféle szarsággal! Tudod, mennyire irritáló ez? Már rég mellettem lehetne, bassza meg! -magam is meglepődtem a kitörésemen.

-Csak dugásra kéne neked! Ő többet érdemel ennél, talán küzdj érte!

-Eleget küzdtem, Horan! -mérgemben felkeltem az ágyról és ide-oda sétáltam.

-Hallod te magad? Pár napja ismered, ne várd el, hogy már odaadja magát neked! 

-Pedig rajta látszik, hogy akarja!

-De van benne annyi becsület, hogy nem csináltatja fel magát az első sráccal itt! -Niall üvöltött velem, pedig nem szokott. -Kicsit néz már magadba! Elegem van ebből! Ha kell neked a csaj és többet látsz Livben, akkor küzdj! Szerinted poénból védjük Livet? Egy vadállat vagy! Lányok felé szeretetre képtelen! Gondolkozz el magadon már és leszarom mennyire voltam most nyers!

Szavai fájtak, mégis igaza volt.

-Most inkább menj, sétálj egyet! Addig ne gyere vissza, még nem szálltál magadba egy kicsit! 

Úgy éreztem muszáj rá hallgatom, egy bólintás után kimentem a szobából, egészen le az iskola elé. Már meg se lepődtem azon, hogy én voltam az egyetlen mozgó ember az iskola területén. Leültem egy padra, a telefont pedig erősen szorítottam a kezeim közt.

Olyan sokat vártak el Niallék! Nem is tudják milyen nehéz szeretni valakit! 

Bár kit hülyítek? Niallnek van barátnője, évek óta, én meg csak önsajnálatba burkolózom. Mindig. De képtelen voltam szeretetre, mégis Livy volt az első lány, aki megfogott ilyen hamar. 

Küzdjek érte? Mégis hogyan?

Nekem segítség kell! 

Feloldottam a telefonomon képernyőzárat és tárcsázni kezdtem egy számot.

-Harry? -álmosan szólt a telefonba. -Remélem nyomós oka van annak, hogy felkeltettél!

Szokásos mérgelődő hangján már csak nevetni tudtam.

-Lánnyal kapcsolatos tanács kéne, Gemma. 

-Úristen! -visított, a dobhártyám meg majd kiszakadt. -Oké, jó az indok! Mesélj Harry! Mindent tudni akarok!

Ő volt a nővérem, az egyetlen személy, akire úgy érzem ilyenkor számíthatok.