OLIVE.

Másnap, mikor felkeltem, Eleanor még aludt. Egy gyors zuhany után, felébresztettem, mert kezdődtek az óráink. Hangos nyöszörgések ellenére, sikeresen megmozdult az ágyban. Haladás! Én viszont mindent tökéletesen és gyorsan összepakoltam. Első tanítási nap, nem akartam elszúrni. 

-Milyen volt tegnap este? -kérdeztem a randira utalva.

Eközben pedig kerestem elő magamnak ruhát. A döntés pedig egy fekete csőfarmerra esett, aminek mind a két térdén volt egy szakadás, illetve egy piros kockás inget vettem fel hozzá.

-Jó volt, bár Niall szokás szerint megmutatta a szerencsétlenségének fénypontját! -kuncogott.

-Na, mesélj.

-Hát, elmentünk egy éterembe, nem egészen két utcányira innen. -beszélés közben felült az ágyon. -A hely nagyon tetszett, de mikor rendeltünk a pincértől, akkor Niall úgy viselkedett mint az első randevúnkon. Dadogott és alig tudta elmagyarázni mit is kér. 

-Pedig ez aranyos! -gügyögtem.

-Itt nincs vége...

Erre zavartan néztem rá.

-Sikeresen leadta a rendelést, amit egész hamar kihoztak nekünk. Amint lerakták az asztalra... -itt már nem tudott visszafojtani egy mosolyt. -Niall, nos, tudod ő eléggé sokat tud enni. Megnyalta a szája szélét és örömében az asztalra csapott. Az asztal megrázkódott és az ő tányérjának a tartalma pedig egyenesen a nadrágján landolt! Szóval, mondanom sem kell, hogy nem ettünk sokat.

Hangosan felnevettem, amint elképzeltem a jelenetet. 

-Meg is van a téma, amivel kötözködhetek vele! -csaptam össze a tenyeremet.

-Oké, oké! -vigyorgott. 

Felkelt az ágyról és ő is nekiállt készülődni. Harryről még ráér erről mesélnem neki, valószínűleg majd órák után.

Mivel Eleanor kívülről tudta mi merre van, így nem keveredtünk el a kollégiumban. Bementünk a terembe, ahol volt az óránk. A leghátsó padokhoz ültünk és ahogy körbepillantottam, rájöttem, hogy sokkal több diák van itt mint képzeltem. 

A tanár megjelent a táblánál és kezdetét vette az elsőéves irodalomóránk.

Ahogy a nap telt, kérdések sorakoztak fel bennem. Hol van Harry? Még volt egy óránk vissza, remélem már ott láthatom. Fogalmam sincs miért gondoltam ezt, de annyira érdekelt mi van vele.  A professzor épphogy elkezdte az órát, belépett ő. Ó te jó ég! A lélegzetem elakadt és közel voltam a megfulladáshoz. 

Eleanor mellettem hangosan kuncogott, mire csak morgás szerű hangot tudtam kiadni.

-Hmm, csak nem tetszik neked valaki? -húzta az agyam.

-N-nem. Ez az undor jele. 

-Hazz! -felemelte a kezét és mutatta Harrynek, hogy jöjjön ide.

-Te teljesen hülye vagy? -szinte felsipítottam. 

Eleanor jókedvűen kacagott, de nekem kicsit se volt szórakoztató ez. Na jó, talán egy kicsit. Mármint, akartam őt látni. Persze, tisztes távolságból. Meg érdekelt, hogy a tegnap este után, akar e velem beszélni.

-Szia, Eleanor. -köszön. -Livy.

Már megint Livy! Elolvadok itt. Miért csinálja ezt velem? Már csak azért is kérdem ezt, mert közvetlen mellettem foglalt helyet. Francba, hogy nem cseréltem helyet Eleanorral!

-Kezdetét veszi az ismerkedésünk. -mosolyodott el. -Tegnap este túllőttem a célon.

Eleanor kérdőn pillantott rám, mire legyintettem, hogy erre később visszatérünk. Az óra pedig folytatódott és fogalmam sem volt arról, hogyan figyeljek a tanárra, így, hogy egy megtestesült szexiség ült mellettem. Ráadásul a térdei folyton ütköztek az enyémekkel.

-Ennyi volt mára, hétfőnként találkozunk! -A professzor elköszönt és ez egy jelzés volt arra, hogy vége ennek a borzalmasan hosszúnak tűnő napnak.

-Arra gondoltam, hogy... -Harry felém fordult, mikor felkeltem a székről. De ekkor Eleanor megragadt a karomnál fogva és félrehúzott Harrytől. 

-Mesélj! -kért.

-Basszus, az előbb akart mondani valamit... 

Bár ezt nem hallotta, mert már messzebb kerültünk tőle.

-Tetszik neked, mi? -kérdésére vállat rántottam. -Úgy tudtam! Elsőre mikor megláttad...Tudtam! 

-Miért olyan fontos ez?

Majd elmesélte, hogy mikor ment Niall szobájába, a fiúk azt feszegették, hogy Harry érdeklődik irántam. Legalább azt is megtudtam, hogy egy szobába vannak.

-De... -sóhajtottam. -Tegnap este eljött a szobánkhoz.

-Feltételezem rád akart mozdulni, de megmondtad neki, hogy ez nem így működik, blah blah. 

-Igen. -helyeseltem.

-Később elmondom a véleményem, most menj és keresd meg! Beszélj vele, bármit is akar. Csak tudod ő milyen, de mindegy. Na, mentem, Niall már valószínűleg vár! Mesélj majd!

Kíváncsi voltam a véleményére. Azt is tudtam, hogy Harry milyenfajta srác, Eleanor csak féltett. Amit megértek, elvégre ő ismerte jobban.

Szorosan megölelt és távozott is, én pedig Harry keresésére indultam. Nem kellett sokat keresgélnem, ugyanis a folyosón volt, a falnak támaszkodva figyelte a közeledő alakomat. 

-Bocsi, mit is akartál? -kérdeztem.

-Szeretnék egy délutánt veled tölteni, amikor jó neked. Normális ismerkedést szeretnék.

Éreztem, hogy elpirulok. Már ettől, fogalmam sincs miért. Össze voltam zavarodva, elvileg érdeklődött irántam. Ez egy randi? Ehh, biztosan nem. Ez ismerkedés. Meg miket képzelek magamról? Én kértem normális ismerkedést, most meg már enyhén feszegetem a randevúkat és hogy mennyire jóképű.

Meg már csak azért is voltam zavarodott, mert tudom ő milyen. Mármint, eléggé egyértelmű. Hiába kedves, szexéhes idióta szerepet él. Eleanor pedig szerintem azt akarta, hogy ezt én tegyem helyre magamban. Azt akarta, hogy magamtól jöjjek rá, milyen Harry? Mármint, most is ideküldött hozzá, hogy beszéljek vele. Szerintem határozottan azt akarta, hogy tapasztaljam ki Harry énjét. Az ő véleményétől függetlenül.

Oké, ebbe is belezavarodtam. Gőzöm sincs, mit gondolok Harryről.

-Megbeszélhetjük, még nem tudom. 

Arckifejezése elárulta, hogy ő a mai délutánra tervezte ezt. De hát nem mindig az történik amit szeretnénk.

-Rendben, Livy. -biccentett a fejével.

Kicsit meginogtam a lábamon. Mi történik most? Irritáló ez a kínos csend.

-Azt hiszem megyek megkeresni Eleanorékat. 

-Megyek veled.

Oh, a francba nemár! Most pont kerülni akartam egy kicsit, tisztán kellett látnom a dolgokat és beszélnem kellett Eleanorral. Mindegy, késő volt.

-Öhm, de hol lehetnek? -kérdeztem.

-A szobánkban, feltételezem. 

Elindultunk Niall és az ő szobája felé. Szorosan mellettem jött és a keze sokszor súrolta az enyémet sétálás közben. Nem mintha bántam volna.

-Úgy érzem nehéz lesz nekem ez az ismerkedés téma. -szólalt meg a szobaajtó előtt.

Felé fordultam és kérdőn néztem rá, válaszra várva.

-Most komolyan, nézz magadra! -mért végig. -Gyönyörű vagy és annyira különlegesnek tűnsz. Annyira akarlak ismerni, de szerintem kapkodok. 

-Nem tudok mit mondani. 

Tényleg nem tudtam, olyan furcsa volt minden. Eleanort akarom! Tanácstalan vagyok és egyedül biztosan olyan döntéseket hoznék, ami nem helyes. Vagy lehet olyat tennék, amit nem szabadna.

-Baráti ölelés? -tárta szét a karjait.

Kuncogom kellett, annyira kétségbeesetten próbálkozott. De egy ölelésbe mondjuk nem haltam bele. Közel léptem, ő egyből a derekam köré fonta a karjait és szorosan magához húzott. Az arcomat automatikusan a nyakába fúrtam és mélyeket sóhajtottam. Az ő szíve hevesen vert és éreztem, hogy ezt nem kéne. Még az illata is megbabonázott! Kókusz, imádom.

Elhúzódtam tőle, ő pedig csalódottan nézett rám. Tudtam, hogy ez az én részemről nem csak baráti ölelés volt. Létezik olyan, hogy valakibe ilyen hamar beleszeressek?