---------Jisung szemszöge---------

Mikor már mindent amit kellett, belehelyeztünk a piros kis kosárba, továbbra is előrehaladva lépkedtem, Paigeel a nyomomban, csakhogy miközben gondolataimba készültem volna elmerülni, hirtelen vissza lettem ragadva a Földre, két a karomra szorosan tapadó kezek által. Először csöppnyit megijedtem a hirtelen jött tettétől, de mikor visszapillantottam felé, és megláttam gyermekes vidámsággal teli arcát, az előbbi érzetem teljesen elszállt, helyette csak szapora szívdobogásom maradt meg, minek nem tudtam "megállj"-t parancsolni.

-Vegyünk fagyit!-aranyosan csengő, pöppet talán elvékonyított hangjával a hűtőszekrény felé mutatott egyik kezével, míg másikkal még mindig az én karom szorongatta, akárcsak egy plüss állatot, amire bevallom először elmosolyodtam. De aztán realizáltam, hogy pontosan mi is volt a nagy óhaja ami miatt vissza lettem tartva, ezért rögvest elkomorodott a tekintetem, és szúrósan tekintettem a felém nem forduló fejére.

-Megakarsz betegedni?-kérdeztem kissebb szigorral a hangomban, miközben továbbra is az ő, abban a pillanatban rám szegezedő tekintetére figyeltem. Hogy pedig megtörje ezt az általam felvett, kőszívű pajzsot, arca hirtelen vált vidámból egy bociszemes, lebiggyesztett ajkú kislánnyá, miközben továbbra is megdermedt karom szorongatta kezei között. De hogy is tudtam volna neki ellenálni..elég gyenge voltam én ahhoz, hogy bedőljek ennek az ártatlan tekintetnek. A következő pillanatban pedig egy aprócsak sóhaj kíséretében meg is adtam magam.-Milyet szeretnél?-ahogyan kinyitottam az előttünk álló hűtő ajtaját és megéreztem a belőle áramló hidegséget, ő azonnal rámutatott a már ismét gyerekes vidámsággal teli arcával az egyik fajtára, így minden mindegy alapon, magamnak is abból az ízkombinációból vettem elő. Majd mikor visszacsuktam az ajtót és a kosárba helyeztem a két újjab nyalánkságot a többihez, úgy már a lány is elengedte a karom, amire őszintén szólva kissé-kevésbé szomorkás lettem. Egyrészt melegen tartotta a kezem, másrészt mert...jó volt ismét a közelemben tudni.

---------------------

---------Paige szemszöge---------

-Finom?-kérdeztem mikor kiérve a boltból, szinte azonnal letéptük az édességről a csomagolását, s egyszerre haraptunk bele. Közben végre ismét megindulhattunk haza, csak ezúttal nem Jisung hátán. Mint a múltkor. Aprót biccentve válaszolt, tudtomra adva tetszését, ahogyan tovább kóstolgatta a fagylaltot.

-Akkor jó, mert az enyém finomabb!-mondtam egy huncut vigyorral az orcámon, ahogyan parányit felemeltem a levegőben a hűsítő édességet, ami attól függetlenül, hogy tényleg nem volt meleg a levegő, az mégis jól esett eddig felforrósodott testemnek.

Felkiáltásomra a mellettem sétáló fiú, halkan elkuncogta magát, amit mosolyogva az arcomon díjjaztam, továbbá előre tekintve a járdára. Mivel imádtam a minden féle cukorból előállított édességeket, nem tudtam nem rögtön befalni őket, ami most sem történt másképpen, attól függetlenül, hogy fagylaltról volt szó. Én azt is haraptam, mint minden más ételt.

-Agyfagyásod lesz.-csóválta rosszalóan a fejét a fiú, ki mikor én már megettem az enyémet, ő csak a felénél tartott a sajátjával. Mindeközben én elővettem a hátamon heverő táskámból a vízes üvegem és ittam néhány kortyot belőle.

-Mostmár nem!-szélesen vigyorogva visszacsúsztattam a helyére a tárgyat, s ismét felé tekintettem a már jóllakott pocakommal. Nem állt szándékomban megbámulni, de addig amíg ezt akaratom ellenére is megtettem, észrevettem, hogy még az esti alvásból szanaszét áll néhány hajtincse, amit nehéz volt nem aranyosnak találni, főleg hogy közben még a fagylaltját is úgy ette, mint egy kisgyerek. És ennek következtében az arca is foltos lett, közben én voltam az a személy aki behabzsolta az eledelét.

-Van valami az arcomon, hogy ennyire jót szórakozol rajtam?-kérdezte elgondolkodtatóan, s érdeklődéssel a hangjában, miközben lassított léptein, míg végül megállt. Közvetlen előtte én is megállásra késztettem saját lábaim, közben zsebemből előhalásztam egy csomag papírzsepit, s egy darabot kiszedtem belőle. A többit visszasülyesztettem eddigi helyére, majd széthajtogatva a kezemben lévő anyagot, automatikusan arcához érintettem, s finoman tisztítgatni kezdtem. Szerencsémre nem volt annyi magasság különbség köztünk, talán alig néhány centi, aminek hála nem volt szükség a fölösleges, kínos pipiskedés, hogy elérjem legalább a fejét a kezemmel, mint a tipikus sztorikban.

Ezzel mikor készen voltam, a hajára terelődött a figyelmem, amit az előbb sikerült teljes mértékben demonstrálnom, és mivel hogy nem volt jobb dolgom, az emlékezeteimnek hála, úgy döntöttem rendbeszedem azt is. Óvatosan szétsöpörtem, s ujjaimmal finoman átfésültem írtózatosan puha, s finom tincseit, mit ha szerettem volna sem tudtam volna elengedni. Talán csak azért mert jó érzés volt a haját fogdosni, talán csak mert pont róla volt szó. Lehet ennek fordítva kellett volna megesnie, de ahogy én gondoztam őt mégis az én szívem váltott át szürreális állapotba, és én voltam teljesen lesokkolva, ám mégis valamiért vidám abban a pillanatban.

Bár nem tudtam sokáig ebben a gyönyörű varázsban, s rózsaszín felhőben élni, mert a következő pillanatban egy hirtelen jött érintéstől, mi egy a csuklómra fonódó kéztől ért meglepetten, nem tudtam tovább koncentrálni a boldogságomat okozó cselekvésemre. A váratlanul ért tett-től a lényembe zúduló sokk nem kegyelmezett a már így is nem normálisan működő szerveimmel. Pontosabban a szaporán dobogó szívem és gyors lélegzetvételem volt a leghalálosabb.

Néhány zavarodott pillanat után, kissé félénken az előttem álló tekintetébe vezettem az enyémet, mik abban a pillanatban ahogy összeértek, nem tudtak megválni egymástól akár csak egy pillantra is. Arcunk szerencsére nem volt vészesen közel egymáshoz, ami kevésbé, de megnyugtatott, bár szemkontaktusunk miatt, nem tudtam ezen kívül semmi másra koncentrálni. Csakis rá.

-Szerintem ezt pont fordítva kellett volna megtenni.-halk, ám bár tisztán csengő hangja, betöltötte körülöttünk a sivár, s kopár teret, ezzel megtörve a kissé tán kínos csendet. Ennek következtében zavaromban elszakítottam róla bágyadt, s megbabonázott tekintetem, ezzel egyetemben kezem fürgén kiszabadítottam a cseppet sem erőteljes, finom és jóleső szorításából, amitől az említett testrészem bizseregni kezdett.

-Boccs...csak...úgy néztél ki, mint egy ügyetlen gyerek és..bocsi...-kissé zavartan ugrándozott tekintetem néhol felé, néhol pedig egy teljesen ellentétes irányba, csakhogy kerüljem a kínos szemkontaktus ami esetlegesen is bekövetkezhetett volna.

Persze arra nem gondoltam az előbb, hogy ha megkérdőjelez, én mit válaszolok neki, miért tettem..

-Szóval már egy ügyetlen gyerek vagyok? Jóhogy nem azt mondtad, hogy papagáj...-hangjából kiitélve azt szűrtem le, hogy nem gondolta túl a dolgokat, mint ahogy alap esetben én tettem, aminek megkönnyebülésére egy kissé fellélegezhettem és ellengedhettem idő közben megfeszült izmaim. Arcomra egy fényvillanás alatt ott termedt egy cinikus mosoly, amivel egy hitetlen szemforgatás társult.

-Mondhattam volna azt is, de amaz jobban illett hozzád.-egy érdektelen vállrándítással megadva a válaszom, s szélesen vigyorogva a saját beszólásomon indultam meg ismételten az házam felé, amit már messziről látni is lehetett, azaz alig néhány perc választott el a menedékemtől. Miután Jisung is beért engem, egy aprócska sóhajjal jelezte, hogy megadja magát, amivel végre egy idő után szerezhettem magamnak egy újjabb pontot, bár még mindig ő volt az élen.

-----------------

-Hát édes lányom, te ma nem mész sehova. A lázad éppen hogy csak nem éri el a negyven fokot. Szerintem legközelebb kétszer is megfontolod, hogy márciusban egyél fagylaltot.-rosszallóan megcsóválta anyukám a fejét, miközben meglengette előttem a lázmérőt, amiről nagy nehezen, kómás fejjel letudtam olvasni, hogy ő aztán nem hazudik. És a testem sem. Írtózatosan melegem volt, de rázott a hideg, mintha csak konnektorba nyúltam volna. Bár nem mintha tudnám az milyen érzés..

-De ez nem a fagyi miatt van! Máskor is ettem már, mikor nem nyár volt és semmi bajom nem volt..-mondtam bevágva a megsértődött, ártatlan kislányt, miközben nyavajgásom közepette mocorogtam össze-vissza a paplanom alatt.-Biztos csak valami influenza..

-Hát szerintem se...-keserű sóhajtása után egyik kezét csipőjére helyezte, majd tovább vizslatta az előbb említett tárgyat, mintha már nem látta volna ezerszer.-Majd értesítem az osztályfőnököd, és készítek jó meleg teát. Te csak pihenj.-ismételten vetett felém egy keserű pillantást, majd kitárva a szobám ajtaját, ott is hagyott szenvedni.

-Nem mintha tudnék ezen kívül mást is csinálni...-orrom alatt elmormogtam még ezt az egy rekedt hangos mondatot, s fejemig magamra ráncigáltam a meleget nyújtó takaróm. Amit néhány pillanat után ledobtam magamról. Majd ismét vissza.

Akkor kezdődjék a harc..!

A zenét egyrészt azért választottam mert Avril eredetileg a vírus miatt készítette, és hát..a csajszikánk lebetegedett..xD Na de egyébként is nagyon szép a zene, meg a klipp is, engem személy szerint megsiratott :c

-és így utólag megsúgom, Avril és Pink a kedvenc énekesnőim-