Yurio bosszúsan nyúlt a többedik rizsgombócért. A kis szobában kínos csend uralmodott, még azután is, hogy Yuri anyja behozta a rizsgolyókat. Kathie erre észrevehetetlenül elmosolyodott.

-Mi olyan vicces?-mordult rá Yurio, mire a lány megilletődvevette tudomásul, hogy leleplezték. Ám az arcára ezek után furcsa, kihívó mosoly telepedett.

-Hogy vetted észre? Csak nem végig engem figyeltél?-kérdezte a lány ördögien. Az orosz fenegyerek felkapta a vizet.

-Nem!! És ne térj ki a kérdés elől!-bökött az ujjával a lány fejé. Kathieből kitört a nevetés, ami rátelepedett az egész társaságra.

-Azt néztem, hogy hogy vagy képes ennyit enni?-kuncogott Kathie. Yurio enyhén elpirulva fordult el.

-Nem is eszek sokat...-motyogta bosszúsan.

-Ha látnád, mennyit eszik amikor átjön néha!-vigyorodott el Victor. Kathie a férfire kapta a tekintetét. Még mindig összerezzent a másik Nikiforow hangjától, de a halálfélelem már nem járta át minden pillanatban. A lány óvatos mosolyt villantott Victorra, akinek arcára ettől ragyogó, boldog arckifejezés ült ki. Kathie valahogy elhitte, hogy testvérek. Tudta, hogy van testvére. Tudta eddig is. De nem emlékezett rá, így olyan volt, mintha nem lenne. Viszont furcsa vonzalom húzta őt Victor felé. Mintha a szíve tudná azt, amit az agya nem. Azt, hogy a bátyja ül vele szemben, nem egy őrá kísértetiesen hasonlító idegen.

********************************************************

Kathie nagyot esett. Felszisszent, és dühösen vágott ököllel a kemény, hideg felületre. Egyedül volt, és már órák óta szántotta a jeget. Korcsolyája élére töménytelen mennyiségű hódara ragadt, és a jégen meg-meglátszottak a pengék által okozott kisebb-nagyobb, árokszerű vágások, amiket Kathie erőteljes fordulatai képeztek.

-Miért?!-kiáltotta frusztráltan a kék szemű, majd felállt. Leporolta a nadrágját, és megpróbálta újra az ugrást. A fejében tökéletesen megvolt minden. Siklás, elrugaszkodás, ugrás, 3 fordulat, érkezés egy lábra. Kathie nekiveselkedett. Tett egy kört, korcsolyája csak úgy hasította a kemény, hideg felületet. Nekikészült, és lendületet véve elrúgta magát. Elfogta az a csodás érzés, amit az ugrások alatt szokott érezni. A szabadság semmihez sem hasonlítható érzése. Szabad volt. Mint egy madár. Jégmadár. Egy gyönyörű, jégkék madár, aki a csillogó, fagyos talaj felett röpül. Jeges szárnyai között átsüvít a hűvös szél, de a madarat nem állíthatja meg senki és semmi. Hisz ő a jégmadár.

De a szabadság múlandó. A madár kibillent egyensúlyából, és Kathie ismét elesett.

-A francba már!!!-kiáltotta, és dühösen felpattant, majd a palánkoz siklott. Ismeretlen volt még számára ez a jégpálya. Yuri mutatta neki, hogy gyakorolhasson egy kicsit. A korcsolyázás mindig kitisztította a fejét, és erre most nagy szüksége volt. Yuri jutott eszébe. A szemüveges férfi belopta magát Kathie szívébe. Kedves volt és mosolygós. A lányt mindig melegség fogta el, ha Yurira gondolt. Már több mint egy hete volt a nagy találkozás, és azóta a lány többször is találkozott a három férfival.

Elővette a palánkra terített pulcsiból a telefonját, majd kikereste a zenét, amire a következő versenyre gyakorolt. Ez volt a szabad programja zenéje.  Megkereste a hangszórókat, és felcsatlakoztatta készülékét a nagy kihangosítókra. Gyorsan középre siklott, és beállt a kezdő pozícióba. Egyik lábát a másik elé helyezte, kihúzta magát. Egyik karját a feje fölé emelte, a másikat kecsesen az arca mellett tartptta. Felcsendültek a dallamok, és Kathie megmozdult. Először csak a karjaival táncolt, majd egész testét belevitte a mozgásba. Elindult a jégen, és lehunyt szemmel szállt a dallamok szárnyán. Szerette a zenét, amit kiválasztott. Magáénak érezte. Már túl volt az ugrásai felén, és a felé közeledett, ami sosem sikerült. Ám agya átkapcsolt. Hallotta maga körül a tömeget, érezte testén a kűrruha anyagát. Az izgalom ellepte testét, és adrenalin szállta meg minden porcikáját. Úgy érezte, a testét belülről feszíti a túláradó energia. Elrugaszkodott, és megpördült. Egyszer, kétszer, ám a harmadik pörgésre már nem maradt lendület, de Kathie nem adta fel. Egy lábra érkezett, és bár térde megroggyant, kitartott. A zene folytatódott, Kathie pedig újabb levegővétellel folytatta. Még egy ugrás, majd egy forgás, és közeledett a véghez.
A zene elhalt, Kathie pedig lihegve tartotta a pózt. Mindkét kezét a magasba emelte, fejét is fölfelé tartotta.

A palánk széléről taps harsant. Kathie szemei kipattantak. A kék íriszek villámgyorsan pásztázták a pályát, a hangforrás után kutatva.

Yurio állt a pálya szélén. Zöld szemeit belefúrta Kathie kékjeibe, és komor arccal tapsolt. A lány elveszett a szemekben. Úgy érezte, az átható zöld szempár magába szívja, és zöld forgatagba taszítja. Mint a hurrikán. Nem lehet szabadulni belőle, ha az embert egyszer utóléri.
Egy pislogás, és a pillanat tovaszállt. Ekatherina feleszmélt, és lágyan elmosolyodva meghajolt. Odasiklott a jégen a fiúhoz, majd kinyitotta a palánk ajtaját. Kilépett a talajra. A fiú a karja után kapott, és Kathie csak akkor vette észre, mennyire remegnek a lábai, amikor már Yurio mellkasának dőlve pihegett. A fiú karjai erősen tartották, a lány arcára pedig pír kúszott.

-Bo..bocsánat!-kiáltotta, és kiszakította magát. Mostmár biztosan állt a lábain, Yurio arcán pedig kárörvendő vigyor terült el.

-Kifulladtunk, Nikiforow?-nevetett, majd egy üveg vizet dobott oda a lánynak.

-Tch....álmodozz csak Plisetsky! Még így is jobb vagyok nálad!-vágott vissza Kathie vigyorogva, majd beleivott a vízbe. Az innivaló hűs kortyokban csorgott le a torkán, oltva a szomjúságát.

-Höh! Azért látom, még Őfelségének is van mit fejlődnie!-utalt a fiú a hibás ugrásra, de Katnie arcát meglátva elhallgatott. -Nem is volt olyan rossz.....-fordította el a fejét, hogy ne kelljen látnia a lány arcán elterülő örömöt.

-Hogy hogy itt vagy?-jutott eszébe Kathienek a kérdése, amit fel akart tenni.

-Ne hidd ám, hogy miattad, Nikiforow! Gyakorolni jöttem!-nézett le rá Yurio, majd a háta mögé bökött. Az egyik pad előtt tényleg ott voltak a korcsolyák, Kathiet pedig elfutotta a méreg.

-Nem hittem, hülye!-fordult el,majd visszalépett a jégre. -Ez most az én pályám. Keress más helyet!-siklott be középre,a telefonját leszedte a hangszórókról, majd ismét elkezdett gyakorolni. Fülhallgatóját a fülébe dugta, és a Fire dallamára siklott a jégen. Elkezdte az egyik régebbi programja felelevenítését, és hátrafelé korcsolyázott, amikor valaki kikapta a füléből az egyik pici hangszórót.

-Mit hallgatsz?-hallotta meg Yurio hangját közelről, és oldalra kapta a fejét. A fiú mellette állt, és közel hajolt hozzá, hogy a rövid zsinór ne húzza ki a lány füléből a másik fülest. Ám Kathie hirtelen mozdulatára arcuk vészesen közel került. Orruk összeért, szájukat csak centik választották el. Kathie szemei tágan fúródtak Yurio meglepettségtől csillanó zöld íriszeibe. Fülükben váltott a dal, és felcsendült a Thousand years. Kathie arcára pír kúszott, de nem húzódott el. Agyában felvillant egy kis emlék. Elfogta egy érzés. Szája bizseregni kezdett. Valami közelebb vonzotta őt az előtte álló fiúhoz. Miliméterenként számolta fel a távolságot. Agya veszélyt jelzett, szíve kétségbeesetten dübörgött.

********************************************************

Yurio lefagyott, mikor Kathie felé kapta a fejét. Emlékeiben élesen élt a baleset előtti éjszaka. Ugyan ez volt. Ugyan így. Csak nem a jégen. Hanem a csillagok alatt. Akkor is ez a dal szólt a fülükben. Kathie szemei akkor is csillogva fürkészték az arcát. A fiú emlékeiben tisztán élt az érzés, mikor a lány megcsókolta. Ajkán érezte a lányét. Yuri Plisetsky abban a pillanatban teljesen lefagyott. Nem tudta, mit gondoljon. Se hogy mit érezzen. Aztán vége szakadt az egésznek. Olyan gyorsan, ahogy elkezdődött, vége szakadt.

Yurio hátrébb ugrott. Füléből kiszakadt a füllhallgató, és egyensúlyát elvesztve megingott. Ekatherina felé kapott, de Yuri elütötte a segítő kezet. Fejét felkapva zöld szemeit a lány arcára függesztette. A kék szemekben fájdalom, megbántottság, és ijedtség csillogott. Yurio elszakította tekintetét a lányétól, majd gyorsan elmorgott egy elnézést. Kathie nem szólalt meg, a szőke hajú pedig érezte, most nagyon megbántotta a másikat.

-.....Gyere, segítek. Én meg tudom ugrani, megmutatom, hogyan csináld.-nyögte ki hosszas csend után. A választ meg sem várva elindult, majd rövid bemelegítés után elkezdte róni a köröket, és ugrott néhány próbát. Oldalra sandított, és látta, hogy Kathie a palánknak támaszkodva figyeli. Nekirugaszkodott, és felrúgva magát megpördült a levegőben. Egyszer,kétszer, háromszor, majd úgy érkezett, ahogy kellett. Tökéletes volt és hibátlan. Hiába. Yuri Plisetsky ereje teljében volt. Egészséges volt és erős. A lábai tökéletesen engedelmeskedtek neki. Nem úgy, mint Ekatherina esetében.

-Waow...nagyon szép volt!-Yuriot egy felcsendülő női hang zökkentette ki borús gondolataiból. A lányra nézett, kinek szemében áhítat csillogott. Ettől a fiú arcába vér szökött, és gyorsan elkapta a tekintetét.

-Kösz....neked is menni fog. Csak ne felejts el kellő lendületet venni. Ha megvan a kezdő lökés, onnantók már csak erőteljesen rúgd el magad. A forgás része láttam jól ment. Ne fogd vissza az enegriádat, ehhez az ugráshoz sok kell.-magyarázta Yurio, majd nekiláttak gyakorolni.

********************************************************

Már újabb órája gyakoroltak, Kathie térde pedig egyre jobban fájt már. Újra nekiveselkedett, és felidézte Yurio tanácsait.

-Gyerünk Kathie, -bíztatta a fiú. -ne legyél béna.- na igen. Yurio nem hazuttolta meg önmagát. Ekatherina enyhén elmosolyodott, majd nekiindukt. Nagy lendükettel vetette bele magát az ugrásba, ám már abban a pillanatban, hogy lába elemelkedett a jégtől, tudta, baj lesz. Még hallotta maga mellől az ismerős hangot, mikor egy penge hasítja a jeget, majd nagy csattanással földet ért. Térdébe hatalmas fájdalom hasított, és Kathie szájából elfojtott sikoly tört fel. Érezte maga körül Yurio karjait, de látását elhomályosította a fájdalom. Tüdejéből kiszökött a levegő, és érezte, hogy lassan elméjére köd száll. 

-Kathie!- Yurio kétségbeesett hangja átszelte a tompaságot, és Kathie érzékszervei újra kiélesedtek. A fájdalom is erősödött, de legalább bizonyította,hogy a lány magánál van.

-Jó..jól vagyok.....-nyögte nagy nehezen, majd megpróbálta mozgatni a lábát. A folyamat fájdalmas volt,de szerencsére sikeres.

-Segítek. -Yurio erősen megragadta a lányt. Kathie szinte elveszett az izmos karok között, arcára enyhe pír szökött, függetlenül a fájdalmától. Hagyta, hogy a fiú felhúzza, majd a palánkon átemelve leültesse az egyik padra.

-Nyugi, nincs bajom. Képes vagyok még a járásra. Nem bénultam le!-viccelődött óvatosan, majd megmozgatta a lábát. A fájdalom kezdett alábbhagyni, már csak a térde lángolt. A lány elkezdte áttdörzsölni az ízületet, és enyhíteni a fájó érzést. Yurio ezalatt már nyúlt a telefonjáért, de a lány megállította.

-Ne! Nem kell. Nem akarok feleslegesen aggodalmat okozni senkinek. És látod, már nincs is semmi baj!- állt föl. Kicsit megingott, de egyensúlyát megtartva megállt a két lábán. Az orosz fenegyerek abbahagyta a tárcsázást, és zöld szemeivel fürkészte a lány arcát. Kathie zavarba jött az átható pillantás hatására, ezért gyorsan elindult vissza a jégre. Ám egy kéz ragadta meg a csuklóját, és Yurio éles hangja csattant.

- Te eszednél vagy?! Most estél egy hatalmasat! Mit akarsz, újra eltörni mindkét lábad?!- a fiú a végét már üvöltve mondta. Kathie csuklójára egyre jobban szorultak rá a bilincsként tartó ujjak. Félelem cikázott át az agyán, ahogy az emlékképek elöntötték a fejét. A jeges rémület megfagyasztotta. Menekülni akart. Nem akart emlékezni. Emlékezni mindarra a fájdalomra, amit átélt. Sikoltani akart, de nem jött ki hang a száján. Kitépte magát Yurio kezéből, és remegve hátrált. Fülére szorított kézzel reszketett, és egyre szaporábban vette a levegőt. Tüdeje apróra szűkült, és érezte, fogy az éltető oxigén.

-Ne,ne,ne...!-a lányon eluraljodott a pánik. -Nem akarom...-suttogta alig hallhatóan. Nyílt az ajtó, és a következő pillanatban már két kar zárta ölelésbe. Kathie arca belefúródott a szürke pulcsiba. A lány beszívta a szíve számára oly ismerős illatot, majd zokgásban tört ki. Sokáig áztatta a másik felsőjét, mire megnyugodott. Aztán már csak élvezte. Élvezte a jól eső, meleg ölelést, és néha még szipogott egyet kettőt. Újra normálisan lélegzett, arcát pedig úgy fúrta a szürke anyagba, mintha az élete múlna rajta.

-Nincs semmi baj....-suttogta fölötte egy hang. Kathie felpillantott, és meglátta Victor arcát. Kissé megijedt, és autonatikusan húzódott volna el, ám bátyja nem engedte. Kathie szemei ismét megteltek könnyel, és a lány belesimult az ölelésbe.