Ezt a karaktert ImariAkito OC versenyére készítettem, az itteni sztorija kicsitt hoszab és remélem tetszik majd nektek, vele tervezek majd egy könyvet, aminek a címe Superhero x Superstar lesz.

Reklámkampány újra: Kérlek, ha tetszet a kari, akkor Imari oldalán szavazz rám, hogy továbbjussak a következő fordúlóba! Előre is köszi Gyerkőcök! 😍

Ja, és ha olvasod a Színtlépők Next Genes könyvemet, közölném veled, hogy meglett az Artist, aki a shipchildeket fogja megalkotni egységesen, ő nem más mint  wp_eric , őt is megkuksizhatód.

Na, ebből elég a hírdetésekből, jöjön a Karakter:

Név: Takifugu Mahi (Takifugu= bénulást okozó gömbhalféle, Mahi=Bénulás)

Hősnév: Unagi (Angolna, 鰻)

Kor: 23 éves

Képesség: Tónus - hasonló a képessége, mint Kaminarinak, de mégis más, ő nem termeli az áramot, hanem elveszi a bioáramot. Elszívja más élőlényektől a bioáramot és azt hasznosítja, a képességének a másik felhasználása, a bénítás. Képes izoelektromossá tenni (elektromosságmentesé) az izmokat, így bénulást okozva az általa megérintett területen.

Családi háttere: Többgenerációs hőscsalád legidősebb gyermeke, így ő az örököse az Unagi hősnévnek és az E2 (Eel Electronics/Angolna Elektronika) High-Tech termékeket gyártó cégnek (Egy helyen is található, ez olyan álarc nélküli Batmanné teszi őket szerintem). Egészen kiskorában, 3 évesen, kezdett el edzeni nagyapjával és édesapjával, 4 évvel idősebb bátya halála után, ami nagy sokként érte, mert imádta a bátyját. Ajánlással került be a UA-ba, évfolyam elsőként érettségizett és a családi hősügynökségbe, apjához csatlakozott. Enyhe kifejezés, hogy családjában mindenki zseni, megmérték és családjában az agyi aktívitás átlagon felüli (bioáramhoz kötik). A családjában a 3 legfontosabb dolog: az erkölcsös élet, a tudás utáni szomjúság és a családhoz való hűség. Családjában hagyomány tisztelet is fontos így patriarchális rendszer uralkodik, tehát a család legidősebb tagja, Dédanyja, irányítja a családi ügyeket, egy temperamentumos vén öregasszony, aki a végsőkig elmegy családjáért és elveikért. A hős- és cégtulajdonos családhoz híven a külvilágnak és a médiának mutatják az értelmes, mintacsaládot, aki megfelel a japán mintának és elvárásoknak. De a valóságban egy zajos, eleven hatalmas család, akik keveseket engednek be maguk közé. Mahi jegyese, a híres énekes, színész és dizájner Kashu Chikának, is többlépéses elfogadási szertartáson kellet részt vennie, a hagyományok miatt, de ezt leszámítva mindenki meglepődött, hogy Chika igent mondott, a bár családjára hasonlító, mégis legvisszafogottabb tagjának.

Személyiség: Mahi nem csak családi és társadalmi pozíciója miatt pedáns és hidegfejű, hanem azért is, mert nehezen bízik meg az idegenekben, főleg bátyja halála után, aki saját magán használta képességét. Legközelebbi barátai és családja között felenged, de még családjához képest is ritkán enged közel magához bárkit is. Így nem csak családját, de saját magát is meglepte, amikor párhét leforgása alatt közel engedte magához Chikát, az pedig mégjobban, hogy 1 év után, még a kezét is megkérte. Legközelebbi barátja unokatestvérén kívül osztálytársa, Moriyama Seishin, aki jelenleg a UA tanára

Kinézet: Középmagas 177cm, Mélytengerkékszemű, sötétkék hajú (feltevések szerint, a bioáramnak kék színe is lehet, ezért olyan) világosabb kék cikcakkokkal (kb mint Jirónál). Szemüveget hord, de tökéletes a látása, inkább magabiztosságnövelés és látszat céljából hordja. A lapockáján van egy angolnatetoválás. Kisportolt testalkata van és sok márkás cuccot hord.

Érdeklődési kör: Kikapcsolódás gyanánt videojátékokkal játszik és moziba jár barátaival, sohase érdekelte az ellenkező nem, így Chikáig azt hitte magáról, hogy aszexuális.

Szeret: Videojátékok, filmek, sorozatok, családja, Chika, vízicsúszda, savanyúságok, lógós ruhák.

Nem szeret: Alkohol, (könnyen részeg lesz), parlagfű (allergia), csípős ételek, tél, fázni, tapadós ruhák.

Kis történet: Elmesélem, hogy hogy kezdődött Mahi és Chika kapcsolata.

Családi gyűlés volt, minden hónap 7-én az van. Ilyenkor szoktuk megvitatni a cég és a család ügyeit, átlagos megbeszélésre számítottam, zajosra és zűrzavarosra, míg Dédanyám fel nem szólított.

– Mahi! – minden szem rám szegeződött és mindenki elhallgatott, ahogy az illet. Én pedig figyelmesen ráfigyeltem és meghajoltam.

– Igen, dédmama! – mondtam tisztelettudóan

– Nem kertelek, 23 éves vagy, ideje megházasodnod, látni szeretném az ükunokáimat, mielőtt meghalok! – Mondta határozottan, mire elindult a susmus én meg lemerevedtem és köpni-nyelni nem tudtam. – Mi ez a meglepettség, az idősebbik húgod már a második unokaöcsédet várod, te pedig aki, a 4. generáció örököse vagy, nemhogy feleséged, de még barátnőd sincs! – Háborodott fel a család feje.

Ahhh... már megint, a dédi 3 havonta felhozza a témát, nekem pedig nincs bátorságom elmondani, hogy nagy valószínűleg aszexuális vagyok. Na, azt megnéznem mit váltana ki a családomból. Eddig még nem, hogy nem találkoztam olyan illetővel, aki tetszett volna, hanem még nem is gondoltam arra, hogy párkapcsolatom legyen, nemtől függetlenül. Látszik a nagyin, hogy elég rossz hangulatban van, nem szeretném rontani a helyzeten, így mélyen meghajoltam.

– Bocsánat, Dédmama! – tetettem a megbánót.

– 2 hónap! – jelentette ki a dédi.

– Tessék? – emeltem fel a fejem hírtelen és néztem rá értetlenül.

Kajánul elvigyorodott és az addig is ráncosarcára még több ránc szökött. Majd bajtársiasra fogta.

– 2 hónap! Ennyit kapsz, hogy bemutass nekem egy lányt, különben a család nő tagja fogják kiválasztani a jegyesedet, többet nem várunk! – Húzódott szélesebbre a mosolya, bennem pedig az utolsó cseppig elhűlt a vérem.

Segélykérőan a velem szemben ülő állapotos húgomra nézek, de ő csak izgatott arcot vágott, mit is reméltem. A mellettem ülő kuzínom pedig a nevetést próbálta visszatartani, szép kis támogatás mondhatom. Erre már nem tudtam mit válaszolni.

– Huhhh... – sóhajtottam egy mélyet, úgyse tehetek ellene semmit – rendben, megpróbálom, Dédmama. – Miután kimondtam meghajoltam, a társaságból pedig kitört a nevetés, míg dédi elégedetten bólogatott.

1 hónappal később

– Tudod a melegbár már nekem is sok volt! – Mondta Tatani, miközben járőröztünk. – Erre nem számítottam, mi lesz, ha valami szennylap lehoz egy cikket vagy valami, dédi nem fog örülni! – Aggályoskodott az unokatestvérem.

– De hiszen a te ötleted volt, te tökkelütött! – Méltatlankodtam, nem mellesleg jogosan. – Te volté az, aki azt javasoltad, „Hogy ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy rájöjj, ki is vagy valójában" ... blah, hányok tőle, el se hiszem, hogy rá tudtál venni erre! – Boxoltam bele a vállába és lehet, hogy a képességemet is használtam rajta, úgy kel neki.

– Hé, ez nem ér! Én csak segíteni akartam, erre te pedig itt visszaélsz az erőddel! – Kapott is a válla után nyafogva – Figyi, muszáj volt. ebben az egy hónap alatt annyi csajt utasítottál el, hogy az nekem egy évre elegendő lenne. – Zsörtölődött morcosan – Biztosra kellett lenem, hogy nem virslipárti vagy-e. – röhögött fel és elugrott a következő ütésemtől.

– Ide gyere te kis barom, mi vagyok én? Pszichológiai kísérlet? – Ugrottam rá még egyszer és elkaptam a nyakát, majd jó nagy barackot kapott a fejére.

Bátyám halála után magamba zárkóztam és senkit se engedtem közel magamhoz, depressziós lettem és nem hagytam el a szobámat sem több mint egy fél évig. Senki sem tudott mit velem kezdeni, még a szüleim is, ekkor a pár hónappal fiatalabb unokatesóm beszökött a szobámba és leült mellém, és nekidőlt az ágynak. 3 évesen nem sokat érthetett hozzá, hogy mi lehet a bajom, de azt tudhatta, hogy mi az, ami segíthet rajtam. Ott volt mellettem. Nem tudom, hogy miért engedtem közel magamhoz, miközben másokat elüldöztem a makrancoskodásommal és durcáskodásommal, de őt mégis engedtem. Pár nap múlva hírtelen el kezdtem sírni, ő pedig velem együtt sírt, majd átölelt. Anyámék berohantak a szobámba, amikor meglátták, hogy végre megengedek és sírok, körül karoltak minket és velünk együtt sírtak. Tatami azóta nem csak a barátom, de a legjobb barátom, bajtársam a bajban, a legfurfangosabb cinkosom és most már úgy látszik, hogy a pszichológusom is.

A víg járőrözésünket egy női sikoly szakította meg. Tatamival összehangolt párost alkottunk, már szaladtunk is a sikátor felé, ahol feltehetőleg a bűntett történhetett. A látottak az egyik általam legjobban gyűlöltebb bűntett tárták elénk. Szexuális zaklatás.

A zsákutca felé egy benga nagy fickó haladt a sikátor felé, miközben valami zöld trutymó csepegett a kezéről. Ez lehet a képessége? De vajon mire lehet jó a képessége? Mit tett a nővel?

Gyorsan a nőre néztem, aki a tűzlétrára mászott nehézkesen felfele. Mézszőke haja csapzott volt és ragacsos, a zöld nyálkától, egy fehér maszk volt rajt, a ruhája tépett, de még hál' Istennek takarta, amit kellet, bár cafatokban. Ha jól értelmezem a helyzetet, akkor a takony képes feloldani a ruha anyagát, pont ideális képesség egy perverz számára.

De ami legjobban megfogott az áldozatban, az a szemei voltak, Ametisztként csillogtak a könnyektől élénklila szemei. Az a szempár megigézett engem, eddig nem éreztem soha ilyet, de az a késztetés támatt bennem, hogy azonnal megvigasztaljam.

Hirtelen mélységes harag támadt bennem és a gonosztevő felé lendültam Tatamival, de a nő ránk ordított, evvel egy időben egy zöld trutyilabda száguldott felénk, amit hála a figyelmeztetésnek, el tudtuk kerülni. Ahova pedig esett a labda elmállott az aszfalt. Érdekes.

– Tudja változtatni a takony ph-át*... – kezdtem el gondolkozni *saverőség tudományos kifejezése

– ... és a sűrűséget*. – fejezte be a mondatomat Tatami.

– Szerintem használjuk az „Ikret"! – Jelentettem ki a tervet.

– Egyetértek – bólintott a társam.

A „Iker" egy olyan végső technika a Tónus képességűek között, ahol két ilyen képeségű ember képes magas töltésű elektromosságot egymásból veszély nélkül. Tatamival azért is vagyunk párban, mert megbízunk annyira egymásban, hogy végre tudjuk hajtani ezt a nehéz műveletet.

Összeérintettük a kezeinket és már áramlott is az energia, majd amikor összeszinkronizáltuk magunkat és a töltöttségi színt elérte a kritikust, kilőttük a nyalábot, ami eltalálta a gonosztevőt és el is ájult attól. Hatalmas csattanással zuhant a földre, amitől az áldozat megrémült és a csúszós kezei elengedték a tűzlétrát és már eset is lefelé az aszfaltra. Gyors reflexeimnek hála, egy szempillantás alatt odaértem és ő a kezeim közé eshetett a beton helyet.

Közelebbről megnézve méggyönyörűbbek ezek a szemek, viszont még mindig könnyesek és e mellé még úgy remegett, mint egy újszülött őzike. Nagy nehezen letettem a lábára, amin alig bírt megállni. Nem tudom miért veszítettem el a koncentrációmat, de a nő arca felé nyúltam, hogy letöröljem a könnyeit. Ő meglepődött, de mégsem húzódott el, sőt, a kezemhez dörzsölte sírástól duzzadtt arcát.

Velem pedig olyan történt, ami még sohasem, elektromosságot éreztem... az alsónadrágomban.