Az este folyamán megfordult ez a tapadós dolog, ugyanis már Taeyong ragadt hozzám, méghozzá nem csak a karomat ölelte át, mint én tettem, hanem teljes egészemet.

-Mi a franc... Annyira hangosan azért nem gondolkodhattam... Tee....- kicsit megszeppenve engedett el vádoló tekintetem miatt.
-Nem kukkoltalak!! Egyszerűen csak pont ott sétáltam el...- védekezett kis pírrel az arcán, amire mosolyogva csaptam egy aprót. Erre a tettemre megragadta karomat, majd derekamnál fordított rajtam egyet, és már csak azon kaptam magamat, hogy az ölében ülök, ő meg szorosan ölel.
-Csak egy kicsit.. Kérlek... -bújt hozzá hátamhoz, ezzel véget vetve a kapálózásomnak.
Úgy éreztem magam, mint egy paradicsom, akit mindjárt megesznek, de valahogy mégsem akartam véget vetni a pillanatnak. Kezein a megduzzadt erek olyan csábító látványt nyújtottak, hogy végül nem bírtam ki, hogy rá ne tegyem sajátomat. Egyszerűen csak cselekedtem és nem gondolkodtam. Összekulcsoltam ujjainkat és a számhoz emelve, egy apró puszit adtam rá. Éreztem, ahogy szorítása megenyhül a meglepődöttségtől és libabőrös keze méginkább bizonyitotta zavarát. Annyira kínos volt a szituáció, alig bírtam ki nevetés nélkül, és amint ezt ő is észrevette, a kanapéra dobva hajolt fölém és egy gyors puszit nyomott a homlokomra.
-Ne csinálj ilyen dolgokat, még a végén zavarba jövök..- motyogta már így is vörös fülekkel a szobájába menet. Na akkor én mit mondjak, mikor te ezeknél csak ezerszer kínosabb dolgokat teszel?!

🕛🕒🕕

Másnap az iskolába érve már elment az az alap kis kedvem is, ami szokott lenni, ugyanis Yuta mellett egy ismeretlen lány ült a világ legirritálóbb vicsorával, ami mosoly lenne, és az a hülye kis mókus nevetés hozzá már tényleg szakította a cérnát.
-Khm....Nem tudom ki vagy, nem is érdekel, de ez itt az én helyem.- tettem le padomra táskám és rideg tekintettel néztem végig az agyon festett lányon, akinek valami zöld borz ült a fején. Mint később kiderült, az a haja volt.
-Milyen kár, hogy engem sem érdekelsz... Jah és a helyed már nem itt van, hanem ott. -mutatott egy orrot túró fiú felé, aki majdnem a reggelimet hozta fel belőlem.
-Oh pedig az a fiúcska annyira melléd való...megy a hajad a kibányászott kincseihez.- vigyorodtam el, majd szót sem hagyva neki, hátat fordítottam és az osztályfőnökhöz siettem.

-Ohh, igaz is, éreztem, hogy valamit elfelejtek.- nevetett fel kínosan a tanárnő. Milyen jó ofő, még csak nem is emlékszik a saját osztályának a tagjaira. -Baj lenne, ha mostantól Jihu mellett ülnél? - Kérdezte könyörgő tekintettel, mintha az nálam bevállna.
-Baj!- vágtam rá egyből, mire a válasz egy apró sóhaj volt. Kész, a kis khmmm elintézve a helyemről.

Bár, ha tudtam volna, hogy ez lesz, inkább hagyom ott ülni a lufijain..

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Sziasztok!
Mint mindig, ez is rövid rész lett, amiért bocsánatot is kérek, de így legalább hamarabb kapjátok a következőt. :)
Remélem ugyanúgy élvezitek még a sztorit annak ellenére, hogy ebben a továbbtanulásos időszakban keveset foglalkoztam vele... ^^"
Tegnap már az utolsó szóbelim is megvolt, így jelentősen több időm lesz mostmár.

Ohh egyébként kinek mi a véleménye az új vidikről? *-* Én speciál olyan fangörcsöt kaptam, hogy még órák után sem lehetett engem magamhoz téríteni. :'D

A lényeg, remélem tetszett, és ha így is van, akkor kérlek jelezd valamilyen formában a kedvemért! :D <3