[Név] - a neved/karaktered neve

☂☂☂☂☂☂☂☂

Robbanások rázták a házat, ahogy felugorva az ágyadból kirántottad az ajtót, és a folyosóra léptél. Ekkorra már a többiek is ott voltak. Tekinteted Pogóra siklott, aki a szobád előtt sietett el éppen, majd Diegora és Klausra.

- Hé, ez mi a franc? - kérdezte Diego.

- Ezek a robbanások honnan... - kezdte Klaus is, de nem fejezte be a kérdést. Nem is volt rá szükség, így is megértettétek.

- Vanya - felelte Pogó. - Itt veszélyben vagyunk, el kell mennünk innen!

- Menjetek anyáért! - adta ki az utasítást Luther, ahogy Klaus megragadta a csuklódat, és maga után húzott, mikor meglátta, hogy nem áll szándékodban menekülni. A két férfi mögött haladtál, hogy megtaláljátok az anyátokat, és kimentsétek őt. Azonban a várttal ellentétben a nő nem ült a szokásos helyén, így tovább kellett keresnetek. Nem jutottatok messzire, amikor a plafonról lehulló darabok rátok hullottak, ezzel mindhármótokat ledöntve a lábatokról.

Egy a fejedre eső törmelék miatt a látásod hirtelen homályosodni kezdett, majd teljesen elsötétült. Homályosan érezted, hogy valaki a hátadat ütögeti, és hallottad a nevedet is, de nem voltál képes válaszolni, vagy megmozdulni. Aztán erős szorítást éreztél a csuklódon, és valaki odébb húzott. Hangos puffanást hallottál, mire úgy tűnt végre képes vagy megmozdítani fájó porcikáid, és a tüdődbe jutott port felköhögve próbáltál felállni.

Klaus és Diego két oldalról segített neked, így sikerült felállnod, majd rájuk támaszkodva hagytad, hogy vezessenek. Két testvéred a tűzlépcsőkhöz vezetett, majd együtt támogatva lesegítettek rajtuk. Csak amikor kiértetek, akkor jutott eszedbe, hogy nem találtátok meg az anyátokat.

- Jól vagy [Név]? - kérdezte Klaus, mire bólintottál, majd visszanéztél az omladozó házra.

- Igen, köszönöm fiúk - mondtad hálásan, majd tekinteted ismét a házra vezetted. Az ablakban fölöttetek ismerős alakot pillantottál meg, és ijedten kikerekedett szemekkel néztél fel. - Anya!

- Basszus! Anya! - kiáltott Diego is, ahogy ő is megpillantotta a nőt az ablakban. - Gyere le! Anya! Bemegyek érted!

- Ne, Diego! - állította meg Klaus. Te csak mozdulatlanul álltál ott, és nézted, ahogy az anyád szomorúan mosolyogva egy utolsó csókot küld nektek. Ekkor vesztetted el másodszor őt, és ahogy az épület lassan összeomlott, tudtad, hogy ezúttal véglegesen. Most, nem fog visszatérni.

Ahogy a por elült, és a ház apró darabokban hevert előttetek, Diego kétségbeesetten keresni kezdte Grace-t. Te azonban továbbra sem tudtál megmozdulni, ahogy figyelted, hogy két testvéred a házatok romjai felett beszélgetnek.

- Mi lesz Pogóval? - hallottad meg a kérdést, mire a válasz is azonnal érkezett.

- Nem élte túl - mondta Luther, aki ekkor ért elétek. Mögötte Allison állt, és a romokat nézte. - Vanya megölte.

- De Vanya sosem - kezdte Diego, de Luther nem hagyta, hogy befejezze.

- De igen, láttam. Pont, mielőtt kijöttünk.

- Anya. Most meg Pogó - motyogta Diego, majd egyszerűen leült a törmelékekre.

- Egy perce még Pogó is velünk volt... - súgtad halkan, szinte teljes sokkban. 

- Srácok - hallottad az ismerős hangot, így kirántva magad sokkos állapotodból tekinteted a felétek közeledő Ötösre futtattad. - Ez lesz az! Mégis megtörténik, ma ér véget a világ!

- De azt mondtad, megelőztük - ellenkezett Luther, míg Ötös egy újságot lebegtetett maga előtt.

- Tévedtem, oké?! - mondta és az újságot markolva folytatta. - Ezt az újságot találtam meg aznap, amikor ott ragadtam a jövőben. Nem változott a főcím!

- Ez még semmit sem jelent, azóta is megváltozhatott az idővonal, hogy ez megjelent - rázta a fejét Diego.

- Tényleg nem érted? - kötötte az ebet a karóhoz Ötös. - Amikor megtaláltam azt hittem a ház is akkor dőlt romba, amikor minden más. De itt vagyunk, ragyog a Hold, a Föld is egyben van! Nem úgy, mint az Akadémia.

- Nem értem - morogta Klaus, miután kirántotta az újságot Ötös kezéből, és kihajtogatva azt vizsgálgatni kezdte, mintha az az újság megmondhatná, mit tegyetek.

- Akkor hallgass rám, te tökfej! - kiáltotta Ötös, látszólag nagyon kétségbe volt esve, hogy elhiggyétek amit mond. - Vanya még a világvége előtt pusztítja el az Akadémiát. Azt hittem, Harold Jenkins tette, de ő csak a kanóc volt és Vanya a bomba. Vanya okozza az apokalipszist!

- Meg kell találnunk - döbbent rá Luther. Ekkor helikopter robaját, és szirénák hangját hallottad, majd hirtelen éles fény sütött rátok a felettetek lebegő járműből.

- El kell tűnnünk, most! - állt fel Diego a földről. - A Super Starnál találkozunk! Nyomás!

Azzal ahányan voltatok, annyi irányba szaladtatok. Te is futni akartál, de Ötös megragadta a kezed, és magával vitt. A térugrás különös érzés volt, nem voltál felkészülve arra, hogy a fiú képes lesz majd téged is elvinni, ahogy magára az érzésre sem. Enyhén hányingered lett tőle, de végül visszatartottad a torkodban felemelkedő epét. Amikor sikerült felfognod, mi is történt pontosan, már a Super Starban voltatok, és Ötös leült az egyik pályához. Te követted őt, majd leülve csendben vártátok a többieket.

- Mióta vagy erre képes? - kérdezted, mire a fiú kissé elmosolyodott. Nem is olyan rég még ő kérdezte ezt tőled.

- Mindig is az voltam - felelte, majdnem tökéletesen idézve téged. - Csak eddig még én sem tudtam.

Erre elmosolyodtál. Kellemes volt ismét melletted tudni a fiút, minden történés ellenére. Sok dolgon mentetek keresztül az elmúlt héten, és ez a pillanat furcsán normális volt. Egészen addig legalábbis, ameddig a testvéreitek is meg nem érkeztek külön-külön. Akkor aztán már az egész csapat együtt ült, és csendben vártátok, hogy valaki megszólaljon.

- Nézd, nem szívesen mondom ezt, de fel kell készülnünk rá - mondta végül Luther.

- Mire? - kérdezted, mert nem voltál benne biztos, hogy teljesen értetted.

- Minden áron meg kell fékeznünk - felelte a férfi, és így máris értetted, mire gondolt. Allison mellette megütötte, ezzel jelezve, hogy nem tartotta ezt helyesnek. Amióta magához tért nem sokat beszélt, inkább csak így mutatta ki a gondolatait. - Talán nem lesz más megoldás.

- Baromság, lesz más megoldás! - mondta Diego, te pedig egyetértően bólintottál.

- Például? - tette fel a kérdést Ötös.

- Nem tudom - motyogta Diego.

- Bárhogy is döntünk, gyorsan meg kell találnunk Vanyát! Akárhol lehet - állt fel Luther.

- Vagy, itt - mondta most Klaus ezzel magára vonva a figyelmetek. Mind felé fordultatok, és figyeltétek, ahogy lehajtva az újságot úgy tartja, hogy mind láthassátok. Luther és Allison közelebb lépett hozzátok, míg te Klaus mellett ülve a helyeden maradtál. - Nézzétek!

- Tényleg, ma este van a koncert - mondtad, ahogy elolvastad az újságban írtakat.

- Helló - szólt egy ismeretlen hang, mire mind arra fordultatok. Az egyik dolgozó volt, aki kínosan állt mögöttetek. - Nem szívesen zavarok, de a főnököm azt mondta, hogy ha nem bowlingoznak, akkor menniük kell.

- Melyikünk jön? - kérdezte Diego.

- Hogy az a... - morogta Luther, majd megragadva egy bowlinggolyót oda se nézve eldobta valamerre. A golyó átrepült egy másik pályára, majd végigpattogva azon tarolt.

- Az igen - jelentetted lenyűgözve.

- Vanya a testvérünk - mondta Allison Luthernek célozva a szavait, ezzel visszatérve az igazi témához.

- Ezt senki mást nem állíthatja meg - rázta a fejét a férfi. - És tartozunk ezzel apának.

- Apának? Nem, eleget hallottam! - kiáltotta Diego dühösen, és valahol te is egyetértettél vele. Nem érezted úgy, hogy tartoztál volna a férfinak, főleg miután megtudtad, hogy mennyit hazudott nektek.

- Mindent feláldozott azért, hogy újra összefogjunk!

- Most Lutherrel értek egyet - szólt közbe Ötös is. - Nem hagyhatjuk, hogy visszatámadjon! Milliárdok élete a tét, nem foglalkozhatunk csak vele.

- Hé srácok, talán segíthetek - mondta Klaus, de rajtad kívül senkit sem érdekelt igazán.

- Most nem érünk rá - mondta Luther.

- Szerintem annyira ráérünk, hogy meghallgassuk egymást - jelentetted ki, majd Klaus felé biccentettél. - Szóval, hallgassuk meg!

- [Névnek] igaza van, hadd fejezze be - bólintott Diego, majd mikor mindenki döbbenten nézett rá, megvonta a vállát. - Megmentette az életemet.

- Igaz ez? - kérdezte Luther Klaustól.

- Igen, igen tényleg learattam a babérokat, de valójában az igazi hős Ben volt - mondta a férfi, mire elképedve néztél fel rá. A többiek nem úgy néztek ki, mint akik hisznek neki, de te elhitted, amit mondott. - Figyu, tényleg! Ben ma bemosott nekem! Egy jó nagyot. A házban pedig ő mentette meg Diego és [Név] életét, nem én!

- Valami hihetetlen vagy Klaus! - akadt ki Luther.

- Bizonyíték kell? Igen? Jól van, bebizonyítom - mondta a férfi, ahogy lehajolva felvett egy bowlinggolyót, és egyszerűen a magasba dobta. A golyó hangos puffanással leesett, senki sem kapta el. Bár hittél a férfinak, be kellett vallanod, hogy csalódtál.

- Néha megpróbálhatnád nem kezed-lábad törni azért, hogy ne te legyél a figyelem középpontjában - mondta Luther.

- Jobban bírtalak, mielőtt megfektetted azt a csajt! - vágott vissza Diego, mire tekinteted Lutherre szegezted. A férfi arcáról lerítt, hogy testvéretek nem hazudott, így azonnal aggodalmasan Allisonra néztél. A nő csak hitetlenkedve nézett Lutherre, de nem mondott vagy tett semmit. - Ami abszolút nem Luther hibája volt, mert teljesen be volt cuccozva, ugye? És, és, hát, a lány furrynek nézte, szóval...

- Elég! - szólt rá Luther, mire Klaus azonnal elhallgatott.

- Oké - motyogta. Allison ekkor megfordult, és elindult, mire Luther azonnal utána sietett.

- Elnézést! Elnézést - hallottál egy hangot, ami nem tűnt ismerősnek, így tekinteted a beszélőre szegezted. Egy nő volt az, mellette egy fiúval. - Ma van Kenny szülinapja, és gondoltam játszhatnának együtt a fiaink, és természetesen a fiatal hölgy is. Már ha az apukák nem bánják.

Értetlenül néztél a nőre, majd tekinteted Ötösre siklott, végül Diegora és Klausra. Klaus éppen olyan meglepetten nézett rád, mint ahogy te rá.

- Előbb rágnám le a saját lábamat! - jelentette ki Ötös cseppet sem kedvesen ezzel azonnal leolvasztva a nő arcáról a mosolyt.

- Menjünk Kenny - mondta, majd megragadva a fiát elvezette tőletek.

- Ez kedves volt Ötös - tudattad vele, amikor furcsa hangot hallottál. Látszólag Ötös is meghallotta, mert felpattanva a mellettetek lévő pályához sietett. Te a helyeden maradtál, bármi is volt az, a fiú biztos elmondja majd.

- Ha össze is jönnék egy pasival, biztos nem te lennél az - jelentette ki Diego hirtelen.

- Esélyed sincs nálam - felelte Klaus, mire csak a szemeid forgattad, de nem tudtad megállítani a mosolyt.

- Nézzétek a jó oldalát, legalább olyan tökéletes lányotok van, mint én - mondtad, mire a két férfi úgy nézett rád, mintha valami hatalmas ostobaságot mondtál volna. Az arckifejezésükre hangosan felnevettél, és a fejed ingattad. - Nektek semmi sem elég jó.

Ekkor Ötös hozzátok lépett, és közölte veletek, hogy most el kell mennie. Mielőtt bármit is kérdezhettél volna tőle, már el is tűnt. Hárman maradtatok tehát, és tovább vitatkoztatok kis családotok mibenlétéről, mikor Allison visszatért hozzátok. Klaus közben elment venni egy adag popcornt, és most azt rágcsálta, míg ti Luthert és Ötöst vártátok. Előbbi hamar meg is érkezett.

- Oké, hol van Ötös? - kérdezte, mire megvontad a vállad.

- Elment - feleltél, és amikor láttad, hogy jött volna a következő kérdés folytattad. - Nem, nem tudjuk hova, azt nem mondta.

- Nem várunk rá, fél óra múlva kezdődik a koncert - jelentette ki.

- Jó, és tervünk van? - kérdezted ezúttal te, a Klaus kezében tartott csomagba nyúlva, és a szádba dobva egy marék kukoricát.

- Hát... azt hiszem... - dadogta Luther, mire fél szemöldököd felhúzva vártad, hogy valamit gyorsan kitaláljon. - Elmegyünk az Icarus Színházba.

- Ez csak a helyszín, nem a terv - tudatta vele Diego. - Mi az? Csak ennyit tudsz? Figyu, ha te akarsz lenni Egyes legyen, de össze kell fognod a csapatot, különben mindenki a saját feje után megy!

- Ez jogos - vallotta be Luther, ami meglehetősen meglepő volt. Nem volt szokása egyetérteni Diegoval. - Kell egy terv!

Minden hirtelen történt. Az egyik pillanatban még ott álltatok, és erről beszélgettetek, a következőben már puskaropogások és sikítások hallatszottak az egész épületben, ahogy az emberek a támadók elől menekültek. A csapat a pult mögé vetette magát, így találva fedezéket az ismeretlen támadók fegyverei elől.

- Ki a tököm ez a banda? - kérdezte Diego túlkiabálva a zűrzavart.

- Talán Kenny szülinapjára jöttek - kiáltott vissza Klaus, mire csak a fejed ráztad.

- Igen? Kenny talán egy maffiózó, vagy mi a fene? - kérdezted, mire a férfi vállat vont.

- Nem, én úgy sejtem, hogy miattunk vannak itt - mondta Luther, mire a szemeid forgattad.

- Tényleg Sherlock?

Diego kihajolt a fedezékből, és eldobta az egyik kését. Az valószínűleg eltalált valakit, mert ekkor hirtelen zene kezdett játszani a hangszórókból, lekapcsolódott a lámpa, és a lövöldözés megállt. Bátorságot vettél magadon, és kihajolva a pult mögül megnézted, mi történt de szinte azonnal ismét lövöldözni kezdtek. Luther felkapott egy bowlinggolyót, és elhajította. A fémes csattanásból arra a következtetésre jutottál hogy eltalálta az egyik támadó sisakját. Diego és Luther folytatta a dobálózást, és még Klaus is beszállt, bár ő csak Kenny tortáját hajította el.

- Elzárják a kijáratot! - kiáltotta túl a lövések hangját Klaus.

- Na és most mi a terv Luther? - kérdezte Diego. Ekkor Allison megfogta a kezed, és a bowlingpálya felé mutatott.

- A pálya! Nyomás! - kiáltottad, amikor rájöttél, hogy Allison mire akart ezzel kilyukadni, mire a többiek azonnal engedelmeskedtek, és a pálya felé kezdtetek rohanni. Átrobogtatok a pályán, majd hasra vetve magatokat becsúsztatok a lyukon. Ahogy leértetek a pálya mögé, azonnal a kijárat felé szaladtatok. Kiérve sem álltatok meg, kocsiba pattantatok, és egyenesen az Icarus Színházig meg sem álltatok. Ott berontottatok az épületbe, el a portánál, fel a lépcsőn, egészen a színházterem ajtajáig, ahol azonban Allison az ajtó elé állt, és kitárt karokkal megállított benneteket.

- Egyedül kell mennem - mondta nektek, mire a fejed ráztad. A nő rád pillantott, majd bólintott. - Nekem, és [Névnek].

- Allison, nem hagyhatom, érted? Senkire sem hallgatna - ellenkezett Luther.

- Hallod a zenét? Elkezdődött! - jelentette Diego amit mind tudtatok.

- Komolyan hiszitek, hogy meggyőzhetitek? A történtek után is? - kérdezte Luther Allisonra majd rád nézve.

- Meg kell próbálnunk Luther - felelted, és Allisonra néztél. A nő helyeslően bólogatott.

- Erre nincs időnk - sóhajtotta Klaus.

- Oké - adta be a derekát végül Luther. Ezt hallva Allison megragadta a kezed, és a terem felé kezdett húzni, de te szigorúan néztél Lutherre, ahogy követted. Pontosan jól tudtad, hogy mit tervezett, de ha így hagyott bemenni benneteket, akkor nem panaszkodhattál. Beérve a terembe Allison mellett közeledtél a színpad felé, ahol Vanya hegedült. A zene gyönyörű volt, minden hangban erő lakozott, és egy pillanatra hihetetlen büszkeséget éreztél. A testvéred igazán tehetséges volt.

Vanya hirtelen felnézett, és a tekintete találkozott a tiéddel. Aztán Allisonra nézett, majd újra rád. Ajkaira mosoly húzódott, és éppen visszamosolyogtál rá, amikor két oldalról megpillantottál egy-egy ismerős alakot. Diego és Luther rohant Vanya felé. A nő szintúgy észrevette őket, mert felállt, és egyetlen mozdulattal hatalmas lökéshullámot bocsátott ki. A két testvéred hátrarepült, és hangos puffanással landolt.

A közönség sikoltozni kezdett, majd felálltak, és mind egyszerre rohantak a kijárat felé. Te és Allison csak álltatok ott, és néztétek a nőt. A zenekar mögüle megpróbált szintúgy menekülni, de Vanya intett egyet, és azonnal mindenki visszaült, folytatva a zenélést, mintha mi sem történt volna. Vanya is ismét hegedülni kezdett, mit sem törődve a menekülő tömeggel. Egy újabb intésére az időközben ismét talpon lévő Diego és Klaus újra elestek, de a közönség sok tagja kijutott már.

Te és Allison a székek mögé buktatok, míg a fiúk is fedezékbe vonultak.

- Srácok, ha ennek vége, kitekerem a nyakatok! - kiáltottad túl a távolságot, mire mindketten rátok néztek. Allison dühösen bólintott.

- Jól vagyunk, kösz, hogy kérditek - felelte Luther, mire csak a szemeid forgattad. - Egyszer már majdnem elvesztettelek Allison, nem kockáztathattam.

- Na, ennyit a meglepetés erejéről, más ötlet? - szólt most Diego.

- A hegedű - mondtad, mire mindhárman rád néztek. - A hegedű olyan neki, mint valami, amin keresztül összpontosíthatja az erejét. Mint a varázslóknak a varázspálcájuk. Ha azt elvesszük, lehet esélyünk, már abban az esetben, ha nem képes uralni a képességét.

- Ennek adhatunk egy esélyt - bólintott Luther. Ekkor azonban lövéseket hallottál, és golyók repültek el. Azonnal a lövések irányába néztél, felismerve azokat, akik a Super Starban támadtak rátok. A zenekar menekülni kezdett, és ezúttal Vanya hagyta nekik, ahogy zavartalanul folytatta a hegedülést.

- Mi a fene van Klaussal, úgy volt, hogy őrködik! - ordította túl a zajt Diego.

- Meglepődtél? - kérdezett vissza Luther.

- Mit piszmogtok ennyit? - kérdezte a most megjelenő Ötös, aki egyértelműen nem vette észre, hogy éppen lőttek rátok, mert nagyon nyugodtan sétált a sorok között.

- Ötös! A földre! - szóltál rá, azonban ekkor újabb lövések hangzottak el, és a fiú a földre vetette magát.

- Ötös, mi a... Azt hittem leléptél! - mondta most Luther.

- Volt egy elintéznivalóm - felelte a fiú. - Ez nem túl jó.

- Ismered őket?

- Ja, ismerem.

- És?

- Végünk - felelte a fiú, ahogy néhány maszkos alakot pillantottál meg felétek közeledni.

Diego eldobott néhány kést, míg Klaus is végre megérkezett, hogy tudassa veletek, hogy megjött Cha-Cha is. Ötös teret ugrott, és az egyik támadón jelent meg újra, aki hadonászni kezdett, így lelőve két társát. Ami azonban megdöbbentőbb volt, az az, hogy Klaus kezei kéken kezdtek izzani, majd hirtelen megjelent előtte, egy áttetsző alak. Felismerted benne Bent, ahogy a férfi testéből csápok törtek elő, és megragadva a támadókat sorban végzett velük.

Cha-Cha is valóban felbukkant, és Diego azonnal rávetette magát, nekivágva a nőt a falnak, majd arról lepattanva a földön kezdtek verekedni. Ti azonban csak döbbenten bámultátok Klaust és Bent. A halott testvéretek csak úgy irtotta az ellenséget.

- Úristen, ez ő. Ben - tudatta veletek azt, amit mind láttatok Luther.

- Látjuk Luther - közölted vele, ahogy halott testvéretek tombolását bámultad. Ismét látni őt hirtelen erős szívfájdalmat okozott, csak most érezted meg, mennyire hiányzott is a fiú. 

Azonban az utolsó ellenséget is legyőzve Ben eltűnt, te pedig kénytelen voltál valahogy erőt venni újdonsült bánatodon. Klaus mondott valamit, de nem hallottad a zenétől. Tekinteted Vanyára vezetted, aki furcsán fényleni kezdett. Az épület remegett, csak úgy mint az Akadémia csupán pár órája, és tudtad, hogy ha nem tesztek valamit, akkor a sorsa is éppen ugyanaz lesz.

- Ó helló, hol voltál? - kérdezte Luther, ahogy végre Diego is csatlakozott hozzátok.

- Ápoltam egy emléket - felelte a kérdezett, majd a ragyogó Vanyára nézett. - Szóval, hogyan csináljuk?

- Körbevesszük, rendben? Minden irányból támadunk - vázolta a tervet Luther.

- Ez egy öngyilkos küldetés - tudatta veletek Klaus.

- De az egyikünk átjuthat. Nincs más esélyünk - mondta Ötös.

- Benne vagytok? - kérdezte Luther.

- Igen - bólintott Klaus.

- Rendben - egyezett bele Diego is.

- Allison? - kérdezte Luther, de a nő csak a fejét rázta. A férfi ezután rád nézett. - [Név]?

- Én... - kezdted, de nem tudtad, mit mondhatnál. Nem akartad, hogy Vanyának baja essen, de ha nem tesztek semmit, akkor tényleg eljön a világvége. - Nem hinném, hogy képes vagyok rá.

- Diego, rendezői bal - mondta Luther, mire a szólított azonnal az említett irányba indult. Én jobbról megyek, ti pedig szemből!

Azzal mindenki elindult a saját helyére. Allison megállította Luthert, de a férfit nem lehetett meggyőzni, ahogy a saját helyére rohant, ezzel magatokra hagyva benneteket. Aggódva nézted ahogy Vanya egyre jobban ragyogott, majd Allisonra pillantottál.

- Ha nem sikerül nekik... - kezdted, de nem merted végigmondani.

- Mindketten tudjuk, mit tegyünk - felelte ő, mire aprót bólintottál. Tekinteted visszavezetted a színpadra, ahol ekkor megpillantottad négy testvéredet, ahogy Vanya felé rohannak. Amikor elérték éles fény szelte ketté a termet, és neked be kellett csuknod a szemed. Mikor kinyitottad, négy testet láttál a levegőben, fényvonalakkal Vanyához kötve. Allisonra néztél, majd szomorúan rámosolyogtál.

- Én elterelem a figyelmét - mondtad, majd meg sem várva a testvéred válaszát a többiek felé rohantál. Ahogy Vanya elé értél megálltál, éppen olyan távol, hogy a nő ne vegye fenyegetésnek. - Vanya, kérlek. Te sem akarod ezt.

A nő azonban nem felelt. Egyetlen szót sem szólt, csak nézett rád, érzelemmentesen.

- Kérlek - ismételted meg, ahogy Allison alakját pillantottad meg a nő mögött. Allison kezében pisztoly volt, arcán könnyek csorogtak, ahogy a fegyvert Vanya tarkójának szegezte. - Könyörgöm, ne kényszeríts!

Azonban a nő nem tett semmit, csak tovább szívta ki az életet a testvéreitekből. Azok egyre ráncosabbak lettek, és hirtelen úgy érezted, mintha a te képességedet látnád. Allison végül Vanya füle mellé emelte a pisztolyt, és elsütötte. A nő erre összeesett, és éles fénysugár lőtt belőle az ég felé, átszakítva a színház tetejét. Allison azonnal elkapta Vanyát, míg ti kettőjük mellé rohantatok.

- Életben van? - kérdezte Luther, mire Allison könnyes szemekkel bólintott. - Igen? Él?

- Hál' Isten - sóhajtott fel megkönnyebbülten Klaus, és te is kifújtad a benntartott levegőt.

- Nem lesz világvége! - jelentette ki boldogan Luther. Mindenki el volt foglalva azzal, hogy örömködtetek, ezért szinte észre sem vetted, ahogy Klaus hirtelen felállt, és az ég felé nézett.

- Öhm, srácok - mondta, mire mind rá figyeltetek. A férfi a lyukas tetőre mutatott, ahol látszott az éjszakai égbolt. Felnézve azonban a mosoly azonnal leolvadt az arcodról, ahogy a Föld felé rohamosan közeledő hatalmas testet nézted. - Látjátok azt a nagy, közelgő holdsziklát?

- Ó, ennek nem lesz jó vége - nyilatkoztad, ahogy te is talpra kecmeregtél. - Azt hiszem, már értem, mit érezhettek a dinók.

- Ez a vég, mi? Ennyit a világ megmentéséről - motyogta Klaus csalódottan.

- Bár látna minket most Sir Reginald - mondta Diego. - Az Esernyő Akadémiát. Totális kudarc.

- Legalább együtt halunk meg, egy családként - jelentette Luther, ami elég sovány vigasz volt.

- Nem kell meghalnunk - szólalt meg végre Ötös is. Mind felé fordultatok.

- Hogy érted Ötös? Nem tudjuk megállítani azt a „holdsziklát" - mondtad, és csalódottan a fejed ráztad. Hát mindez a sok szenvedés teljesen hiábavaló volt.

- Nem [Név], de azt hiszem, tudok egy kiutat. Bíznotok kell bennem - mondta a fiú, mire mindenki egyszerre rázta a fejét, és fordult vissza az ég felé. Te voltál az egyetlen, aki továbbra is Ötösre nézett. - Hé, akkor nyugodtan fel is adhatjuk, mert alig egy perc múlva hamu lesz belőlünk.

- Na és mi az ötleted? - kérdezte Diego.

- A képességemmel visszaugrom az időben, de most titeket is viszlek - fejtette ki a fiú. Mivel a térben már ugrott veled, ezért elhitted, hogy az időben is képes lehet rá. Azonban Ötös nem tudott túl pontosan az időben ugrani, és semmi sem biztosította, hogy nem száz évvel ugrik vissza, vagy csak három perccel. Mégis, jobb volt megpróbálni, mint várni a véget.

- Képes vagy rá?

- Nem tudom. Még sose próbáltam, csak [Nevet] vittem egyszer magammal, de csak teret ugrottunk - vont vállat a fiú. A többiek kérdőn néztek rád, mire te bólintottál.

- A legrosszabb lehetőség? - kérdezte végül Diego.

- Csak nézz rám, egy ötvennyolc éves férfi gyerektestben, ilyesmi.

- Egye fene, mehet!

- Ja, felőlem mehet! - egyezett bele Klaus.

- Felőlem is! - csatlakozott Luther is.

- Én bízom benned - vontál vállat. - Allison?

A nő bólintott, ezzel jelezve, hogy ő is benne volt.

- Na és Ben? - kérdezte Luther Klaustól. A kérdezett elfordult, valószínűleg Ben felé, majd visszafordulva bólintott.

- Ő is benne van - felelte.

- Oké, szuper! - mondta Ötös. - Luther, fogd Vanyát!

A szólított azonnal így is tett, felemelve Vanya öntudatlan testét.

- Várj, őt is vigyük? Ő okozta a világvégét, mintha bombát vinnénk magunkkal - mondta azért, de a nő már a karjaiban volt.

- A világvége úgyis megtörténik, és mindig Vanya lesz az oka, kivéve ha magunkkal visszük, és segítünk neki - magyarázta Ötös, de téged nem kellett meggyőznie, te eleve magatokkal akartad vinni a nőt. Igaz, hogy ő okozta a világvégét, de a ti hibátok volt. Nem kellett volna bezárni, ha nem zárjátok be, akkor nem roppant volna így össze. És segíthettetek volna neki.

Kis csapatotok végül kis körbe állt, és megfogtátok egymás kezét. Te Ötös és Allison között álltál, ahogy vártad, hogy eltűnjetek ebből a halott jövőből. Fölöttetek lassan ismerős anomália kezdett megjelenni, kéken vibrálva.

- Készüljetek, ez rázós lehet! - kiáltotta Ötös. Ekkor hirtelen a testvéreid gyerekként jelentek meg előtted, mind fiatalok és tudatlanok voltatok. Még te is megfiatalodtál, bár te jóval kevesebbet, mint a többiek, míg Ötös természetesen ugyanolyan maradt.

Aztán, egyetlen pillanat alatt minden eltűnt, és te egyedül zuhantál téren és időn át.