- Eh, túl nagy az orra. Balra. Jézusom, balra. Balra. Balra.
- Hogy neked semmi se jó - forgattam szemeimet, igaz, ő ezt nem láthatta.
- Haver, most neked keresünk valakit, rémlik? Balra. Balra. Aha! Ez már valami. Vess rá egy pillantást.
Tekintetem egyik képernyőről - a hét végén esedékes zenetörténet beadandóról - a másikra vetettem. Már legalább fél órája vájkáltunk a Tinder legmélyebb bugyraiban, és most előkerült ez a lány.
- Apolka, 19. Szerinted tényleg ez a neve?
- Anyakönyveztethető - rántottam meg vállaimat, és inkább a lány profiljának szenteltem figyelmem.
- Na mindegy. Szóval. Bölcsész, és...
- Már jelent meg kötete.
- Ahaa, tudom, hogy bírod az írókat.
Csak néztem a képeit, és egyszerűen nem tudtam feldolgozni. Ez a csaj elképesztően gyönyörű volt. Komolyan, mintha az álamimból lépett volna ki. És amiket magáról írt...
- Csani, ha őt nem húzod jobbra, akkor senkit.
- Még jó, hogy eddig is te húzkodtad.
- Ez teljesen lényegtelen részlet - legyintett, és jobbra húzta a profilt. - Szerintem amíg vele nem match-elsz, addig ne is keress mást.
- De ha vele match, akkor minek keressek mást?
- Tudod, hogy gondoltam, nem kell itt sznobkodni.
- Technikailag... - kezdtem bele, de inkább egy sóhajjal félbehagytam a mondatot. - Hagyjuk.
Visszafordultam a beadandóhoz, amihez esküszöm két mondatot sem írtam, Ágó barátom élesen felkiáltott:
- It's a match!
Kezem alig láthatóan megremegett, ahogy kezembe vettem telefonom. A kijelzőn hatalmas betűkkel az előbb Ágó által kiabált mondat díszelgett, alatta a két képpel. Nem haboztam hát, azonnal írtam neki.
- Mit írtááál?
- Egyenlőre egy sziát.
- Legjobb csajozós szöveg, eskü. Csak így tovább!

Apolka
Szia.c: Örömmel látom, hogy match-eltünk.

Csanád
Úgyszintén:) Igen lenyűgözött a profilod.

Apolka
Azta, ilyet se sokan írtak még.

Csanád
Pedig tényleg. Hinnéd, vagy sem, de nekem egy bölcsészlány az álmom.

Apolka
Haha, szívesen láncon tartalak az intellektusommal.😄 Egyébként elevenemre tapintottál, ez a szám szinte a himnuszom.

Csanád
Hm, vigyázz, a végén még szavadon foglak.

Apolka
Külön megkérlek, hogy tedd meg.

**

- Hé, Csani. Te nem valami beadandót írsz?
- De, miért?
- Hát, mert egy órája hagytalak itt, és azóta is csak a telefonod nyomkodod. Azzal a lánnyal beszélgetsz?
- Mi, már ennyi ideje? - pillantottam a falon lévő órára. - Egyébként igen, Apolka egyszerűen tökéletes.
- És mikor találkoztok?
- Holnap.
- Huh, ti aztán nem lazáztok. És hol?
- Van valami kávézó, amit annyira imád. Elvileg tök közel van, kb. egy saroknyira az egyetemtől, de még életemben nem hallottam róla.
- Mi a neve?
- Plakátmagány.
- Wow, biztos valami művészhely.
- Tulajdonképpen nem lőttél mellé, mert tényleg azt. Apolka szavaival élve maga a bölcsészmennyország.
- Hát, ööö... Azta. Azt hiszem.
- Haver, színműs vagy, miért offol ki ennyire?
- Ez most tökre lényegtelen. Inkább mesélj a csajról.
- Oh, hát. Újságíró wannabe. Verseket ír, már jelent meg kötete. Hinnéd, vagy sem, de egyenes ági grófi leszármazott.
- Miii, egy eredeti grófkisasszony?
- Az bizony. És nagyon jól beszél franciául.
- Azta, hát titeket tényleg egymásnak teremtett a Jóisten.