Nádas Péter Út c. novellája alapján

Ha valaki megállna most a kis szoba közepén, azegyetlen szabad ponton, mondjuk a szőnyegen, és lassan körbefordulna a sajáttengelye körül, a tarkaságban azt sem tudná, hova nézzen. Végignézhetne aszorosan telipakolt könyvespolcon – ha egyáltalán látná magát a polcot, és nemtakarnák el a szekrényajtóra aggatott vállfák. Bár, az asztal alatt halombanálló könyveket, az alattuk nyomorgó jegyzeteket még így is szemügyre vehetné.Az ezek mellett heverő serpenyőn és láboson még meglepődhetne, de az asztalonelterülő – szinte már állandó – káoszon csöppet sem. Igaz, a tankönyvek kupacamég talán-talán kitűnhet. Színes bőröndök, táskák következhetnének ezután,tartalmuk titok, vagy épp csak sejtett: egy élet apró részletei. Teák,parfümök, néhány pár cipő – hétköznapi dolgok. Túl sok minden került idehirtelen, már alig lehet tőlük elférni. Megpróbálhatná elpakolni a dolgokat,ideiglenes helyet kereshetne nekik, de mire rászánná magát, és a hosszas műveletvégére érne, már mindegy, sőt, felesleges lenne, mert talán már újra táskákba,szatyrokba rendezhetné életét.