Hídavatás

Arany János Híd-avatás c. balladája alapján


Új hidat avatott a város,
   Ilyenre példa nem volt rég.
Hirtelen szellem kél, de számos,
   S mind csak azt hajtogatja épp:
   „Ó, bár küzdöttem volna még!"

„Peti és én barátok voltunk,
   Annyira jó volt akkor rég.
Hogy Barni vagyok, ez volt gondunk..."
   – S a korlátról a mélybe lép.
   „Ó, bár küzdöttem volna még!"

„Hogy fáj a lét, hiába mondtam.
   Problémája nincs, hisz gyerek még..."
– Mímel, és már ugrik is nyomban.
   „Kellett, hogy komolyan vegyék.
   Ó, bár küzdöttem volna még!"

E lánynak a média átok,
   Emiatt jött korán a vég.
„Nem kellettek nekem a lájkok,
   A zaklatás is pont elég.
   Ó, bár küzdöttem volna még!"

„Nem csörög többé már a vekker,
   Ágyam lesz a meder-fenék."
Ő egyedül kelt minden reggel:
   Se segítség, se menedék.
   „Ó, bár küzdöttem volna még!"

„Szívemben már helyed volt, Barni,
   Bár tudtam, köztünk ott az ék."
Lelkét más nem tudná így marni,
   S a lány ezért már halni kész.
   „Ó, bár küzdöttem volna még!"

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top