Hídavatás
Arany János Híd-avatás c. balladája alapján
Új hidat avatott a város,
Ilyenre példa nem volt rég.
Hirtelen szellem kél, de számos,
S mind csak azt hajtogatja épp:
„Ó, bár küzdöttem volna még!"
„Peti és én barátok voltunk,
Annyira jó volt akkor rég.
Hogy Barni vagyok, ez volt gondunk..."
– S a korlátról a mélybe lép.
„Ó, bár küzdöttem volna még!"
„Hogy fáj a lét, hiába mondtam.
Problémája nincs, hisz gyerek még..."
– Mímel, és már ugrik is nyomban.
„Kellett, hogy komolyan vegyék.
Ó, bár küzdöttem volna még!"
E lánynak a média átok,
Emiatt jött korán a vég.
„Nem kellettek nekem a lájkok,
A zaklatás is pont elég.
Ó, bár küzdöttem volna még!"
„Nem csörög többé már a vekker,
Ágyam lesz a meder-fenék."
Ő egyedül kelt minden reggel:
Se segítség, se menedék.
„Ó, bár küzdöttem volna még!"
„Szívemben már helyed volt, Barni,
Bár tudtam, köztünk ott az ék."
Lelkét más nem tudná így marni,
S a lány ezért már halni kész.
„Ó, bár küzdöttem volna még!"
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top