Vendég érkezik.

Kopogtat, bár minek, anélkül is érzem jelenlétét – fanyar ízű a levegő, zúgni kezd a napokat körbeölelő háttérzaj és olyan hideg lesz. Annyira hideg lesz. Sosem gondoltam volna, hogy a halálnak lenne illata, hát van, és csak az ismeri, aki érezte.A halál magányos dolog, a haldoklás pedig kegyetlen. A halál nem semmi – talán ezért foglalkoztat annyiakat a kérdés. Megjelenik és onnantól ott van a házban. Megbújik a fürdőkád vasfenekén, vízcseppekből fűz gyöngysort, de ott van a kés markolatán és nézi a bőrből kidudorodó kék ereket, tabletták porával száll és repül a levegőben. Igazából, a halál mindenhol ott van, minden sarkon, csak éppen nem látjuk. Nem akarjuk látni, míg nyilvánvalóvá nem válik a jelenléte.

Félünk attól, ami halott, félünk attól, hogy elmúlunk, félünk, mert nem értjük meg, hogy létezésünk véges és el kell hagynunk e létet minden nélkül, amit építettünk eddig.

Érzem őt és elgondolkodom: milyen lennék én holtan? Talán szebben néznék ki. Nyugodtnak és békésnek. A sötét karikák a szemem alatt talán elhalványodnának egy kicsit, és persze az üveges szemem a koponyából kifelé meredve a legrosszabb rémálommal is felérne. Szeretnék álmomba meghalni, hogy senkivel se kelljen farkasszemet néznem a túlvilágról. Mert akkor kevésbé lenne lelkiismeretfurdalásosom, hogy feladtam. Hogy a testem gyenge volt, elárult és abbahagyta a túlélésért folytatott eszeveszett küzdelmet. De persze, lehet más öl meg.

Mióta lakótársam lett a halál, több dologra is rájöttem. Ő nem ellenség, nem gonosz, nem eredendően rossz, ahogy az élet sem eredendően jó.

Az élet ugyan boldogság és szeretet, de küzdelem és nehézség is.

A halál veszteség és bánat, szabadság és béke.

Mik ők egymás nélkül? Van értelme a halálnak élet nélkül és fordítva?

A halál elkerülhetetlen. Ahogy az élet is. Véget nem érő körforgás részesei.

Nézem lakótársamat, ahogy a hálószobába megy és leül az ágy szélére. Azzal a szándékkal figyelem őt, hogy túl tudjak jutni rajta. Megértsem és elfogadjam, hogy mi következik a halál után.

Aztán egyedül maradok a házban. Egyes egyedül.

Vége.

* * *

Drága nagyapám,nyugodj békében!

"Egy suhanás se árulja el,
Mit lelkem úgyis titkolt:
Valaki elment élet nélkül,
Valaki elment, aki itt volt."

(Ady Endre)