18+-os tartalom, smut, pwp, Undergrund AU

A lift zökkenve torpant meg a negyedik és ötödik emelet között. A ledes lámpák pislákoltak párat, majd Cselére és Csónakosra ráborult a sötétség.

– Andris...

A lámpák fénye pár pillanat sötétség után tért vissza, bár halványabb erővel, mint előtte.

– Áramszünet lehet, azért kapcsolt be a generátor – mondta Csónakos, a lift tetején lévő ablak felé pillantva.

Csele összerezzent mellette, amikor a lift egy újabbat zökkent.

– Jól vagy? – kérdezte Csónakos, mert Csele a lámpafényben sápadtnak tűnt.

– Nem bírom jól a bezártságot – rázta a fejét Csele. – Szerinted sokáig itt fogunk maradni?

– Dehogy. Úgy ismered te Bokát, hogy hagyná a két legjobb ügynökét a liftbe zárva rostokolni? – vigyorgott Csónakos. Jobb, ha Csele nem tudja, hogy Boka és Nemecsek már egy órája elmentek.

Csele megrázta a fejét, majd hátát a lift falának vetve lecsúszott földre, kinyújtotta hosszú lábait, és a lift padlójára meredt. Mozdulatlansága és szótlansága minden eltelt pillanattal egyre jobban megijesztette Csónakost.

– Játsszunk!

Csele maga elé bámult. Csónakos mellé csúszott, tenyerébe fogta Csele hideg kezét. Végigfutott rajta a borzongás. Már hetek óta egymáshoz sem értek Csele apjának hülye zsarolási ügye miatt.

Csónakos halkan beszélni kezdett.

– Emlékszel az első munkanapodra? – Nem kapott választ, de azért folytatta. – Amikor a hülye Barabás és Kolnay kórházba kerültek, Boka épp őket pesztrálta, így nekem kellett téged körbevezetnem.

Csele ajka féloldalas mosolyra húzódott. A gödröcskéjében megült az árnyék.

– Olyan béna voltál. Mintha akkor találkoztunk volna először és nem lettünk volna gyerekkori barátok.

– Mert te meg annyira tökéletesen néztél ki az idétlen zöld ingeddel, ami illett a szemed színéhez, hogy alig voltam képes összerakni egy normális mondatot. Akkor jöttem rá, hogy mennyire örülök, hogy te is csatlakozol a Grundhoz, és hogy mennyire fontos vagy nekem.

– Ne már, Andris – pirult el Csele. Csónakos melléről oldódni kezdett a bilincs, ahogy Csele arca végre egy kis színt kapott.

– És arra emlékszel, amikor Nemecsek rajtakapott minket?

– A bizonyítékraktárban? – kuncogott fel Csele, majd komolyabbá vált a hangja. – Kicsit féltem, hogy tényleg megvered szegényt.

– Csak nem szeretem, ha megzavarnak.

– Olyan vagy mint valami állat? Mármint... azok nem szeretik, ha párzás közben zavarják őket.

Csónakos felnevetett.

– És mégis milyen állat lennék? Vaddisznó?

– Maci! Egy puha bundájú mackó – Csele zöld szeme ragyogott a halvány lámpafényben.

– Aha. Ugye tudod, hogy azok igazából vérengző vadállatok? – Csele erre csak vállat volt. – Amúgy meg mi ez a „párzás közben" duma?

Csele arca még egy árnyalattal vörösebbé vált, Csónakos egyre jobban élezte a látványt, főleg mert úgy látszott, Csele kezdi elfelejteni, hogy hol van.

– Az csak... én csak...

– Szeretted volna a bizonyítékraktárban csinálni, mi?

Csele a tenyere mögé rejtette az arcát, és a fal felé fordult Csónakos elől, aki erre közelebb húzódott hozzá, egészen Csele nyakába hajolt.

– Miért bújsz el, Csabika? Mondd el szépen az igazat, mit szerettél volna ott csinálni?

Csele megrázta a fejét, de Csónakos hallotta, hogy egyre gyorsabban veszi a levegőt. A tenyerét Csele hasára simította. Az inge alatt forró volt a bőre. Csónakos óvatosan lejjebb csúsztatta a kezét, Csele felnyikkant, amikor Csónakos az ölére simította a tenyerét a nadrágja felett.

– Tudtam – lehelte Csele nyakának bőrére.

– Andris... de mi... most...

Csónakos nem mondott semmit Csele félig kinyögött gondolataira. Orrával cirógatta meg Csele nyakának bőrét. Sóhajokkal telt meg körülöttük a levegő.

– Olyan gyönyörű vagy. Megőrjítesz – súgta Csónakos Csele puha nyakának bőrére. A lámpák halvány fényében Csele kulcscsontja alatt apró árokban ült meg a sötétség, és Csónakos úgy érezte, megbolondul, ha nem simíthat rajta végig a nyelvével.

– Ne... itt nem kéne...

De Csónakos megcsókolta, így Cselében benne ragadtak az aggályok, és csak a sóhajok törtek felszínre. A csók vad volt, úgy kapaszkodtak egymásba, mint két fuldokló a sötét tenger közepén.

Csónakos jobban kívánta Cselét, mint eddig bármikor. Kezdetben a kocsiban Csele combjára simított vagy berángatta őt egy-egy csókra a bizonyítékraktárba, de Csele leállította az apja ügye miatt. Így hát itt, ahol végre kettesben voltak, Csónakos nem tudta távol tartani magát Cselétől. És az érzés, ahogy összesimultak az ajkaik ennyi önmegtartóztatás után, maga volt a mennyország.

Csónakos magához húzta Cselét, és a lift padlóján kényelmetlen testhelyzetben ülve is arra gondolt, mennyire jól esik karjában tartani a másikat.

– Hiányoztál – súgta Csele, mikor egy pillanatra elszakadtak egymástól. Aztán még közelebb fészkelődött.

– Te is – sóhajtotta Csónakos és jobb kezével kifésülte Csele szeméből a lelógó hajtincseit. A szemében olyan égető és sürgető vágyat látott, hogy nem tudta magát visszafogni, újra meg kellett csókolnia.

Nedvesen és forrón suhantak el a bőrízű percek Csónakos ajka alatt. Keze besiklott Csele inge alá, Csele szája pedig Csónakos nyakát simogatta, szívta és harapta. Csele már az ölében ült, és az egész mellkasuk egymásnak préselődött, és Csónakos nem emlékezett, mikor került oda, a világ annyira forró lett körülöttük, hogy Csónakos csodálkozott, miért nem égnek el mind a ketten.

És akkor Csele megmozdult.

Csónakos körül megfordult a világ, ahogyan végigfutott sejtjein az az édes érzés, ahogy Csele hozzádörgölőzött. Csónakos újra megtalálta Csele száját, a hátát simította, a másik kezével Csele nadrágjába próbált belefurakodni. Csele Csónakos tarkóját tartotta, a tenyerével a hasát simogatta.

– Nem férsz be, öv – lihegte Csele, és újra mozdult, az elképzelt lökések tökéletes ritmusában.

Csónakos felhördült, majd hátradöntötte Cselét a lift padlójára. Pár pillanatig várt, de Csele nem ellenkezett, inkább magához húzta, még közelebb. Egyszerre lihegtek fel, amikor újra egymáshoz simult a testük.

– Utálom az öveket – morogta Csónakos, és feltűrte Csele ingének alját, és a hasán lévő forró, meztelen bőrt csókolgatta, a másik kezével az övet próbálta kicsatolni.

– Segítek – nyögte Csele két sóhajtás között.

Miközben Csónakos lehúzta a cipzárt, belenézett Csele zöld szemébe.

– Megtiltom, hogy övet vegyél.

– Azon hordom a fegyveremet – nyögte Csele, de nem tudta folytatni, mert Csónakos rámarkolt és a köréje fonódó erős marok szorítása minden értelmes gondolatot kiűzött a fejéből.

Csónakos pedig csak itta magába a látványt, ahogy Csele hátrahajtja a fejét, a torkán lévő bőr piros lett az előző csókok nyomán, ádámcsutkája élesen rajzolódott ki a félhomályban. És mivel Csónakos nem mozdult, Csele lökte magát felfelé Csónakos markába, és nyögött, és sóhajtott olyan édesen ártatlan hangon, hogy Csónakos megszédült. Aztán észbekapott, és megmozdította a kezét. A selymes bőr forróságába minden sejtje belebizsergett.

Előrehajolt és Csele farkának hegyét a szájába vette. Imádta az ízét és az érzést, hogy képes Cseléből azokat a hangokat kicsalni, amiktől visszhangzott a lift szűk tere. Az egész nem tartott sokáig, ha Csónakoson múlik, ő örökké szopta volna Cselét, de a hetek óta tartó önmegtartóztatás rá is hatással volt.

Pár csuklómozdulat, néhány simítás a nyelvével és Csele sóhajtva élvezett el az ajkai között. Csónakos szerette az ízét, a kissé fanyar, kicsit sós és mégis édes egyveleget. Azt, ahogy a forróság elöntötte a torkát és még később is érzete a szájában.

– Ez... ez... – lihegte Csele, és Csónakos mellé mászott, hogy újra megcsókolja. Csele úgy kapaszkodott belé, mint bólyába a víz közepén. Mire Csónakos kifújta magát, Csele már rajta ült, és a hasát, a mellkasát és a mellbimbóját csókolgatta.

– Csabika. Hé, hé – fogta Csónakos a két tenyere közé Csele arcát és húzta magához egy újabb csókra. Miután lihegve szétváltak, akkor szólalt meg ismét. – Nem kell, ha itt most... ha nem akarod, én nem...

– Akarom, akarlak. – Csónakos háton fekve, a könyökére támaszkodva figyelte, ahogy Csele a lábai közé húzódik és fürge, hosszú ujjaival egy pillanat alatt megtalálja és rászorít a férfiasságára.

Hátra feküdt a lift padlóján, és hagyta, hogy elárassza testét az élvezet. Először apró remegésben érkezett, mint mikor kavicsot dobnak egy tóba, aztán egyre nagyobbá dagadtak a hullámok, Csele pedig tökéletesen hozzájuk igazodó ritmusban szopta. A nedves, Csónakost szorosan körülölelő forróság aztán egy igazi cunamivá nőtt és elmosta Csónakos minden feszültségét.

Csele remegve dőlt mellé. Újabb csókban kapaszkodtak össze, de most már mindketten lassabb, nyugodtabb mozdulatokkal élvezték a másik ízét, szájának puhaságát.

– Ez... ez... – nyögte Csele.

– Igen, tudom.

Csele Csónakos hónaljához fészkelődött. Mindkettőjüket jóleső, ólmos fáradtság ölelte körbe. Csónakos arra gondolt, nagyon nem kéne így elaludni, de olyan csendes és nyugodt volt minden körülöttük, hogy nem tudta megállni, lehunyta a szemét. Csak egy pillanatra, és közben érezte Csele szívét a tenyere alatt dobogni.