Tizennyolc éven felülieknek.

– Csónakos – súgta Geréb.

– Mi van? – morrant Csónakos.

– A bordámban van a könyököd.

– Bocs, irtóra kicsi ez az ágy, nyomja mindenem.

– Fordulj oldalra, velem szembe – súgta Geréb.

Csónakos engedelmeskedett. Mozgása nyomán megreszketett az ágy, megcsörrentek a fémrugók. Csónakos térde Geréb térdének koccant, amikor megpróbálta elhúzni, a kezük éle simult össze.

– Bocs – súgta Csónakos.

– Semmi baj – nyögte Geréb.

Most végre megpróbálhattak aludni. Körülöttük a koromfekete szobát az osztálytársak sóhajai töltötték meg. Mindenki az igazak álmát aludta. Amikor kiderült, hogy elrontották a kempingben foglalást és valakiknek egy ágyban kell aludni, amíg nincs pótágy, Geréb még nevetett. Aztán amikor ő és Csónakos húzta a legkisebb gyufaszálat, akkor az arcára fagyott a mosoly. Praktikai szempontból sem volt ez jó választás, mert Csónakos nagy volt, Geréb pedig magas, minden második pillanatban összeütköztek. Geréb a másik szempontra gondolni sem akart.

Geréb megrezzent, amikor Barabás átfordult a legközelebbi ágyon, álmában is biztosan veszekedett, mert úgy morgott, mint egy mérges oroszlán.

Megint összeütődött a térdük, Csónakos kilélegzett forró levegője folyton Geréb orrába és nyakába bújt. Meg kellett fordulnia, mert így sem bírt aludni.

A fémrugók újra felneszeztek, ahogy Geréb átfordult. Most Csónakosnak mutatta a hátát, jobban elfértek, bár Csónakos így is olyan közel feküdt hozzá, hogy Geréb érezte, ahogyan a háta mögött süpped a matrac Csónakos súlya alatt.

Csónakos is helyezkedett, Geréb megpróbált mozdulatlan maradni. Csónakos egyre közelebb fészkelődött és amikor véletlenül Geréb derekára simult a tenyere, Geréb megugrott. Csónakos elhúzta a kezét.

– Bocs, elzsibbadt a karom – súgta Csónakos és a saját karját masszírozta, ami Geréb hátához simult. Aztán Csónakos végre mozdulatlanná nyugodott, és Geréb szívverése lecsillapult. Kezdte elhinni, hogy még a végén, a szerencsétlen körülmények ellenére is, aludni fognak ezen az éjjelen.

A sötét úgy simult Gerébre, mint egy vékony, óvó lepedő, eltakarta a zavarát. Geréb feloldódott a közös hangokban, egyre jobban ellazult. Már a szemét is lehunyta és majdnem teljesen kizárta a gondolatai közül a mögötte fekvő Csónakost, amikor Csónakos újra a csípőjére simított.

Geréb megrezzent. Azt várta, Csónakos megint elkapja a kezét, de nem húzta el, továbbra is ott pihentette Geréb pizsamanadrágja derekánál, a mutatóujja Geréb meztelen bőréhez ért. Geréb nyelt egyet és óvatosan megmozdult. Csónakos még mindig nem húzta el a kezét. Elaludt volna? Ilyen hamar?
Geréb újra moccant, hátha sikerül magáról leráznia Csónakos érintését. Erre mögötte Csónakos kásás hangon felmordult.

– Ne ficeregj már, Geréb – és a tenyere rászorított Geréb csípőcsontjára.

Geréb mozdulatlanná dermedt és csak bámult a sötétségbe, a csípőjén Csónakos hatalmas tenyerével, ami égette a bőrét a pizsamája szövetén át. Csónakos közelebb bújt. Gerébnek fogalma sem volt, hogy alszik-e, de erre tippelt, mert az biztos, hogy magától, éberen nem taperolná Gerébet.

Geréb nem tudott elaludni, hiába csukta be a szemét, hiába gondolt másra, a szoba sötétjében mintha csak az a tenyérnyi folt számított volna, ahol Csónakos a csípőjén pihentette a kezét. Még soha nem értek hozzá így, és Geréb még mindig nem akart arra gondolni, mennyire szerette nézni Csónakost, amikor testnevelésóra után leveszi magáról az átizzadt pólóját. Gerébnek mindig ez volt a nap fénypontja. Nem, nem, nem! Nem szabad ilyenekre gondolnia!

Csónakos újra mozdult, és egészen Geréb hátához bújt, Geréb pedig belenyikkant a szuszogással teli csendbe. Csónakos nem mondott semmit, de a keze Geréb csípőjéről előre csúszott, aztán rásimult Geréb hasfalára. Geréb felzihált a csendben.
Csónakos annyira közel fúrta magát Gerébhez, hogy érezte Csónakos mellkasát a hátának nyomódni, az öle Geréb fenekéhez simult. Csónakos ütemesen lélegzett, lehelete összeborzolta Geréb nyakán a pihéket.

Geréb moccanni sem mert. A szoba levegőjét már telelehelte a többi körülöttük alvó ember, Gerébnek égett mindene, izzadt és egy pillanatra arra gondolt, talán ki kéne bújnia Csónakos tenyere alól. De képtelen volt megtenni, egy álmatlan éjszakát bőven megér, hogy Csónakos simítását érezze magán.

Hajnal körül aludt el, és még álmában is simítások és érintések borították a testét.

*

Geréb ülésbe rántotta magát az ágyon és körbenézett. A fölötte lévő ablakon világosság bújt be a szobába, de még nem volt igazi reggel. Csónakos eltűnt mellőle. Geréb hátra vágta magát az ágyon, ami erre fémes hangon megnyikordult. A jobb oldali ágyon Nemecsek felmotyogott. Kolnay orrán ott ült a szemüvege, félrecsúszva nyomódott a párnának, Barabás horkolt, Boka pedig úgy feküdt a velük szemközti ágyon, mint aki fel van ravatalozva, még a kezét is összekulcsolta a hasán.

Geréb hosszú percekig várt, de miután Csónakos nagyon sokáig nem került elő, belebújt a papucsába és kimerészkedett az ajtón. A faház folyosója csendes volt, a kis konyhában sem volt senki és a mosdóban sem égett a villany. Geréb kinyitotta a bejárati ajtót és kilépett az ajtón.

Csónakos a lépcsőn ült, és a cigijét szívta. Geréb arcára felkúszott a forróság, ahogyan Csónakos szépen ívelt hátát figyelte. Aztán bámuláson kapták, mert Csónakos megfordult, és ránézett.

– Pedig most alhatnál, hagytam helyet.

Geréb szótlanul vizslatta Csónakost. Egyre biztosabb volt benne, hogy a másik csak álmában, véletlenül bújt oda hozzá. Geréb megköszörülte a torkát.

– Igazad van, de az összes rugó az oldalamba állt. Fáj mindenem. Ekkora ótvar szar ágyat!

– Ha egyedül alszol, biztosan kényelmesebb. Még Rácz és Katinka néni sem ébredtek meg.

Rácz tanár úr és Katinka néni egy saját, kétszobás faházat kaptak közvetlenül mellettük.

Geréb leült Csónakos mellé és hallgatott. Megpróbált nem újra és újra Csónakos tenyerére gondolni a hasának bőrén.

*

Geréb hullafáradtan rogyott le az asztalhoz a kemping ebédlőjében a többiekkel együtt. Boka ült az egyik oldalán, a másikon meg Csele. Csónakos az asztal túlvégén kapott helyet, Geréb nem bánta, ha nincsen hozzá közel.

Délelőtt végig kirándulták a Velencei tó környékét, túráztak, gyalogoltak, majd megebédeltek a szálláson. Három után Rácz szabadprogramot adott, ami azt jelentette, hogy mindenki rohant a vízhez. Órákon át fürödtek, dobálták, buktatták egymást a víz alá. Nemecsek visítva tiltakozott, Boka hangosan kacagott, Kolnay és Barabás összeveszett azon, hogyan kell úszni. Később puszta kézzel kifogtak egy halat és kikergették vele Cselét a partra, aki torkaszakadtából üvöltött, amikor Barabás az úszógatyájába akarta dugni szegény halat. Csónakos furcsa módon mindig ott volt Geréb mellett, megcsapkodta a hátát és összenevetett vele. Geréb pedig szédült és szédült ezekben a kacagásokban, és megpróbált nem az elmúlt éjszakára gondolni.
Szóval most örült, hogy Csónakos végre egy kicsit messzebb ült tőle, és fellélegezhet.

– Minden rendben, Dezső? – kérdezte Boka.

– Aha. Lehet kicsit megsütött a nap – felelte, mert tényleg úgy érezte magát, mint aki napszúrást kapott. Csak az ő napja Csónakos volt.

– Rácz tanár úr, a Geréb nem érzi jól magát – jelentkezett egyből Csengey, aki Csele mellett fülelt.

Geréb dühös pillantást vetett rá, de nem tellett többre, mert Rácz megjelent Geréb mellett.

– Nincs semmi gond, tanár úr, csak egy kis szédülés – motyogta Geréb.
Rácz felvont szemöldökkel méregette és hümmögött.

– Az éjszakai sétára késznek érzed magad, Dezső?

– Igen – felelte Geréb. Az éjszakai sétát semmiképpen sem akarta kihagyni. Mennyire utálatos lenne, ha mindenki menne, ő meg egyedül vagy Katinka nénivel összezárva kuporoghatna a faházban. Nem!

– Rendben, vacsora után egy óra pihenő és kilenckor indulunk. Ó, és beszéltem a kemping tulajdonosával, az összes pótágy használatban van, de két nap múlva elmegy egy másik csoport, akkor kaphatunk egyet.

Geréb bólintott. Őt már mindez nem érintette. Az éjszakai séta után új húzás lesz, és tudta, annyira nem lehet balszerencsés, hogy megint ő húzza a rövidebbet.

*

Geréb alig állt a lábán a rengeteg gyaloglás után, hajnal kettőkor a faházuk szobájának közepén. Rácz kezéből gyorsan fogytak a gyufaszálak. Geréb gondolódás nélkül kihúzott egyet, ami kisebb volt, mint a fél kisujja. A többiek összenevettek, aztán összemérték a gyufaszálaikat. Geréb be se állt a kör közepére, anélkül is tudta, hogy megint ő lesz az egyik a közös ágyban.

– Elpártolt mellőlünk a szerencse, Papuskám – csapta hátba Csónakos Gerébet és elnevette magát. Geréb az arcán két vörös foltot vett észre, nem tudta eldönteni, hogy Csónakost a nap sütötte le, vagy elpirult a közös ágy gondolatától.

Geréb bemenekült a zuhanyzóba, majd bevetette magát az ágyba, el akart aludni még mindenki előtt, különben ismét egy álmatlan éjszaka várt rá, de a nagy zajban nem tudott ellazulni. Barabás például mindenképpen látni akarta őket együtt feküdni az ágyban, de Csónakos csak akkor volt hajlandó bemászni, miután már lekapcsolták a lámpát.

Geréb apróra húzta magát. Álmos volt, elgyötört, a lábában minden izom sajgott, és a világon aludni szeretett volna a legjobban. Megint háttal feküdt Csónakosnak, mert így fértek el a legkényelmesebben úgy, hogy ne kelljen egymáshoz érniük.

Hosszú percek teltek el, mire minden elcsendesedett körülöttük. Geréb is lehunyta a szemét, hátha végre sikerül elaludnia, de Csónakos megint elkezdte. A csípőjére simított, ám most nem állt meg, közelebb bújt és egyből Geréb hasfalára csúsztatta a tenyerét. Gerében végigcikázott a forróság, fogalma sem volt, honnan szedi a teste az elpiruláshoz az erőt, amikor mozdulni is alig bírt a fáradtságról.

– Alszol? – súgta hátra Csónakosnak a válla felett. Nem lehetett benne biztos, hogy a szobában mindenki alszik.

– Igen – felelte Csónakos, és a mutatóujjával megtalálta Geréb köldökét és végigsimított a peremén.
Geréb óhatatlanul is felzihált.

– Nagyon közel vagy.

– Te is, kiaszottul kicsi ez az ágy – felelte suttogva Csónakos, és a kisujjával Geréb pizsamanadrágja alá akart bebújni.

– Mit csinálsz? – nyögött fel Geréb.

– Túl kevés a hely – felelte Csónakos. – Csinálok magamnak.

Geréb felnyögött és a párnába temette az arcát, ahogy Csónakos milliméterről milliméterre beljebb haladt a nadrágjába.

– Abbahagyjam? – lehelte Csónakos Geréb fülébe, aki megrázta a fejét. Csónakos erre még lejjebb mozdult a kezével.

Boka megköszörülte a torkát. Geréb és Csónakos megdermedtek, aztán Csónakos olyan gyorsan húzta el a kezét Geréb bőréről, mintha égetett volna.

Geréb arcán fájdalmasan parázslott a szégyen, még jó, hogy a sötét elrejtette. Újra vissza és visszajátszotta magában a Csónakossal váltott szavakat, de talán nem mondtak semmi olyat, amit ne lehetne megmagyarázni.

Az is lehet, hogy Boka csak álmában köszörülte meg a torkát, mert azt álmodta, hogy megint neki kell rendet tennie közöttük.

*

Másnap reggel Geréb Boka első pillantásából tudta, hogy a fiú mindent hallott. De Geréb azzal nyugtatta magát, amivel este is: Boka nem látott semmit, a mondataik pedig nem bizonyítanak semmit.

Csónakos sajnos nem vette észre Boka őket pásztázó tekintetét, így ugyanolyan fesztelenül karolta át Geréb vállát, és csapkodta hátba, mint előző nap. Aztán amikor mindenki bement a vízbe, kivéve Gerébet és Csónakost, aki felajánlotta, hogy majd ő bekeni Geréb hátát naptejjel, Boka leült melléjük a homokba.

– Mi folyik itt? – kérdezte Boka egyenesen egyikükről a másikukra nézve.

– Naptej – emelte fel Csónakos a tubust.

Geréb elnevette volna magát, ha nem lett volna megrémülve.

– Úgy értem köztetek.

– Nemsokára a Velencei tó fog, ha végre hagyod, hogy bekenjem Gerébet.

Geréb a Csónakos kezében lévő narancssárga tubust szuggerálta, azt kántálva magában, hogy Boka menjen már el.

– Hallottalak titeket az este – kezdte Boka sejtelmesen.

– Azt nem lehetett nehéz, rohadtul keskeny az az ágy – nevezett fel Csónakos, és egy nagy adagnyi krémet nyomott a tenyerére.

– Geréb, miért nem szólsz semmit? – nézett rá Boka.

– Én... nem tudom, miről...

Nemecsek futva fékezett le Boka mellett, homokot szórva mindenre és mindenkire.

– Boka, ezek az örök tényleg beleraktak Csele gatyájába valamit. Gyere már, mert Csele mindjárt pucérra vetkőzik! – lihegte Nemecsek Boka csuklóját rángatva.

Boka egy jelentőségteljes pillantás után felugrott és elsprintelt Csele felé, aki vészesen közel ugrált egy csapat három év alatti gyerekhez, közben visongott és a nadrágja madzagját kötötte ki.

– Baszki, Nemecsek összehomokozta az egész naptejet, amit kinyomtam. Na, várj – morogta Csónakos az orra alatt.

Geréb figyelte a mozdulatait, ahogy papírzsepi után kutat a hátizsákjában. Csónakos rövidre vágott hajában és a szempilláján is homokszemek ültek. Gerébnek hirtelen kedve támadt megcsókolni.

– Ne bámulj már, Papuskám – nevette el magát Csónakos.

– Én csak...

Csónakos visszaült a sarkára és a tenyerébe gyűrte a papírzsebkendőt. A naptejes kupak nagyot kattant, amikor kinyitotta.

– Először a hátadat – bökött Csónakos az állával, mutatva Gerébnek, hogy forduljon meg. Geréb engedelmeskedett, így szembe került a vízzel.

A naptej hideg volt Csónakos forró ujjbegyei alatt, ahogy Geréb bőrére simult. Csónakos először a vállát kente végig, majd egyre lejjebb és lejjebb haladt Geréb gerincének íve mentén. Érintése nyomán forróság cikázott végig Geréb testén és az ölébe gyűlt.
Csónakos végig kente a hátát, majd keze lesiklott Geréb oldalára, ahol a bőr kifejezetten érzékeny volt. Csónakos közelebb csúszott Gerébhez a törülközőn, és naptejtől síkos kezét Geréb hasára simította.

Geréb megpróbált tudomást sem venni a történésekről, nehogy elárulja magát a körülöttük járkáló embereknek, bár ettől feleslegesen félt, hiszen a homokba tűzött napernyők majdnem teljesen eltakarták őket a kíváncsi szemek elől.

Geréb megszédült, amikor Csónakos újra megmozdult. Minden olyan volt, mint az előző két éjjel, de most világosság vette őket körül. Geréb lenézett a hasára. A hófehér bőrétől elütött Csónakos barnára sült kézfeje. Aztán Csónakos becsúsztatta a kezét Geréb úszónadrágjába.

Geréb, amint megérezte a köré fonódó ujjakat, felzihált. Már épp ki akarta volna nyögni, hogy ne itt, ne most, mert Boka visszajön, vagy bárki, de akkor Csónakos megmozdította a kezét és végigsimított Geréb farkán.

– Mit... mit csinálsz?

– Bekenlek naptejjel – súgta Csónakos, és Gerébnek szokatlan volt ez a megszokott lezser magabiztosságtól mentes hang.

Geréb a kezébe temette az arcát.

– De… ott nem fogok leégni.

– Rosszul csinálom?

Csónakos ujjai egyre szorosabbra záródtak Geréb farka körül.

– Nem… de le fogunk... bukni – zihálta Geréb.

– Akkor abbahagyjam?

– Ne... vagyis... ahh... igen. Ne hagyd abba – lihegte Geréb. A lebukás veszélye még izgatóbbá tette az egész helyzetet.

Geréb becsukta a szemét, így nem látta, hogy a térdig érő vízben Csele visított, a nadrágját akarta letolni, amit Boka két kézzel markolva tartott a helyén, miközben üvöltözött a háttérben álló és vihogó Barabással meg Kolnayval, akik úgy tűnt, egy cseppet sem szégyellték magukat.

Geréb teste lángolt, a forró nyári levegő, a forró homok és Csónakos forró tenyere úgy vették körbe, mintha eleven tűzben égne. Ilyen lehet a Pokol, gondolta. Csónakos keze ritmusosan mozgott Geréb úszónadrágjában.

– Én el fogok… - nyögte Geréb.

– Van még papírzsepim – jegyezte meg Csónakos.

Geréb felzihált, amikor Csónakos belecsókolt a nyakába, és végighúzta a nyelvét az izzadt bőrén. A nyála meleg volt, de a forróságban pillanatok alatt hideg folttá száradt Geréb nyakán, ami húzta a bőrét. Geréb arra gondolt, ezután egész nap úgy fog mászkálni, hogy Csónakos rajta hagyta a jelét. És ő is Csónakoson fogja az övét, amikor…

– Basszus, én… - nyögte, de nem akarta felesleges szavakkal elrontani a pillanatot, így inkább az ajkába harapott, úgy élvezett el. Csónakos keze közben marokra fogva tartotta.

Geréb legszívesebben hosszú percekig pihegett volna Csónakos karjai között, de bárki megzavarhatta őket, ezért csak addig maradtak így, amíg Geréb remegése el nem múlt, aztán Csónakos előkereste a beígért zsepit és letörölte a kezét, aztán Gerébnek is adott párat, aki szégyenlősen tisztálkodott. Csónakos csendben ült mellette, és Geréb értékelte a gesztust.

– Mi volt ez az egész?

Csónakos kipirult arccal nézett Gerébre.

– Hát nem tudom, szerinted mi rá a legjobb szó, de szerintem ezt faszver…

– Minden rendben, gyerekek? – kukucskált be a napernyők közötti résen Rácz feje, mire Gerébből és Csónakosból is kiszakadt a vihogás.

– Persze, tanár úr! A többiek a víznél vannak – szedte össze magát Geréb, mert Csónakos még mindig röhögött.

Rácz bólintott, és elindult a víz felé. Csónakos felmarkolta a zsepiket, majd kimászott a napernyők alól.

– Gyere, be kell mennünk, ha nem akarjuk, hogy Boka még többet cseszegessen.

Geréb kibotladozott a fénybe, hunyorognia kellett az éles napsütésben. A lába még mindig remegett, de elindult a forró homokban Csónakos után. Az útjukba akadó első kukánál Csónakos megszabadult a papírzsepkendőktől, majd beszaladt a vízbe. Geréb rohant utána. Amikor utolérte, Csónakos ránevetett és megszólalt.

– Remélem, ma este megint mi leszünk a legbénábbak a sorsolásban!

Geréb felnevetett. Fogalma sem volt, mi ez az egész, ami köztük folyik Csónakossal, de minden pillanatát élvezte, és még többet szeretett volna kapni belőle.