Mi az az egyedüllét? Miben különbözik a magánytól? Mi egyáltalán a magány? Lehet szép a magány, vagy csak egy borzasztó állapot? Megtalálhatom a belső békém, vagy az őrületbe fog kergetni? Meg fogok-e barátkozni a tükörképemmel, vagy örökké saját magam ellensége maradok? Erre konkrét válaszom nincs. Majd az idő megmondja.

Leülök egy percre és elgondolkozom a magányomon. Igazából nem csak egy percig, órákig is akár. A magány fojtogat és eszembe juttatja mindazon tulajdonságaim, amiket gyűlölök. Azt, ahogy túlságosan is elkezdek kötődni valakihez, csak azért, hogy aztán eltaszítsam magamtól és újból magamra maradjak. Félek, hogy egyszer mindenki elhagy, és egyedül maradok. Magamban. Örökre. A legnagyobb félelmem a magány. Van, hogy annyit gondolok rá, hogy már el is felejtem, nem vagyok egyedül. Az egyedüllét ijesztő és egy végtelen sötétségnek tűnik, amíg nem látod meg a fényt. Ez a fény lehet bárki, egy barát, egy családtag, vagy akár szerelem. Viszont ugyanezek az emberek vissza is taszíthatnak a sötétbe és ekkor ismét úgy fogod érezni, nincs kiút. Egyre kevésbé fogsz megbízni a fényben és a sötét elkezd kellemessé válni.

Az egyedüllét már nem csak egy fogalom számodra, hanem egy megbízható barát. Amikor egyedül vagy, nem fenyeget az a veszély, hogy valaki netán gondol egyet és elhagy. Amikor egyedül vagy, senki nem tud bántani, senki sem zavar. Ilyenkor azt tudok csinálni amit, akarok. Az igazi önmagam lehetek, aki nem törődik mások véleményével, aki meg tudja védeni magát, és aki számára nincsenek határok. Vagy akár lehetek valaki teljesen más is, eljátszhatom, hogy minden rendben van és olyan az életem, ami megfelel a sztenderdnek. Eljátszhatom, hogy van tehetségem bármihez is, eljátszhatom, hogy vagyok valaki. De persze mindez csak hazugság. A képzeletem szüleménye. Nincs tökéletes életem, nincs minden rendben és méghozzá egy senki vagyok. Ez az ábrándozás és játék az egyedüllét műve, de mind tudjuk, hogy nincs ebben semmi szép. Ameddig az álmaidban élsz, úgy tűnhet, hogy nincs semmi baj. Az egyedüllét elhiteti veled, hogy ez valóság, ameddig bele nem őrülsz, és már nem tudod mi valós és mi nem.

Tud az egyedüllét jó is lenni. Bele merülhetsz a munkádba, a hobbidba, vagy akármibe, amit éppen csinálsz zavaró tényező nélkül. Ilyenkor úgy tűnik, hogy az idő megáll és rajtad kívül nincs semmi. A világ megszűnik létezni és olyan békés lesz minden. Csak te és a munkád. Légy művész, író, költő, zenész, akármi, ismerni fogod ezt az érzést, és amikor befejezted, amin oly sokáig dolgoztál, ami egy örökkévalóságnak tűnt, most pár perc alatt összefoglalható. Mindez az egyedüllétnek köszönhető, mert nem engedte, hogy bárki és bármi megzavarhasson. Te pedig büszkén fogsz tekinteni arra, amit alkottál, hiszen te csináltad, egyedül. Légy is büszke, hiszen senki más nem segített, csakis az egyedüllét. Az, hogy egyedül voltál, megkönnyítette a dolgod, hiszen bele tudtál merülni annyira, hogy ezt a csodás művet megalkosd. Gratulálok.

Mindenki magának dönti el, hogy a teljes egyedüllét szép vagy nem. Én nem látok benne szépet, mert feladtam a reményt felé. Már nem keresem a magány társaságát. Egy kis egyedüllét néha jól esik, de sokáig nem bírnám elviselni.