Mosolyogj!
Van aki sose mosolyog. Ő tényleg nem mosolygott, legalábbis én sose láttam. A mai nap is egy ilyen volt, amikor ő nem mosolygott.
A srácokkal bandáztunk a parkban, éppen egy fagyos kocsihoz mentünk, mikor láttam őt, egy padon ülni és csak maga elé meredni. Egyből elszállt a jókedvem már attól, ahogy ránéztem. Pedig nem mondható csúf lánynak, sőt még nem is emos, szimplán sose mosolyog. Bár biztos jól állna neki.
A nap további részében se jött vissza a jókedvem, aztán hatalmas cseppekben kezdett el az eső esni. A legtöbben haza futottak, de én csak lépkedtem az utcán, nem volt miért fussak, hisz vizes vagyok.
Egyszercsak valaki megszólit:
-Fiatalember, mosolyogjon, hisz csodálatos napunk van!- mondja egy öreg nénike. Mi abban a szép ha esik az eső? Tovább sétálok, de már nem ül a fejemen szomorúság, mosolygok. És rájöttem valamire! A zuhogó esőben futni kezdtem vissza a parkba, mert tudtam a lány ott lesz a fa tövében a kis padon.
-Figyeljcsak, mosolyogj, szép napunk van nemde? - tárom szét a karom és az ég felé nézek. A lány rám pillant, majd egy mosoly fut át az arcán, egy hatalmas mosoly.
✨A titok annyi volt, hogy szegény lányhoz senkise szólt hozzá, csak nézték de nem tettek semmit. A fiú elé állt és azt mondta, hogy mosolyogjon ✨
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top