Ez a novella bakaihajni könyvébe készült <3

Magány

    Egyedül vagy

          Senki sincs melletted

                     Nincs kire számítanod

                                 Magányos vagy

Rengeteg embernek ismerős ez az érzés, amikor nincs melletted senki. Egy árva lélek se. Érzed magadban azt a hatalmas űrt és a fejedben egyetlen mondat van: NINCS KIRE SZÁMÍTSÁL

   Nekem is ismerős az érzés, hisz nem egyszer voltam magányos az évek során. Legutóbb még tavasszal történt ez velem, mikor a járvány az országunkban tombolt és karanténban ültünk. Nekünk ez az időszak egy hónapot tartott, amíg nem csinálhattunk semmit. Csupán léteztünk. Közhelyes dolog, de én ekkor voltam a legmagányosabb. Azok az emberek akik addig mellettem álltak egyik pillanatról a másikra eltűntek. Úgy döntöttek nem vesznek többet részt az életemben. Írtak egy sablonos mondatot és utána nem is kerestek. Ekkor voltam én igazán magányos.

   Elvesztem a hét milliárd ember között, csupán egy voltam a sok közül. Üres voltam legbelül, minden nap vártam, hogy valaki jöjjön és közölje csak egy vicc volt az egész,de nem jött senki. Idővel felhagytam azzal,hogy én keressek fel számomra fontos embereket. Tudtam, hogy az emberi kapcsolatok egyik fontos alapja az ha nem csak én érdeklődők hanem a másik fél is.

   Ekkor tudtam biztosra, hogy most egyedül maradtam. Magányos lettem. Rajtam nem volt ki segítsen.

--> Tudom, hogy sokak szerint értelmetlen odamenni azokhoz akik egyedül állnak valahol, pláne úgy, hogy még nem is ismerjük. De tegyük meg. Mert egy "szia! Hogy vagy?" kérdés sokat jelent. Néha napján egy ennyi életet menthet. Úgyhogy kérlek titeket, hogy ne szégyeljetek odamenni ahhoz aki egyedül van! <--