Fény villan.

A robbanás messze visszhangzik a kopár tájon.

Az ottani emberek megigézve néznek fel a gigantikus űrhajóra, amint az elhagyja az állomást. A kamerásnak megremeg a keze, aminek következtében sok milliárd tévén elhomályosodik a kép. De csak egy pillanatra, és utána a nézők a világ minden táján átszellemülten nézik tovább az élő közvetítést.

Szél támad, lesodorja a fákról a száraz leveleket, és a fa engedi. Hagyja, hogy elvigye őket, hogy lassan eltűnjön a régi és elavult, és teret adjon az újnak. Erre gondol sok ember is. A mai nap valami újnak, valami nagynak és ismeretlennek a kezdete. Ez a nagybetűs Jövő, a mi jövőnk és a világmindenség jövője.

Kezdődik? Vagy már elkezdődött?

Hiszen itt ül négy átlagon felüli személy, akik megválthatják az emberiséget. Annyi év után most elindul az expedíció, elkezdődik az, ami oly sokat jelent. Nekik, és nekünk is. Ők mozdulatlanul ülnek az űrhajóban. Mennyi minden múlik most ezen a négy emberen!

És az űrhajó! A tudósok büszkesége, korunk legzseniálisabb technikai vívmánya! Hatalmas mérete ellenére áramvonalas teste biztosítja a biztonságos utat a légkörön belül. Mikor kiér, a gigászi hajtóművek olyan sebességgel viszik célja felé, amihez hasonlóra még nem volt példa. Az üzemanyag gond nélkül elég a hosszú útra, pedig a tartály alig foglal helyet az űrhajó belsejében.

De vajon tényleg elkezdődött?

Vannak, akik szerint az utazás semmi újat nem tartogat. Hoznak mindenféle űrkavicsot, esetleg felfedeznek egy-két holdat, de ez igazán nem ér meg ennyi pénzt. Ők azok, akik nem támogatták az utat, az a kevés ember, aki egy fillért sem adott azért, ami most történik.

Aztán vannak mások. Tudósok, okos emberek. Azt állítják, meg fogja változtatni azt, ahogy a világra tekintünk, az egész emberiség felfogását. Azt mondják, sokat jelent.

Olyanok is vannak, akik azt vallják, az út kulcs az emberiség világuralomra töréséhez. Akkor is, ha ehhez csak saját korlátainkat kell legyőznünk.

De egyiküknek sincs igaza.

Beindultak a hajtóművek, és az űrhajó egyenesen felfelé lő ki. Felülete csillog a napfényben.

Most kezdődik, mikor elhagyja a bolygó felszínét? Mikor elszakad az anyaföldtől, amely alkotta és védelmezte?

Egyre távolodik, és hamarosan az állomáson dolgozók és a tévénézők is csak egy pontot látnak az égen. Fényes, mint egy csillag, ahogy eléri a légkör külső rétegeit. Az ég felhőtlen, a nap sugarai akadálytalanul törnek a kopár föld felé. Felperzselik a gyér füvet és kiszárítják a repedezett talajt. De itt sincs olyan hőség, mint az űrhajó falán, mikor a súrlódás felforrósítja felületét.

Most kezdődik majd, mikor az űrhajó kilép a Föld életfontosságú gázburkából, az atmoszférából? Mikor eléri a világűrt, ahol többé nem tartja vissza a levegő közegellenállása?

Nem tudjuk, mikor kezdődött. Csak azt, mikor ért véget. 

Az űrhajó másodpercenként tizenöt kilométeres sebességgel halad célja felé. Még csak kétezer kilométerre van a Földtől, de a külső mikrokamerák felvételeit mutató monitoron máris ködbe vész a táj, az űrhajó pedig sötétbe burkolózik.

Most már biztos elkezdődött.

Az élő adásnak vége. Most interjút adnak le az egyik vezető fejlesztővel. A legtöbb otthonban már kikapcsolták a készülékeket - a több tíz éves doboztévéket épp úgy, mint a legújabb, legnagyobb, legvékonyabb modelleket. Az emberek az újabb fejleményekig kizárják tudatukból a történteket, és visszatérnek hétköznapi életükbe.

°°°

Néhány héttel később egy éjszaka vörös fény gyúlik az égen. Rögtön ki is alszik. Jelentéktelennek tűnik, és szinte senki sem vette észre. Másnap azonban megdöbbentő hírt közöl a média. Az űrhajó soha nem juthat el úticéljához.

Vége? Ennyi volt az a híres utazás, ami megváltja az emberiséget? Ebbe öltek bele annyi pénzt és energiát? Talán azért egyesültek a kormányok, intézmények és kutatók, hogy így végződjön?

Igen.

Felvetődik azonban egy kérdés: hogyan történt?

Erre senki nem tudja a választ. Sem azok, akik látták a halálos vörös fényt, sem azok, akik a gépet alkották. Még azok sem, akik azokban a végzetes pillanatokban benne ültek, most pedig testeik szánalmas cafatjai szétszórtan lebegnek a semmiben.

Mi történt?

Persze mostanra a legtöbben tudni vélik a választ. Meghibásodott a hajtómű, és felrobbant az üzemanyag. Ezt mondták be a tévében, ezt írták meg a hírekben, ezt sugározták a média milliónyi csatornáján keresztül, hogy megnyugtassák az embereket. Hiszen ha kitudódik, hogy azoknak, akikben bíztak, és akiknek elhitték, hogy sikerülni fog, valójában fogalmuk sincs a kudarc okáról, akkor kitör a káosz.

De azok, akik tudták, hogy ez a magyarázat milyen messze áll az igazságtól, kétségbeesetten próbálták megtalálni a valódi okot.

A legrosszabb, hogy soha nem találták meg.

Ez volt az én kis próbálkozásom a 0 szereplős kihíváshoz, amit @EnikoZoeKovats -sal találtunk ki, és őszintén szólva nem tudom, milyen lett, szóval akár pozitív, akár negatív véleményeket szívesen fogadok. Szerintem ez egy nagyon érdekes kihívás és mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki.

Panka