Mikor felkeltem ,már nem is reggel volt . Éppen delet ütött az óra ,mikor két hosszú lábamat a szürke fapadlóra helyeztem . Mélyálmomból a kakukkosóra hangjára felriadva lábaimat gyengének éreztem , fáradt szemeimmel alig tudtam azonosítani az engem körülvevő dolgokat . Bizonytalanul álltam az ágyam mellet, még csaknem félálomban . Miután csalánzöld szemeimet a takarómmal megtöröltem ,a kishúgom  ,Alina izgő - mozgó alakját véltem felfedezni . Hiába a nyáriszünet , a kishúhom minden reggel kilenckor felkel ,míg én délig alszom .
Anyáék elutaztak ,így rám hárult a feladat hogy ma ,augusztus 20-án a hatodik életévét betöltő leányzót és két osztálytársát ellátsam . De nem leszek egyedül e nehéz helyzetben.  Az unokatestvérem, két barátnőm , egy osztálytársam és a barátom mindig a segítségemre siet.
Gyorsan elkészítettem a testvérem és jómagam számára egy finom reggelit ,majd hosszas válogatás után mindkettőnknek sikerült kiválasztani a megfelelő öltözéket . Ezután videótelefonáltam az imént említett személyekkel . A találkozót három órára beszéltük meg a Keleti pályaudvarnál . Tőlünk nem volt messze a megbeszélt helyszín így úgy gondoltuk hogy kettő óra után harminc perccel elindulunk Linával és gyalog tesszük meg e távot .
Nem is oly sok idő múlva, nagy léptekkel közelítettük meg a Keleti pályaudvart. Mire odaértünk, a karórám mutatói délután háromra utaltak . E pillanatban láttam meg az unokatestvéremet , a két barátnőmet ,az osztálytársamat ,a barátomat és három kisgyereket . Úgy egyeztünk meg hogy vonattal közelítjük meg a helyszínt .

- Sziasztok!- üdvözöltem őket .
- Sziasztok! - üdvözöltek ők is minket .
A három kicsi ,azaz a húgom ,Natália húga ,Amanda és Ádám öccse ,Zoltán összeölelkeztek . Az óvodai ballagás óta alig látták egymást.  De örömükre szolgál e hír ,hiszen szeptember egy iskolában kezdik meg életük első tanóráit. Húgom és Zoltán egy osztályba kerültek , azon kedves osztályfőnökhöz ,aki annak idején engem és Jankát tanított . Amanda sajnos a másik osztályba került ugyan ,de szünetekben jót játszhatnak egymással .
A vonat fülkébe beülve elterveztük a mai programot .

- Vegyünk vattacukrot - mondta Janka .
- Készítsünk képeket !- lelkendezett Natália.
- Nézzük meg a kenyérszentelést és vegyünk egy kenyeret !- tette hozzá az unokatestvérem.
- Hallgassuk meg az imát aztán szórakozzunk egész este !- egészítette ki a programot az osztálytársam .
- Nézzük és kóstoljuk meg az év tortáját !- ötletelt a barátom .

- Szuperül hangzik ! - értettem egyet mindenkivel.

Egy félórás út után megérkeztünk . Leszálltunk a vonatról és a kicsik kezét fogva indultunk el program helyszínére .

Elsőnek a vásárba néztünk be.
Megnéztük az év tortáját,  a kenyérszentelést ,meghallgattuk az imádságot ,felvásároltuk a fél helyszínt ,sétáltunk, buliztunk ,ettünk és ittunk rengeteget ,már csak a tűzijáték és a fényshow maradt . Eközben, mikorra már hét - nyolc óra felé járhatott , tőlünk kicsit messzebb egy koncert vette kezdetét.  Mi nem megyünk koncertre miattam és a kicsik miatt is . Innen igen távolból azonban tökéletes hangerőn szólt a zene . Úgy döntöttünk hogy sétahajózásra indulunk a csodálatosan tükröződő Dunán . Az ég ragyogó ,sötétkékes fekete árnyalatot vett fel . A hajóról nézve a kivilágított Budapest csodásan tündökölt szemünk előtt . Barátaimat és rokonaimat átölelve néztem a hullámzó ,sötét folyót,melyen olykor meg-meg csillant a telihold és az utcai fények káprázatos ragyogó fénye . Digitális eszközeinkkel megörökítettük e lenyűgöző pillanatot . Hajóútunk  a végéhez közeledett ,így két percen belül kénytelenek voltunk elhagyni a fedélzetet . Egy arra járó személytől megtudtam hogy a tűzijáték és a fényshow kilenc órakor kezdődik ,ami negyed óra múlva lesz . Ugyan látni is akartunk ,de a tűzijátékok robbanása mégis igen hangos és fényes . A fények miatt ugyan nem aggódtunk, de a hangos robbanásokat igyekeztünk elkerülni.  Ennek érdekében popcorn , kürtösfagyik ,vattacukor ,világítós lufi és fánkok kíséretében vonultunk fel egy távolabbi de annál magasabb helyre .

- Nézd ! Ezt neked vettem !- nyújtott át egy vattacukrot Zoltán ,Alinának .
- Köszi ! Osszuk el ! Gyere Amanda tiéd lehet a rózsaszín , Zoltáné a zöld ,és az enyém a kék !- mondta a húgom .

- És én mit kapok ?- kérdezte viccesen Ádám a kicsiktől a három színű ,óriás méretű vatracukrot figyelve.

- Semmit !- jelentette ki nevetve a három óvodás.

- Fagyit !- nyomta Ádám kezébe a kürtöskalácstölcséres csavart vanilliafagyit Natália.

- Van még színes popcorn, ez az enyém és fánkok ezt odadom  .- Jelentette ki Janka és ezzel az osztálytársam, Zalán kezébe adta az eperszirupos és a csokoládés - porcukros minifánkokat .

- Enyém a csokis !- jelentette ki a csendes fiú ,Zalán.

- Enyém pedig  az epres ! - lelkendezett Bence  ,az unokatestvérem.

Jómagam pedig egy narancssárga vatracukorral várta a műsor kezdetét .

Nemsokára kezdetét vette az imént említett előadás . A fények tánca a hidakon , és a Parlament falain  ,a színesen csillogó tűzijáték, amely visszatükröződik a Duna habjaiban ,mindannyiunk eszébe juttatta e szép hazánk emlékeit ,történelmét ,azt hogy miért jó hogy ma itt lehetünk és mi mindenen ment keresztül ez az ország . Akár a koronavírusra ,akár a háborúkra gondolunk . Ma ,hivatalosan is megünnepelhettük  szeretett hazán születésnapját.  Amikor az égen a Szent koronát véltem felfedezni ,és e pillanatban felcsendült a Himnusz, hálát adtunk mindenért és összeölelkezve néztük a fények és tűz játékát ,Szent István éjjelén.