4. Köszönöm Midoriya Izuku


- A sárga hálózsákos, fura hernyó kinézetű valami, hirtelen ki gobózta magát. Egy fekete hajú, kötéses múmia jött elő...A sárga hernyó múmiát rejt..

.-Jó reggelt. Shouta Aizawa  vagyok.  Én leszek az osztályfőnökötök.- Szólalt meg mély hangján. 

Bele gondolva elég ismerős, főleg a neve...

Ki lehet? Meg van! A híres radír fej, képes mások erejét el törölni. Viszont nem sokáig tart...

-Minden évben képesség felméréssel kezdek. Szóval mindenki öltözzön át!- Szólt Aizawa.

 Már az első napon? Sebaj! Úgy is kíváncsi vagyok a felemás hajú fiú képességére

Már mindenki az udvaron van.

-Izu-chan...Nem tudod ki az a felemás srác?-Néztem a felemás hajú irányába, majd Izukura néztem. Hátha tudja.

-Ha jól tudom Todoroki a neve. -Kezdett el gondolkozni Izu.

-Todoroki Shouto. Te kezdesz. - Szólalt meg hirtelen Aizawa-sensei, majd egy kis labdát adott a felemás hajú fiú kezébe. Szóval Todoroki...Todoroki Shouto. Ő lenne törekvő fia?

Todoroki el vette a labdát, ám mielőtt el dobhatta volna a sensei telefonja meg szólalt. Nem vette fel, csak akkor mikor meg látta ki is hívja.

-Igen?-Hallatszott a sensei, kissé döbbent hangja.  Sajnos a másik fél válaszát már nem hallottam. Végül a sensei le rakta a telefont és el vette Todoroki kezéből a kislabdát. Vajon miért? Kivel beszélhetett?

-Sajnálom, de nekem most el kell mennem. Addig All Might fog engem helyetesiteni. -Végig sem mondta, de már itt sem volt. 

-Ha jól tudom képesség felmérésetek lett volna. -Jelent meg All Might.  A mellettem lévő Izuku szeme fel csillant. Szinte mindenki suttogni kezdett. Innentől kezdve pedig kép szakadás. Minden el sötétült...A fejem fáj. Semmit sem látok...

Itt minden olyan sötét...Nem tudom mióta vagyok itt, de félek még is...Itt minden olyan nyugtató. Fény! Fényt látok. El indultam a fény Irányába.

Itt minden fehér...Hol vagyok? A fejem majd szét szakad.

-Végre fel keltél!-Egy nő hangja...Ez a hang...Olyan ismerős.

.-Nagyi?- Néztem rá. Tényleg ő az! Szóval az orvosiban vagyok.

-Fáj valamid? - Érdeklődött.

-A fejem! Olyan mintha szétszakadna..Mi történt?- Néztem hirtelen Recovery Girlre. 

A fejem...

Megint ez a sötétség...Olyan mintha lenne itt valaki más is...Ki? Nem látok semmit...Minden fekete. Túl sötét van. Magamat sem látom. Egyáltalán ki vagyok én? Valaki felém jön...Hallom a lépteit. Ki ő? Miért jön ide? - (Név)-chan remélem hamar jobban leszel. -Ez a hang...Olyan ismerős

A szememet ismét ki nyitottam.

-Izu-chan?- Láttam meg egy zöld foltot...Ő volt a hang tulajdonosa?

-(név)-chan!-Ölelt magához örömében. Majd el pirulva engedett el.

- Mi történt?-Azt hiszem kezdek normálisan látni...

-El ájultál mikor meg láttad All MightotJobban vagy? - Ahogy a szemeibe néztem, látszott hogy aggódik értem.

-Izu-chan...Köszönöm hogy foglalkozol velem.-Hajtottam le a fejem. Túl rendes és kedves.

-Ez csak természetes! Hiszen barátok vagyunk, vagy nem?-Mosolyodott el.

-Igen azok vagyunk. Tudod Izu-chan, eddig a családomon kívül nem volt senkim. Te vagy az első barátom, remélem lesznek még barátaim. -Mosolyodtam el. Izuku el sírta magát. Jézusom! Rosszat mondtam?

-(Név)-chan...Senki nem volt hozzám még ilyen kedves. -Sírt tovább.  Mire csak meg öleltem, de hirtelen éles fájdalom hasított a fejembe.

Vörös és meleg...

________________________

Hi Angels!
Nos milyen lett?

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top