"Csip-csepp hát ilyen a folyó vér csengő hangja?"  

-Nyugodj meg T/N, levegő ki és be. Tényleg! A képességem.~ Ki kötöttem magam és be szálltam elől.

A kezemet anyám arca felé emeltem, majd  fejére emeltem...

Pár percig egy Glória jelent meg a fején mely minden sebét be  gyógyította. 

Mit tegyek a le folyó vérrel? Hiszen a képességemmel nem tudom azt el tüntetni...

Sikerült. 

Anyukám szemeit ki nyitotta, bár még nem fogta fel mi a helyzet de ez nem is érdekes...

Apukám fejére emeltem a kezem de a Glória nem jelent meg...

Tehát ő már meg halt...

Az arcán le folyó vér hideg volt s a teste is percről percre hidegebb lett...

-Anya...Sajnálom de apa már...Már nem él. -Nehezen mondtam ki a szavakat...A könnyeim patakokban folytak ahogy apám arcáról a vér...

-(Név)!-Tehát minden eszébe jutott...Magához ölelt és úgy sírt. A forró könnycseppek egyszerre folytak arcáról a meleg vérrel...Milyen szép!

-Anya...Hívd a mentőket. -Tudom  hogy már nem lehet apán segíteni de...Más hirtelen nem jutott eszembe. Most mit tegyek? Anya Hívja a mentőt én pedig nem tudom mit tegyek...

- A nagyid ki jön elénk a mentősök pedig már el indultak. -Nézett rám anya...Amilyen boldogan indultunk el, olyan szomorúan fejeztük be utunkat..

Nagyi házába be érve minden egész más volt...Bár apám halála fáj, bennem van az ígéret amit neki tettem. 

-Apa, apa! Ígérem én is olyan hős leszek aki minden nehézség ellenére mosolyogva menti meg az embereket!- 

Az emlék ahogy ő utána rám mosolygott...Ahogy együtt mondtuk ki hogy Plus ultra!  El sem tudom hinni....Többet nem mondja velem...Már nincs velünk. A nagyi lépett mellém.

-Tudom hogy nehéz drágám de...Ne add fel. -Meg puszilta az arcomat majd tovább ment.

El indultam az emeletre, egyenesen a régi szobám felé.

Ideje rendezkedni. Present Mickes ágynemű és poszterek...Tökéletes már csak az All Might poszterem kell ki tennem.

Másnap reggel egész gyorsan fel öltöztem és világ gyorsasággal meg reggeliztem. Meglepetésemre nem egyedül indultam el a U.A felé.

-Nagyi?-Néztem döbbenten. Hiszen ő miért jön?

-Jaj tényleg! Nem is meséltem de én vagyok a U.A orvossa. -Mosolygott rám.

Ezt eddig én miért nem tudtam? 

-Wao nagyi! Te mindig meg tudsz lepni. -Nevettem fel egy kicsit. Nagyi viszont el tűnt mellőlem. Azt mondta neki még van egy kis dolga, így egyedül léptem be a U.A kapuján.

Milyen nagy és szép...Remélem fel fognak venni!~

Észre sem vettem de nekem jött valaki.

-Sajnálom! V-v-éle-véletlen volt. -Dadogott a srác aki nekem jött.  Zöld haj és szem...Nálam pár centivel kisebb, arca szeplős. Olyan mint egy kis gyerek! De aranyos~ 

-Semmi baj! Amúgy T/N vagyok. -Mosolyogtam rá. Ő kissé pirulva de vissza mosolygott. 

-Mi-M-Mido-Ri-Midoriya I-Izuku vagyok! -Teljesen el pirulva nézett rám.

-Jössz Midoriya-kun, vagy maradsz?- Indultam el mosolyogva. Midoriya mellém lépet. Úgy látszik még sem leszek teljesen egyedül. Egy nagyobb terembe mentünk, Midoriya mellé ültem.

ÚRISTEN ITT VAN PRESENT MICK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!~ -A híres hangszóró Mick...-Motyogta mellettem Midoriya. -A kedvencem...-Vigyorogtam Midoriyára.~

Sok duma után végre el érkezett az első feladat...Végre meg mutathatom Mit tudok.

-Sok sikert (Név)-san...-Suttogta Midoriya...Vissza súgtam neki.

Hiszen jó lenne ha őt is fel vennék... Robotok, pont számmal. Francba! Könnyű lesz...Bár nem hittem hogy ilyen hamar használnom kell a képességem. Az első robotom egy 10 pontos volt...

"Meleg és vörös...Hát ilyen a folyó vér?"