Y/n: your name (te neved)
Y/f/n: Your full name (teljes neved)

Hatalmas precizitással meghúztam a másik szemtusomat is, majd még gyorsan a szempilláimat is ki spiráloztam. Hátra léptem egy lépést a tükörtől, hogy megnézhessem a művemet. Sajnos ismét messze nem voltam elégedett vele, így nagyot sóhajtva a lemosó és a vatta korong után nyúltam.

-Y/n mit csinálsz?! - hallottam egy ijedt kiáltást az ajtóból. Doris volt az, a legjobb barátnőm. Neki bezzeg nem volt baja a sminkeléssel: egyik nagynénje, akinél Doris sokat időzött nyaranta a muglik világában valami ilyesmivel foglalkozott, így barátnőm mestere volt a sminkelésnek.

-Lemosom ezt a förtelmet az arcomról. - morogtam, ahogy löttyintettem egy adag lemosót a vattára.

-Várj, megoldjuk. Nem vagyok hajlandó még egyszer ennyit várni, a többiek már régen buliznak lent. - leültetett magával szembe, kézbe vette a púdert meg az ecsetet, aztán vissza is tette. Hümmögött egy sort, aztán csak suhintott egyet a pálcájával.

-Kész, most nézd meg magad.

Kicsit félve fordultam a tükör felé, ahonnan a legnagyobb meglepetésemre saját, smink mentes arcom nézett rá vissza.
Keserűen grimaszoltam.

-Doris, ez most komoly?! - nyögtem elkeseredetten.

-Y/n, nagyon szép vagy így is, nem kell neked smink.

-De nézz rám! Tiszta pattanás az arcom! - Ezzel a problémával ez egész iskolában csak én szenvedtem. Minden diák aki a pubertás korba lépett azonnal rohant Madam Pomfrey varázs kréméért, ami egy életre megszabadította őket a kelésektől. Rám azonban sajnos nem hatott a krém, így ugyan olyan pattanásos voltam mint az előtt.

-Erre egyszerű a megoldás. - mosolyodott el Doris. - Csukd be a szemed és a szád. - tettem amit mond. Valamit mormolt mellettem, aztán háromszor megérintett feltehetően a pálcájával. - Így ni. Tizenkét óra tökéletes pattanás mentesség.

Félve nyitottam ki a szememet, de a látvány magáért beszélt. A pattanásaim nyomtalanul eltűntek, sőt a varázslat még egy könnyű sminket is csinált rám.

-Aztaaaa - ámultam el. - Erre a bűbájra meg kell tanítanod.

-Jó jó majd megtanítalak, de mostmár menjünk végre. - húzott magával Doris.

Lent, a klubhelységben már javában állt a buli. Na ezért imádok Mardekárosnak lenni: mert a mieink a legjobb bulik.

-Gyere! - húzott magával azonnal a tömegbe Doris. Ő maga nagy bulizós alkat volt, utazó ládája tele volt különböző buli ruhákkal. A mai estére egy fekete, teljes egészében flitteres mini ruhát választott spagetti pánttal. Én általában soha nem veszek fel semmi ilyesmit, de ezúttal Doris rá beszélt a sajátjai közül egy sötétzöld mini ruhára, V kivágású nyakkal. Erre föl döntöttem úgy, hogy most alaposan ki szépítem magam, csak hát ugy a smink az nem sikerült.

Eleinte kicsit feszülten táncoltam, igyekeztem Doris mellett maradni, de ez korántsem volt egyszerű feladat, ugyanis a barátnőm a maga öt csillagos alakjával és bámulatos szépségével perceken belül egész hordára való fiút vonzott be. Rá néztem és egy fekete hajú nyakába ült, aztán mire kettőt pislogtam, már egy barna pörgette meg. Muszáj volt nevetnem Doris kacérságán, ahogy simán ott hagyja a fiúkat, akik viszont soha nem adták fel.

-Nocsak, Y/f/n! Micsoda meglepetés a táncparketten látni téged! - hallottam egy hangot a hátam mögül. Azonnal megpördültem a tengelyem körül és a szívem is megállt egy pillanatra, amikor megláttam ki szólt hozzám. Draco Malfoy volt a maga szilárd valójában.

-Nem nagyobb meglepetés, mint téged, Malfoy! - néztem dacosan kék szemébe. Malfoy ravasz mosollyal rám hunyorított.

-Tetszik a hozzá állásod y/f/n. - nyújtotta felém a kezét. - Nos abban a szerencsében részesültél, hogy a Mardekár ház, sőt az egész Roxfort legsármosabb pasija kér fel táncolni. - kacsintott. Oh az öntelt majom. Ekkor azonban eszembe jutott valami, amivel valószínűleg egy kicsit zavarba tudtam volna hozni.

-Tényleg? Hol, én nem látom? - tettettem értetlenséget és látványosan körbe néztem. Ekkor mintha csak a helyzethez akarna igazodni, a zene váltott, és a Walpurgis Leányainak legismertebb szerelmes számát a "Change your mind" indult be.

-Gyerünk Y/n ne kéresd magad. - mosolygott rám Malfoy. Nem volt mit tenni, nem akartam vert seregként levonulni a parkettről, így inkább elfogadtam a felém nyújtott kezet. A fiú azonnal magához húzott, kezét a derekamra tette. Elkezdtünk táncolni. Malfoy meglepően ügyesen vezetett. Egyszer se lépett a lábamra, vagy vétette el a lépést. Belenéztem a szemeibe és a lélegzetem is elállt. A világ legkékebb szempára nézett rám, én pedig azonnal elvesztem bennük. A dal felének tájékán Malfoy egyik kezét az állam alá vezette, aztán felém hajolt és megcsókolt. Nyelveink tökéletes összhangban mozogtak, mintha egy jól begyakorolt táncot járnának. Hihetetlen pillanat volt, és nem akartam, hogy valaha is vége legyen.
De a sors másképp akarta, a lassú zene abba maradt, helyette valaki beindította a Walpugis Leányai örök slágerét a Do the Hipogriff-et. Draco elvált tőlem, elengedte a derekamat és lépett egyet hátra.

-Még találkozunk Y/f/n! - kacsintott, aztán eltűnt a tömegben, engem tökéletesen zavarodottan ott hagyva.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK