Grace Martin

Minden lépésemet nyomom követtem a tükörben úgy mint ahogy előző nap is tettem, de ezúttal már a holnapi napra készültem fel lelkileg és fizikailag is teljesen, hogy minden az elvárásaim szerint sikerüljön.

A lágy dallamok folyamatosan halkultak el velük együtt az én hangom is egyre kevésbbé hallatszodott a teremben és mozdulataim is egyre jobban lassultak le.

A szívszorító szám a végére ért és fájdalmasan néztem tükörképembe. Egy ideig farkasszemet néztem tükörképemmel, majd csak a tapsot és a fütyszót hallottam magam mögül, ami csak annyit jelentet, hogy a drága csoporttársaim hajlandóak voltak befáradni a próbára, ami náluk ritka dolognak számított. De jelen esetben megkönnyebbülés járta át a testem, hogy itt vannak és segítenek nekem elterelni a gondolataimat.

- Csodálatos volt kislány! - kiáltott el magát Manó, alias Manu, aki az egyik legjobb barátom és egyben a táncpartnerem.

- Szerintem meg úgy le fogsz nyomni mindenkit, hogy sírva rohannak haza anyucihoz! - mondta halál komolyan Mikey a másik hülye a csapatból, amin mi csak nevetni tudtunk.

- Ajjj srácok, elég lesz a végén még elpirulok! - szólaltam fel végül én is, ha már rólam zengtek dicsőítő szavakat.

- Jaj Gracey! Még végül én is meghatódok - kezdte el nemlétező könnyeit törölgetni Josh.

- Szívem ne aggódj itt vagyok, ne sírj nekem itt! - kezdte el nyugtatni Mikey, amin mi ismét csak jót röhögtünk.

- Na de srácok! Minek köszönhetem, hogy megtiszteltetek a jelenlétetekkel?

- Most úgy mondod, mintha alig járnánk be próbára! - hördült fel Josh, ami valljuk be elég viccesen festett, mivel az előbb még a hattyúk halálát mutatta be számunkra.

- Igazából te fenyegettél meg minket, hogy téged idézelek : ,, Ha nem toljátok be holnap a punnyadt seggeteket a próbára akkor saját kezűleg intészkedek, hogy ne legyenek gyerekeitek!" - a többiek csak helyeslően bólogattak Oliver szavára.

- Most hogy így mondjátok valami tényleg rémlik - vágtam elgondolkodó fejet, amin a fiúk sértett arcokat vágtak, így kénytelen voltam elnevetni magam. Ugyan először sértetten néztek rám, majd ők is velem együtt röhögtek.

- Na jó, akkor mivel kezdjük a próbát? - kérdezte Oli, aki az egyetlen értelmes a csapatból.

- Duó? - nézett rám Manu.

- Duó - bólintottam rá az ajánlatára.

Előkerestem a telefonomon a zenénket, amíg Manu gyors bemelegített. A srácok a tükör előtt kényelmesen elhelyezkedtek és várták a ,,műsort".  Amint láttam, hogy Manó végzett beálltam mellé és Mike elindította Crazy in Love című számot.

Mindketten átadtuk magunkat a zene lágy hullámainak. Rég átléptük már a bizonyos határainkat. Megszűnt körülöttünk mindenki más. Hagytuk, hogy az összes érzés, ami bennünk kavargott most a felszínre törjön. Nem érdekelt minket a többiek figyelő szempárja, csak egymásra koncentráltunk, hogy minden mozdulatot hibátlanul végbe tudjunk vinni. Csak ő volt és én. Két elszánt, vágyakkal és álmokkal teli fiatal, aki keresi még a helyét a világban.

A dallamok egyre kevésbbé hallatszodtak, de mi még mindig töretlenül egymást figyeltük és mozdulataink is ugyanolyan erőteljesek, kifinomultak voltak, mint még az első perctől kezdve. A szám a végére ért és mi csak egymás szemében elvesze néztünk farkasszemet a másikkal. A transzból a többiek ,,huuuu"-zása és füyszava rántott vissza minket a való világba.

- Na jó srácok! Ha végeztetek a nyáladzással és esetleg tiszteletben tartanátok a szingliket, akkor jöhetne a mi táncunk - szólt le minket Josh, mire Manuval csak a csodás középső ujjunkkal méltattuk válaszra. Ez persze hangos röhögést váltott ki a többiekből, Josh pedig csak a szemét forgatta és bevágta a mű durcát.

- Melyik szám lesz srácok? - kérdeztem őket felhúzott szemöldökkel, mivel vagy 10 fajta közös táncuk volt és Josh nem valami egyértelműen közölte szándékait.

- Elektro - méltatott a válaszával Mikey, majd elkezdtek bemelegíteni, amíg a zenét kerestem ki számukra. Közben Man is mellém telepedett és kíváncsian leste a többiek mozdulatait.

Végre valahára megtaláltam a keresett zenét, amit jeleztem is feléjük ezért beálltak a kezdő pozícióba. Elinditottam a számot és onnantól kezdve minden figyelmemet rájuk szenteltem és a mozgásukra. Nem figyeltem a forgalmas utcáról jövő autók zugására, a ventillátor jellegzetes hangjára, sem a néha rám pillantó Manura, csakis őket lestem. Hibátlan volt minden mozdulatuk, ami a sok éjszakákon át tartó próbáknak volt köszönhető, amit néha már sírva tűrtünk a céljaink eléréséért. De megérte hiszen itt tartunk : kijutottunk a World of Dance-re és már félig a markunkban vannak az álmaink, hogy egyszer mi lehessünk a legjobbak és ezt meg is mutathassuk az egész világnak.

A szám a végére ért és a srácok lihegve és kissé ziláltan álltak elém és várták a véleményemet, hogy vajon most milyen kifogást találtam a munkájukban. De most kivételesen semmi negatívumot nem tudtam mondani és ezért rettentő büszke voltam rájuk, hogy már nem kell minden apróság miatt külön rájuk szólnom.

- Srácok! - már most ijedten nézett rám a három srác, hogy vajon most meleget vagy hideget kapnak tőlem - Szép volt! - rendeztem le ennyivel. Nem akartam, hogy itt elszálljanak maguktól és fenn hordják az orrukat. Oli, Josh és Mikey egyszerre sóhajtott fel a megkönyebbülestől, ami elég vicces látvány volt így muszály volt kuncognom rajtuk.

- Na de akkor, közös tánc! - kiáltottam, mire Josh csak panaszosan felnyögött, mivel ebben a koreoban ő is benne van. Ellentétben Manuval, aki újult erővel egyből felpattant és beállt mellém, míg Mikey és Oli elhelyezkedtek a tükör előtt.

- Nem lehetne, hogy most a solod jöjjön? - nézett rám reményteli kiskutya szemekkel Josh, aminek nem tudtam sokáig ellenállni, így hát beadtam a derekam, mire Jo csak örömködve helyezte magát kényelemben Manuval együtt. Mikey türelmesen megvárta míg elhelyezkedtem és megmozgattam elgémberedett végtagjaimat, majd a jelzésemre elindította a zenét.

Most is teljesen belefeledkeztem a mozdulataimba és mindent kizártam magam körül szokásomhoz híven, ismét csak a saját tükörképem létezett arra a kis időre, amíg a parketten voltam. Bár ez a koreográfia sokkal provokálobb, mint amilyeneket általában táncolni szoktam, de a fiúk anno még ragaszkodtak hozzá, hogy mutassam meg magam és ne legyek egy gyámoltalan, ijedt kislány, aki az anyukáját keresi. Így utólag belegondolva rengeteget köszönhettem ennek a csoportnak hisz önbizalmat adtak számomra és nem utolsó sorban ők lettek a második családom. Igen, mi egy nagy család vagyunk és megvédjük egymást bármi áron is, hiába viselkedünk egymással néha faszként, de hát ez a családi szeretet. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy a zene véget ért és én már a vegpózba álltam be.

A fiúk kitágult szemekkel lestek engem, majd csak öntelt mosolyukkal vizslattak engem. Igen, ez tipikusan az a mosolyuk volt, hogy ez a csaj ,,velünk van" és ezt természetesen szívesen adták általában mindenki tudtára, akinek csak lehetett.

Hirtelen tapsot hallottam magam mögül, amitől kissé megijedtem, mert váratlanul ért. Lassan megfordultam és nem hittem a szememnek. Nevetve rohantam az általam már rég látott személyhez és ugrottam a karjaiba.

- Te aztán nem semmi vagy húgi! - dicsért meg az ő szokásos stílusával Mark, amin csak kuncogni tudtam. Gyorsan nyomott egy puszit a fejem bubjára, majd sebtében lepacsizott a srácokkal.

- És mégis minek köszönhetem, hogy az egyetlen testvérem meglátogatott egészen Amerikából? - kérdeztem meg tőle pimasz mosollyal az ajkamon.

- Hááááát, nem is tudom - játszotta tőle megszokottan a hülyét, amin a többiek csak jót mulattak - Tudod talán az egyetlen, kicsi húgomnak holnap lesz a nagy napja, így hát gondoltam ott leszek vele és a háttérből küldöm neki az erőt - villantotta meg felém a Colgate reklámba illő mosolyát. Csak a szememet forgatva öleltem meg és suttogtam halkan a fülébe egy ,,szeretlek"-et, amire ő csak egy ,,tudom"-mal válaszolt, ígyhát szépen fejbe kólintottam, amin csak nevetett.

- Na de! Mutassatok nekem valamit hadd legyek a picike hugicámra még jobban büszke! - kiáltott fel izgatottan, hogy végre nem csak videókból láthatja a próbáinkat.

- BS&T? - kérdeztem meg tőlük, mire egyöntetű bólintás volt rá a válasz. Markot megkértem, hogy majd indítsa el a zenét, aki kivételesen most elsőre belement és nem rendezett egy kisebb hisztit, hogy ,,mi van ha rosszul indítom el...". Igen nagyon nagy problémái szoktak lenni a bátyámnak, mint látjátok.

- Uhhhhhhh és létszi közben énekeld Gracey! - állt elő a roppant ,,nagyszerű" ötletével Mikey, mire helyeslően kezdték el a többiek a fejüket fel-le mozgatni. Én pedig csak szem forgatva egyeztem bele az ötletbe, mivel nem szerettem volna estleges kínos helyzetbe kerülni, ha véletlenül nem tudom a szöveget.

A fiúkkal beálltunk, mire Mark megnyomta a lejátszás gombot és nem, nem rontotta el ( csakhogy megnyugodjatok ).
Szeretem a BTS számait és a srácoknak sincs ellenük semmi kivetni valójuk, így hát rávettem őket, hogy tanuljuk be az egyiket. De egy picit átalakítottuk, úgy hogy mindig én legyek az éppen éneklő bandatag helyén. Például amikor Jimin az elején hátra menne a piramisban én akkor elől maradok és úgy folytatom a koreográfiát.

A srácokkal teljes összhangban mozogtunk. Az énekléssel sem volt semmi gond, mivel mindegyik tag hangját megfelelően tudtam közben utánozni és a lépéseim sem csúsztak el a tánc terén. Annyira beléptem magam, hogy észre se vettem, hogy vége van.

A bátyám csak tátott szájjal nézett minket, majd a sokkból feleszmélve odajött hozzám és egy csontropogtató ölelésben részesített.

- Annyira, de annyira büszke vagyok rád, hogy nem adtad fel a történtek után sem - suttogta a fülembe, amitől kissé könnyezni kezdtem.

- Köszönöm, hogy végig mellettem áltál - szólaltam meg én is halkan a könnyeimtől kissé elfolytott hangon - Nektek is köszönöm srácok, nélkületek nem sikerült volna - fordultam a fiúk felé és egy csoportos ölelésre invitáltam őket.

Boldog voltam.

Boldog voltam, mert velem voltak.

Boldog voltam, mert kitartottak mellettem.

Boldog voltam, mert erőt adtak számomra.

Boldog voltam, mert láttam a reményt, hogy ezúttal tényleg sikerülni fog.

Boldog voltam, igazán boldog.

💫ÚJ SZEREPLŐK 💫

Manu Rios
Egy spanyol származású 19 éves srác.
Egy Tv-s tehetségkutató keretében szerzett hírnevet és azóta mondhatni Instagram és YouTube celebként tengeti mindennapjait.
Ő is a londoni tánciskolában tanul jelenleg és Grace csoporttársa, valamint táncpartnere.
Közte és Grace között bonyolult kapcsolat lelhető fel, mivel egyiküknek sem közönséges a másik, de eddig csak egymás agyát húzták és egyikük sem lépett.
Ez vajon változni is fog vagy pedig mielőtt Manu lépne Grace szívét elnyeri egy másik felbukkanó fiú?

Michael Zurita
Egy szintén spanyol származású fiú, aki ebben az évben töltötte be a 18. élet évét.
Táncosként képzeli el a jövőjét, ezért ő is abba a tánciskolában tanul, ahol Grace és Manu.
Emellett vicces videókat készít és tölti fel őket Instagramra, valamint YouTube-ra. Ebből kővetkezik, hogy ő is netcelebként emlegetheti magát.
Alapjáraton egy nagyon vicces, humoros srác, de ha a helyzet megköveteli tud komoly is lenni.
Gracet a kis húgaként kezeli ( hiába csak 3 nap van köztük ) és bármit megtenne érte.

Josh Twan
Egy holland származású 20 éves srác, aki szintúgy ott tanul, ahol Michaelék.
Nem tudja még, hogy mi szeretne lenni, de főelképzelésében a tánc, valamint modelkedés áll.
Ő a csapatból a lányok nagy kedvence szőke hajával és rikító zöld szemeivel. Egy sármos mosolyt villant és máris az összes lány körülötte kidőlt.
Gracet kishugicájaként szereti és védelmezi, bár eleinte más szemmel tekintett rá.

Oliver Martinez
Angol származású, 18 éves fiú.
Szintúgy odajár, mint ahova Manuék. Ő inkább a csapat esze Graceszel együtt. Kissé visszahúzódó és csendesebb egyéniség, de ő se szokott általában kimaradni a hülyeségekből.
Tetszik neki Grace, de ezt eddig senkinek sem említette és nem is szándékozik.
De vajon ki fog derülni vagy ez örökre titok marad?

Mark Martin
Grace 24 éves bátyja, aki szintúgy, mint Gracey magyar származású.
Amerikában tanul az egyik híresebb művészeti egyetemen, bár hamarosan leteszi a diplomáját, mint festő/tervező.
Jelenleg a tanulmányai mellett modelkedik és már tőbb nevesebb újságban is szerepelt.
Grace és közte elég erős a testvéri kapcsolat, amit egyikük sem bán, mivel tudják, hogy mindig számíthatnak egymásra.

Jó reggelt/napot/estét! ( Nem tudom, mikor olvasod szóval fő a kényelem😂 )
Hogyha elolvastad és el is nyerte a tetszésesed vagy ha valamilyen észrevételed van, akkor lécci azt valamilyen úton-módon közöld velem, mert még eléggé bizonytalan vagyok, hogy érdemes e folytatni!
Nagyon köszönöm, hogy szántál rá időt és elolvastad a csodálatos agyam szüleményét!😌

Piece and love és a pizza : Grace
❤️✌️🍕