Kirohanásom aznap szüleimben mély nyomott hagyott. Sose szoktam elzárkózni a gondok elől, de most mégis megtettem. Apa hosszas kérleléssel és lelkemre beszéléssel tudott rávenni a közös munkára Benjaminnal. Hátam közepére nem hiányzott, amikor itt van nekem ez a remek fotós munka. Elkezdtem dolgozni a Goldenben és megkell mondjam imádom. Minden szabad pillanatomat lefoglalom vele.

-Angel, ma szabad vagy? -apa kopogás nélkül rontott be szobámba.

-Nem. Muszáj mennem a Goldenbe. A nagyit fotózom. -fel sem emeltem fejem, végig a laptopomra koncentráltam.

-Utána beugrasz hozzám? -leült ágyam végére.

-Miért kéne, Apafej? -kérdeztem mivel gyanús volt nekem.

-Énekelni. -vigyorgott tipikusan.

Apa olyan mint egy örök fiatal ember. Évei múlásával sem látszik meg rajta az idősödés ismerős ráncai. Emlékszem anyát viszont teljesen kiakasztotta. Felakarta varratni szemei környékét, úgy hitte ezzel megoldódik a probléma. Hetekig könyörögtem neki, hogy ne tegye. Egy szépészeti beavatkozás nem oldja meg a gondokat.

-Most nem akarok. -felé pillantottam.

Mérgesen fújtatott egyet majd elhagyta szobámat. Megbántottam? Lehet. Tudom mire ment ki a játék. Styles gyerekével akarta, hogy énekeljek. De mint már mondtam, soha nem fogok. Akkor mikor beleegyeztem, szimplán hazudtam. Nem szokásom az igazság eltitkolása, de mi mást tehettem volna? Csak így hagynak egy kis időre békén. Ha halogatom juthatok előnyhöz is, de hátrányhoz is. Egyszer biztosan lebukok. Mindenesetre addig sodródok az árral.

A Goldenig rohanva tettem meg az utat. Anya számtalanszor elmondta, hogy használjam az autóm hiszem azért kaptam. Ehelyett én tömegközlekedéssel jutottam el a célomig. Ez esetben a munkahelyemig.
A fotócellás ajtón keresztűl bejutottam az előcsarnokba majd onnét lifttel a megfelelő emeletig.

-Nagyi! -mosolyogva öleltem magamhoz őt.

-Hát itt van az én csodaszép unokám! -türt el egy kósza hajtincset arcomból.

-Minden rendben otthon? Hogy vagy? Fiúkkal mi van? -bombázott kérdéseivel mintha nem beszélnénk egymással olyan gyakran.

-Minden király otthon. Jól vagyok. Oh, és nem tudom. -válaszoltam tömören. Anya biztos elmondott neki mindent.

-Styles? -kérdezett tovább. Bingó! Nagyikám.

-Harry? Igen, jó pasi volt egykor. De Amelia beelőzött. -sóhajtottam drámaian.

-Tudod, hogy nem ő rá céloztam. -rázta fejét.

-Mama, nem fogok Benjaminról beszélgetni. Sem időm, sem kedvem nincs rá pazarolni boldog perceimet. -válaszoltam meg kérdését.

Szomorúan sóhajtott majd folytattuk a munkát. Ideges voltam. Oh, de még mennyire felhúzott Yolanda nagyi. A nagyszülők néha rettenetesen feltudják idegesíteni az unokákat. A magammal hozott laptopon mutattam meg az elkészült képeket. A nagyi olyan volt mint anya, csak idősebb változatban. Arcvonásai nyúzottak voltak, az évek múlásának köszönhetően, de szépségét még így is megőrizte. 

Kezembe kaptam az egyik pendrive-ot, amit mindig majd a még nyers képeket arra mentettem le. Nagyi után nem volt több munkám így össze pakoltam a felszerelésem. A Golden ilyenkor félelmetesen csendes. De hát ez a munka ezekkel jár, hol a csönd hol pedig a hangzavar tölti ki a teret.

-Baszki! -szidkozódtam hangosan.

Miért is ne előttem ment el a busz is, amivel haza juthatok. Most vagy várok, vagy lesétálok egy megállót.

-Angel! Sweetheart! -szemeim nagyra nyíltak az ismerős hang miatt.

Jó istenem, mondd mit ártottam neked. Miért őt küldöd a busz helyett?
Nem állt szándékomban megfordulni. Sőt meg se mozdultam. Magam elé meredve figyeltem ujjaim mozgását a torna cipőmben. Nagyon érdekes volt...

-Darling! -hátulról átölelte vállam, így megcsapott közelségének köszönhetően kellemes férfias illata.
Miért nem lehet ilyen jó a módora, mint az illata?

-Mit akarsz tőlem? -kérdeztem rá sem nézve. Flegma stílusomat nem kedvelhette túlzottan.

-Na! Ne legyél ilyen. Csupán egy duettecskét. -fordított magával szembe.

-Álmodj tovább királyfi. - söpörtem le magamról kezét. Kissé meglepődött hevességemen.

Kit érdekel mikor jön a következő busz, ha egy ilyen seggfej áll velem szembe? Határozottam elindultam az úton, hogy fogjak egy taxit. Pont nem érdekel mit igértem anyának miszerint spórolni fogok és nem költekezek. Nyomós okom van, hogy furikázzanak a városban. Le is intettem egyet, a szerencse mégis mellém szegődött volna? Dehogy, miért is tette volna. Benjamin vigyorogva szedte lábait az autóhoz. A sofőr meg is állt ezért ő behuppant a mellettem lévő ülésre.

-Hogy rohadnál meg! -motyogtam orrom alatt, az ablakon keresztűl néztem Londont.

Teljesen megfeledkeztem mindenről, néztem hogyan sújt le a városra egy újabb zivatar. Hogyan lesz az aszfalt vízes, hogyan szaladnak az emberek egy kávézóba, eresz alá biztonságért.

-Megjöttünk, Hölgyem. -a taxis mély hangja térített vissza a valóságba. Kezébe nyomtam a pontos összeget majd megköszönve kiszálltam. Benjamin végig követett.

-Nem hagynál békén? -kérdeztem megunva, hogy pincsi kutyaként követ.

-Nem. -kacsintott rám.

Legalább ne nézne úgy ki mint Harry Styles fiatal mása. Pedig sajnos úgyfest. Rövid égbe kiáltó barna göndör haj, mély zöld szemek, hosszú lábak, izmos felsőtest, széles vállakkal.
Ha ez nem lenne elég, jobb és bal karján tetoválások vannak. Hitted volna?

-Angel, apád keresett Benja... -anya szaladt ki a konyhából, amint viszont meglátta mögöttem a fiút elejtette kezéből a porcelán tányért.

-Üdv, Mrs. Malik. -intett bátortalanul Ben.

-Benjamin! -anya szorosan megölelte.

Megilletődve nézett rám, mire én közönyösen elfordultam és kerestem egy seprűt. Lefoglalt a saját puffogásom így nem vettem észre Bent. Lehajolt, hogy segítsen de ellöktem kezét.

-Ne csináld már ezt. Csak segíteni akarok. -sóhajtott.

-Segíts másnak, csak ne nekem. -válaszoltam durván.

Feladta próbálkozásait mert anyához ment a konyhába. Addig se kell nekem hallgatnom az ostoba szövegét. Kit érdekel mit csinál ez a fiú. Az a lényeg, hogy engem hagyjon ki belőle. Hidegen hagy még a létezése is.

Apa fél hét körül jött haza, de nem egyedül. Harry is vele tartott. Mikor mondhatok csődöt? Őszintén már most megtenném. Nyugalomban akartam eltölti a napomat Yolanda nagyi fotózása után erre kaptam két Stylest egyszerre. Most megyek és kifutok a világból.

Nagyon szeretem a férfit, mert egyszerűen mindenben tökéletes. Legyen az főzés, kertimunka vagy bármi. A viccei kiakasztanak, azonban jókat nevetünk rajta. Zseniális, hogy milyen jól ért a gyerekekhez és a nőkhöz. Ameliat két perc alatt az ujja köré csavarja. De engem sem kell félteni, ha arról van szó, sőt még anyát se.

-Angel, holnap velünk jössz a stúdióba. Nincs vita. -szólalt meg apa.

-És ha nem akarok? -dörmögtem.

-Olyan lehetőség nincs. -jelentette ki határozottan.

-Kérlek Angel, ez egy próba lesz. -pillantott rám bizakodva Harry.

-Tök jók leszünk. -bólogatott Ben.

-Benjamin! -rivallt rá Harry.

-Majd meglátjuk. -pillantottam Harryre aztán Benre.

A vacsora alatt többször nem szóltunk egymáshoz. A mosogatásban segédkeztem anyának, míg apa kisérte ki Styleséket. Modortalan voltam, jól tudom. Ha az ember leszegett fejjel halad az úton, nem nagyon izgatja, mikor jön a szakadék. Nem vagyok boldog. Bár az lennék. Semmi se tenne boldogabbá, mint a boldogság.

Ha vissza kaphatnám a régi barátomat!

Dal ajánló: ZAYN-GOLDEN

Hey Girls!
Itt Réka. Meg is érkezett a második rész. Fogadjátok örömmel.
Ha tetszett kérlek csillagozz! ☆
Ha nyomot hagyott bennetek akkor szólj hozzá, és én még válaszolok is rá! 💭

Millió csók!