Már egy hónapja folyamatosan korrepetálom YoonGi-t. Nagyon jól haladunk és még talán van rá esély, hogy hármassal átengedik.
Apropó YoonGi. Teljesen megváltozott. 

Már nem egy seggfejként viselkedik velem, hanem kedves és segítő kész. Már mondhatni barátok vagyunk. Csak sajnos én nem ezt akarom.

Amikor azt kérte ne szeressek belé akkor még egy pöcsfejnek gondoltam akit soha az életben nem tudnék szeretni, de ez megváltozott. 
Az orvosiban történtek után komolyan elgondolkoztam és arra a következtetésre jutottam, hogy Min YoonGi nekem is elvette az eszem. Akaratlanul gondolok egyre többet rá, élvezem a társaságát és már nem csak egy balhés srácként tekintek rá, hanem egy teljesen átlagos szeretnivaló fiúként.

Az életem más része is megváltozott. Chennel azóta nem voltunk bulizni. Minden meghívását vissza utasítottam, de tegnap még is elrángatott. Viszont most nem úgy sültek el a dolgok, ahogy kellett volna.
Vagyis nem feküdtem le vele és ezért berágott rám. Vagyis nem rám, hanem YoonGira. Elmondása szerint teljesen az ujja köré csavart. Nem tagadom így van, de nem akarom, hogy a kapcsolatom Chennel egy ilyen kis hülyeség miatt megváltozzon. 

Ezért is állok a terem előtt a kezemben a kedvenc csokijával és várom, hogy végre megérkezzen.

Pont végszóra fordult be a sarkon. Elég bosszúsnak látszott ezért ha lehet még idegesebb lettem.
- Chen...- szóltam halkan. Ilyen sem volt még egész életemben, hogy előtte zavarban lettem volna.

- Igen?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Szeretnék bocsánatot kérni a tegnap este miatt. És ezt neked hoztam- nyújtottam felé a csokit, de nem néztem a szemébe.
- Először, ha velem beszélsz nézz a szemembe. Másodszor miért kérsz bocsánatot? Nem feküdtél le velem mert nem akartad. Ez van. Egyszer engem is kikosaazhatnak nem?- nevetett fel kínosan, de azért elvette a csokit.

- Tipikus te- erre a mondatára már rákaptam a tekintetem, amit el is kapott és nem eresztett.
- Ezt, hogy érted?
- Olyat sanjálsz, amiről nem tehetsz. Viszont nekem el kell mondanom valamit, ami már nagyon rég esedékes.

Komoly hangvétele megijesztett és az előző játékosságának nyoma sem volt. 
- Mi- Mi az?
- Hol is kezdjem... Amióta találkoztunk különös dolgokat érzek a közeledben. Az elején nem voltam biztos benne, hogy mik ezek, de nem is olyan rég rájöttem. Szeretlek Yun

Nem hagyott válaszolni mert éhesen kapott ajkaim után. Nem tudtam mit csináljak. Ellökni nem tudtam mert még mindig eszméletlen jól csókolt és a lábaim határozottan bele remegtek minden mozdulatába, de én nem érzek iránta többet barátságnál. Viszont hiú reményeket sem akarok benne kelteni mert attól gusztustalanabb dolog nincs a világon, mint egy ember érzéseivel játszani. 

Így hát lassan elváltam tőle. Mielőtt megszólalhattam volna egy ajtó csapódást hallotam és még pont elkaptam YoonGi idegesen trappoló alakját, amint éppen az udvarra igyekszik.
- A kis barátod idegesnek látszik- mondta Chen és a hangjából néminemű gúnyt véltem felfedezni.

- Látta?- kérdeztem ilyedten
- Miért érdekel?- vont kérdőre barátom.
- Most ne kezdj el cseszegetni. Látta vagy nem?
- Igen látta és hallotta is az egészet- mosolygott elégedetten

Ott hagytam csapot papot és futottam YoonGi után. Nem akartam, hogy valami hülyeséget csináljon. Nem bocsátanám meg magamnak ha valami baja esne ráadásul én miattam.

Kétszer körbejártam az udvart, de sehol sem találtam. 
A hülye haverjait bezzeg megtaláltam és természetesen nem volt velük. Na, mindegy egy próbát megér.

Magabiztosan odamentem hozzájuk. Megkocogtattam a legnormálisabb és talán 'legkedvesebb' ember vállát, aki jelen esetben Taehyung volt.
- Igen?- nézett hátra és a tekintetünk találkozott.
- Hol van YoonGi?- kérdeztem kétségbeesetten és reméltem tudják.
- Mint látod itt nincs- szól közbe Jimin
- Nem téged kérdeztelek Törpe- morogtam 
- Hé, ki a törpe?- lett ideges egy szempillantás alatt.
- Fejezzétek be! A Han-folyóhoz ment. Mindig oda megy, ha valami baja van. Siess!- mondta Jin. 

- Köszönöm- megeresztettem felé egy hálás pillantást majd rohanni kezdtem.

A Han-folyó csak néhány utcányira volt a sulitól. 

Szerencsére egy két perc alatt sikeresen odaértem és YoonGi is ott volt. A móló szélén állt és remélem nem azt fontolgatja, hogy beleugrik.
- YoonGi!- kiáltottam, de nem mentem közelebb. Hogy miért?
Arra a mólóra kiskorom óta nem lépek rá.

Amikor öt éves lehettem Samet és engem sokszor hoztak ide a szüleink. Egyik nyári nap szintén a mólón játszottunk és Sam véletlenül meglökött majd belestem a vízbe. A lábam beleakadt egy hínárba így nem tudtam feljönni a víz tetejére. Majdnem meghaltam, de végül apu sikeresen kimentett.

De ma le kell győznöm a félelmemet.

- Miért vagy itt?- kérdezte YoonGi
- Miattad?
- Miattan felesleges. Menj vissza Chenhez- mondta gúnyosan.
- Minden hallottál?- tudtam a választ, de tőle is hallanom kell
- Az egészet.

- Én miért vagy kiakadva? Te mondtad, hogy ne szeressek beléd. Akkor meg?- egyre közelebb mentem. Remegő lábakkal léptem rá a fára. Féltem, de érte megéri.
- Aranyom, én már akkor megszegtem ezt az egyességet mikor még ki sem mondtam- fordult felém. 
Szemeiben csalódottság tükröződött. 
- M-Mi?- dadogtam és remegtem
-  Fázol?
- Nem. Félek- suttogtam.

Nem kellett többet mondanom máris erős karok fogtak körbe és szorosan tartottak.
- Amíg veled vagyok nem kell félned. Megvédelek mindentől- suttogta és puszit nyomott a hajamba.
Átöleltem a derekát és a mellkasába fúrtan a fejem.

- Én nem szeretem Chent- motyogtam
- Akkor kit szeretsz?- hallotam a hangján, hogy megint mosolyog, de nincs vissza út.
- Téged- néztem fel rá csillogó szemekkel
- Tudom Aranyom.

Kibontakoztam az öleléséből és kimentem a partra. 
- Aranyom, vissza kellene menni suliba- állt meg melletten YoonGi
- Dehogy megyek. Még csak most jöttem el.

Édesen felkacagott. 
- Oké, de akkor hová szeretnél menni?
Elgondkoztam. Mögéléptem és felugrottam a hátára. Legalább a reflexei nagyon jók mert időben elkapott ezzel megmentve mindkettőnket a közeli ismerkedéstől a földel.

- Na, mi az te kis pókmajom?- nézett hátra már amennyire tudott.
- Vigyél valami jó helyre- utasítottam.
- Oké, de bárhova viszlek nem ellenkezel és ha megkérlek valamire teljesíted- adta ki a feltételeket.
- Jó csak menjünk mááár- nyafogtam a kérését teljesen figyelmen kívül hagyva.
- Türelem Aranyom- kacagott mézédesen, de elindultunk.

Egy közeli ruhabolt előtt letett. 
- YoonGi ugye tudod, hogy itt csak lány ruhák vannak?- kérdeztem félve a választól
- Ó, hogy ne tudnám Aranyom- pimasz félmosolyra húzta a száját, megragadta a csuklóm és behúzott a boltba. 
Nem tudtam ellenkezni mert sokkal erősebbnek bizonyult nállam.

- Hé CL!- ordított YoonGi a bolt közepén, amiben történetesen rajtunk kívül más nem volt.
- Hé Suga!- jött ki egy festett szőke csaj az egyik ajtó mögül
- Mi járatban és ki ez a cuki pofa?- mért végig tetőtől talpig. 

- Ő itt Yun. Yun ő itt CL a bolt tulajdonosa- mutatott be minket egymásnak. 
CL odaszökkent hozzám és adott két puszit üdvözlés gyanánt. 
- És mit kell vele tennem?
- Át kell alakítanod- adta az utasítást YoonGi
- De é...

Nem hagyta befejezni mert a kezét a számra tette.
- Á-Á azt mondtad nem ellenkezel
- Utállak Min YoonGi- morogtam.
- Az előbb még nem azt mondtad szeretsz?- húzta fel az egyik szemöldökét az égbe és pimaszul mosolygott.

- Wow, gyerekek. Köztetek csak úgy izzik a levegő- tapsolt elégedetten kettőt CL és már húzott is a ruhákhoz.

Oké, az egy dolog, hogy esténként én sem vagyok az a jó kislány, de azokat a ruhákat, amiket CL a kezembe nyomott biztos, hogy soha az életben nem veszem fel.

- Na, gyere ki! Suga már nagyon látni akar- kiabált CL a próbafülke másik oldaláról.

Egy fehér nagyon ismétlem nagyon rövid koktélruhában kellett volna kimennem és hozzá illő fehér tűsarkúban, amiben csak úgy megjegyzem nem nagyon tudok járni.
- Várhatjátok mikor megyek ki ebben.

- Ha nem jössz megyünk mi.

CL elhúzta a függönyt így teljes belátásuk nyílt rám.
Nem szóltam semmit csak lehajtott fejjel vártam a reakciójukat.

- Gyönyörű vagy- suttogta YoonGi. 

Erre felkaptam a tekintetem, amit elkapott és nem eresztett. 

Akaratlanul haraptam alsó ajkamba. Nagyot nyelt.
Basszus miért csinálja ezt ::>_<::.

- Gyerekek nem akarok zavarni, de Yunnak még be kell festeni a haját- szólt közbe CL. El is felejtettem, hogy itt van. 
- Mi? Mi bajod van a hajammal?
- Egyszerű fekete. Ez elég indok a festésre- mondta, mintha ez csak természetes lenne

- Nekem tetszik az ötlet- szólt közbe YoonGi

- Szerintem pont neked édes mindegy, hogy milyen színű a hajam

- Tévedsz Aranyom- már megint az a fránya idegesítően szexy mosoly. Átok rád és a tökéletességedre Min YoonGi. Átok rád! 

Igaz az elején tiltakoztam a hajfestés ellen, de a végeredmény hihetetlen lett. Sosem hittem volna, de tetszik a sötétlila haj és még jól is áll.

- Na, most mondd, hogy nem akarod festeni a hajad- állt meg mögöttem CL.

- Oké tényleg tetszik- vallottam be.

- De, nem csak neked- mondta sejtelmesen. 

- Mi?

Nem mondott semmit csak kiment és beküldte YoonGit.

- Na milyen?- fordultam felé és nagyon reméltem, hogy tetszik neki.

- Jobb, mint a fekete

- Nem tetszik?- kérdeztem ijedten

- Mondtam?- vonta fel az egyik szemöldökét az égig.

- Nem?- inkább volt kérdés, mint kijelentés.

- Nagyon jól áll Yun- mondta teljes komolysággal. 

Néhány órát még a boltban töltöttünk, de aztán elindultunk haza.

- Mit fogsz válaszolni Chennek?- törte meg a közénk beállt csendet.

- Őszintén? Nem tudom- sóhajtottam lemondóan. Úgy látszik a barátságunk ezt nem fogja kibírni.

- Ha, nemet mondasz neki az azt jelenti engem választottál- állapította meg önelégült mosollyal.

- Ezt miből gondolod?

- Mondd azt, hogy nincs igazam- állt meg és szembefordult velem.

- Nincs- fontam keresztbe magam előtt a karom, de felesleges volt hazudnom. Mind tudjuk neki volt igaza. 

- Ne is próbálkozz- kacagott fel édesen.

- Ha, igent mondok neki akkor mi lesz?- húztam az agyát és komolyan még meg is fordult a fejembe az igenleges válasz.

- Akkor az egy nagyon rövid kapcsolat lesz. Ugyan is Chen nem fogja túl élni- mondta komolyan.

Egy picit hátráltam. Nem mondom azt, hogy megijedtem tőle, de azért nem kockáztatok.

- Most komolyan megijedtél?- nézett rám nagy szemekkel.

- Dehogy is- nevettem fel.

Ilyesfajta hülyéskedésekkel telt a hazafelé út. 

- Köszi, a mai napot- mondtam pirulva. 

- Ne köszönd Aranyom- suttogta és kettő ujjával az álam alányúlt ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. A szemei csillogtak akár csak az enyémek. Lassan hajolt ajkaimra majd végleg birtokba vette azokat.