Amikor már azt hiszed, hogy minden rosszon túl vagy már azon a kibaszott napon, de valaki odafennt éppen a kedvenc játékát játsza, ami az, hogy hogyan kergessük Yunt az idegössze roppanás határára. Hát ez a nap is egy ilyen volt.
- Miss Yun korrepetálni fogod YoonGit minden nap Matekból az év végéig. Minimum hármassal átkell mennie. Nincs apelláta- az igazgató annyivel azt hitte le is zárta a beszélgetést. A kis naiv.
- MI?!- YoonGival egyszerre szólaltunk meg.
- Igazgató úr. Ha, még talán el is válalnám, amit nem hiszek. Addig már csak három hónap van. Lehetetlenség ezt a teljesen idióta gyereket, aki a csajozáson és a piáláson kívül mással nem foglalkozik, felhozni hármasra.
Sajnálom, de varázsló én sem vagyok- kicsit kikeltem magamból.
- Nem zavar, hogy itt állok?- kicsit frusztráltan szállt be a beszélgetésbe a téma tárgya is.
- Nem nagyon- feleltem felgmán
- Fejezzétek be! Yun ez nem volt kérdés, hogy elválalod-e. Majd ti megbeszélitek, hogy fogjátok kivitelezni a feladatot. Ez már nem az én dolgom. Most pedig nyomás órára- a diri idegesen tessékelt ki. Eszem ágában sem volt segíteni ennek a pöcsfejnek. Majd azt mondom, hogy csodát én sem tehetek és reménytelen.
El akartam sétálni minden szó nélkül, de megfogta a karom és nem engedett tovább menni.
- Figyelj, ha azt hiszed, hogy ennyivel le tudsz, akkor tévedsz. Nem hiszem, hogy a jókislány jellemednek jót tenne, ha kiderülne, hogy nem teljesítetted az igazgató kérését- annyi gúnnyal a szavában mondta ezeket a szavakat, hogy kedvem lett volna leköpni. Mit képzel magáról, hogy megzsarol? Akinek most van veszteni valója az...én vagyok. Bármennyire fáj beismerni győzött. De csak egy harcot gyert meg. A háborúnak koránt sincs még vége.
- Délután háromkor, ha nem vagy a könyvtár előtt végeztünk- mondtam és sarkonfordultam majd belibbentem a terembe. Hogy lehet ekkora paraszt? Még van képe megzsarolni azok után, amit tett. Öntelt pöcsfej.
  Kai és Min még nem voltak a terembe, de YoonGi hat barom talpnyalója ott volt. Önelégült vigyorral néztek rám. Ha YoonGi nem jön nekem azzal a mondattal, hogy menjek már a helyemre akkor talán nekiesek mindegyiknek. Még vissza kapják. Főleg Jimin, még mindig fáj az arcom.
  A KaiMin páros még mindig nem tért vissza köreinkbe így megnéztem mit csináltak. Hát, ami fogadott arra nem számítottam. Az udvar egyik eldugottam részében éppen kerestek valamit...egymás szájában. Nem akartam megzavarni őket, de mikor hátra fordultam egy mellkasba ütköztem. Felnéztem és Chen mosolygó fejével találtam szemben magam.
  Chen alsós korom óta nagyon szimpatikus számomra. Elég sokszor elmentünk eggyütt a játszótérre még mikor kicsik voltunk. Most már bulizni járunk együtt. Nos a bulik mindig ugyan úgy végződnek. Az ágyban. Igen én és Chen minden partyn lerészegedve bújunk ágyba, de nem vagyunk együtt. Szeretem meg minden, de nem tudom elképzelni magam mellett. Ez teljesen érzelem mentes.
- Hahó Yun!- az arcom előtt kalimpáló keze hozott vissza a gondolataim menetéből.
- Ya, aha. Bocsi csak elgondolkoztam.
- És min?
- Hogy ezek mióta vannak így- mutattam a mögöttem lévő párosra, akik félő volt, hogy lenyelik egymást.
- Hát míg öt percre elgondolkoztál, addig sem hagyták abba és mivel nem tudom, hogy mióta vannak így, kettő lehetőség van. Vagy nagyon jól csinálják és közben kapnak levegőt vagy már rég halottak és csak autómatikus ideg rángás.
Muszáj voltam nevetni a hülyeségén.
- Nem erre gondoltam te vadbarom- gyengéden vállon ütöttem.
- Oh... Hát akkor én sem tudom. Nekem is új.
Megráztam a fejem és bementem az épületbe. Még kettő unalmas óra aztán mehetek haza. Ja, mégsem. Megbeszéltem a hülyegyerekkel ( az az YoonGival), hogy a könyvtárnál tali. Hurrá! Miért nem hagy békén? Miért foglalkozik velem? Mégis, ami a legjobban foglalkoztat az az, hogy miért ütötte meg Jimint miután behúzott nekem és aztán miért adott zsepit mikor vérzett az arcom. Jó, lehet a második a lelke mélyén szunnyadó kedvessége miatt volt, ami néhány másodperc erejéig felszínre tört, de akkor sem veri pofán a legjobb barátját senki, amiért megütött egy számará jelentéktelen lányt. Igen, ez vagyok neki. Egy jelentéktelen stréber, akin most jól szórakozik. Na, de az érmének is két oldala van. Ma mindenképp kiszedem belőle, a sok kérdésemre a választ.
- Hahó, Yun!- megint Chen ébresztett fel elbambult állapotomból.
- Jajj, bocsáss meg. Nem tudom mi van velem- vakartam meg zavartam a fejem.
- Mostanában nagyok sokat elgondolkozol.
- Tudom
- Ne tedd, mert árt a szépségednek.
  Erre már nem reagáltam csak imádkoztam, hogy gyorsan teljen el ez a két óra és minnél hamarabb beszélhessek YoonGival.

[Kis késéssel, de itt a harmadik rész. Remélem tetszett •﹏•]