- Yun ő SooMin az én...exem- vallotta be.
- És miért ölelget és puszilgat?- néztem a lányra aki majdnem a szemével felfalta a PASIM!
- Mert jóba vagyunk- ölelte meg a lányt.
- Ezt most komolyan mondod?- néztem rá hitetlenkedve.

- Yun ő csak egy barát.
- Persze- forgattam a szemem és inkább elmentem.
- Menj már utána- hallottam Chen utasítását.

- Nem- mondta hanyagul amitől a szívem kihagyott egy ütemet. Könnyek szöktek szemembe és elrohantam. Nem volt jó ötlet mert 10 perc után kb azt se tudtam, hogy járok. Ez kurva jó.
Tanácstalanul néztem körbe de nem láttam semmit csak rengeteg fát körülöttem és egy padot. Leültem a padra és meg próbáltam hívni Chent de térerő nem volt. Pánikolva potyogtak a könnyeim. Lehet szánalmas vagyok de akartam, hogy valaki legyen velem.

Mintha csak valaki meghallotta volna a kérésem, valami elkezdett mozogni a bokorba. Na ezt én nem így gondoltam. Felhúztam a lábaimat és össze gömbölyödtem a padon. Az a valami kijött a bokorból és felém tartott. Hevesen dobogó szívvel készültem fel a halálra, de mikor meg láttam az ártatlan fekete macskát akire azt hittem egy vérengző vadállat majdnem kiröhögtem magam.

- Szia- köszöntem neki. Felugrott az ölembe és elhelyezkedett. Megsimogattam a hátát amit dorombolással díjjazott. Nem tudom meddig lehettünk így, de arra lettem figyelmes hogy egy ismerős hang kétségbe esetten kiabálja a nevem. Ez Chen.

- ITT VAGYOK!- segítettem neki és kis idő múlva felém rohanva átölelt.
- Nem tudod mennyit kerestelek- mondta szakadozva.
- Hívni akartalak, de nem volt térerő. Sajnálom- hajtottam le a fejem.
- Ne sajnálod. A lényeg, hogy nincs semmi bajod. Menjünk haza- állított fel és a cicát fogtam az ölembe.

- Hát te ki vagy?- beszélt az új barátomhoz.
- Még nincs neve. Most találtam. Megtarthatom??
- Nekem nincs ellenvetésem- indultunk haza.
- A többiek?- kérdeztem kíváncsian.
- Vidámparkban- ingatta a fejét Chen.
- Biztos jól szórakoznak- vontam meg a vállam.
- Haragszol YoonGira?

- Amíért nem jött utánam? Amiért inkább SooMinnel volt mint velem? Ah nem, dehigy haragszom- motyogtam a végét.
- Biztos van rá magyarázata- védte a pasimnak nevezett személyt.

- Lehet van, de hogy azt én meghallgatni nem fogom az biztos- simogattam a kis cicám
- Milyen nevet adjak neki?- néztem kérdőn Chenre.
- YoYu?- ötletelt.
- Mint a YoonGi + Yun eleje? YoYu? Hm...tetszik. Ez lesz a neved cukorfalatom- a cica bólintással jelezte hogy tetszik neki.

- Mintha csak te lennél csak macskába- kuncogott Chennie
- Miért? Hasonlítunk?
- Nem is kicsit.
- Lehet azért jött oda hozzám- gondolkodtam el
- Vagy csak azért mert te voltál egyedül az erdőben ilyenkor- rombolta le az álomképem.
- Hahah- kuncogtam és visszamentünk a házba. Ott volt mindenki mikor beléptünk. Sajnos az a ribi is.
- Ah te élsz- jött oda Jimin és megölelgetett.

- Valamennyire és nézd- mutattam a cicát akit mindenki körbe rajongott.
- Emberek mondani akarunk valamit- szólalt fel SooMin mire mindenki oda figyelt.
- Nos...azt tudhatjátok, hogy én és YoonGi együtt voltunk régebben...hát az a helyzet...hogy én...terhes vagyok és YoonGi az apa- fogta meg a mellette álló YoonGi kezét.

Sziasztok! Bocsánat hogy most csak ilyen későn van rész, de nem tudtam írni mert kb semmi "ötletem" nem volt. Vagyis tudtam, hogy mit akarok, de úgy nem, hogy le is tudjam írni. Ezért sajnos nem életem legjobb részével jelentkezem, de a következőnél igyekezni fogok. Rohamosan nő az olvasások száma mert nem rég volt 400+ most pedig már mindjárt 600+ amiért nagyon halás vagyok 😘😘
A fenti Youtube linkhet annyit fűzök hogy: WTF?! "ANGOL DAL" ÉS MÉG NEKEM IS TETSZIK 😲😲😲