Nem tudom az este folyamán mi történhetett csak már arra ébredtem, hogy kinyillik a szobám ajtaja és Jimin lép be rajta.
- Szia cicus- mosolygott amit örömmel viszonoztam.
- Szia ChimChim- kuncogtam.
- Na csak neked van beceneved- ült le mellém.
- Nem már neked is van- nevettem.
- Mi ez a jó kedv?- vonta fel a szemöldökét, de láttam rajta, hogy tetszik neki.
- Nem lehetek boldog?
- Dehogy nem- puszilt meg amitől talpig pirultam.
- Aranyos- mosolygott édesen és magamra hagyott.

   Lehet hülyeséget csinálok, de hagyom hogy az érzéseim eluralkodjanak rajtam. De... Mi lesz YoonGival? Én szeretem YoonGit, de...
És abban a pillanatban kaptam egy üzenetet egy ismeretlen embertől akinek még a számát, sem írta ki. Egy képet küldött amin YOONGI egy lánnyal csókolózik a parkban. Mi a fasz?! Egy rövidke mondatot is írt:
"   Ő az enyém és senki másé ribancka "

   Lesokkolva néztem az üzenetet. Valami kezdte csípni a szemem. Égető könnyek folytak végig az arcomon eláztatva a telefonomat. Némán sírtam miközben a szívem darabokra hullott. Hiába tudtam, hogy az be fog következni mégis váratlanul ért. Néma sírásom zokogásba torkollott aminek hála az egész ház a szobámba jött.

- Kicsim mi a baj?- ölelt anya de eltoltam magamtól és a párnámba ordítoztam YoonGira rosszabb és rosszabb dolgokat.
- Yun nyugodj meg- próbálkozott a nővérem is de ő sem járt sikerrel. Végül Jimin közelített meg mert apa már akkor feladta mikor anyát eltoltam.

- Yun gyere ide- húzott ölelésbe amiben megtaláltam a menedéket. A pólóját szorítva zokogtam és ordítottam. Ő csak nyugtató dolgokat súgott a fülembe és simizte a hátam. Kb fél óra múlva megnyugodtam és már csak szakadozva vettem a
levegőt és szipogtam.

- Yun...- kezdte bizonytalanul - Minden rendben?
- Nem...- motyogtam és újra folyni kezdtek a krokodil könnyeim.
- Mi történt?- simogatta a hajam.
- Yoongi...egy...lánnyal...- mutattam neki a képet és az üzenetet.
- Yun semmi baj- ölelt újra magához.
- Miért teszi ezt? Miért volt velem olyan? Miért hazudott nekem?- szipogtam és egyre jobban éreztem, hogy a lelkemet emészti fel a feketeség.

- Cicám megyünk haza. Segítsek pakolni?- simogatta könnyáztatta arcom.
- Nem kell. Megoldom- vettem egy mély levegőt és össze szedtem a cuccaim majd ismét a kicsiban ültünk hazafelé tartva.

Most nem érdekelt semmi. Jimin vállán pihentettem a fejem és nem foglalkoztam azzal, hogy Sam majd meg pukkadt mérgében. Kemény két óra út után megálltunk a ház előtt ahol...YoonGi állt. Nem akartam kiszállni de szó szerint kilökdöstek, de igazuk van. Szembe kell néznem vele. Felszegett fejjel mentem elé. Essünk neki...

Itt a megígért rész és valóstínüleg csak holnap lesz új 😂😂 ha tetszett jelezzétek csillaggal és kommentel ❤😏😂
Köszönöm szépen a 70 ★- ot