Hyuna Pov:

- Hyuna kérlek várj meg- kérlelt már vagy ezredjére Tae, de sajnos én nem hallottam semmit mert a zokogástól nem csak a látásom lett fátyolos, hanem a fülem is bedugult. Futottam ahogy tudtam, de a lábaim eltűntek alólam és mintha megszűntem volna létezni...

De kezdjük az elején. Jungkookot sikerült össze szedni. Egy óra múlva csapzottan jöttek ki egy szertárból a ribikéjével. Ch már is van jobb. Szem forgatva ültem kocsiba. Mivel sokan voltunk ezért én Tae ölébe ültem Sunny meg Kookiéba és egész úton próbálta rávenni a pasiját hogy mosolyogjon de az hajthatatlan volt.
Lehet észrevehette hogy figyelem mert a tekintetét felém fordította. Nagyokat pislogott rám, de egy másodperc múlva megfeszültek izmai és egy fintorral elintézve elfordult. Most féltékeny lenne? Vagy csak szimplán utál? Segítségkérően néztem Taere aki csak egy mindent tudó mosollyal felelt a szemmel feltett kérdésemre. Szóval féltékeny... Hm.. Furcsa.

- Mindenki arra válaszol amit kérdeznek tőle. Nem egy el más témába mert a magán élet nem Interjú téma világos?- tartott felvilágosítást a főnök az épület előtt.

- Igen- felelték egyszerre fiúk majd bementünk.

Egy rádió állomás szerű helyre hívtak minket. Összesen három emeletes volt. Lent egy Hall-hoz hasonló bútorozású helység volt. bőr fotelek amik egyáltalán nem olyan kényelmesek mint amilyennek látszik. Nagy Információs pult mögötte egy hegyomláshoz hasonlító ember.
Elmentünk a liftekhez, mert lusták voltunk lépcsőzni. Közben a Négy ribanc lemaradt mert mivel nekik itt nincs olyan nagy szerepük elmentek inkább vásárolni. Ch én meg várjam végig.
Így maradtunk heten.

- Srácok itt azt írják egyszerre csak öten használhatják a liftet- olvasta el a táblát RapMon.

- Ki marad?- nézett végig a társaságon Jimin.

- Én nem- vágta rá egyszerre

- Maradjon a két legfiatalabb- nézett rám és Kookra Jin.

- Oké- felelték meg sem várva az ellenkezésünket már bent is voltak. Tae még kacsintott egyet mire autómatikusan pirultam. De nem a kacsintás miatt hanem tudom mi játszódott le a fejében. De nem. Kook utál és nem féltékeny. Tuti, hogy nem az. Igaz...??

- Gyere- szólt oda nekem mikor leérkezett újra a lift. Bementem után és meg akartam nyomni a gombot de ő is ugyan akkor nyúlt. Félúton mind kettőnk keze megállt. Tanácstalanul néztem rá, de Talán a szemkontaktus egy másodpercig tarthatott mert hamar elkapta a tekintetét és megnyomva a gombot a tőlem legtávolabbi sarokba állt lehajtott fejjel hogy még véletlenűl, se lássam az arcát.
Csendben néztem bele a lift falán lévő tükörbe. A szokásos mosolygós lány helyett egy ideges, zavart lány nézett vissza rám. Nem voltam ugyan az. Sosem leszek.

- Mióta?- hallottam meg a halk kérdést abból a bizonyos sarokból.

- Tessék?- emeltem rá félve a tekintetem.

- Mióta?- kérdezte ismét kissé eréjesebben.

- Rég- feleltem ennyit. Nem akartam potos időt mondani mert kitudja V is mit mond.

- Akkor ami...köztünk volt..au mind hazugság?- nézett megvetően a szemeimbe.

- Ezt én is kérdezhetném- vontam fel a szemöldököm.

- Sunny az más- hárított gyorsan.

- Dehogy más. Neked ott van Sunny nekem meg Tae. Ez így jó- tekintettem számomra lezártnak a témát.

- De igen más- lökte el magát a faltól és felém sétált. Kicsit megijedve léptem hátra.

- Te sem foglalkoztál egy cseppet sem az érzéseimmal. Akkor én miért tegyem?

- Mert szeretsz- mondta ki mire leesett az álam.

- Ch persze. És ha igen. Sokat érek vele- forgattam a szemem mire megfogta a kezeim.

- Igen nagyon sokat- suttogta és kiéhezve kapott ajkaim után.

Először megvoltam lepődve és tetőtöl talpig elöntött a pír, de kezeimet a nyakára téve ügyetlenül viszonoztam. Vad csókjában több volt az eddig elfolytott érzelem mint bármi másban. Úgy éreztem tényleg szeret.
Mikor elválltunk egymástól a lift is elindult mint valami béna romantikus filmben. Meg akartam kérdezni miért tette, vagy hogy akkor most mi van de szinte egy tized másodperc alatt felértünk és már nem volt rá lehetőségem, mert mint akit puskából lőttek ki el is tűnt mikor kinyilt az ajtó. Kurva jó. Teljesen lesokkolva álltam a lift kellős közepén.

- Elnézést kisasszony, nem akarna kiszállni?- kérdezte egy bácsi.

- Am... De...bocsánat- eszméltem fel és gyorsan kisiettem.

Megrázva a fejem kikergettem a hülye elméleteket a fejemből és megkerestem a többieket.

- Na végre- szólalt meg Tae és oda jött hozzám. Meg akart csókolni, de gyengéden elháítottam. Értetlen tekintettel nézett ram majd perverzen elmosolyodott de akkor is adott ajkaimra ehy puszit.

- Na ne mosz enyelegjetek- morogta Kook.

- Féltékeny vagy?- vonta fel a szemöldökét Tae és leülve az ölébe húzott.

- Khm- köhintett a főnök és érdeklődő tekinteteket kapott.

- Nos Fiúk és lányok örülök hogy itt vagytok- köszönt egy nagyon aranyos lány aki látszólah nagyon zavarban volt attól, hogy Jimin mellette ült.

- Részünkről a szerencse- mosolygott Nam.

- Milyen volt átlagos emberből hirtelen Korea leghíresebb Idol táborát erősíteni?- tette fek az első kérdést.

- Furcsa volt mindnyájunknak, de nem bántuk meg higy jelentkeztünk- válaszolt Jimin.

- Nem féltek hogy most már nem lehet normális életetek? Mármint nem mehettek randizni engedély nélkül, vagy nem mehettek szórakozni?- nézett RapMonra.

- Így is átlagos emberek maradtunk. Nem olyan súlyos a helyzet hogy ha kilépünk az ajtón már letámadnak az A.R.M.Y.-k. Persze van néhány elvetemült rajongó akikkel meggyűlt a bajunk, de ezektől eltekintve sosincs baj. Persze mind fiatakol vagyunk és járunk bulizni, de nem vagyunk annyira...ostobák hogy a leghíresebb szórakozó helyre menjünk- fejtette ki a választ röviden a Leader.

- Mit csináltatok volna, ha nem jött volna össze? Mármint akkor is lett volna élet célotok?- nézett Tae-re.

- Hm...azt hiszem Szaxofon Sztár lennék- mondta picit angolosan amitől teljesen mást hallottunk.

- Sexy pronó sztár?- esett le az állunk és kitört belőlünk a nevetés.

- Nem, nem, nem- ellenkezett, de ezt már nem tudha kijavítani.
- Szaxofon sztár

- Ki hiszi el- kuncogtam.

- Igaz, te sexy pornó sztárnak akarnál- mosolygott perverzen apró pírt csalva arcocskáimra.

- Ezt mind tudjuk- kacagott Jimin.

- Am oké- nevetett a lány is.
- Jin milyen a csapat Anyukájának lenni? Nem túl nagy felelősség?- fordult Jinhez aki alig láthatóan az asztal alatt RapMon kezét szorongatta.

- Az igaz hogy nagyon nagy felelősség 7 éhes szájra főzni plussz magamnak is, főleg amikor egy nehéz és hosszú nap utan haza megyünk, de szerelmem a konyha szóval ez sem szabhat gátat nekem- mosolygott mire mindenki elismerően nézett rá.

- Hoseok tudtommal, téged az elején nagyon sokat cikiztek a külsőd miatt. Hogy viselted?- nézett szegény Hopira aki először meg sem tudott szólalni majd vett egy mély levegőt és belekezdett.

- Ha most azt mondom nem érdekel az emberek véleménye akkor az sok ARMY azt hinné nem érdekelnek, viszont ez így hazugság lenne. Mindenem a banda és a rajongók. Eleinte igen fájt amiket ram mondtak, de a barátaim mellettem voltak és segítettek. És nem utolsó sorban köszönöm a kedves rajongóknak akik segítettek elhárítani az antifanokat és sok sok szeret teljes üzenetet írtak. Nagyon szépen köszönöm és szeretlek titeket- mosolygott Hopi mire apró könnyeket csalt a szemembe.

- Hyuna mi az?- nézett rám mosolyogva.

- Egy nagyon erős és tiszteletre méltó ember vagy Hoseok Oppa- öleltem meg szorosan.

- Aww de édesek- mosolygott a lány és folytatta a kérdéseket.

- Utolsö kérdésem hozzád érkezett JungKook- nézett az eddig csendben ülő JungKookra. - Tervezel-e valami komolyat a jelenlegi barátnőddel, Sunnyval?

- Ami azt illeti- mocorgott egy kicsit Jungkook majd megfogta a barátnője kezét és felálltak. Szembe fordította magával a lányt és keresett valamit a zsebébe keresett.
Kezdett rossz elő érzetem lenni.

- Nos a terveim- mosolyogott a lányra és fél térdre ereszkedett majd kinyitotta a kezében tartott kis dobozt. Egy gyűrű csillant meg a lámpák álltal szolgáltatott fényben.
- Hozzám jössz?- nézett a lányra akinek könnyek szöktek a szemébe.

- Igen Igen- hullajtotta az örömkönnyeket. Sajnos én ezt nem mondhattam el. A szemeimből nekem is hullottak a könnyek de azok korántsem örömkönnyek voltak. Nem hiszem el... Tae hazudott...vagy rosszul gondolta. Ezek szerint még is érez Kook valamit Sunny iránt. Anélkül nem kötelezte volna el magát. Megkérte Sunnyt... A gondolattól is olyan érzésem volt mintha elhánynám magam. Mintha ezerszer kést döftek volna a szívembe. Mintha elvesztettem volna mindent ami eddig egybe tartott. Menekülni akartam, de azonnal. Próbáltam szabadulni Tae kezei közzül de nem engedett. Sajnos feltűnés nélkül nem tudtam kimenni.

- Engedk már el!- kiabáltam rá. Meglepetten pislogott rám és elengedett. Azonnal felpattantam és kifelé vettem az irányt. Mindenki utánam kiabállt, de a könnyektől a szememben nem láttam semmit. Valako utánam rohan. Ne. Lift helyett a lépcsőt használtam. Kettessével szedtem a fokokat amit lefelé nem a legjobb ötlet volt így utólag belegondolva.

                            ***

- Hyuna kérlek várj meg- kérlelt már vagy ezredjére Tae, de sajnos én nem hallottam semmit mert a zokogástól nem csak a látásom lett fátyolos, hanem a fülem is bedugult. Futottam ahogy tudtam, de a lábaim eltűntek alólam és mintha megszűntem volna létezni...

És így kerültem egy szobába amiben jelenleg rajtam kívül ketten tartózkodtak..

Sziasztok! Nagyon nagyon sajnálom a hosszú kimaradást, de igyekeztem egy hosszú és tartalmas részt össze hozni remélem tetszett és nem lett túl eröltetett.