- TE?- kerekedett ki a szemem.

- Ismeritek egymást?- szólt közbe a főnök beszédébe már Jimin is.

-  Befejezhetem?- szólt ránk a menedzser mire mi csak bólintással jeleztük hogy folytathatja.

- Nos, ahogy elkezdtem ő itt Hyuna. Sajnos fiúk nektek a munka nem áll meg míg Yun és feltehetőleg YoonGi elutaznak. Ő lesz az ideiglenes koreográfusotok és lehetséges fel vesszük rendes dolgozónak is- mutatta be nekünk Hyunát.

- Te mit keresel itt?- kérdeztem újra.

- Az előbb mondta el. De én is örülök hogy látlak kicsi Dongseangom- ölelt meg nevetve.

- Unnie!- visított és a nyakába ugrottam.

- Beavatnátok minket is?- szólt közbe NamJoon.

- Srácok ő itt az unoka nővérem Hyuna- mutattam be.

- Sziasztok- intett mosolyogva.

- Rád örömmel bízom ezeket az ördögöket, de ha nagyon kiborítanak csak ordíts azt nem bírják- adtam tippeket.

- Hé, mi ez?- vonta fel a szemöldökét Hopi. 

- Tippeknek hívják J-Hopi- kacsintott Unnie mire mindenki nevetni kezdett, még szegény piruló J-Hope is.

- Azt hiszem meg lesztek, de Yun nekünk beszélni kell a fiúknak pedig díszíteni- küldött mindenkit az útjára a menedzser.

- Először sok boldog születésnapot- ölelt meg mikor mindenki kiment.

- Köszönöm- hajoltam meg illedelmesen-

- Sikerült döntened?- vett elő néhány papírt.

- Igen, Olaszországba mennénk YoonGival.

Elém rakott egy köteg papírt aminek azonnal neki is álltam.

- Ezekre miért van szükség?- nézek fel rá.

- Ha valami baj történik , ami szerencsére még sosem volt, akkor ne tudják beperelni a céget.

- Értem. Azt hiszem kész- írtam alá az utolsó papírt.

- Rendben. Akkor jó utat és légy szíves gyereknékül gyertek haza- emelte fel fenyegetően a mutató ujjat.

- Nyugi, nem lesz semmi- kacagtam és leszökdécseltem a fiúkhoz.

A nagytermet díszítették. két oldalt hosszú asztalok húzódtak rengeteg székkel és középen sok hely, hogy elférjenek azok az emberek akiket soha az életben még nem is láttam. Igen általában a céges bulik erről szólnak. Rengeteg emberrel össze vagy zárva és jó pofizni kell velük, de igazából a a legkevésbé sem érdekel téged, hogy az a személy ki.

- Na, milyen?- jött mellém Jimin és a nagy feliratra mutatott a terem végében.

- Boldog Születés napot Yun- olvastam fel mosolyogva.

- Kookie és Hyuna műve. Mind a ketten rettentő jól rajzolnak- áradozott.

- Tudom- mosolyogtam halványan majd oda mentem Szerelmemhez aki éppen a lufikkal szenvedett.

- Segítsek?- ijesztettem meg hirtelen és a kezében tartott lufit elengedve ugrott fel.

- Aranyom még egy ilyen és nagyon megbánod- fogta a hevesen dobogó szívét.

- Bocsi de muszáj volt. Ijedősöm- pusziltam meg.

- Na na. Vigyázz mit mondasz- húzott le az ölébe.

- És ha nem vigyázok- haraptam be alsó ajkam.

- Miért vagy ilyen sexy?- csókolt nyakamba

- Bitch please ez adottság- túrtam már viszonylag megnőtt hajamba .

- Kis egó- puszilt orromra. 

- Kis fasz- kuncogtam.

- Te is tudod, hogy nem is olyan kicsi- nézett a szemembe sunyi mosollyal mire fülig elpirultam.

- Na a gerlepár ne most turbékoljon- dobott meg Jin egy már felfújt lufival.

Nem szálltam ki YoonGi öléből inkább vele együtt lufiztam. Mire ketten végeztünk 150 lufi felfújásával csodálkoztam, hogy még tudok levegőt venni, nem csak fújni. Lihegve dőltem YoonGihoz.

- Sok volt?- simogatta a hajam mire bólintottam.

- Kész vagyunk. Sietnünk kell készülődni mert csak egy óránk maradt- pattant fel V ijedten mire mindenki eszeveszett rohanásba és sietésbe kezdett. Hyunát végül a fiúkkal elrángattunk hozzánk. Így már nekem kellett volna YoonGi ölébe ülnöm, de Kookie megfogta Hyunát és az ölébe ültette. Látszólag Unnie sem bánta így mindenki egy vállvonással elintézte.

- A kis Maknae akcióba lép- suttogta oda nekem YoonGi kuncogva.

- Jó embert talált- mosolyogtam rajtuk.

Hazaérve mind a kilencen nyolc felé szaladtunk. Hyunával bezárkóztunk a YoonGival közös szobánkba.

- Na mi van veled és YoonGival? Vagy inkább mi lesz?- húzta perverz mosolyra ajkait.

- Mi lenne? Boldogok vagyunk és nyugi nem gyerekkel fogunk vissza jönni- nevettem

- Ah pedig annyira szeretnék már babázni- kacagott Hyuna is.

- És veled és a pici Maknaeval?- ültem le vele szembe.

- Semmi- pirult el.

- Na mondjad. Nem igaz, hogy nem tetszik- böktem meg az orrát.

- De igen, csak mit akarna egy átlagos lánytól?- vonta meg szomorúan a vállát.

- Nagyon is sok mindent. Bízz benne, bennem és magadban is. Míg távol leszek ebből tuti lesz valami- szántam inkább magamnak az utolsó mondatot.

- Mindegy is. Inkább mutasd mi a szülinapi ruhád- lelkesedett be. Tipikus Unnie. 

A szekrényemből kivettem egy tengerkék/fekete ruhát aminek a hátát csipkék borították.

- Na?- raktam magamhoz és a tükör felé fordultam.

- Nagyon jó, viszont nekem nincs semmim- szomorkodott majd óda hajítottam neki egy fekete ruhát. - Ezt Kookie imádta rajtam mindig.

- Köszönöm- ölelt meg és gyorsan átöltöztünk. Meg csináltuk a hajunkat és pici sminkkel kiléptünk a fiúkhoz akik lent voltak a nappaliba és tátott szájjal a lépcső felé ahonnét jöttünk le Hyunával.

- Mi az?- néztünk a 7 lefagyott fiúra.

- Wow- nyögtek ki egyszerre ennyit.

- Köszike- mosolyogtunk.

- Srácok indulás- kurjantott el magát TaeTae

- Na bazd meg ezt csendben nem lehet?- csapta nyakon Jimin.

- Srácok indulás- suttogta újra mire nevetésben törtünk ki és mentünk felöltözni.

Fél óra kocsikázás után végre megjöttünk. A sötét utcán végig kocsik sora állt mind a két oldalt. Az ügynökség ajtaján számunkra teljesen ismeretlen emberek járkáltak. Beléptünk és mindenki elkezdett énekelni.
Csendben végig hallgattam az éneket majd maghajolva mentem a nagy tortámhoz

- Kívánj valamit- állt meg mellettem a főnök.

Bólintottam és elfújtam.

- Boldog születés napot- ordította mindenki hangosan.

- Köszönöm- köszöntem meg mosolyogva majd mindenki mással kezdett el beszélni.

Egy pohár pezsgő társaságában odaálltam a társaságunkhoz.

- Lapos a buli- húzta el a száját Jimin.

- Az. De nyugi egy óra és leléphetünk- nyugtatotr meg minket Jin.

Hyunával elbeszélgettünk minden féléről, de Kookie elrangatta őt.
Nem sokáig volt egyedül mert YoonGi hirtelen átölelt.

- Szia- fogtam meg a derekamat ölelő kezét.

- Szia- suttogta a fülembe.

- Most bunkó leszek. Mi kéne?- néztem fel rá de egy halvány mosoly ott bukált a szám szélén.

- Te- puszilt orromra mire elpirultam.

Jelzett az órám miszerinte vége az egy órának és rohantunk haza....viszont többre nem emlékszek...

Sziasztok! JÉZUS, de hosszú lett ez a rész 😅. Remélem nem bánjátok xD
A következő részekben szemszöget fogok váltani. Igen tudom az elején azt írtan. Hogy csak Yun szemszögéből lesz az egész, de akkor még ezek az ötletek meg sem voltak. De mindegy.
Köszönöm annak aki rendszeresen olvas és ☆-ol vagy kommentel. Imádlak titeket!
♥♥♥