Érdekességek:

* A történet anatómiatanulás közben keletkezett, amikor is JK Nothing like us cover-jét hallgattam. A szövegben van egy sor ("have you been drinking to take all the pain away"), ami miatt felvetődött a sztori ötlete, ami még csak annyi volt, hogy Kook belép a nappaliba, és megkérdezi az apjától csalódottan, hogy ma is ivott-e.

* Az egyetemen részben a történet miatt vettem fel egy "Családi konfliktusok jogi és szociológia aspektusból" nevű órát. Emiatt hétfőnként este hétig voltam bent a suliban, szóval sajnáljatok :D (Egyébként ötössel végeztem - meg mindenki más is - de nem a családon belüli erőszakról csináltunk projektet végül, hanem a családi konfliktusok és az evészavarok kapcsolatáról.)

* A történet egy ötéves intervallumot ölel fel.

* Több, mint 65 ezer szó a történet, és 157 A4-es oldal (mikor írtam ennyit? o.o)

*  A történetben szereplő Ryujin (Hoseok szerelme) az életben 2019 februárjában debütált az ITZY nevű lánybandában. (A fanfic 2017 végén fejeződött be.)

* Nem tudom, mások mit írnak érdekességekhez? :D

* Jimin és Tae a kedvenc párosom, de Hobi a kedvenc karakterem.

* A fejemben sokkal klasszabb a sztori, mint olvasva.

* Újraolvastam az egészet, mielőtt megírtam volna ezt a fejezetet, de továbbra sincsenek igazán érdekességek.

* Imádtam azokat az olvasókat, akik kommenteltek, miattuk tudtam végigvinni a sztorit, életem első regény-hosszúságú írását, ezért pedig végtelenül hálás vagyok. Megmutatták nekem, hogy meg tudom csinálni.

* A történet az indulásának egyéves évfordulójára nagyjából 20 ezer olvasást kapott, aminek nagyon örülök! Köszönöm mindenkinek, aki olvasta, szerette, írt, olvasólistázott, vagy ajánlotta a ficet másoknak is. :)

* A történet 3 év alatt 70 ezer olvasást kapott.

Magyarázatok:

* Személyiségek: Ahogy azt lehet, hogy észrevettétek, Kook személyisége volt a leginkább eltérő a valóságtól. Ez nem is véletlen. Próbáltam úgy felépíteni a történetet, hogy amolyan "AU de mégsem" feelingje legyen, és az egész arról szóljon, hogyha egy mozzanatot megváltoztatunk a Bangtan életében, az milyen hatással lesz rájuk egészében. Tae és Jimin élete abban tért el a valóságtól, hogy ismerték egymást és szerelmesek voltak, de egyébként majdnem ugyanaz, míg Hoseok, Namjoon és Jin múltbeli történetén nem is változtattam tulajdonképpen. Így ők azok, akik gyakorlatilag megegyeznek a valós tagokkal (nyilván a szerelmi életüket leszámítva).
Yoongit sem változtattam nagyon meg, ellenben Busanba kellett költöznie, hogy találkozhasson JK-al. És akkor itt van JK, aki egy rendkívül negatív és sötét környezetben éli az életét. Ugye a valós Kook egy viszonylag bohókás, azért mégis határozott személyiség (jó, nem IU előtt :D ), ellenben ennek a Jungkooknak nincs olyan érzelmi háttere, hogy ezek közül bármelyik lehessen. A barátai messze vannak, a szeretett anyja halott, az apja erőszakos és kapunk egy röpke elhintést abból is, hogy valószínűleg iskolai kiközösítés és bántalmazás része is volt. Ez a JK ilyen háttérrel nem az a JK, akinek a mottója, hogy "szenvedély nélkül élni olyan, mint halottnak lenni". Az én karakterem inkább csak vonszolja magát túl a napokon  és nincsenek álmai (innen a No more dreams, ami pont passzolt a sztorimhoz). Arról is kapunk egy eldobott infót egyébként, hogy valaha Jungkook énekes akart lenni, mára azonban csak félelem nélkül akar élni.

* Miért volt olyan nehéz összejönnie a Yoonkook párosnak: Alapvetően azt mondanám, hogy azért, mert mindkét srác kavics (ahogy ezt Hobi is mondja), és sosem volt megfelelő az időzítés (ahogy Yoongi mondja). Egyébként Yoongit én elég mélyérzésű embernek tartom ( jó, a dalszövegeit nézzétek, ne úgy általában), így azt mondanám, hogy ő volt előbb szerelmes, neki tetszett előbb Kook. Ugyanakkor Kook is érzett valamit Yoongi iránt, de neki Suga amolyan "megmentő" szerepben jelent meg, és emiatt ő nem lehetett biztos magában, hogy valóban kedveli-e a fiút, vagy csak ennyire hálás neki és hozzáköti az eddig szabadon lógó érzelmi szálait, mert végre van valaki, aki kedves vele. Egyébként az egyik tervem az lett volna, hogy Kookie balesete után jöjjenek össze, de ott túl sok volt az érzelmi konfliktus ahhoz, hogy JK egyáltalán törődni tudott volna azzal, hogy valaki szerelmes belé, így egy kicsit azt odébb toltam. Ennek ellenére itt már lehet látni, hogy tulajdonképpen ők nagyon közel vannak egymáshoz, csak még szóban nem mondták ezt ki.

* Miért ilyen lassú és miért nem smut: Mivel ez egy komoly téma, én nem feltétlenül akartam elrontani indokolatlan smuttal, mivel azok semmiben nem vitték volna előre a történetet. Főleg nem a történet első felében, amikor a szereplőim még alig ismerték egymást. Plusz, ahogy írtam a történetben, Kook nem csak fizikai, de verbális bántalmazás része is volt, ezért én nem gondolom, hogy igazán szaftos smutot lehetett volna vele írni.
Egyébként az egész történet sokkal inkább egy koreai dráma cselekményvázlatát követi. Megvan az az érzés, ugye? Mikor az 50 részes koreai dráma 44. részében a két főszereplő megfogja egymás kezét, és te az ágyon elterülve meghaaaaalsz, aztán felülsz, és kitörölsz egy könnycseppet a szemedből. Szóval ez lett volna a lényeg, hogy annyit várjatok a párosra, hogy olyan katartikus élményetek legyen, amikor "végre, valahára, b*meg" - de összejönnek. Remélem ezt valamennyire sikerült összehoznom :)
(Egyébként nem vagyok jól irányzott, jól megírt smut-ellenes, egyszerűen csak szerintem nehéz tényleg jóra írni, és félek, hogy elvenné a történeteim hangulatát, ha nem ott lenne, nem úgy és nem olyan formában, ahogy azt kéne. Ha egyszer azonban majd lesz olyan történetem, amiben szerepet fog játszani a dolog, valószínűleg fogok írni, majd meglátjuk. )

+ egy kimaradt jelenet (vagyis csak a vázlata :D )

"Középen egy gyertya ég, körben ülnek.
- Hyung, wtf is this?
- Ez egy coming out rituálé.
- Honnan kell kimenni?
- Egy olyan rituálé, amelynek során mindenki elmondja magáról, hogy milyen a szexualitás beállítottsága.
- Oh.
- Miért csináljuk mi ezt?
- Csak csináljuk. És hoztam csirkeszárnyakat.

[...]
- Szóval, ki kezdi?
(JM) - Én homoszexuális vagyok. Habár nem hiszem, hogy ezt így kijelentettem volna bárhol a családomon kívül. És ők úgy reagáltak rá, hogy elköltöztünk, hogy ne lehessek együtt Tae-vel, akit korábban ismertem meg, mint hogy emlékeznék rá.
- Akkor soha nem is tetszett más? Szóval lehet, hogy nem is vagy meleg?
- Nos, nem mondom, hogy T.O.P.-t nem fogadnám el... Persze csak elméletben.
(TH) - Én is meleg vagyok. Sok fiú bejött már az évek során, de mindig úgy néztem őket, hogy " szép, szép, de azért nem egy Park Jimin". Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam.
(YG)- Én nem feltétlenül szeretem magam besorolni egyetlen típusba sem, legyen szó akármiről. De ha ennyire érdekel titeket, akkor én azt mondanám, hogy pánszexuális vagyok. Régen úgy gondoltam, hogy aszexuális vagyok, mert soha nem tetszett senki. Azt hittem, hogy egyedül a zenében fogom majd megtalálni az életem értelmét. Aztán jött Jeon Jungkook. És innentől gondolom azt, hogy pán vagyok. Mert sem előtte, sem azóta nem tetszett senki más.
(JK)- Én biszexnek mondanám magam. Ami azt illeti, sosem randiztam, mert, hát tudjátok... De egész gimi alatt IU-t hallgattam, és megnéztem minden vele kapcsolatos dolgot. Aztán megismertem Yoongit, és rájöttem, hogy a fiúk is érdekelnek. Habár, beletelt egy kis időbe, mire sikerült ezt beismernem önmagamnak.
(NJ)- Én is bisex vagyok. A gimiben volt egy barátnőm, de bejöttek már srácok is. Most pedig komolyan is gondolom a kiszemeltemmel.
(HS)- Hetero. Ryujin.
(SJ)- Én is meleg vagyok. És én is komolyan gondolom. (elpirulva)"

Nos, nem tudom, emlékszik-e még valaki egyáltalán a sztorira, mindenesetre én meghoztam a beígért fejezetet. :D Ez már tééényleg a utolsó. Ha még van valami kérdésetek, vagy nem világos valami a sztorival kapcsolatban, akkor kérdezzetek nyugodtan ^-^
Mindenesetre, az új történetem első fejezetét már olvashatjátok itt: btshungarianarmy.blogspot.hu - Serendipity néven, egy fanficverseny keretében :) (majd hozzászólásban belinkelem...)

Köszönöm mindenkinek, aki olvasott <3 < 3 <3

~ Ally D