Ajánlott zene: 2NE1 - Goodbye (link lent!)

Eltűntek az álmok...
Nem jutunk levegőhöz sem.
Az iskolában, otthon vagy az internetkávézóban,
mindenki ugyanolyan életet él.
A diákok az "elsőrendűség" kényszerében élnek
miközben álom és valóság között rekednek.
Ki kényszerít minket, hogy gépekként tanuljunk?
Vagy a legjobb leszel vagy kiesel.
A felnőttek korlátok közé zárnak.
Nincs választásunk, csak a beletörődés.
Még ha egyszerűen is gondolkodsz,
akkor is csak az alkalmazkodni tudók élik túl.
Mégis ki az, aki arra kényszerít,
hogy a legjobb barátainkon áttaposva jussunk előre?
Mi ez?
A felnőttek azt mondják, hogy csak most nehezek kicsit a dolgok...
és későbbre már csak egy kicsivel több kitartásra lesz szükség. 

Mindenki mondjon nemet!
Ne mondjuk többet, hogy később!
Ne ragadj többé valaki más álmában!
Mindenki mondjon nemet!

          ~ BTS - N.O.

- Leülhetek? - kérdezte köszönés nélkül az igazgató.

A hét fiú gyorsan észbe kapott, és köszöntötték a férfit, ahogy az leült a kanapéra Jungkook mellé. A maknae már mozdult, hogy felálljon, de Bang PD a vállára tette a kezét.
- Nehogy felkelj - mosolyodott el. - Hogy vagy, Jungkook-ah?
- Jobban, köszönöm - felelte szégyenlősen az énekes. - Sajnálom, hogy annyi problémát okoztam.
- Ugyan... Nem a te hibád volt. Én tartozom bocsánatkéréssel. És köszönöm, hogy nem perelted be a céget. Sosem hittem volna, hogy ilyesmi megtörténhet nálunk... De nem kell félnetek, többet nem fordulhat elő. Senkivel. 

A fiúk bólintottak. 

- Szóval... Gondolom, hallottatok híreket.
Namjoon bólintott.
Bang Shi Hyuk vett egy mély levegőt, és folytatta.
- A Glam egyik tagjának botránya miatt egyelőre felfüggesztettük az egész csapatot, és nemsokára meg is szakítjuk velük a szerződést.
A Bangtan tagjai nagyra nyílt szemekkel néztek össze.
- Látom, értitek a dolgokat. Ha egyvalaki csinál valami hülyeséget, elrontja a többiek életét is. Remélem a jövőben ehhez tudjátok majd tartani magatokat. Ami azt illeti, a lányok voltak az egyik legnagyobb bevétele a kiadónak. Összébb kellett húznunk a nadrágszárat, és az a kevés hírnevünk is odalett, ami volt. Nem lett volna fair, ha ennek ellenére nem adok a többieknek  egérutat. Mielőtt idejöttem, minden előadónknak felajánlottam az azonnali szerződésbontást. Mivel a legtöbben így is két ügynökséghez voltak szerződve, egyszerűen átmentek teljesen a másik kiadójukhoz, így nem volt gond. A többiek pedig népszerűek annyira, hogy találjanak maguknak másokat. A Homme együttes úgy döntött, hogy marad, de... Mindenki más elfogadta az ajánlatomat.

A fiúk megsemmisülten hallgatták a főnöküket. Jimin megszorította Taehyung ujjait, miközben Namjoon Hoseok vállára tette a kezét. Seokjin még mindig a konyha küszöbéről figyelte a jelenetet, míg Yoongi egyszerűen a padlóra ült.
- Gondolom, mind arra vagytok kíváncsiak, mi lesz most veletek.
Bang PD tartott egy kis hatásszünetet, aztán folytatta.
- A pénzügyekért felelős csapat azt tanácsolta, hogy oszlassuk fel a bandát.

Yoongi libabőrös lett a szavakra. Az nem lehetett, hogy ennyi próbálkozás után, ennyi munka után, vége volt a karrierjének. Miközben még be sem bizonyíthatta, mit tud. Még egy igazi esélyt sem kapott.

- Hoseok!
- Igen? - állt fel a fiú.
- Mit fogsz tenni, ha feloszlik a Bangtan?
Hobi értetlenül bámult a férfire, aztán bizonytalanul válaszolt.
- Talán... Háttértáncosnak megyek. Ha felvesznek valahová.
- Namjoon?
- Én... Nem tudom. Talán fordító lennék?
- Jimin?
- Modern táncosként fogok diplomázni, szóval...
- Seokjin?
A legidősebb Bangtan lehajtotta a fejét.
- Nem tudom, őszintén. Nem vagyok biztos benne, hogy jó színész lennék a diplomám ellenére. Talán szakácsnak kéne mennem, de... Talán már túl öreg vagyok ahhoz, hogy most kezdjem el.
- Taehyung?
- Én visszamennék a nagymamámhoz és farmer lennék Daeguban - felelt kelletlenül a fiú, annak ellenére, hogy tudta, mennyire bántják a szavai Jimint. Ha tényleg feloszlanak... Többé nem lesz ok, amiért Tae Szöulban maradjon, így újból elszakadnának egymástól.
- Yoongi?
- Én csak azt csinálnám, amit korábban. Zenéket írnék és reménykednék, hogy valahol producer lehetek.
- Jungkook?
A legfiatalabb néhány pillanatig csak bámult maga elé, aztán megrázta a fejét.
- Nekem... Nincs semmi más, amit csinálhatnék.
A férfi bólintott.
- Azt mondták, oszlassuk fel a BTS-t, de... Boldogok tudnátok lenni egy olyan élettel, amit most felvázoltatok?
Néhányan rögtön megrázták a fejüket, és pár másodperccel később az egész csapat csatlakozott hozzájuk.
Bang PD elmosolyodott.
- Én is így gondoltam. Persze, ha menni akartok, menjetek, de... Én úgy gondoltam, hogy még nem vagytok annyira stabil csapat, hogy megálljátok egyedül a helyeteket, vagy átmenjetek egy másik ügynökséghez. Ha pedig feloszlanátok, talán máshová külön-külön felvennétek titeket, de azóta figyellek titeket, hogy összeköltöztetek, és úgy gondolom, nagyon jó a kémia a csapatban. Sok idolbandával dolgoztam már együtt, de ilyen harmonikus csapatot nagyon nehéz lenne még egyet találni. Azt hiszem, nagyon jól passzoltok egymáshoz. És nem csak a személyiségben, de zenei értelemben is. Én pedig adtam nektek egy esélyt, amikor összeválogattalak benneteket, és nem áll szándékomban megszegni az ígéretem. Azt hiszem, egész életemben kísértene a tudat, hogy elrontottam hét kölyöknek a karrierjét. Ti bíztatok bennem, amikor aláírtátok a szerződésemet, és most itt az ideje, hogy én is bízzak a ti tehetségetekben. 

A fiúk elérzékenyülve hallgatták a monológot. Sosem hitték volna, hogy a főnökük ennyire szentimentális tud lenni.
- Persze változtatások lesznek. Mivel gyakorlatilag nulla bevételünk van, ezért akit csak lehet, elküldök a cégtől. Úgy döntöttem, hogy elküldöm az összes lány gyakornokot is.
- Hogy mi?! - pattant fel Hope a helyéről.
- Jung Hoseok, én erősen próbálkozom nem észrevenni a szerelmi életed, ne tedd még nehezebbé, mint ami.
- Elnézést - ült vissza a fiú a helyére.
- Elküldöm őket, de biztosítom, hogy mások befogadják őket, van pár barátom más végeknél. Azokat a fiúkat is szélnek eresztem, akikben nem látom a lehetőséget, hogy valaha debütálni fognak, így körülbelül négy-öt ember fog csak maradni, velük pedig ugyanazok a tanárok fognak foglalkozni, mint veletek is, mert nincs pénzünk két brigád fenntartására. Elküldtem a takarító személyzetet is, mert máshol is a gyakornokok takarítanak, ez is a munka része. Ti is: a saját stúdiótokat és próbatermeteket ti fogjátok rendben tartani.

A fiúk megértően bólogattak. Habár állandóan fáradtak voltak a sok gyakorlás és fellépés mellett, nem zavarta őket a dolog. Elvégre az iskolában sem volt soha takarítónő, mindig beosztották a diákok a munkát egymás között. Ez is az iskolai életük része volt, ami rendre nevelte őket.
- Azt hiszem, ennyi lenne...
- Uram - szólalt meg hirtelen Seokjin. - Lehetséges lenne, hogy befektessek a cégbe?
Bang PD felhúzta a szemöldökét.
- Mire gondolsz?
- Habár nincsen sok pénzem - kezdte lassan a fiú. - Mégis, kerestünk egy kis pénzt az elmúlt néhány hónapban. És van egy autóm, ami gyakorlatilag felesleges, mivel van saját furgonunk, így már egy ideje terveztem, hogy eladom.
- Ami azt illeti, nekem van egy kevés megtakarított pénz a számlámon... És mivel lediplomáztam, mostanában kevesebbet használom a nyelveket, amiket tanultam. Talán jót tenne a tudásomnak, ha elkezdenék fordítani... - szállt be Namjoon is.
- Igen, ami azt illeti, szezonja van annak, hogy zongorázni tanítsak gyerekeket. És itt, Szöul belvárosában, az ambiciózus szülők nagyon sok pénzt megadnak azért, hogy valaki foglalkozzon a gyerekeikkel - bólintott Yoongi.
- Akkor, én azt hiszem, tudnék csatlakozni egy tánccsapathoz az egyetemen. Ők elég sok pénzt kapnak a fellépésekért.

Bang Shi Hyuk mosolyogva hallgatta a fiúkat, és rájött, hogy jó döntést hozott.
- Srácok... Köszönöm. Ígérem, hogy visszafizetlek titeket. Sokszorosan. Csak egy kicsit tartsatok ki.
- És kész van az új albumunk is, nem? És ez ezúttal nem single...
- Igen, ami azt illeti, ez az egyetlen, ami miatt van egy kis reményünk. Sajnálom Jungkook, hogy nem kaphatsz meg minden időt a felépülésre, de amint az orvos zöld utat enged a gyakorlásnak, vissza kell térned a rutinhoz.
Jungkook bólintott.
- Azon kívül pedig elvállalunk minden műsort, amit felajánlanak. Rendben lesz ez így?
A fiúk egyetértettek, és kikísérték az igazgatót.

- Azt hiszem, megint  zacskós ramyunon fogunk élni egy darabig - sóhajtotta Jin, ahogy visszaért a nappaliba.
- A lényeg, hogy nem kell abbahagynunk. Még ha kevés rajongónk is van, nem szeretném cserbenhagyni őket - mondta Jimin.
- És persze azt sem bánja, hogy nem kell a barátjának elköltöznie - vihogott Taehyung.
- Túl sok coming out egy nap alatt ez, gyerekek - sóhajtotta Hoseok.
- Gyakorlatilag egymáshoz vannak tapadva. Nem volt elég nyilvánvaló eddig a dolog? - húzta fel a szemöldökét Yoongi.
- Mondja ezt Mr. "NemhagyomelJungkookkórtermét" - forgatta a szemét a táncos, mire a rapper feje paprikavörös lett. Jungkook elfordította a tekintetét, és próbált nem elpirulni ő is.
- Nem érdekel, akkor is menni fog. Túl régóta vártam arra, hogy debütáljak, nem fogom néhány hónap után feladni - állt fel Namjoon a helyéről. - Megyek a stúdióba.
- Én is - szólt kórusban Hoseok és Yoongi hangja.
- Azt hiszem, nekem is gyakorolnom kéne - sóhajtotta Jimin.
- Akkor úgy tűnik, mi maradunk itthon - mosolyodott el Jin. - Tae, segíts nekem a konyhában. Jungkookie... Te... Tévézz?
- Biztos elleszel? - kérdezte a maknae-tól Yoongi.
- Persze - vigyorgott a fiú. - Amíg tehetem, addig lustulok. Utána úgyis halálra fogjuk magunkat melózni, úgyhogy előre pihenek.
- Bölcs döntés.

***

- Sajnálom - sóhajtotta Hoseok, ahogy megölelte Ryujint. - Miattunk kell elmennetek.
- Hé... Nem a te hibád - felelte a lány, de hallatszott a hangján, hogy mindjárt elsírja magát. - Ti régebb óta voltatok itt. És idősebbek is vagytok. Most a ti időtök van.
- De mégis... Azt hittem, örökké ez a próbaterem lesz a randihelyünk - mosolyodott el szomorúan a fiú.
- Na az azért elég unalmas lett volna...
- Mégis... Még a Chandelier feldolgozásunkat sem tudtuk tökéletesíteni.
- A dalok örökre megmaradnak, Oppa. Nem fut sehová. Befejezhetjük máskor.
- Igen, de... Mikor?
Ryujin sóhajtott egyet, és leült a padlóra, magával húzva a fiút.
- Mindent kitalálunk valahogy.
- Tudod már, hová fogsz menni?
- JYP - mosolyodott el a lány. - Sokkal kapósabb vagyok most, hogy a SOPA diákja lettem. De mindent a Big Hitnek köszönhetek. A magabiztosságot, a rengeteg dolgot, amit tanultam, néhány barátot, és... Téged is. Azt hiszem, ez az egy év nagyon meghatározó volt számomra.
- Mondja ezt egy tizenhat éves...
- Hé! - nevetett fel Ryujin. - Csak mert fiatal vagyok, attól még gondolhatok komolyan dolgokat.
- Rendben, nem nevetlek ki.
- Viszont... Azt hiszem, lassan mennem kéne - nézett az órára a lány. Hajnali fél öt volt. - Hétkor költözök, és még össze kell szednem egy csomó mindent. Remélem lesz elég hely az új koliban is.
- Azt hittem, hogy még maradhatunk egy kicsit...
- Sajnálom, Hobi oppa - kelt fel a lány, megigazítva a szoknyáját. A sárga iskolai egyenruha volt rajta, mivel egész éjjel csak beszélgettek a fiúval, és nem táncoltak. Egyébként is mindegy volt már.
- Még annyi mindent nem sikerült megtennünk - sóhajtotta a fiú. - Még nem vehettem páros gyűrűt sem.
- Tudom - bólintott a lány. - Az is szép lett volna, ha egy céllövöldében plüssmackót nyersz nekem.
- És ihattunk volna valami émelyítően édes rózsaszín turmixot közös pohárból.
- És a vidámparkban Mickey és Minnie füles hajráfot vehettünk volna. De azt hiszem, ezek egyébként is csak megvalósulatlan álmok lettek volna. Te már debütáltál. Nem mutatkozhatunk együtt nyilvánosan.
- Igaz...  - simogatta meg a fiú a fiatalabb haját.
- A fenébe is, nem akartam sírni - törölte meg a szemét Ryujin. - Ez nem egy szakítás.
- Nem az, ne gondolj úgy rá.
- És mégis búcsúzkodunk.
- Egyébként is vártunk volna, amíg nagykorú vagy - vigasztalta saját magát is Hoseok, de már ő is a könnyeivel küszködött.
- De más úgy várni, hogy ott van az ember a másik mellett. És ha be is töltöm a tizenkilencet, mi fog változni? Ha mindketten idolok leszünk, akkor sem randizhatunk.
- Azt hiszem, erre előbb is gondolhattunk volna... Vagy legalábbis én. Még mielőtt beléd szeretek.
Ryujin elnevette magát, miközben még mindig sírt.
- Ez egy nagyon szar időpont volt a szerelmi vallomásra, ugye tudod? Olyan hülye vagy...
- De ha nem lesz más... Még egy szar szerelmi vallomás is jobb, mint a semmilyen. Ezt majd elmondom egyszer Yoonginak is.
- Tedd azt. De nekem tényleg mennem kell.
- Elkísérjelek?
- Biztos nagyon örülnének neki. Még a végén téged is megtámad valami őrült.
- Velem ilyen nem fog előfordulni.
- Mégis... Viszlát, Oppa.
- Viszlát, Ryujin-ah... - Hoseok érezte, hogy elszorul a torka, ahogy a majdnem-barátnője hátát figyelte. A lány kinyitotta az ajtót, és úgy tűnt, végleg elmegy, de aztán megtorpant egy pillanatra.
- Ez akkor is túl sok! Nem kisbaba vagyok, hanem egy tini. Akkor is megérdemlek egy első-búcsúcsókot!
Hoseok elmosolyodott, és a lányhoz lépett, hogy végre egyszer magához húzhassa. Ryujin ajkai sósak voltak a ráfolyó könnycseppektől, de akkor is egyszerre volt gyönyörű és elkeserítő a szerelmével csókolóznia. Talán utoljára. Nem volt mohóság a csókjukban, nem volt várakozás valami több felé. Csak két szomorúan összeszorított ajak, amik régóta vártak arra, hogy egymáshoz érjenek. Hoseok megsimogatta a lány fekete loknijait, miközben kitört belőle egy zokogás, de nem engedte elhúzódni a lányt. Más körülmények között Hoseok biztos undorítónak találta volna az ötletet, hogy bedugult orral csókolózzon valakivel, miközben férfi létére úgy bőg, mint egy kisgyerek, de most egyszerűen helyénvalónak tűnt. Egyébként is, túl szomorú volt ahhoz, hogy érdekeljék az ilyen közhelyek.
A fiú végül engedte, hogy a lány kiváljon a karjai közül.
- Ryujin- ah - szólt a lány után, amikor az ismét az ajtónál állt. - Találkozzunk megint.
A lány elmosolyodott, ahogy visszanézett, aztán halkan kilépett a próbateremből, és talán magával vitt egy darabot Hoseok boldogságából is.
Talán ő is fiatal volt még egy komoly szerelemhez. De ez nem jelentette azt, hogy nem is gondolta komolyan.

***

Jungkook az elkövetkező néhány hónapban értette csak meg igazán az N.O. című számuk szövegét. Habár Namjoon és Suga írták a dalt, sosem tudta teljesen átérezni. Egészen addig, amíg már tényleg nem volt semmijük, csak a munka.
Ha nem felléptek, akkor reggeltől estig a stúdióban voltak, néha ott is aludtak, egy takarón, heten. A rajongóik előtt drága ruhákban táncoltak, és a legvidámabb formájukat hozták, a színfalak mögött pedig széttáncolt cipőkben gyakoroltak, mert nem volt pénzük újat venni.
Kiadták ugyan az első rendes minialbumukat, O!RU8,2? címmel, de minden pénz, amit kerestek vele, arra ment el, hogy az ügynökségük életben maradjon. A csőd ott lihegett a nyakukban, és sosem tudhatták, hogy mikor kapja el őket végül. Úgyhogy csak rohantak, hátha mégis megszabadulnak tőle. Hátha holnap jobb lesz, hátha valami csoda folytán beindul a szekér. De még mindig kivágták őket tévéadásokból, még mindig nem volt annyi rajongójuk, hogy egy tisztességes koncertet összehozzanak.

A rengeteg gyakorlás mellett, szinte teljesen elhagyták önmagukat. Nem játszottak a telefonjaikon, nem olvastak könyveket, nem nézték a tévét. Nem volt idejük semmilyen hobbira.
A nap fénypontja az volt, mikor végre lemoshatták magukról az egész napos izzadtságot, aztán kényelmes pizsamába bújva, aludni mehettek. Még ha csak egy-két órára is.
Jungkook sokadik rémálma után Yoongi egyszerűen úgy döntött, hogy a fiú mellé költözik. Attól a naptól kezdve, minden éjjel egymás mellett aludtak, ahogy azt Taehyung és Jimin is tette. Mikor ezt Namjoon és Seokjin meglátta, ők is megpróbálkoztak a dologgal, de úgy, hogy Namjoon horkolása közvetlenül Jin fülébe szólt, nem tudott aludni. Amikor pedig mégis, akkor előjött az ő rossz alvási szokása, és miután Jin az egyik éjjel lerúgta véletlenül Namjoont az emeletes ágy tetejéről, inkább hanyagolták az egész együtt-alvásos dolgot. Attól még szerethették egymást.
Mivel Yoongi nem a saját ágyán aludt, felszabadult egy újabb hely a szobában, azonban eleinte senki nem mert megközelíteni a fekvőhelyet, mert hát, Yoongi tulajdonáról volt szó. Végül aztán  a többiek meggyőzték Taehyungot, hogy ő próbálkozzon először azzal, hogy tárolónak használja
az helyet.
A fiú lábujjhegyen lépkedett egy kupac ruhával a kezében, miközben figyelte, hogy a szomszéd szobában vacsorázó rapper vajon nem gyanít-e valamit. Már majdnem sikerrel járt, csak egy pár centi volt a ruhái és az ágy között, mikor az ajtófélfából Yoongi hűvös hangja hallatszódott.
- Tedd azt oda, aztán meglátjuk, hogy reggel felébredsz-e még.
Taehyung gyorsan kiegyenesedett, és visszasétált a saját ágyához.
- Nem tudom, miről beszélsz, Hyung - tette le a ruhakupacot. - Azt hittem, egy pók mászik az ágyneműn.
- Én ilyet nem hazudnék, ha nem akarnám, hogy Seokjin és Hoesok kiköltözzenek.
- Milyen pók? - lépett be Jimin a szobába. - Nehogy agyonnyomjátok! És ha családja van?
- Családja?! Egy póknak? Minálunk?! - jött meg Hobi is.
- Nincsenek pókok! - kiáltotta mérgesen Yoongi, és otthagyta az idióta banda összes tagját.
- Ennek meg mi baja van?
- Öhm, a szokásos? - A fiúk elröhögték magukat.

- Japánban rendezünk egy fansignt decemberben. Aztán pár magazinfotózást is. Jövőre kiadhatjuk az első japán albumotokat. Ők a legnagyobb felvevőpiac. Ha ők megszeretnek titeket, akkor nyert ügyünk van - jelentette ki Bang PD, akivel az elmúlt hónapokban sokkal bensőségesebb lett a viszonyuk. Rengeteget dolgoztak együtt újabb és újabb dalokon, és nagyban megkönnyítette a dolgot az is, hogy gyakorlatilag egyedül voltak a kiadónál. A Homme duó nem töltött sok időt az épületben, ráadásul nem is idolok voltak, hogy a táncokat gyakorolják. A próbatermek üresen álltak, csak néha lehetett látni egy-két fiú gyakornokot, aki dolgozott. És persze a BTS terme volt legtöbbször foglalt. Most már nem csak magukért, de az egész ügynökségért dolgozniuk kellett.

Az év vége hamar eljött, és tényleg Japánban kötöttek ki.
- Akárhogy is, a repülés nem nekem való - ingatta a fejét Jimin.
- Az autózás se - grimaszolt Taehyung. - De szerintem nagyon izgalmas volt.
- Szerintem meg olyan, mintha hullámvasúton ülnénk. Félelmetes - vigyorodott el Hoseok, ahogy végre szilárd talajhoz ért a lába.
- Megviseltnek tűnsz, Hyung. Minden oké?
- Hát persze, Jiminie - ölelte át a fiú vállát a másik táncos.
- Együnk valamit - szállt le a  menedzserük is a gépről. - Persze előtte be kell csekkolnunk a hotelba is. Négy kétfős szobában vagyunk, döntsétek el, ki hogy fog aludni, valakivel én leszek egy szobában. És még mielőtt megszólalnátok, hogy Namjoon - a válaszom nem. Én nem alszom vele.

- Hyung, minden oké? - kérdezte Jungkook Yoongit figyelve, aki csak turkálta az ételét.
- Csak nem vagyok éhes...
- Egy kicsit sápadtnak tűnsz - nézett fel Jimin is a tányérjából.
- Ez egy nagyon meglepő kijelentés volt - morogta a rapper.
Az igazság az volt, hogy Yoongi nem érezte teljesen jól magát, de még maga sem tudta, mi volt a baj. A gyomra fájt már egy ideje, de arra gondolt, hogy csak élete első repülőútja viselte meg egy kicsit.
Azonban, ahogy elé raktak egy tányér ételt, egyre biztosabb volt benne, hogy valami nincs rendben. Még a gondolattól is rosszul volt, hogy egy falatot is lenyeljen a tésztájából.
- Biztos rendben vagy? - kérdezte a menedzser.
- Persze. Kimegyek a mosdóba.
Yoongi óvatosan felállt az asztaltól, és elsétált a mosdóig. Egy pillanatra előregörnyedt, és a hasára szorította a kezét. Most igazán nem engedhette meg magának, hogy megbetegedjen. Végre volt egy kevés munkájuk, ráadásul külföldön. Ezt nem szabadott kihagynia. 

Hideg vízzel megmosta az arcát, és a tarkóját. A hűvös jólesett a bőrének. Egy pillanatra megtámaszkodott a mosdókagyló oldalában, amikor egy erősebb görcsöt érzett a hasában, végül összeszedte magát annyira, hogy visszamenjen a többiekhez. 

Yoongi nehézkesen vonszolta végig magát a programjaikon.
- Hé, Morcoska, nem tudnál valami kevésbé tömeggyilkoshoz illő képet vágni? Ez a kép egy tinimagazinhoz lesz - kiabált neki a fotós.
A rapper kierőltetett magából egy vigyort, de gyanította, hogy ez a kép nem lesz a legelőnyösebb róla. Nem mintha nézegette volna a róla készült fotókat. Csak néha. Tényleg. Vagy legalábbis biztos, hogy nem mindet látta.

- Oké, gyerekek, mára ennyi! - ütötte össze a tenyerét a menedzser már bőven éjfél után. - Vissza a hotelba, aztán ötkor kezdünk. Hoseok, remélem, te nem fogsz horkolni.
- Nem, Hyung, nyugi - vigyorgott a fiú.
Yoongi az autóúton végig keresztbe tett karban ült, hogy észrevétlenül is foghassa a hasát.
- Nagyon csendes vagy...
- Csak fáradt - hajtotta Jungkook vállára a fejét a rapper. 

- Hyung, egy szobában vagyunk - vigyorgott Jungkook, ahogy megkapta a kulcsot.
- Ez várható volt... Tanulj meg számolni. Az összes nyálas szerelmespár együtt akart lenni.
- Oké, ez gonosz volt.
- Bocs - sóhajtotta a fiú. - Csak tényleg egy kicsit furán érzem magam.
- Észrevettem - fintorgott Kook. - Ne szóljunk valakinek?
- Ne, csak... Aludjunk. Hátha holnapra elmúlik.
- Rendben. De ha nem lesz jobb, el kell mondanod a menedzser hyungnak, oké?

Jungkook bebújt Yoongi mellé az ágyba. A rapper az oldalára fordult, hogy át tudja fogni a másik derekát.
- Mióta vagyunk ilyen jóban? - viccelődött a fiú.
- Ma nem vagyok vevő a baromságaidra - morogta a rapper, és az énekes hátába fúrta az orrát, hogy beszívhassa a fiú illatát.
- Szólj, ha rosszabbul érzed magad, oké?
- Fogd be.
- Neked is jó éjszakát - mosolyodott el Jungkook, és leoltotta az éjjeli lámpát.

Megjegyzések:

* Ajánlott zene:

https://youtu.be/wEkLHC7l25w

* Az N.O. fordítása xRinayax videója alapján (egy-két szó változtatásával talán) készült.

https://youtu.be/FbZy98El8uw

* A BTS tényleg majdnem feloszlott az N.O. era idejében. Persze a részletek nem egyeznek, de Bang PD tényleg bizalmat szavazott nekik. 

* A Glam óta tényleg nincsen lány gyakornok a Big Hitnél.

Remélem tetszett. :)
Aki ismeri a Bangtan történetét, az ki tudja találni, hogy mi lehet Yoongi baja.
Jövőhéten hozom a következő részt. Lassan vége a sztorinak, még meglátom, hogy lesz, de lehet, hogy már pont a következő  rész a vége lesz...? Aztán még jön egy epilógus, és tervezek egy különleges fejezetet  is, magyarázatokkal és érdekességekkel, stb.
Addig is, szép hetet nektek ^-^

~ Ally D

Update 11.07. - Bocsánat mindenkitől, véletlenül feltöltöttem a félkész  25. fejezetet írás közben :'D Aki látta, azért kérek elnézést, mert teli volt jegyzettel, aki meg csak az értesítést látta és reménykedett, azért kérek elnézést :D