Ajánlott zene: BTS - Spring day (link lent!)

A január fagyos volt és eseménytelen. Az ég örökös szürkeségbe öltözött, és nem volt az a meleg kabát, ami a viselőjét meg tudta volna védeni a hidegtől. A még decemberben leesett tízcentis hó nagy része már koszos volt, és a felső rétege meg is volt fagyva ekkorra.
A gyakornokok lakása előtt több, korábban megépített hóember állt. Amikor a Bangtan tagjai elhaladtak a saját művük előtt, mindig megveregették a vállát a hóból készített Totorónak.

***

Februárban makacsul tartotta magát a hideg idő, nos, egy hét kivételével, amikor is a fiúk fájdalmas búcsút vettek Totorótól, aki végül egy torz hókupac lett, mire újra hidegebbre fordult az idő.
- Auch - nyúlt a kesztyűs kezével a hátsójához Jimin. - Ez nem volt szép.
- Nem tehetek róla, hogy jeges a hó - vigyorgott Hoseok. Egyébként is játékos kedvében volt, de még rátett egy lapáttal, hogy a zsebében ott lapult egy apró, piros csokoládészívecske, amit  Ryujin csúsztatott oda, amikor a fiú nem figyelt.
Az alacsonyabb táncos is felkapott egy kupac havat, amely egyben megállt a kezében, és üldözőbe vette a másikat.
- Kim Taehyung,  vedd ki a szádból azt a jégcsapot, mert lecsaplak - szólt rá Jin a fiatalabbra. - Tudod te, mennyi kosz van abban?!
- Olyan mintha nyalóka lenne - vigyorgott a fiú.
- Fagyasztok le neked otthon vizet, szopogasd azt, csak dobd már el azt az izét!
Taehyung egy grimasszal az arcán,kelletlenül elengedte a jégcsapot.
- Egyszer költözök el, és akkor sem szabadulok az anyámtól - morogta úgy, hogy az idősebb ne hallhassa őt. 

 - Minden oké? - kérdezte Jungkook Yoongit figyelve, aki a szokásosnál is hallgatagabb volt.
- Befagy a seggem, és ezek itt játszanak, ahelyett, hogy haladnánk. Persze, minden oké - felelte a rapper vörös orral. Már néhány napja meg volt fázva, és ilyenkor a szokásosnál is mogorvább volt.
 - Hyuung, majd én felmelegítelek - futott oda Hoseok hozzájuk, és a kabátját kicipzározva, átölelte a fiút.
Jungkook egy pillanatra grimaszolt, de amikor Hobi tekintete felé tévedt, gyorsan eleresztette az arcizmait, és elfordult.

***

A március végre meghozta az enyhülést. A fiúk még mindig nagykabátban jártak a stúdió és a lakásuk között, mégis volt valami reménykeltő abban, hogy már nem csak szürkeség látszott a kinti tájból.
- Azt hittem, nem ünneplünk szülinapokat - nézett a hínárlevesére Yoongi.
- Ennyi belefér. A hínár egészséges, ezzel akarunk neked jó egészséget kívánni az elkövetkező éveidre - magyarázta Seokjin.
- Tudom, miért eszünk hínárlevest, nem egy kő alatt nőttem fel - sóhajtotta a rapper, és elkezdte tologatni a rizst a táljában. - Köszönöm.
Seokjin elmosolyodott, és enni kezdett.

- Táncóra után adj nekem egy kicsit az idődből - suttogta Taehyung Jimin fülébe, miközben az a fogát mosta reggeli után. A táncos csak bólintott, miközben a tükörből a barátját figyelte.
- Ott akarom hagyni az egyetemet - sóhajtotta, amikor végzett a fogmosással.
- Nem fogod - kiabált át a konyhából Seokjin és Namjoon egyszerre.
- Csak tudnám, miért kell táncosként fizikát is felvennem.
- Hogy okos kisfiú legyél - lépett be a fürdőszobába Hoseok, és megborzolta a táncos haját. - És most, ha nem akarjátok végignézni, ahogy lezuhanyozok, akkor kifelé. Bár szívesen tartok vetkőzős műsort nektek, ha szeretnétek...
- Hyuuung - grimaszolt Taehyung, és kihúzta a vigyorgó Jimint a nappaliba.

- Hol vannak a többiek? - nézett körbe Namjoon.
- Nos, Hoseok ott maradt a próbateremben, hogy gyakoroljon, Jimin és Taehyung eltűntek, miután lezuhanyoztak, Yoongi a stúdiójában dolgozik, Jungkooknak pedig éjszakai műszakja van.
- Mindenki túl sokat dolgozik - csóválta a fejét Namjoon. - De büszke vagyok rájuk. És valahol örülök is, hogy éppen Valentin napon hagytak minket itthon egyedül.
- Tényleg, Valentin nap van! - kapta játékosan a szája elé a kezét a másik. - Csodálkoztam is, hogy miért vagy itthon. Ha tudom, hogy ünnep van, akkor nekiálltam volna, és sütöttem volna valami finomat...
Namjoon szórakozottan figyelte, ahogy a fiú kihúz egy adag muffint a sütőből.
- Jól néznek ki - lépett közelebb.
- Ne, még fel kell őket díszíteni. Ha gondolod, segíthetsz - mondta hirtelen felindulásból Jin. - Várj, ezt nem gondoltam komolyan.
 - Oké, oké - tette fel a kezeit védekezően Namjoon.
Miután Seokjin befejezte a díszítést, és kirakta a tálra a süteményeket, leültek az asztalhoz.
- Nos, Boldog Valentin napot! - mondta Jin.
- Neked is - húzott elő egy doboz bonbont a rapper a háta mögül.
Az idősebb meglepetten pillantott fel.
 - Mikor került ez oda?
 - Varázslat. Én is csináltam volna valamit, de nem tudok sütni, a konyhából pedig kitiltottál. És... ez is a tiéd - nyitotta ki a bonbonosdobozt a fiú. Az egyik csokoládé helyén egy rózsaszín pendrive foglalt helyet.
- Ez micsoda?
- Egy dal...? Nem is tudom, igazából elég közhelyes, és nem is kéne megmutatnom, mert egy kezdő szörnyű próbálkozásának tűnik, nem egy leendő producer zenéjének, de akartam valami különlegeset, szóval...
- Te... Írtál nekem egy dalt? - tette le a pálcikáját Seokjin.
- Valahogy úgy...
- Jesszus.
A két fiú közé csend telepedett.
- Hé, tudod hogy nevezik azt, amikor valaki belerúg a másik jégkorcsolyájába? - kérdezte végül Jin. - Korin tosz.
Namjoon eldőlt az asztalon, ahogy próbált nem nevetni a béna viccen, miközben a másik hangosan vihogott.
- És azt tudod, hogy miért nem száguldozik a csiga?
A rapper megrázta a fejét, és Jin már előre röhögött a csattanón.
- Mert... mert lobogna a szeme.
Most már Namjoon sem türtőztette magát.
- Hyung, észrevetted, hogy te nevetsz a saját vicceiden a legjobban?
- Mit számít az, amíg velem nevetnek... - csillapodott le a fiú, de az arca makacsul vörös színű maradt. - Köszönöm a dalt. Meghallgatom, ha egyedül leszek.
- Meg is halnék a szégyentől, ha előttem hallgatnád - vakarta meg a tarkóját a fiú. - Hé, észrevetted, hogy tényleg csak ketten vagyunk?
- Aha - vonta meg a vállát a fiú.
- Mármint tényleg csak ketten.
Seokjin letette a muffinját, amibe éppen bele akart harapni.
- Gondolod, hogy...?
- Nos, ha bezárjuk belülről a bejárati ajtót, és "véletlenül" bennfelejtjük a kulcsot, senki nem fog tudni bejönni.
- Hát ez szörnyű lenne - bólogatott Seokjin.
- Bizony, egyedül maradni az este hátralévő részére... Miközben lehetnénk még öt másik sráccal, akik még sosem tűntek el eddig egyszerre... Szörnyű.
- Én zárok - állt fel a fiú.
- Én addig... gyújtsak illatgyertyát?
- Az kéne még, hogy felgyújtsd a lakásunkat! - kiabálta a bejárattól a fiú.
- Imádom, hogy még ilyenkor is képes vagy gúnyolódni velem.
- Mert annyi alapot adsz hozzá, hogy nem bírom megállni - tért vissza a fiú, aztán hagyta, hogy Namjoon kézen fogva bevezesse őt a hálószobába, és becsapja mögöttük az ajtót.

- Kár, hogy a városban nem látni a csillagokat - sóhajtotta Taehyung. - Az sokkal romantikusabb lenne, ha látszódnának.
- Elég romantikus ez - döntötte Jimin a fiatalabb vállára a fejét.
A két fiú a Big Hit épületének tetején ült egy pokrócon, miközben A vándorló palotát nézték laptopon, és meleg teát ittak, amit Taehyung egy termoszban hozott.
- Nem fázol?
- De, egy kicsit - motyogta a táncos, ahogy közelebb furakodott a másikhoz. A fiú összébb húzta a kettejük hátára borított takarót. - De nagyon klassz itt. Egyszer feljöhetnénk majd grillezni a többiekkel.
- Az tényleg klassz lenne.
- Csillagszórókkal, meg minden.
Taehyung hümmögött egyet válaszként, és újra figyelni kezdtek a filmre.

- Az a legszebb ebben a történetben, hogy Howl úgy is bele tudott szeretni Sophie-ba, hogy közben legtöbbször egy öregasszony képében látta.
- Gondolod, hogy Namjoon úgy is beleszeretett volna Jinbe, ha nem úgy néz ki, ahogy?
 - Namjoonnak azok a furcsa robotbabák is tetszenek, úgyhogy szerintem igen.
- És Te, Chim? Belém szerettél volna, ha nem vagyok ilyen veszettül jóképű? - vigyorgott Tae.
- Amikor én beléd szerettem, még nem voltál szobatiszta, idióta.
- Igaz... Hé - nyúlt Taehyung Jimin kezéért.
- Hm?
Tae előhúzott egy piros fonalat a nadrágzsebéből, és Jimin kisujját felemelve, egy masnit kötött rá.
- Mit csinálsz?
- Egy japán legenda szerint egy láthatatlan vörös fonál köti össze azoknak az embereknek a kisujját, akiket egymásnak szánt a sors. Ez a fonál megnyúlhat és összegabalyodhat, de elszakadni sosem fog. Én biztos vagyok benne, hogy a kettőnk kisujja már össze van kötve egy ilyen fonállal. De ha mégsem, én akkor is téged választalak a sorsomnak. Nos, mit mondasz? - emelte fel a fiú a másik végét a fonálnak.
Jimin némán átvette azt, és Taehyung kisujjára kötötte. A fiatalabb felemelte a másik fiú kezét, és a sajátjához emelte, hogy megcsodálhassák az összekötött ujjaikat.
- Látod? Most már senki nem választhat el bennünket egymástól.
Jimin bólintott, és kitörölt egy könnycseppet a szeme sarkából.
- Jaj, ne sírj, mert akkor én is sírni fogok - nevetett fel Taehyung, de már érezte is, hogy megtelik könnyel a szeme.
- Én csak... Nem kellett volna szakítanom veled egyáltalán. Nem számít, milyen nehéz volt.
- Hé, Chim, én sosem nehezteltem rád miatta. Tizenhat voltál, a szüleid meg homofóbok. Mit tehettél volna? Még el is költöztetek...
- De akkor is szakítottam, és...
- De akkor is szerettél, akkor meg mit számít? Soha egy percig nem gondoltam, hogy örökre szólt a szakításunk. És nézz ránk, itt vagyunk, te pedig külön élsz a szüleidtől. Nem kell tudniuk. Senkinek nem kell tudnia, engem nem érdekel.
- Szóval soha nem mehetünk randikra, nem foghatjuk nyíltan egymás kezét...
- Itt ülünk egy randin, Chim.
- Igaz.
- Ne tegyük bonyolultabbá a dolgokat, mint amik valójában. Mindent meg fogunk oldani, rendben?
- Rendben - mosolyodott el Jimin, és megfogta a másik kezét, amit nem is engedett el az este hátralévő részére.

Néhány emelettel alattuk  Yoongi ült a stúdiójában, az asztalra könyökölve.
A gondolatai valahogy minduntalan visszatértek a legfiatalabb Bangtanhoz. Elképzelte, ahogyan Jungkook éppen egymás után rakosgatja össze a hamburgereket, ahogyan mossa az asztalokat, ahogyan felmossa a padlót. Azt a Jungkookot, aki táncol, aki énekel, aki viccelődik. A fiú finom vonásait, hatalmas szemeit, a szemébe lógó haját, a tökéletesen megformált ajkait és az apró vágásnyomot az arcán...
"Nagyra értékelem a remekművet, ami te magad vagy / mert a létezésed önmagában művészet / Erről képzelődöm minden nap, éjjeleként / mert ez egy értelmetlen álom egyébként." - firkantotta le a füzetbe, és visszatért a gondolataihoz. Eközben egy másik teremben egy táncos éppen majd' kiugrott a bőréből, amiért sikerült egy piros csokoládészívet belelopnia egy bizonyos tizenöt éves lány dzsekijének a zsebébe.

Jungkook a pultnál állt, hogy felvegye a rendeléseket, de az elmúlt néhány percben, meglepő módon, egyetlen új vevő sem érkezett, így a fiú az asztaloknál ülő embereket kezdte figyelni. Valentin nap alkalmából természetesen, szinte kivétel nélkül párok érkeztek, és a fiú erre már tényleg csak a szemét tudta forgatni, mert hát mi is lehetne romantikusabb, mint a Mekiben vacsorázni...
Egy lány éppen sültkrumplival etette a barátját, míg egy másik pár egy pohárból itta - a persze rózsaszín - gyümölcsturmixát. Jungkook grimaszolt egyet. Akárhová nézett, mindenhol romantikus gesztusokat látott, nevető lányokat és erősen próbálkozó fiúkat... Aztán rátévedt a tekintete az egyik hátsó asztalra, amit alig lehetett látni egy oszlop miatt.
Az asztalnál két fiú ült egymással szemben, és beszélgettek. Nem voltak kiöltözve, nem volt rózsaszín italuk, nem adtak át egymásnak csokoládét sem, csak ették a napi menüjüket és kólát ittak. Az egyik fiú egy fekete sapkát viselt, ami alól kilógott a világosbarnára festett haja. Az orrán egy fekete keretes szemüveg pihent, de még így is látszott, mennyire jóképű a viselője. A másik a nyakára kötött fekete-fehér kockás kendőt igazgatta idegesen, ahogy magyarázott valamit. A sapkás fiú aztán néhány másodperccel később előrenyúlt, és megfogta a kendőt igazgató kezet, mire mindketten elmosolyodtak.
Ezt akarta Jungkook is. Valami rendkívül egyszerűt, valaki rendkívül nagyszerűvel. Talán pont egy fekete sapis fiúval, akinek néha fekete keretes szemüveg van az orrára biggyesztve, csak éppenséggel nem világosbarnára, hanem hidrogénszőkére van festve a haja.
Jungkook sóhajtott egyet, és nekiállt törölgetni a pultot.

***

Az áprilist hosszú órák töltötték ki a táncteremben, edzőteremben, stúdióban, munkában. Jimin többször megkérdőjelezte, miért nyári depresszióról hall annyit, miközben a tavaszi depresszió sokkal megfelelőbb kifejezés lenne.
- Talán pont azért vagy depressziós hangulatban, mert valamit jól csinálunk - mondta Jungkook. - Eleget dolgozol ahhoz, hogy már rosszul érezd magad miatta.
- Már csak két hónap, és elvileg debütálunk - biztatta Taehyung is a fiút.
- És végre nem csak a vlogunknak lesznek rajongói - bólogatott Hoseok.
- És végre megtudják, hogy Taehyung is a Bangtan része. - A fiút hívta a kiadó a "rejtett tagnak". Nem jelenhetett meg a vlogos videókban, nem adtak ki róla promóciós képeket, és az emberek úgy tudták, a BTS összesen hat tagból fog állni. Ez egy marketingfogás volt a kiadó részéről, de a fiúk nem voltak kifejezetten oda ezért. Olyan volt, mintha kihagynák Taehyungot a dolgokból, aki így sokkal többet aggódhatott amiatt, hogy mit fognak hozzá szólni a rajongók. A többiek már mind videókat raktak fel, dalok feldolgozását csinálták és néhányan elkezdték követni őket Twitteren is.
- Én nem aggódom Taehyung miatt - mondta Namjoon. - Jól néz ki és vicces, a legtöbb rajongónak pont ennyi kell, hogy megszeressen valakit. 

Hiába a kemény munka, ebben a hónapban volt valami, ami mindig mosolygásra késztette a fiúkat. A virágzás, a ragyogó napsütés, a városi nyüzsgés... A napok szinte kifolytak a kezeik közül, és máris elérték a hónap utolsó napjait.

Hoseok éjfél után kezdett szedelőzködni.
- Máris elmész? - kérdezte Ryujin csalódottan.
- Igen, holnap tovább maradok - mosolyodott el fáradtan a fiú.
- Ne hajtsd túl magad, Oppa. Kell az energia a debütálásodhoz.
- Tudom, de ahogy közeledik a június, egyre több olyan apró hibát találok, amit kiküszöbölhetnék a táncomban. Vagy éppen a hangomban.
- Csak vigyázz magadra közben...
- Hát persze - intett egyet a fiú, és kilépett a teremből.
A folyosón egyetlen ember volt; egy fáradtan csoszogó Jungkook. A táncos gyorsan mögé lopakodott, és nekinyomta a fiú hátát a falhoz állított szekrénysornak.
Jungkook nagyra nyílt szemmel, rémülten meredt a másikra, és a kezeit védekezően keresztezte az arca előtt, miközben kapkodva kezdte szedni a levegőt.
- Oh, nem akartalak ennyire megijeszteni, ne haragudj - engedte el őt Hoseok, majd lejjebb tolta a fiú karjait az arcától. - Csak beszélni akarok.
Jungkook bólintott, és megtámaszkodott egy pillanatra a térdein, hogy összeszedje magát.
- Jól vagy? - Hoseok kezdett aggódni.
A fiú ismét bólintott, és arra koncentrált, hogy a szívverése újra normális tempót vegyen fel.
- Mit akarsz, Hoseok? - egyenesedett ki végül.
- Nos, lássuk csak: levegőnek nézel... mióta is? December óta? Vagy november? Nem szólsz hozzám, nem válaszolsz, ha kérdezlek, éppen most beszéltél tiszteletlenül velem...
Jungkook beleharapott az alsó ajkába.
- Én nem...
- Mi a problémád velem?
- Semmi.
Hoseok felhorkantott.
- Ja, látom.
A fiú várt egy ideig a fiatalabb válaszára, de az makacsul a cipőjét bámulta.
- Yoongiról van szó, ugye?
Jungkook túl gyorsan rázta meg a fejét.
- Kedveled őt?
Ismét fejrázás.
- Jungkookie, az rendben van, ha kedvelünk valakit... - sóhajtotta a fiú. - Tudom, hogy amit az első találkozásunkkor mondtam, az nagy bunkóság volt. De mindenki elég kínosan viselkedett, és félig-meddig csak vicceltem. A komoly része is csak annyi, hogy tényleg nehezebb meleg tagokkal debütálni. De nem nekem, hanem nekik, mert sosem árulhatják el sehol, hogy ők egy pár.
Jungkook bólintott.
- Szóval rendben van, ha meleg vagy, nem zavar.
- De nem vagyok meleg - szólalt meg végre a fiatalabb, de nem nézett Hoseok szemébe.
- Oh, akkor mégsem tetszik Yoongi?
- Ezt nem mondtam. És... Nem tudom. Azt hiszem, kedvelem őt, de még én sem vagyok teljesen biztos benne. Még sosem kedveltem senkit komolyan, és nem tudom, hogy milyen az, amikor...
Jungkook elhallgatott.
- Igen...?
- Csak abban vagyok biztos, hogy baromira féltékeny vagyok, amiért Yoongi veled olyan spontán, és nyitott és jókedvű... Velem meg... Nem az.
Hoseok felnevetett.
- Ugyan kölyök, mi csak hülyülünk vagy szomorkodunk együtt. Azért kezdett nyitni felém, mert annyira nem tudott mit kezdeni magával, amíg te Amerikában voltál.
Jungkook meglepett arcot vágott.
- És ha már a féltékenységnél tartunk... - Hoseok megragadta a fiú csuklóját, és visszavonszolta a próbateremig, ahonnan korábban kijött. A táncos az ajtón lévő üveg felé intett.
Jungkook benézve egy vékony női alakot pillantott meg, aki éppen Beyonce egyik számára gyakorolt. A fiú nézte a lány kecses mozdulatait egy ideig, aztán elmosolyodott.
- Ő kicsoda?
- A neve Ryujin. Ugyanazzal a válogatóval került be, mint te.
- Kicsit fiatalnak tűnik hozzád.
- Az is, ezért nem randizunk még.
- Még, mi? - húzta fel a szemöldökét Jungkook.
- Igen, még. Úgyhogy megtarthatod magadnak Min Yoongit tetőtől talpig, mert ez a srác itt száz százalékosan hetero és erre a lányra vár még vagy négy évig.
Jungkook elröhögte magát.
- Romantikusabb vagy, mint gondoltam, Hyung.
- Hé, te hyungnak szólítottál! - kiáltott fel a táncos. - Ezért kapsz egy kólát, vagy valami.
Hoseok kifelé kezdte húzni a fiút, és Jungkook ezúttal hagyta is magát.

***

A május változást hozott.

- Jin, Suga, J-Hope, Rap Monster, Jimin, V és Jungkook - nyújtotta át a szerződéseket Bang Shi Hyuk a fiúknak, akik egyesével aláírták a papírokat. Hét év. Ennyi időre kellett elviselniük az ügynökséget  jóban és rosszban. Kivéve, ha kirúgják őket. Most kaptak hét évet az idolok világában. Utána pedig ki tudja, lesz-e még rájuk szükség.
- A debütáló show június 13-án lesz az M Countdownban. Előző este rakjuk ki a No more dream klipjét. Aztán utánunk az özönvíz - mosolyodott el a férfi. 

A fiúk persze tudták, hogy júniusban fognak debütálni, de arra nem számítottak, hogy ez a hónap első felében fog megtörténni.
Még le kellett forgatniuk a klipet, dalokat felvenni az albumhoz, fotózásokon részt venniük...

- Na jó, le a pólókkal - lépett be a koreográfusuk a terembe. A fiúk értetlenül néztek egymásra, mire a férfi megismételte a kérését. Vonakodva ugyan, de mind levették a felsőrészüket, és egymás mellett állva várták, hogy a férfi mondjon valamit. A tánctanár azonban csak szemöldök ráncolva kezdett sétálni előttük, kicsit előre dőlve, hogy mindenki hasát jól láthassa.
- Oké, te! - mutatott Jiminre. - Neked van a legjobban kidolgozott felsőtested, szóval innen indulunk ki.
A fiú összezavarodva nézett körül, de mind hamar rájöttek, miért is kellett levetkőzniük a tanár előtt.

- Nem azért írtam a No more dreamet, hogy Jimin mutogassa a hasát, ha őszinte akarok lenni - mondta Yoongi, amikor csak Jungkook és Taehyung hallhatta.
- Miért, nekem bejön...  - motyogta Taehyung.
- Biztos vagyok benne, hogy neked minden nagyon bejön, ami Jiminnel kapcsolatos - forgatta a szemét a rapper. - Nem zavar, hogy a pasid a tévében fogja mutogatni a testét?
Tae megvonta a vállát.
- Bármennyire is szeretném megtartani csak magamnak a látványt... Ez a csoda akkor is képernyőre való.
Jungkook félrenyelte az üdítőjét erre a megszólalásra, mire Yoongi kezdte veregetni a hátát.
- Oké, meggondoltam magam - tapsolt egyet a tánctanár a terem elejéről. - Mivel mindenki egész tűrhetően néz ki, ezért rakunk egy pólóhúzós részt a We are bulletproofba is. Csak ezúttal minden taggal.
- Már csak ez kellett - morogta Yoongi.

-Olyanok vagyunk, mint egy csapat tini gengszter - nézett végig a csapaton Taehyung.
- Vagy éppen emós kisgyerek, mint Jungkookie - lökte meg Jimin a fiút.
- De tényleg, miért nézünk ki gengszternek? - kérdezte Jin, aki egy kicsit csalódott volt, amiért mindenkinek feketére kellett festenie a haját.
- Azt hiszem, rossz bandában vagytok, ha nem tudjátok, hogy néz ki egy hiphop-csapat - veregette meg a fiú vállát Namjoon.
- Biztos vagy te ebben? Mert ez a cucc itt nem egy normális kiegészítő - mutatott Yoongi Hoseok szegecsekkel kirakott szájkosarára.
- Mi az hyung, nem így képzelted a No more dream klipjét?
- Egy suliudvar grafitikkel kirakva, egy amcsi iskolabusszal meg gangszta háttértáncosok... Hoseok szájkosaráról nem is beszélve... Nem igazán? De nem is utálom. Még egy-két év és nem csinálhatunk sulis koncepciót, szóval most kellett - vonta meg a vállát Suga. - Csak siethetnénk, mert fáradt vagyok...
- Te vagy fáradt? - kérdezte Jimin. - Most mondjam azt, hogy már megint vizsgaidőszakom van és már megint nem tudok semmit?
- Feel you, bro - csapott a fiú tenyerébe Namjoon. - Lehet, hogy Jin marad itt az egyetlen diplomás.
- Neked Jin hyung, Namjoon-ah - csóválta a fejét az említett.

***

A június kegyetlenül eljött, nem volt mit tenni. Namjoon szinte horrorral a hangjában jelentette be az elsejét, ahogy megfordította a naptárat.
Ez volt az a fordulópont, amikor már mindenki annyira frusztrált volt, hogy a másikon töltötte ki a feszültségét.

- Ne csámcsogj már, könyörgöm - nézett Jin Taehyungra.
- Mi van, meg fog jönni? - kérdezett vissza fiú.
- Maradjatok már, elegem van a zajongásotokból.
- Akkor talán te is befoghatnád.
- Nem igaz, hogy egy vacsorát nem tudunk végigenni anélkül, hogy nem veszekedne valaki.
- Oké, én inkább nem eszem - nevette el magát Hoseok.
Néhány perc további vita után végre mindenki elhallgatott.
- Minden oké, Kookie? - kérdezte Jimin a legfiatalabbra nézve, aki csak turkálta az ételét, és egy szót sem szólt az este folyamán.
- Persze - mosolyodott el halványan a fiú. - Csak ideges vagyok.
- Nos, úgy tűnik, van hat tagunk, aki ki tudja adni magából a feszültségét egymás öldöklésével, és van egy, aki nem - konstatálta Namjoon. - Keress magadnak valamit, ami segít, Kölyök.
Jungkook bólintott egyet, de csak tovább turkálta az ételét.

- Hová megyünk? - kérdezte Jungkook.
Seokjin a táncóra után megragadta a legfiatalabbat, és feltuszkolta az első buszra, ami a belvárosba vitt.
- Haza.
- Haza? Nem is erre lakunk...
- Úgy értem, haza, hozzám.
- Oh - Jungkook meredten nézett maga elé. - De miért?
- Úgy gondoltam, jót tenne neked egy kis csönd. Túl introvertált vagy ahhoz, hogy rendesen kipihend magad, amíg mindenki körülötted nyüzsög, nálunk meg éppen nincs senki.
Jungkook elmosolyodott. Pont ez volt az, amire már hetek óta vágyott, mivel az összes többi fiú egymás vérét szívta, ő pedig nem akart részt venni ebben.
- Köszönöm, Hyung.
- Ugyan...

- Ez a ház... Hatalmas - nézte az épületet a fiú.
- Remélem, ez nem tántorít el attól, hogy begyere.
- Nem, csak... Nem is tudtam, hogy ennyire gazdag vagy.
- Igen, nos, én nem. Az apám. Meg az anyám. Ők igen.
- Kedvelem ezt a felfogást.
- Na jössz, vagy sem? - toporgott a fiú.
- Megyek már...
A hatalmas házban aztán Jungkook le lett ültetve a kanapéra, hogy csináljon, amit akar, amíg a konyhában Seokjin halkan komolyzenét hallgatott, miközben vacsorát készített.
Jungkook körbejárta a házat, megnézegette Jinék családi képeit, majd visszament, hogy segítsen az idősebbnek zöldségeket vágni. Miután némán megvacsoráztak, Seokjin berakott egy régi Pixar-mesét, amit még mindketten gyerekként láttak. Időközben előkerült Jin fehér kiskutyája is, akit felváltva simogattak az ölükben.
Éjjel Jin kocsijával visszaautóztak a lakásukhoz, hogy mindketten a megszokott ágyukban alhassanak.
- Köszönöm, Hyung - motyogta Jungkook félálomban az anyósülésről.
- Ugyan... Remélem segítettem.
- Igen, nagyon is - mosolygott a fiú, aztán hagyta, hogy a motor kellemes rázkódása álomba ringassa.

- Biztos meg akarjuk mi ezt nézni? - kérdezte Hoseok, ahogy az órájára pillantott. Már csak néhány perc volt éjfélig.
- Biztos! Elvégre a mi számunk.
- Én nem vagyok biztos benne, hogy látni akarom magamat.
- De ha mi nem nézzük meg, egy nézője sem lesz a videónknak - viccelődött Seokjin.
- Nem is, az anyukám megígérte, hogy streamel egész este - jelentette ki Tae.
- Akkor lesz vagy tizenöt.

Yoongi körülnézett a székéről, de Jungkook nem volt a konyhában a laptopot bámulva, mint a többiek.
- Mindjárt jövök.
A fiú a hálószobában ült az ágyán, a mobilja elfeketült képernyőjét bámulva.
- Kook.
Jungkook ugrott egyet a hangra, ami kizökkentette a gondolataiból.
- Minden oké?
- Persze.
- Nem úgy néz ki - ült le a rapper az ágyra. - A holnapi műsor miatt vagy ideges?
Jungkook bizonytalanul bólintott.
- Nem kifejezetten a műsor miatt, hanem... Már korábban is gondoltam erre, de akkor még olyan távolinak tűnt, most viszont itt vagyunk, és az elmúlt pár napban nem tudtam másra gondolni...
- Mire?
A fiú egy pillanatig hezitált, mielőtt a rapper szemébe nézett.
- Hyung, mi lesz, ha az apám egyszer meglát a tévében?
Yoongi számított erre a kérdésre. Elvégre ő maga is látta, hogy a fiú apja a tévé előtt szokott inni.
- Semmi, Kook. Egész nap velünk vagy, még a mosdóba sem mész szinte egymagad. És van egy menedzserünk. A kiadó tele van kamerákkal. A lakásunkat kulcsra zárjuk. A műsorokra csak drága jegyekkel lehet bejutni, és az apád egyébként is Busanban van, te meg Szöulban. Ha látni is fog, nem tud megtalálni. És sminkben talán fel sem ismer.
- Biztos vagy benne?
- Hát persze, Kook. Minden rendben lesz. Van egy rakás hyung körülötted, aki nem engedi, hogy bármi bajod essen, oké?
Jungkook megeresztett egy mosolyt.
- Oké.
- Na jó, gyere, nézzük meg, milyen béna lett a klipünk - állt fel Yoongi, és felsegítette a fiatalabbat.

Megjegyzések:

* Ajánlott zene:

https://youtu.be/xEeFrLSkMm8

* Ez a rész némileg a Ghibli stúdió rajongóinak szólt.

Totoro...

És A vándorló palota (a kedvenc anime-filmem, nézzétek meg! ^-^)

* "A hülye fanfic-szerző azt hiszi, márciusban van Valentin nap" - pedig Dél - Koreában valóban így van. Februárban csak a lányok adnak csokit a fiúknak - ekkor adott Ryujin Hoseoknak - és márciusban a fiúk adnak a lányoknak csokit (ezt is 14-én) - ez volt a Bangtan ajándékozása. Létezik egy 3. nap is, áprilisban, szintén 14-én, amikor is a hoppon maradt lányok feketébe öltöznek, és sajnálják magukat, de ilyen szereplőm nem volt.

* A hínárleves tradicionális szülinapi étel.

"Hoseok: I am happy and touched to have Jin hyung's seaweed soup at every birthday party."  - Hoseok valódi mondata :)

Nézzen ki akármilyen csúnyán, a hínár egyébként nagyon finom ^^

* Jimin és Tae végzet fonalas jelenetét fájdalmasan régóta tervezgettem :D

* A sorok, amit Yoongi leír, BTS - Just one day c. számából Yoongi rap-része. De mire találtam egy nem túl nyálas de egyébként szerelmesnek mondható  szöveget, ami Yoongié és nem a First love vagy annyira új, mint a Love yourself... :'D A fordítás most is saját.

"I appreciate the masterpiece that is you
because your existence alone is art
I imagine this all night every day
because it's a meaningless dream anyway"

* Egy bizonyos rapper, aki sapit és szemüveget hord... Csak nem hidrogénszőke a haja.

* Jungkook azt mondja Jiminnek, hogy rendben van, ha depressziósnak érzi magát. Ez az egyik kedvenc idézetemből van, amit szintén ő mondott:
" Effort makes you. You will regret someday if you don't do your best now. Don't think it's too late but keep working on it. It may take time, but there's nothing that gets worse due to practising. So practise. You may get depressed, but its evidence that you are doing good."

* Taehyung valóban rejtett tag volt debütálás előtt.

* A No more dreamben meg a We are bulletproofban tényleg van egy pólóhúzós rész, csak aztán valahogy a Bangtan nagy részének nem láttuk többé a hasát...? :D

* Mármint... Mi ez a szájkosár? :D Ezt Jo Kwon választotta ki valahol? :')

* Jin valóban elvitte egyszer Jungkookot a házukba, amikor elege volt a fiúnak. 

* Jinék pedig valóban jómódúak, de erről nem sokat tudunk :)

* Ez az eddigi leghosszabb rész, több, mint 4000 szó :'( Nagyon élveztem megírni, de bétázni... 

Megint véget ért egy fejezet, a múlthéten sok aranyos visszajelzést kaptam, mennyire szeretitek a sztorit, aminek nagggggyon örülök *  -  *
Remélem ez a rész is tetszett, és hát, mentségemre szóljon, hogy majdnem fél évet ölel fel, mert tééényleg elég hosszú lett. Ha már zavaró, szóljatok * a tarkóját vakargatja*
Előre is köszönök minden olvasást, csillagot és kommentet.
És köszönöm az érdeklődést, hiszen a sztori már egy ideje úgy is benne van a top100-ban, hogy egy teljes hete volt a legutóbbi rész... :)
Remélem várjátok a debütálásukat, mert legközelebb az következik... Meg talán néhány izgalmasabb dolog is...? ^^
~ Ally D