Ajánlott zene: BTS - Sea (link lent!)

"A boldogság nem valami, amit meg kell valósítanod, lehetsz boldog a folyamat megvalósítása közben is. Valami lehet gyönyörű annak ellenére is, hogy van valami szörnyű." ~ Rap Monster

- Idióták. Hogy lehet ennyit inni? - morogta Yoongi, aki Hoseokot próbálta segíteni. Tulajdonképpen cipelte a fiút, mert a táncos épphogy állva tudta tartani magát, és csak esetlenül tette egyik lábát a másik után.
 - Hyung, én ebben nem vagyok biztos, hogy menni fog - nyögte Jungkook, akit két oldalról húztak lefelé a gyerekkori barátai.
Mögöttük Namjoon és Jin sétáltak, akik annyira azért nem voltak részegek, hogy járni se tudjanak.
 - Sosem iszom veletek többet.
 - Kookie, tudsz róla, hogy van egy heg az arcodon? - kérdezte Taehyung, akinek keresztbe álltak a szemei.
 - Tudom.
 - Ez régen nem volt ott. Csak nem bajkeverő voltál a gimiben? - vigyorgott a fiú.
 - Túl részeg vagy ehhez, Tae.
- Ohó - emelte fel a fejét Jimin Jungkook válláról. - Tiszteletlenül beszélsz egy idősebbel?
- Nem, Jimin...
- Már megint csinálod!
- Sosem lennék tiszteletlen, Ji-Mini hyung...
Jimin felemelte a karját, hogy vállon üsse a fiút, de elvétette az irányt, és csak annyit ért el, hogy majdnem elesett.
Jungkook nevetve próbálta megtartani a barátját.

Yoongi mosolyogva figyelte a többieket.
Fél évvel ezelőtt még álmában sem gondolta volna, hogy valaha itt fog tartani. Körülvéve egy csapat tehetséges fiatallal, akik mind kedvesek voltak hozzá, akik elfogadták őt egyetlen szó vagy kérdés nélkül. Fuck that. Fél éve még Jungkookot is csak a játszótéren látta, és azt próbálta kitalálni, mitől keletkeznek a fiún naponta újabb és újabb zúzódások. Az a Jungkook egy másik ember volt, aki folyamatos félelemben, fájdalomban és megaláztatásban élt. Ez a Jungkook talán még mindig összerándult, ha hirtelen érintette meg valaki, még mindig egy kicsit túlságosan keveset beszélt. De nem zárkózott el, voltak pillanatai, amikor ő érintett meg másokat, amikor órákon keresztül mosolygott, miközben beszélgetett az egyikükkel. Talán nem volt tökéletesen jól, de haladt afelé, hogy normális étele legyen.
És itt voltak a többiek is: Jin, aki a legjobban törődött mindannyiukkal, aki főzött nekik, aki észrevette, ha fáradtak voltak vagy szomorúak.
Namjoon, aki remek leader volt, még ha nem is debütáltak. Habár a fiú minden kezébe kerülő tárgyat összetört, mégis értett ahhoz, hogyan irányítsa a csapatot. Namjoonra könnyű volt hallgatni. Eleinte Jin volt az a tag, aki nem értette, a rapper miért hajtja ennyire a saját csapatát, miközben már az ügynökség is teljesen leterhelte őket. Ha Seokjinen múlt volna, sosem engedi, hogy Jimin és Hoseok éjjelente is táncoljon, vagy hogy Yoongi a stúdióban töltse az éjszakáit. Namjoon azonban jobb akart lenni. Jobb, mint a többi gyakornok, a többi sztár, nem akarta, hogy az ügynökség bábui legyenek. Saját dalokat akart, nem másoktól kapottakat. Egy olyan csapatot akart, akik megálltak a saját lábukon; akik akkor sem esnek kétségbe, ha eltűnik a zenei alap egy koncerten, és anélkül kell énekelniük csak a puszta hangjukat használva. Egy olyat, ahol a tagok nem csak a felszínes dolgokhoz értenek, hanem hangszeren játszanak és komponálnak, ahol nem kérdés az, hogy tehetségesek-e egyáltalán a tagok.
Úgyhogy Namjoon nem korlátozott senkit, aki dolgozni akart. Yoongi pedig nem is lehetett volna hálásabb ezért.
Aztán ott volt Hoseok, aki olyan más volt mint ő, hogy valahol a nagy kontraszt ellenére mégis összhang volt közöttük, mégis nagyon jól megértették egymást. Olyanok voltak, mint a jing-jang két fele.
Jungkook két régi barátja, Jimin, aki a legkedvesebb és legártatlanabb ember volt, akivel Yoongi eddig találkozott, és Taehyung... Taehyung, aki hangos volt, hiperaktív és egy kicsit olyan, mint egy kiskutya. Yoongi először azt hitte, a fiú csak viccelődik a többiekkel, de néhány nap alatt mindenki számára világossá vált, hogy Tae valójában olyan, amilyennek mutatja magát. Yoongi néha már attól fáradtnak érezte magát, ha csak nézte a fiút. Ennek ellenére Taehyung nagyon kedves volt, még ha a rapper nem is beszélt vele sokat, hamar megkedvelte a fiút.
Szóval Yoongi igazán nem panaszkodhatott. Még ha nem is volt pénzük, még ha egy szobában is aludtak heten és egy fürdőszobán kellett is osztozniuk, még úgy is megérte.

A fiú megtorpant, ahogy beugrott neki egy verssor.
- Gond van, hyung?  - állt meg Jungkook is.
Yoongi egy pillanatig némán meredt maga elé, aztán rámosolygott a fiúra.
- Csak eszembe jutott valami.
- Oh, oké. Itt is vagyunk - nézett fel az épületre a fiatalabb.
- Én nem vagyok hajlandó felcipelni senkit a lépcsőn. Menjenek négykézláb - morogta Yoongi, de azért nem engedte el Hoseokot. 

***

 - Ha holnap nem fogok tudni táncolni, az Hobi hibája lesz. Úgy érzem, egy zongora zuhant a hátamra - lökte az ágyára Yoongi a táncost. Közben Jungkook is lerakta a barátait Jimin ágyára. Tae-t meg sem kísérelte felsegíteni az emeletes ágy felső részére. Az énekes az alsó matracon azonnal átkarolta a vörös hajú táncos vékony derekát; és az egyik lábát átdobva a fiún, szinte rögtön elaludt, miközben Jimin békésen szuszogott a másik által kialakított ketrecben.
- Nos, legalább tudjuk, ki a kis kifli - nézett rájuk Yoongi. - Ez olyan romantikus, hogy hánynom kell.
Jungkook meglepődve nézett fel.
- Ugyan, azt hitted, nem vettem észre? Olyan nyilvánvalóak, hogy ennyi erővel hordhatnának Mr és Mrs feliratú pólókat is. 
- És nem zavar...? - kérdezte kínosan a fiú.
Yoongi egy pillanatig hallgatott, aztán lassan, átgondoltan válaszolt.
- Kor és nem, nemzetiség és vallás, hogy milyen nyelvet használsz - számomra nem ez a fontos. Nem kéne, hogy mindez számítson. A személyiséget és a vonzódást kéne néznünk, nem azt, hogy milyen nemű a másik.
Jungkook megilletődve nézte az idősebbet.
- Mi van?
- Nem hittem volna, hogy... ennyire nyitott vagy.
Yoongi megvonta a vállát.
 - Mondtam valamit, amiből azt hitted, hogy nem?
- Bólogattál, mikor Hoseok kifejtette, hogy nem kellenek meleg tagok a bandába.
Az idősebb elnevette magát.
 - Ahogy te is, pedig ott ült melletted a meleg haverod. És ő is bólogatott. Meg ha már itt tartunk, Namjoon is.
- Namjoon hyung? Ő is meleg? - nyíltak nagyra Kook szemei.
- Nos, azt nem tudom, hogy meleg-e, de látszólag teljesen odáig van egy bizonyos hyungért.
- Jin hyung is...? Na jó, ezen mondjuk nem lepődtem meg. Ennyi rózsaszín ruha mellett vagy nagyon bátornak kell lenni, vagy melegnek.
- Bullshit. Attól még lehetne hetero, hogy a kedvenc színe a pink. De nem csak a ruhái rózsaszínek, hanem az arca is, amikor észreveszi magán Namjoon tekintetét.
- Oh... De miért titkolózik mindenki?
- Mert nem lenne jó, ha meleg tagok lennének a bandában - idézte Yoongi Hoseok szavait. - Nem hiszem, hogy Hobi rosszat akart ezzel. Csak az igazat mondta. Örökké azt kell majd mesélnünk az interjúkban, mennyire tetszik nekünk a Girls Generation, hogy Yoona lábai a legjobbak a világon, hogy Taeyeon az álompárunk... Gondoljunk akármit valójában.  Tudják egyáltalán a barátaid, hogy kik a női idolok vagy csak a férfiakat?
Jungkook elnevette magát.
- Tudják, nyugi. Meg az összes táncot is. És mondhatjuk, hogy tizenhat éves korukig senki nem jött rá az iskolában, hogy ők egy pár. Utána pedig elköltöztek, ezért nem működött tovább. De jól csinálják.
- Még az iskolában sem mondták el?
A fiú megrázta a fejét.
 - Mindkettő a másikat akarta védeni, ezért nem verték nagydobra.
 - Ez szörnyen nyálas - fintorgott Yoongi. - Én visszamegyek a stúdióba.
 - Hyung... De már éjfél is elmúlt.
 - Bocs kölyök, de nem vagyok elég fáradt ahhoz, hogy Namjoon horkolása mellett is képes legyek aludni. Majd alszom a stúdióban, ha elfáradtam.
 - Oké - felelte bizonytalanul a fiú, és végignézte, ahogy a hyung kisétál az ajtón, otthagyva őt egy nagy adag megemésztendő információval.

***

Yoongi utált futni. Most mégis futva tette meg az utat a stúdióig, hogy lerövidítse a két órás gyaloglást odáig.
Ahogy hazafelé a többi fiút nézte, akiket lassan a barátainak nevezett, eszébe jutott valami. Először csak Jungkookról. Ahogy figyelte a fiút, amint nevetve cipeli a barátait, ahogy nézni szokta őt, amikor éppen táncol, énekel, vagy megkéri Namjoont, hogy tanítson neki dolgokat a zeneszerzéssel kapcsolatban.
"- Nem mindenkinek lehetnek álmai, Hyung." - csupán néhány hónapja, hogy a fiú ezzel a mondattal hagyta őt ott. És itt voltak most.
Yoongi talán ignoránsnak tűnt, de sokszor figyelte a többieket, ahogy dolgoztak. Jimin és Hoseok mozdulatait, az énekesek arcát, miközben gyakoroltak, a másik két rapper és zeneszerzői munkáját... Yoongi erről akart írni. 

A fiú belökte a Genius lab feliratú ajtót, és a kabátját le sem véve, leült a székére. Az asztal közepén mindig ott feküdt egy jegyzetfüzet és egy toll, ha esetleg valami eszébe jutna. Egy üres oldalra lapozott a füzetben és felírta címnek: No more dream.

***

Hoseok és Ryujin Ed Sheeran Thinking Out loud című dalára táncolták az eredeti koreográfiát. Pontosabban Ryujin táncolta az eredetit, míg Hoseok egy bonyolultabb, akrobatikusabb koreográfiát tervezett magának.
Eleinte mindketten féltek az ötlettől. Egyikük sem volt hozzászokva, hogy ilyen nyíltan érintsenek meg valakit, de táncosok voltak, akként is kellett viselkedniük hát.
Mivel már több, mint egy hete gyakoroltak, elhatározták, hogy ezúttal fel is veszik a mozdulataikat.
Az alkalomra Ryujin egy fekete, kantáros szoknyát vett fel, fehér pólóval és fekete topánkával, ami alatt egy hosszú szárú fehér zoknit viselt. A szoknyája alá egy fekete sortot is felvett, hogy a pörgős koreográfia mellett is kényelmesen érezze magát; a fejére pedig egy barett sapkát tett, hogy teljes legyen az összkép.
Hoseok szóhoz sem jutott, amikor a lány belépett a terembe. Ryujin egyszerre volt gyönyörű nő és ártatlan kislány ezzel a kinézettel.
- Te... kifestetted magad? - kérdezte. Nem ez volt a legelbűvölőbb fogadtatás, de hirtelen ez volt az egyetlen dolog, ami az eszébe jutott.
- Csak jól akartam kinézni a videón... - biggyesztette le az alsó ajkát a lány.
- Jól nézel ki - mosolygott Hoseok. - Csak meglepődtem.
- Te is... jól nézel ki.
A fiún egy bő fehér ing volt, fekete, szakadt térdű farmerral.
- Azt hiszem, mi kevésbé vagyunk szexik, mint az eredeti klip - nevetett a fiú.
- Fiatalabbak is. 
 - Igaz. Nos, felkészültél? - kérdezte a fiú, ahogy beállította a kamerát.
 - Ideges vagyok - kezdett el ugrálni a lány. - De mehet.
Hoseok elindította a felvételt, aztán odasétált Ryujinhoz, és a zenét is bekapcsolta a távirányítóval.

Hoseok imádott táncolni. Ha zenét hallott, teljesen elengedte magát, és hagyta, hogy a hangok vegyék át az irányítást a teste felett. Ryujinnal táncolni azonban teljesen más élmény volt, mint egyedül. Ő irányította a lányt, aki tökéletesen hajtotta végre minden utasítását, mintha csak olvasott volna a gondolataiban. Nem olyan volt ez, mint a Bangtan többi tagjával, akikkel többnyire ugyanazt a koreográfiát adták elő egymás mellett vagy egymás előtt állva. Ryujinnal a tánc különleges volt. Egymástól néha teljesen különböző mozdulatokat adtak elő, amelyek mégis tökéletes összhangban, tökéletes harmóniában álltak egymással.

Mindketten boldogan dőltek le a padlóra, mikor a koreográfiát még annál is jobban adták elő, mint ahogyan várták azt.
Hoseok a lány felé fordult. Ryujin néhány másodpercig még pihegett mellette, aztán ő is szembefordult a táncossal.
A fiú belenézett a fekete szemekbe, és egy pillanatra teljesen elfelejtett minden szabályt - amit felállított önmagának a lánnyal kapcsolatban- ahogy felnyúlt, hogy megérintse a másik arcát.
Ryujin egy másodperc alatt paprikavörössé változott, de nem fordult el, csak bámulta tovább a fiút.
- Ryujin-ah...?
- Hm?
- Hány éves vagy...?
A lány habozott.
 - Tizen...öt.
Hoseok felült.
- Tizenöt?!
- Igen, nos, a többi gyakornok fiatalabb nálatok...
- De... - Hoseok még mindig nem tudta feldolgozni a hallottakat. - Tizenöt?!
- Ühüm. - Ryujin is felült. - Most kezdtem a felső középsulit. A SOPÁban.
Hoseok egyre jobban szerette volna ott rögtön elásni magát.
- Nos, én huszonkettő vagyok és nem tanulok. És soha nem is jártam jó iskolába.
- Engem is csak azért vettek fel, mert gyakornok vagyok... Ösztöndíjasként. A többiek mind gazdagok és nagyon idegesítőek.
- Ezt elhiszem - mosolyodott el a fiú.
Néhány percig mindketten hallgattak.
- Oppa? - Hoseok hirtelen utálni kezdte ezt a megszólítást. - Ennyire zavaró  a korkülönbség...?
A fiú sóhajtott egyet. Neki kellett a bölcsebbnek lennie ebben a helyzetben.
- Nem. De erre akkor térhetünk vissza, ha már nagykorú leszel.
- De addig négy...
- Addig táncolunk - mosolyodott el Hoseok. - Mi legyen a következő dal?
Ryujin grimaszolt egyet.
- Troublemaker - Troublemaker.
- Oké. Ha nagykorú leszel.
- Oppaaaa!

***

 - "Miről álmodtál?/ Kit látsz a tükrödben? Azt kell mondjam/ Menj a saját utadon/ Még ha egyetlen napig élsz is / Csinálj valamit / Tedd félre a gyengeséged" - olvasta hangosan Yoongi sorait Jimin. - Azt hiszem, ez a kedvenc részem benne.
A rapper elnevette a magát.
 - Ezt a részt neked írtam. Hogy te énekeld.
 - Tényleg? - csillant fel Jimin szeme. - Hyuuung, meg vagyok hatódva!
 - De Bang PD visszadobta, hogy még dolgozzunk vele. Úgyhogy Namjoonnal közösen írjuk át. De ezt a részt megtartom.
 - Tetszik az ötlet. Nagyon jó önmagában is, de amire Joonie hyung ráteszi a kezét, az mindig csak még jobb lesz.
 - Kivéve, ha fizikai tárgyról van szó - szólt közbe Seokjin, aki a konyhaasztalnál egy főzőmagazint lapozgatott.
- Ha ezt hallaná...
- Nem hallja, idáig hallom, ahogy horkol. - Egy pillanatra mindenki elhallgatott; Namjoon horkolása valóban áthallatszódott a szomszéd szobából.
- Ha egyszer lesz pénzünk egy új lakásra, előre szólok, hogy nem én leszek a szobatársa - mondta Yoongi.
- Oh, Hyung, ez olyan cuki, ha lesz pénzünk, akkor is velünk akarsz majd élni - pislogott a fiúra a táncos.
- Park Jimin, ha még egyszer ugyanabban a mondatban használod a nevem, és azt a szót, hogy "cuki", esküszöm, szétrúgom a táncos segged.
Jimin lebiggyesztette az alsó ajkát.
- Jesszus, inkább felébresztem Jungkookot, hogy legyen valaki normális is ébren.
- Sok sikert hozzá - nevetett Jin. A legfiatalabb tagot tényleg lehetetlen volt felébreszteni, ha még nem pihente ki magát. És az elmúlt hetekben mindent csináltak - az alváson kívül.
 - Üdv - csoszogott ki tréningruhában Hoseok a hálószobából, akinek még csak az egyik szeme nyílt ki, a haja pedig ezerfelé állt a feje tetején.
 - Hosszú nap? - kérdezte Jimin, ahogy az idősebb kávét töltött magának.
 - Hosszú éjszaka - javította ki őt Hoseok.
 - Fenét. Hosszú év - lapozott Jin a magazinban. - Nem is tudom, mikor ettem utoljára mást, mint csirkemellet.
- Tegnap - válaszolta Jimin. - Láttalak kimbapot venni.
- Mert nem lehet csak csirkemellen élni, oké?! A ti táncos gyomrotok biztosan bírja, de én emberből vagyok! És megettem a csirkemellet is, hogy örüljenek.
- Na ez itt a probléma. Ezért kiabál veled a fél kiadó.
- És még mindig nem érdekel. Úgysincs meg a csapat a visual nélkül.
- Azt hittem, én vagyok a visual  - jött ki a fürdőszobából Taehyung, a haját törölgetve.
- Álmodban. És Jiminnel is ordibálnak.
- Nos, legalább én tényleg csak a csirkemellet eszem. De ezek nem akarnak csak úgy eltűnni - csípte meg kétoldalt a saját arcát a fiú, ahogy egy nagymama tenné.
 - Ne is tűnjenek - vigyorogta el magát Taehyung, mire Yoongi a szemét forgatva ment be a hálószobába. 

Jungkookot felébreszteni valóban nehéz feladat volt. Sok bökdösésbe, lökdösésbe és csipkedésbe telt, mire a fiú morogva kinyitotta az egyik szemét. Amikor Yoongi először próbálta felkelteni őt, azt hitte, a fiú vagy félholt vagy ájult, amiért sehogy sem ébredt fel, de hamar kiderült, hogy Jungkook egyszerűen csak nagyon mélyen aludt.
- Mutatni akarok neked valamit - mondta a fiú, mire Kook felült, és összezavarodva nézett szét a szobában. Minden reggel meg kellett várniuk, amíg Jungkook eljutott arra az éberségi szintre, hogy meg tudja mondani, hol van és ki a másik hat srác körülötte.
- Micsodát?
- Ezt - nyomta a fiú kezébe a kinyomtatott dalszöveget.
Jungkook rögtön felébredt, amikor meglátta, miről is van szó. Mire az utolsó sorokhoz ért, már nagyra nyílt szemekkel bámult a lapra.
- Hyung...
- Még nem tökéletes, és Bang PD is visszadobta, de nincs elutasítva sem.
- Ez... ez nagyon tetszik. Nem egy értelmetlen beszólogatásokból álló rap és nem is egy béna szerelmes szám, hanem csak.. igaz. És úgy érzem, hogy küzdenem kell az álmaimért, ahogy ezt olvasom.
- Nos, ez lett volna a lényeg. Neked írtam ezt a szöveget. Hozzád.
Jungkook nyelt egyet, és nem tudta, mit feleljen, ahogy újra lenézett a lapra.
Mellettük megszólalt egy telefon, és Namjoon is abbahagyta a horkolást, ahogy felébredt.
- Halló? Igen, rendben. Igen, Uram. Visszhall.
A két fiú kérdőn nézett a leaderre.
- Bang PD beszélni akar velünk. A debütálásról.
Jungkook aggódva nézett össze Yoongival.

Megjegyzések:

* Ajánlott zene:

https://youtu.be/z4gSWMEz4Nc

* A fenti idézet az egyik HYYH koncerten hangzott el.

* Eleinte Jin tényleg nem értette, miért hajtja Namjoon ennyire a csapatot, de hamar sikerült megérteniük egymást. :)

* " Kor és nem, nemzetiség és vallás, hogy milyen nyelvet használsz - számomra nem ez a fontos." - ezt valóban Yoongi írta a twitteren, bár a szövegkörnyezetből nem feltétlenül lehet arra következtetni, hogy ezt szexuális értelemben mondta, inkább a rajongóira értette. Azonban Yoongi mindig nyíltan és elég egyértelműen kifejtette a nézeteit. "I focus on personality and atmosphere. I don't have an ideal type and it's not limited to a girl." - ezt már valóban ő mondta, de a fenti mondatot gyönyörűnek tartom, akárhogy is értette, mert sugárzik belőle az elfogadás.

* A Genius lab Yoongi stúdiója, bár ez elég egyértelmű :D Mostanában valahogy így néz ki:

De volt ez még ilyen se:

* Gondolom ezt mindenki ismeri, de csak a koreo kedvéért:

https://youtu.be/lp-EO5I60KA

* SOPA - School of Performing Arts Seoul. Ide jár pl. Jungkook is középiskolába (aki ugye ekkor már Bangtan-tag volt), de ide járt Sehun, Suzy, Kai, Joy és még sorolhatnám az idolokat.

* Troblemaker :D

https://youtu.be/s-zRAQmKUkI

* No more dream - magyar felirattal, ha már ezt hamarabb dobta ki a YT, mint az angolosat

https://youtu.be/znA308aiVUQ

Szóóóval megint véget ért egy fejezet.
Köszönöm, hogy elolvastad, és továbbra is értékelem a csillagokat/kommenteket, amiket hagytok nekem. Remélem nektek is annyira tetszik az új album, mint nekem. Kitartást a héthez! ^^
~ Ally D