Ajánlott zene: Jungkook - 2U cover (link lent!)

Jimin az állomáson ült már vagy fél órája.
Persze, az ő hibája volt, hogy korábban kiért, mint ahogy Taehyung vonata megérkezett, így azonban elég ideje volt gondolkozni. 

Végre, végre együtt lehettek. Taehyung, Jungkook és ő. Olyan volt, mint egy álom.
Vagy mégsem? Jungkookkal nem volt minden rendben, ebben biztos volt a fiú. Jungkook régen nem volt ennyire vékony, de ezt arra is foghatta, hogy már majdnem egy fejjel magasabb volt nála. Régen nem volt ennyire meggyötört az arca - de Jimin és Tae éppen akkor költöztek el, amikor Kook anyukája meghalt. Mégis, valami annyira más volt benne. Állandóan csendes volt, csak visszafogottan nevetett. Amikor a többiek hozzáértek, alig észrevehetően, megrázkódott. Jungkook nem beszélt többé hozzá csak úgy ok nélkül. Nem beszélgettek olyan szabadon, mint annak idején. És a fiú inkább Yoongi társaságát kereste, mint az övét. Jimin egy kicsit féltékeny volt. Nem azért, mert Jungkook mással is jó viszonyban volt, hanem mert mással jobb viszonyban volt.

- Szép! Észre sem veszed, hogy megjött a vonat. Ennél azért nagyobb lelkesedést vártam.
Jimin zavarodottan felnézett, majd egy pillanattal később széles mosoly terült szét az arcán, hogy a szemei alig látszottak ki belőle.
- Tae! - állt fel gyorsan a fiú, és kinyújtotta mindkét karját.
- Chim Chim! - Taehyung elengedte a bőröndjét, és felkapta a barátját, hogy szorosan megölelje.
- Hülye, tegyél le! - nevetett Jimin, de valójában esze ágában nem volt leszállni a másikról.
Taehyung leengedte a földre az alacsonyabb fiút, de továbbra sem engedte el.
- Hiányoztál.
- Te is nekem, Tae.
- A narancssárga jobban néz ki élőben - motyogta a fiú Jimin nyakába.
- Azt akarod mondani, hogy nem tetszett képen?
- Nem, csak azt akarom mondani, hogy jobban néz ki élőben...
- Az ugyanaz... Öhm, Tae...
- Hm?
- Elkezdtek bámulni minket. Tényleg engedj el.
Taehyung felegyenesedett.
- Azért bámulnak, mert túl jóképűek vagyunk - kacsintott rá Jiminre, aki időközben megragadta a fiatalabb bőröndjét, és húzni kezdte.
- Szóval, hogy állsz a tánccal?
- Azt hiszem, még rám fér egy kis gyakorlás, mielőtt előadnám.
- Csak tudnám, miért kellett az Animalt...
- Jo Kwon is a Big Hitnél van. És az a tánc szuper!
- De ugye nem magassarkúban adod elő?
Tae elnevette magát és megrázta a fejét, aztán közelebb hajolt Jiminhez.
- De csak neked elárulom, hogy tízcentis tűsarkúban is megy - azzal továbbment. 
Jimin végre úgy érezte, hogy talán, csak talán, visszakapott egy számára nagyon fontos embert.
- Hé, Kim Taehyung! Rajtad tényleg egy Gucci dzseki van?!

***

Taehyung bejutott a Bangtanba. Ez még őt magát is meglepte. Sőt, még Jimint is. Sőt, mindenki mást is. Egyikük sem volt ugyan ott a válogatón, de Bang PD még aznap összehívta a fiúkat, azzal, hogy megvan az új csapattag, aki remélhetőleg az utolsó is volt egyben.
Jungkook ekkor már elutazott, így Taehyungnak nem volt lehetősége találkozni a régi barátjával.
- Legalább hívjuk fel - próbálkozott Jimin, de Tae lefogta a kezét.
- Legyen meglepetés. Nem tudja, hogy itt vagyok, ugye?
- Nem.
- Akkor ne is mondjuk el neki. Kíváncsi vagyok az arcára, amikor meglát a lakásban - vigyorodott el Tae.
- Szóval, ti ketten is ismeritek egymást - mondta Hoseok.
- Igen. Jungkook, Tae és én gyerekkori barátok vagyunk.
- Értem - felelte a fiú, aztán műsírban tört ki. - Tényleg én leszek az egyetlen, aki nem ismert senkit valami klassz módon!
- Nem te leszel az egyetlen. Én sem ismertem senkit - veregette meg Seokjin a vállát.
- Amikor én először beléptem a lakásba, akkor egy Mickey egeres alsógatya volt csak rajtad, ez jó lesz? - kérdezte Yoongi. - Ezt elmesélheted az interjúkon.
- De mi már találkoztunk előtte- fintorgott Hoseok.
- És erről nem kell tudnia senkinek...
- Hű, zseni vagy, Hyung!
Yoongi elvigyorogta magát a megszólítás hallatán, de nem veszített a nemtörődöm pózából.
- Üdv nálunk, Taehyung-ah veregette meg a fiú hátát Namjoon, aki a napokban lett megválasztva a csapat vezetőjének. Rajta kívül mindenki egyetértett abban, hogy ő a tökéletes ember a feladatra. Eleinte próbált ellenkezni, mondván nála három idősebb fiú is volt, és általában a legidősebb tag szokott a leader lenni, de az összes hyung elutasította az ajánlatot. Jin nem kedvelte az irányítás gondolatát, Yoongi csak dalokat akart írni és nem másokkal törődni, míg Hoseok saját bevallása szerint is túl bohókás volt ahhoz, hogy egy idol-bandát vezessen.

Néhány percig még ismerkedtek a fiúk, aztán elindultak a próbaterembe. Jimin kissé hátrébb húzta a többiektől Taehyungot.
- Tae Tae.
- Hm?
- Jó lenne, ha... Tudod - mutogatott kettejük között a fiú. - Nem mondanánk el nekik, hogy...
- Hogy?
- Hogy melegek vagyunk - fejezte be nagy nehezen Jimin.
- Oh. Akkor hazudni fogsz, mikor megkérdezik, hogy kivel volt az első csókod? - somolygott a fiú.
- Miért kérdeznének ilyet?
- Felelsz vagy mersz... Üvegezés. Tudod...
- Nem hiszem, hogy sok időnk lenne ilyesmire - vallotta be őszintén Jimin.
- Tudom, Chim - küldött egy szomorú mosolyt az idősebb felé Taehyung.
Jimin csak ekkor vette észre, hogy a barátja a rosszkedvét próbálja viccekkel palástolni. Ő sem szeretett folyamatosan hazudni mindenkinek.
- Hé, de azért... Ha kettesben leszünk, megmutathatnád azt a táncot a tűsarkúban - próbálkozott.
- Bármikor - vigyorodott el rögtön a fiatalabb.

***

Yoongi sóhajtott egyet, ahogy hátradőlt a székében. Napok óta képtelen volt írni. Se dalt, se szöveget, semmit. Talán azért, mert szerelmes számot vártak tőle a következő hétre a kiadónál. De Yoongi nem volt szerelmes. Vagy csak képtelen volt parancsra írni. Ugyan nagyon izgalmas volt, hogy zenéről tanulhatott, de úgy érezte magát, így huszonkét évesen, mint aki visszakerült a középiskolába. Padokban ültek, tanárokat hallgattak, házi feladatot készítettek. Ugyanolyan keményen kellett tanulnia, sőt, talán még keményebben, mint az iskolában, de ezt nem bánta. Itt most nem egy - a szülei által választott - egyetem volt a cél, hanem egy olyan dolog, amit ő  szeretett volna.
Csakhogy, amióta Jungkook elment, Yoongi nem tudott írni. Annyira megszokta már a fiú jelenlétét, hogy most üresnek érezte nélküle a napjait. Ha a szeme sarkából egy pillanatra mozgást látott, mindig Jungkook volt az első gondolata, csak azért, hogy mindig csalódhasson, amikor valójában valaki mást pillantott meg. Amikor megszólalt a telefonja, mindig azt hitte, Kook írt neki, de valójában a fiú egy árva sort sem küldött az idősebbnek, amióta elindult. Talán nem is volt ő fontos a fiú számára. Nem mintha azt hitte volna, a fiú többet gondol bele a dologba egy normál baráti vagy talán csak barátias kapcsolatnál, mégis, egy kicsit csalódott volt. Mert reménykedett.
Yoongi mindig próbált távolságot tartani, amióta a gyerekkori barátaival mind eltávolodtak egymástól. Ők Daeguban maradtak, Yoongi pedig Szöulba majd Busanba ment... És ezt nem élték túl a kapcsolatai. Emiatt nem is akart közel kerülni senkihez. Aztán... Találkozott Jungkookkal, és azt hitte, a fiú más lesz. Majd kiderült, hogy elég volt csupán néhány hétre elutaznia ahhoz, hogy megszakítsa Yoongival a kapcsolatot. Ő sem különb bárki másnál.
Yoongi vett egy nagy levegőt, és ismét előregörnyedt, hogy folytassa a munkát. 

- Hyung, vacsoráztál már? - Yoongi nem is tudta, mennyi idő telhetett el, mióta újra dolgozni kezdett, hogy Hoseok egy ilyen kérdéssel állhasson elő.
A fiú gyorsan az órára sandított. 22:03. 
- Nem.
- Akarsz velem enni? A többiek már hazamentek.
Yoongi felhúzta a szemöldökét.
- És Te miért vagy még itt?
- Bagoly mondja verébnek... Szóval? Vacsora? Aztán hazamehetnénk. Van itt szemben egy jó hely, ehetnénk jjajangmyunt, már napok óta megveszek érte.
Yoongi nyelt egyet a tészta említésére. Ismerte a kis éttermet, és azt is tudta, hogy egy jjajangmyun 2000 wonba (500 Ft) került.
- Bocs, Hoseok-ah, de nem vagyok éhes. Azt hiszem, túl sok rágcsálnivalót ettem ma. Talán majd legközelebb.
Az igazság az volt, hogyha Yoongi kiadott volna 2000 wont a tésztára, akkor nem tudott volna busszal hazamenni. Nem lett volna elég pénze rá. Jungkook kórházi számlái, a költözés és az ideje nagy részét lefoglaló gyakornokság mellett, egyszerűen nem volt képes több pénzt előteremteni. Így, amikor csak tehette, egy egyszerű kisboltban vett magának poharas ramyunt, amit aztán a pultnál állva evett meg, míg a kirakatból bámulta a sétáló embereket. 1000 won, és így nem kellett két órát gyalogolnia sötétben a lakásukig. Néha, mikor már nagyon elege volt az egyszerű tésztából, 1500 wonért vásárolt magának ennivalót. Ilyenkor a buszjegyet is csak félútig volt pénze kifizetni, úgyhogy egy órán át még gyalogolnia kellett. Legalább egyszer sem volt gondja a heti méredzkedésnél. 

Yoongi nem szégyellte, hogy szegény volt. Azért hazudott az előtte álló fiúnak, mert ha az igazat mondta volna, Hoseok biztosan meghívta volna őt; Yoongi azonban pontosan tudta, hogy a táncos is eleget kínlódott azzal, hogy fenntartsa magát.
- Akkor, azt hiszem, én is otthon eszek majd valamit... Úgyhogy  mehetünk is.
Yoongi legszívesebben maradt még volna egy keveset, de nem akarta, hogy Hoseok azt higgye, kerüli őt.
- Oké - sóhajtotta végül, és egy nyögéssel felállt a székétől.

- Hogy haladsz a dalszerzéssel?
- Pocsékul. Többször van mostanában alkotói válságom, mint ahányszor nincsen.
- Pedig még az idő is ideális egy búskomor, depressziós rapszám megírásához. Most szárnyalnod kéne, Hyung.
Yoongi is végignézett az október végi, lassan haldokló tájon. Ilyenkor éjszaka meglepően csípős volt a levegő, és a fiú nem volt benne biztos, hogy hozott-e magával télikabátot a költözéskor, pedig rendkívül fázós típus volt.
 - Gondolod, hogy tényleg engedni fognak minket debütálni? - kérdezte Hoseok.
 - Nem tudom. Felesleges találgatni. Namjoon azt mondta, ő már évek óta gyakornok.
 - Egy kicsit egyébként is furcsa, hogy ilyen közeli időpont... Jövőre akarnak kiadni egy csapatot, pedig négy tag is csak most került be a csapatba. Mi lesz, ha nem sikerül addig összeállnunk?
 - Te többet aggódsz Hoseok-ah, mint én - sóhajtotta Yoongi, mert nem tudott rendes választ adni a fiú kérdésére. 

Yoongi és Hoseok hamar jóban lettek. A két fiú ezután szinte minden nap együtt ment haza. Habár Hoesok pont Yoongi ellentétének tűnt, nem volt olyan téma, amiről ők ketten ne tudtak volna beszélni. Hoseok is tanult zenét írni, és sok jó ötlete volt, míg Yoongi a táncolásban kérhetett a fiútól segítséget. Jól illettek egymáshoz. Yoongi pedig egy kicsit kevésbé volt magányos. 

***

- Segíthetek valamit? - lépett be a konyhába Namjoon. Nem mintha túl sok keresnivalója lett volna ott, de nem bírta megállni, hogy ne menjen oda, miközben hallotta, hogy Seokjin éppen valamit matat.
 - Oh, Namjoon-ah, ha nincs semmi dolgod, akkor esetleg felapríthatnád a hagymát. A többiek nemsokára hazaérnek, ehetnénk együtt.
- Furcsa, hogy Jungkook nincs itt. Üresnek tűnik a lakás - mondta Namjoon. Yoongi és Hoseok sokáig bent maradtak a kiadónál, míg Jimin és Taehyung elmentek valami kávézóba beszélgetni, és még nem értek haza.
 - Igen. Aranyos gyerek. Bár, egy kicsit magának való.
 - Ahogy észrevettem, Yoongival és Jiminnel kevésbé az. Talán csak idő kell neki, hogy minket is megismerjen.
 - Biztosan - bólogatott az idősebb. - Namjoon, te mi a frászt csinálsz?!
- Öhm, szeletelem a hagymát? - kérdezte a rapper, mintha maga sem lenne biztos a dologban.
- Nem, te kínzod azt a hagymát. Inkább csak ülj le - fogta a fejét az idősebb, és nevetni kezdett.
Namjoon elvörösödött, részben, mert zavarba jött és részben, mert Seokjin nevetése felgyorsította a szívverését. Még ha az úgy is hangzott, mintha valaki az ablakot tisztítaná éppen.
 - Ah, ez vicces - törölgette a szemét még mindig az idősebb, ahogy a szerencsétlen zöldséget nézte. - Többet ne tedd be a lábad a konyhába, kérlek.
 - Hyung!
 - Hogy éltetek eddig túl? Ramen és instant rizs?
Namjoon meglepődött.
 - Oh, honnan tudtad?
 - Nem azért eszünk, hogy éljünk, Namjoon-ah - csóválta a fejét az idősebb. - Azért élünk, hogy együnk.
 - Én szinte biztos vagyok benne, hogy Szókratész ezt fordítva mondta - röhögött a rapper.
 - Hogy? Azért élünk, hogy együnk és nem azért eszünk, hogy éljünk...? - kérdezett vissza komolyan az énekes.
 - Nem érted a lényeget... - fetrengett a nevetéstől a leader.
 - Nem, te nem érted a lényeget.
 - Csak nehogy leordítsanak a következő méredzkedésen.
 - Ehj, Namjoon-ah. Amelyik étel finom, abban nincsen kalória.
 - Tényleg? Csekkoltad? Erről én azért megkérdeznék valakit - húzta a fiút Namjoon.
 - Jah, élvezed, hogy visszabeszélsz egy idősebbnek? - hadonászott a pálcikáival Seokjin.
 - Ah, de aranyos vagy - csúszott ki a rapper száján, aztán mindketten elnémultak. Namjoon biztos volt benne, hogy a feje legalább olyan vörös, mint a konyhapulton felszeletelt kaliforniai paprika.
 - Mármint, én úgy értem, hogy nem úgy, csak...
 - Semmi gond, Joon-ah. Te is aranyos vagy, szerintem.
Namjoon nagyra nyílt szemekkel figyelte a fiút, aki neki háttal fordulva folytatta a főzést. Néhány percig egyikük sem szólalt meg.
- Hyung!
 - Hm?
 - Én azért megkérdeznék  a helyedben egy dietetikust erről a nulla kalóriáról...

Megjegyzések:

* Mjudzsik:

https://youtu.be/ntHOLUPpDV4

* Amire Tae táncol (most tekintsünk el attól, hogy Hobi a rappere a számnak, a ficben nem :D)
Jo Kwon - Animal

https://youtu.be/tp2o4_8ZVqI

* A 2000 wonos jjajangmyun története nem kitaláció

* Seokjin és a nulla kalória:

* Namjoon és a hagyma esete egy Weekly idol részben megtalálható

* Ezt a fejezetet Kittinek és Krisztinek ajánlom, mert ők fizikai fájdalmat fognak érezni az utolsó bekezdést olvasva :D

Remélem tetszett. Miért volt több, mint egy hét? Mert arra jutottam, hogy hétvégenként rakok fel új részt. Hét közben tanuljatok! Meg én is :D Szóval jövőhéten hétvégén megint találkozunk ^-^ Hallgassátok a Serendipityt * -  * És ne halljatok bele a suliba járásba hétvégéig!

~ Ally D

P.S.: írjatok kommenteket, szeretem őket olvasni :)